ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-18 / 16. szám

kánjában merev mozdulatlanságban maradt ez a túlírnom néplélek, mely különben minden csekélységre hatalmasan kilendül. Komoly észleletekhez komoly észjárás szükséges, melynek világánál tisztán látható, hogy a sok apátlan, íiutlan, kenyérkereső nélküli családot nem a „közigazgatási bölcseség" tartotta meg a normális korlátok között, hanem azok a politikus plébánosok, a sokat kergetett hecckáplánok, akiktől mindig el akarták ragadni a népvezetést s akik most egyedül voltak képesek arra, hogy a vallásosság által megnemesitsék a hazafiúi érzelmeket s elhintsék az utolsó vérig menő áldozatosság magvait. A népet mindig vezették. Hol jóra, hol pedig rosszra vezették. A szociális mozgalmak vezérei épugy, mint a liberális politika ágensei a népnek alacsonyabb érzéseire építettek agitációs munkájuk idején, tehát egyenesen és határozottan rosszra vezették a népet. Ök ugyan azt mondották, hogy a felnőttek nevelésében helyettesitik a papot, sőt azt, mint teljesen korszerűtlen intézményt, kiküszöbölik. Mi mindent megmutat a háború a maga igazi szinében! A mai viharos napokban szigorú törvények tiltják el a néptől a népgyüléseket rendező szocialista agitátorokat. Tehát veszedelem idején távoltartandók a néptől. A politikai ágenseknek szintén tilos a nép között bujkálniok. Most a régi kipróbált népvezetökre, a lelkészekre bizzák a drága népet még azok is, akik azelőtt minden megkergült köszörűst rászabaditottak. Nem kellene azon komolyan gondolkodni, hogy a lelkészek mennyivel könnyebb és az államra nézve fokozottan hasznosabb munkát végezhetnének a nép között most, ha a béke idején teljesen rájuk bizták volna a nép fegyelmezésének művészies feladatát s nem engedték volna a modern kóklerség lovagjait szanaszét martalóckodni. Azok a hires, karszallagos kortesek, akik a karhatalom szárnyai alatt büszkélkedve fricskázták orron a tanult s müveit népvezéreket, most megmutatták, hogy mit tudnak a gabonaspekuláciő és a piacdrágitás terén. — Ezután csakis lopott disznót tartok, mert ugylátszik, csakis azon van Istenáldás ! — mondta Puskás Vendel szörnyű káromlással. — Jaj, ne mondjon olyant édesapám . . . nem szabad olyant mondani! — szólt Gizike borzadállyal s nem mult el oly nap, melyen ne kérlelte volna édesapját, hogy mondjon le végleg a tolvajlásról. Megélnek tisztességes munkájuk utáni keresményükből. Ö is dolgozni fog, elbírja már a kapát. Sajnos, Puskás mindannyiszor elereszté füle mellett az ártatlan gyermeki ajakról elhangzott esdő, Istenhez vezető szavakat. A megmaradt egyetlen disznaját, azaz a lopottat, a következő nyár közepén hizlalásra fogta s a fiatal állat oly rohamosan hizott, mintha csak ugy fújták volna fel. Vendel boldogan dörzsölte össze kezét. — Pompás állat, mondhatom! Jó falatokat eszünk majd belőle, zsírunk pedig annyi lesz, hogy jócskán el is adhatunk. Egyik délutáni napon csodálkozva, nagy megdöbbenéssel tekintgettek a falu népei az égre, az északkeleti Kárpátok irányában, honnét folytonos dörgés volt hallható, noha egy tenyérnyi felhő sem volt az égen. A szokatlan dörgés nem szűnt meg alkonyatra sem. Ugy esti harangozáskor közelből hangzó, borzasztó puskaropogás riasztotta ki a népeket a házukból s a szomszéd falvakból egés2 sereg menekülő nép jött, ki szekéren, ki pedig gyalog. — Jönnek a muszkák, felgyújtották a szomszédos falukat! — mondták rémülettel a meneBizony bátorítani kell a népet, hogy ne ijedjen meg ezektől a váratlan esetektől, amelyek a háború folyamán előadják magukat, hiszen ilyen nagy világfelfordulásról nem lehet mindent előre megjövendölni. Azt ugyan régen megtudtuk volna mondani és számtalan esetben meg is mondtuk, hogy baj és veszedelem idején elhagyják a népet mindazok, akik jobb napokban öleléseikkel agyonpártolták, majdnem megfojtották a szegényt. Hol vannak ök most? Posztót szállítanak a nép fiaiból lett katonáknak. Bakancsot csinálnak bőrből, papírból vegyesen a nemzet hőseinek. Kifogástalanul ehetetlen élelmiszerekkel csapolják a kincstárt. Vitézül távoltarfják magukat a harctértől, ahol még fegyver van a muszka kezében, de igen szívesen elsétálnak ezerszámra is a fogolytáborok szeges drótkerítései körül, mert ott már nem tud a muszka szúrni, lőni. Lehet az egyenruhában peckesen sétálgatni s bemutatni az idegen nációnak a faj magyart. De azért bátorítani kell a népet, hog:y lesz még az másképen is, s a szemünk előtt elvonuló példákból levonjuk a tanulságot. R. Anglia titkos tervei a Balkánon, A háború után alig lesz érdekesebb és tanulságosabb dolog, mint megismerni azokat az összekuszált intrikákat, amelyek a jelen világháborút kisérték és kisérik. Nagyon valószínű ugyan, hogy mi távolról sem fogunk mindent megtudni, mert a háború után akárhány okmányt meg fognak semmisíteni az európai kabinetek. Jó lesz tehát már most is figyelni, ha észrevesszük, hogy e titkok elől hébe-korba kissé félrelebben a függöny. Gunaris, az uj athéni miniszterelnök és Venizilos között heves párviadal folyik, amely alkalmat ad nekünk arra, hogy betekinthessünk e függöny mögé. Venizilos nem tudta azt megbocsátani Konstantin királynak, hogy őt állásának elhagyására kényszeritette azon oknál fogva, hogy ö az angolokat támogatni akarta. Igyekszik is utódja elé annyi akadályt gördíteni, amennyi csak módjában áll. A párviadal a nagy nyilvánosság előtt folyik, ugy hogy az élesen figyelő csodálatos dolgokat vesz észre, mert Venizilos mögött mindenütt felismeri az angol politika terveit. Fölötte figyelemreméltó az a tény, hogy az első komoly támadás a Dardanellák ellen csak külők, akik elhagyták félelemből a tűzhelyüket, ahelyett, hogy bátor lélekkel helyükön maradtak volna, mint békés polgárok. Ugy bizonyosan nem tett volna vagyonúkban annyi pusztítást az ellenség. Puskás Vendelben épen nem lakozott valami erős, bátor lélek, menekült tehát ő is a leányával a hegyek közé. Mielőtt azonban elhagyták volna az udvart, Gizikének eszébe jutott a hízójuk. — Jaj, elpusztul éhségében a cocánk! Várjon egy pillanatig édesapám. Betöltők hozzá egy zsombor krumplit. Teljes egy hétig voltak a menekülők a hegyek közt, a szabad ég alatt, szélben és esőben, rettegés és kétség közt. Mi lesz velük s minden javaikkal, hazájukkal ?! A nagy szenvedés megtörte Puskás Vendelt. S látva kis leányától a jó példát, imádságra kulcsolta ő is kezét. Negyvenöt éves korában megtanult a saját leányától kint az Isten szabad ege alatt imádkozni. Node a dicső magyar hadsereg kiverte nagy hősiességgel hazánkból a nagy erővel betört pusztító, gálád hadat s a menekülők visszatértek elhagyott s a rabló kozák csorda által kifosztott, kirabolt hajlékaikba. Puskás Vendel szép hízója is hiányzott az ólból. — Lássa, édesapám, nem volt rajta Istenáldás ! — mondta Gizike szomorúan, behúzódva a kicsi s nagyon szegény, de mégis oly édes kis hajlékukba. — Igaz, leányom, igaz! — szólt Vendel könnytelt szemmel, bűnbánó ajakkal. — S most megfogadom előtted és a mindenütt jelenvaló igaz Isten előtt, hogy soha többé nem nyúlok bűnös szándékkal senki tulajdonához !... febr. 19.-én kezdődött. Ennek az oka csak az lehet, hogy Anglia megvárta azt az időt, amikor Oroszország már annyira meggyengült, hogy nem igen zavarhatja meg az angol terveket. Anglia érdekében áll, hogy Oroszország leverje Németországot, de azt már semmiesetre sem kívánja, hogy Oroszország elég erős maradjon arra, hogy a Dardanellákra való igényének érvényt is szerezhessen. Anglia maga akarta megkaparintani Konstantinápolyt, hogy ezáltal uralhassa a Kelet felé vezető utat és Oroszországot a Monarkiával egyetemben ettől teljesen elzárja. A vállalkozás azonban eddig nem hozta meg a várva várt eredményt. A Dardanellák erődjei erösebbeknek mutatkoztak, mint ahogy azt az angolok gondolták. Görögországot akarták tehát beugratni abba, hogy nekik a gesztenyét a parázsból kikaparja. Venizilost meg is nyerték tervük számára. Konstantin király azonban mélyebbre látott és nem akart erre a kalandos tervre ráállni. Venizilost csakhamar mellőzte és helyébe Gunaris lépett, aki továbbra is a semlegesség álláspontján maradt. Konstantin király inkább hitt Németország és Monarkiánk erejében, mint az entente győzelmében. Amikor 1913 szept. 6.-án Vilmos császár átnyújtotta neki a tábornagyi pálcát, Konstantin igy köszönte meg sógorának e kitüntetést: „Szükségét érzem annak, hogy még egyszer hangosan és világosan kimondjam azt, hogy győzelmeinknek oka katonáim hősiességén kivül azon haditudományunk volt, amelyet én és tábornokaim itt Berlinben a gárdaezredben, a katonai akadémián és a porosz vezérkarral való érintkezés folytán megtanultak." Érthető dolog, hogy Venizilost fölötte boszszantja politikájának balsikere. Még attól sem rettent vissza, hogy egészen uj keletű diplomáciai titkokat nyilvánosságra hozzon. Ha Gunaris olyan ember volna, mint Bismarck, akkor Venizilos rövidesen Harry Armin gr. sorsára jutott volna. Emberemlékezet óta nem történt meg az, hogy egy volt miniszterelnök politikájának igazolására ilyen kíméletlenül félrerántotta volna a leplet a legfontosabb államtitkok előtt. Más célja ezzel nem lehet, mint az, hogy Görögországot Gunaris ellen lázítsa, sőt esetleg a király ellen uszítsa. Venizilos terve a következő volt: Bulgáriát azzal akarta megnyerni, hogy átengedett volna részére 2000 km

2-et Macedóniából, ennek fejében azonban Görögország Bulgáriától 1000 km

2-et kapott volna Dóczan és Gewgelivel együtt. Ez országrészt, mivel jelenleg szerb kézen van, előbb meg kellett volna szerezni. Görögország ezenkívül Kisázsiában 140,000 km

2 területet kapott volna, amit azonban előbb szintén meg kellett volna hódítani. Bulgáriának meg kellett volna támadnia a törökök jobb szárnyát, mig Görögország a balszárny ellen indult volna. Bulgária jutalma Drinápoly lett volna. A terv mi ránk nézve sem lett volna közömbös. Románia feladata lett volna, hogy Ausztria-Magyarországot hátbatámadja és Gizike szemében az édes öröm fénye csillant fel s apja ölébe borult örömkönnyet hullatva. A néma csöndben hangos disznóröfögés hallatszott be kívülről az udvar felől. — Mi az ? — ugrott fel Vendel nagy meglepetéssel. Kiiramodott az udvarra, utánna pedig Gizike s ime ott állt előttük az elveszettnek hitt. a muszkák által elhajlottnak vélt hízójuk, boldog röfögést hallatva. Gizike ajakáról boldog örömsikoly röppent el, Puskás Vendel pedig lekapta a fejéről lelki megindulásában vásott kalapját, kezét összekulcsolta, megtisztult lelke érzé, hogy mellette, vele van mindenütt a mi irgalmas mennyei Atyánk. Bizonyosan ugy történt a dolog, hogy azért nem váshatott a kozákok foga a szép hizó pecsenyéjében, mert Gizike nyitva felejtette menekülés alkalmával az ólajtót s a coca, miután hasztalan várt másnap reggel kis gazdaasszonyára, kijött az ólból s elballagott az erdőbe. Csakis esténkint tért haza az óljába. — Van Isten s az ő áldása a mi igazi kincsünk, boldogságunk! — szólt Puskás Vendel a kis leányához. — S az Ö áldását kérjük az ellenségtől megtámadott édes hazánkra, amely engemet is hiv a védelmére. Még jó erőben vagyok, voltam is katona, holnap jelentkezem volt ezredemnél. S ma pedig megkérem az öreg Varga Anti bácsit és feleségét, hogy fogadjanak addig téged, kis árvaságom, magukhoz, mig én hazámért harcolok. Hízónkat fogyasszák el veled közösen, hisz úgyis az ő malacuk volt. Ugy aztán az Isten áldása lesz azon is. Csite Károly.