ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-11 / 15. szám

ifjak csendes, néma serege gyűlt össze nemsokára, voltak öregek is, szakálas, bajuszos „bácsik". Szé­pen megfértek egymás mellett a földön, piros érdemrendjükkel a mellükön, mely a szivükből eredt. Nagy gödröt ástak a tér közepén, mélyet és széleset, aztán egyenként belerakták eket. Mikor szépen egymáson voltak — közöttük Jenő is — fehér mészport hintettek rájuk, amitől olyanok lettek, mint a fehér márványszobrok a genuai temetőben. Némelyik mosolygott, némelyik meg­meredt szemmel nézett ránk, mint Dante poklának elátkozott szelleme. Letérdeltünk. Pap nem volt, azért mi imádkoztunk s könyörögtünk irgalmat számukra a magas égből, onnan a sötéten kavargó fellegek mögül. A göröngyök lassan betakarták testüket s eltüntették azokat örökre tőlünk. Főhad­nagyunk aztán felemelkedett s lassú, vastag han­gon énekelni kezdett: Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel ... Oh ég, de fenségesen szép ez idegen levegő alatt, rideg havasok jeges ölében. Oh ha én meghalok, Istenem, sirom ne legyen itt, ne e hideg földön, pihenjen bár holt­testem messze-messze a világ zajától, a puszták közepén, hol sirhalmom egyedül fog állni s száraz parlag kóró, kósza felhő s délibáb lesz csak a látogatóm, de legalább hazai lesz. Hogy mikor irhatok ismét, nem tudom, azért ha soká nem kapnál tőlem levelet, ne aggódj, Isten megóv. Kezecskéidet csókolja szerető fiad Aladár. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás szombaton dél­előtt Budapestre utazott, honnan e hét közepe táján tér vissza Esztergomba. * Személyi hir. Dr. Kohl Medárd püspök, prelátus-kanonok a hét elején Esztergomba érke­zett és a hónap végéig itt fog tartózkodni. Azután Pozsonyba utazik, hol a kapucinusok és a ferenc­rendiek több végzett theologusát fogja papokká szentelni. * Uj kinevezés a pozsonyi káptalanba. A Miksó István kanonok halála folytán megürese­dett pozsonyi stallumba a király Drexler Antalt, a bécsi Pázmány-intézet h. kormányzóját nevezte ki. Az uj kanonok értékes munkát fejtett ki a lelkipásztorkodás terén, majd szintén nagy érde­meket szerzett mint spirituális a papnevelés fontos munkájában. Nyitrabányán született 1865-ben. 1888 ban szentelték áldozópappá s a Pazmaneumba 1893-ban neveztetett ki lelkiigazgatói minőségben. * Gróh József ügyvéd adománya. Gróh József dr. esztergomi ügyvéd, főegyházmegyei ügyész a tanitói árvák számára 1000 koronás adományt tett le a tanfelügyelői hivatalnál. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás a következő kitüntető levélben mondott köszönetet .az adományozónak : „Tekintetes dr. Gróh József főegyházmegyei ügyész urnák, Esztergom. Jóleső örömmel vettem tudomást főtanfel­ügyelőmnek jelentéséből arról, hogy Tekintetes Uraságod, a drága hazánknak minden téren nagy veszteségeket okozó háború által talán a legérzé­kenyebb és legsiralmasabb módon sújtott tanitói árvák megmentésének és felnevelésének céljaira, a saját részéről méltán feltűnést keltő nagy áldo­zatkészséggel 1000, azaz egyezer koronát felaján­lani és főtanfelügyelöm rendelkezésére bocsátani szíveskedett. Jól tudom ugyan, hogy Tekintetes Uraságod akkor, amidőn önzetlen hazafiúi érzelmeitől indít­tatva ezen ugyancsak tekintélyes összeget önma­gától megtagadta és a jelzett magasztos célra szánta, senkinek elismerését sem kereste, megelé­gedvén a jó és nemes cselekedetnek Istentől nyert édes és boldogító tudatával, mindazonáltal magam is, mint a segélyezendők főpásztora, hazafiúi kö­telességet vélek teljesíteni azzal, hogy ugy ezek­nek, valamint a magam nevében is a nagylelkű s áldozatos szivre valló adományért Tekintetes Uraságodnak őszinte köszönetemet s azon kíván­ságomat fejezem ki, hogy a segélyezendő ártat­lanoknak imája Istennek bőséges áldását esdje le az adományozóra. Egyébiránt állandó jóindulattal vagyok Esztergom, 1915. április 5. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás, esztergomi érsek. * Papszentelés. Dr. Rajner Lajos püspök Nagyszombaton délelőtt a főszékesegyház kápol­nájában szentelte subdiákonussá Palovcsik Jó­zsef végzett theologust. Az ünnep második napján vette fel Palovcsik a diakonátust, a rákövetkező kedden pedig áldozópappá szenteltetett. * Elhunyt pozsonyi kanonok. Kucsera József pozsonyi kanonok április hó 4-én meghalt 83 éves korában. Az érdemes egyházi férfiú 1855­ben szenteltetett áldozópappá. Több helyen mű­ködött a lelkipásztorkodás terén mint segédlelkész és plébános. 1893-ban Holicson lett plébános és alesperes, végre 1913-ban a bibornok-hercegpri­más felterjesztésére a király pozsonyi kanonokká nevezte ki. Az elhunyt buzgó lelkipásztorkodásán, lelkiismeretes munkásságán kivül arról is neveze­tes volt, hogy dr. Csernoch János bibornok, mint ujmisés az ő plébániáján működött segédlelkészi minőségben. * Most már dolgoznak. Örvendetesen vesz­szük tudomásul, hogy népünknek asszonyai és az itthon maradott férfiak egyre buzgóbban végzik a mezei munkát. A sok jótanács és buzdítás tehát hatott. Az esztergomi földmivelö népre különösen nagy hatást gyakorolt a bibornok-hercegprimás húsvéti szentbeszéde, amelyben világos és meg­győző logikával magyarázta meg, hogy mily ha­zafias tettet müvei, aki munkaerejét most nem heverteti. „. . . A férfiak, kik mint hősök küzdenek véreznek érettünk a Kárpátokban, nem jöhetnek haza a mezei munkát végezni. Egyszerre nem lehet a hazát is védeni és a földet is művelni, azért az itthonievőknek kötelességük a kenyérről gondoskodni. „. . . Eddig azt mondottuk: „A ki nem dol­gozik, ne egyék." Most igy kell mondanunk: „Aki nem dolgozik, ne is éljen." „. . . A hadi segélyből élők az államtól vár­ják eltartásukat. Azt hiszik, hogy az állam va­lami ismeretlen, tőlünk idegen valami. Az állam mimagunk vagyunk. A hadi segély a mi adónkból fizetődik. Minél nagyobb tehát a hadi segély, an­nál nagyobb adót kell majd fizetnünk, mert a költségeket a mi pénzünkből fedezik. A főpásztori felvilágositó és intő szózat mély­séges benyomást gyakorolt a hívekre s azt nem­csak megértő lélekkel fogadták, hanem —• mint a tények bizonyítják — annak értelmében is járnak el az emberek. * Főegyházmegyei hirek. Galambos Béla alsójattói plébános elnyerte a hidaskürti plébániát. — Torna István a budapesti szt. Imre kollégium praefectusa s az „Élet" irodalmi vállalat lelkes igazgatója és vezetője érdemeinek elismeréséül a dunamocsi plébániára neveztetett ki plebánosi mi­nőségben. — Burandik István jókuti plébános önként vállalkozott hadikórházi szolgálatra s ezen lelkipásztori munkájában tífuszba esett s a beteg­ség április 3-án halállal végződött. 1869-ben szü­letett és 1892-ben szentelték áldozópappá. R. i. p. * Orvosi doktorátus. A budapesti tudomány­egyetemen az orvosi tudományok elvégzése után doktorrá avatták Zemplényi Bélát, az esztergomi póstafelügyelő fiát. A fiatal doktort hamarosan be­hívták katonai szolgálatra s most egyelőre Komá­romban működik mint katonaorvos. * Hősök halála. Mély részvéttel vettük a következő gyászjelentést: A hercegprimási uradalmi tisztikar mély­séges fájdalommal jelenti három sok szép re­ményre jogosult, derék fiatal tagjának a jó Isten bölcs rendeléséből nemzetünknek most folyó har­cában történt hősi halálát. Ezek: Gállik Géza 15. honvéd-gyalogezredbeli hadnagy, primási el­lenőr, aki az északi harctéren vonatcsapatának egy kozákroham elleni önfeláldozó védelmében hősi halált halt. Assakürthi és Práznóczi Práznovszky Ágost 46. gyalogezredbeli hadnagy, primási ellenőr, aki Papházánál, a drága hazai föld vitéz védelmében egy éjjeli szuronyrohamban szivén lövetett s vi­tézségi érmét már csak a kötelességtudó drága halott hősi emléke kapta. Cserna Lajos 46. gyalogezredben önkéntes káplár, primási ellenőr, aki a déli harctéren szer­zett sebe s a lövészárokból hozott súlyos beteg­sége folytán hosszú hónapokig tartó kínos szenve­dések után épen Urunk feltámadásának napján megnyugvással és a feltámadásban való égő hittel visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Derék fia­inknak Isten rendeléséből nem az a sors jutott, hogy a hazai földet műveljék és áldásos, termelő munkában szolgálják nemzetünket, hanem az, hogy drága vérük hullásával védelmezzék. Mély alázattal nyugszunk meg az Öröktől fogva való akaratában. Minden szellő, ami a messze idegen­ben nyugvó hős bajtársunk jeltelen sirját simogatja, vigyen áldást feléje a haza földjéről. Minden vi­rág, ami a Kárpátokban nyugvó vitéz tiszttársunk sirján fakad, a magyar haza hálájának ragyogó színpompáját sugározza s a nemzet örökké élő kegyeletét illatozza. Minden könny, ami a köztünk nyugvó sokat szenvedett hős fiunk ravatalára hul­lott, édesítse meg az Ö örök álmát. Fakadjon drága vérök hullásából áldás, dicsőség, erő, hata­lom, békesség a Magyarok hazájára. Isten óvja, védje nemzetünket, adjon a megdicsőült hősöknek örök fényességet, az élőknek békességet. Esztergom, 1915. április 3. * A Női Mária-Kongregáció elöljárósága felnőtt tagjai számára a vízivárosi zárdatemplom­ban f. hó 17., 18., 19. és 20. napjain szentgya­korlatokat rendez, amiket P. Scheirich Bonaven­tura fog végezni, aki erre készségesen vállalko­zott. Érdekelt tagok részletes programmot kapnak, melyet e napokban fognak szétküldeni. * Az Esztergom-Szenttamás és Vizivárosi Kath. Polgári Kör házalapja javára ujabban az Esztergomi Takarékpénztár 50 s az Esztergomi Keresk. és Hitelbank pedig 20 koronát voltak szí­vesek adni, miért e helyen is köszönetet mond a kör elnöksége. * A régi egyházi képek restaurálása. Búzna Sándor, a már országszerte ismert hírneves festőművész pap érdekes eszmét pendített meg mostanában, amikor felhívja a lelkészkedő papság figyelmét a plébániák épületeiben található régi szentképekre. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy teljesen eldugott kis faluk templomában, mezei kápolnákban, amelyekben évenkint talán csak egyszer van istenitisztelet, olyan öreg képeket látunk, amelyek még a kevésbé tapasztalt mű­pártolók előtt is értékeseknek látszanak. Az ilyen képek az idő vasfogától sokat szenvedtek s talán már olyan füstösek és rongyolódottak, hogy az illető templomnak felügyelői hajlandók volnának a padlásra tenni azokat nyugalomba. Búzna Sán­dor emliti, hogy a papság sokszor kétségben van az ilyen képek iránt, hogy mit tegyenek velük. A nevezett festőművész úgy véli, hogy mind anyagi, mind pedig művészeti szempontból hasz­nosabb az ilyen öreg képeket restauráltatni, mint ujakat beszerezni, mivel igen gyakran művészi beccsel is birnak. Búzna Sándor már sok ilyen elhanyagolt képet mentett meg a végpusztulástól s festői alkotó erejével olyan állapotba hozta őket, hogy méltán gyönyörködtetik a műértőket s az áhítat felkeltésében is nagy szerepet játszanak. Szives felhívásra a festőművész a helyszínére utazik, megvizsgálja a kérdéses képet s ha értékes­nek találja, jutányosán végzi a helyreállítási mun­kát, vagy ha javításra nem érdemes, művészi becsű uj képet fest. Igy a templomok megszaba­dulnak az olcsó és gyarló képgyártmányoktól, amelyeket tanulatlan „festő iparosok" nagy elő­szeretettel felvállalnak és szállítanak. A festő­művész nyug. plébános műterme jelenleg Pőstyén­ben van. * Sebesült hőseink húsvéti ünnepének ja­vára az eddig már hirlapilag nyugtázott adomá­nyokon felül a következő nagylelkű adományok folytak be: Graeffel János 200 kor., Bleszl Ferenc 100 kor., Oblatt Lajos 20 kor., Machovich János, Schenkengel Antal, Kovács Béla Annavölgy, Leim­dörfer Nándor, Magurányi József, özv. Herczegh G. Lajosné egyenkint 10 kor., dr. Gönczy Béláné, Födi Félix, Eggenhoffer Ernőné egyenkint 5 kor., Hoffmann Jánosné és leánya 4 kor. A befolyt készpénzek teljes összege 1124 koronát tett ki. Ugyancsak eddig még nem nyugtázott természet­beni adományokként érkeztek: Groszner Bertától 305 db. cigaretta és szivar, 1 doboz dohány, Ber­ger Györgytől 500 db. és Reusz Ferenctől 1000 db. cigaretta, Czibor Ernőnétől 2 üveg befőtt, 1 doboz cigaretta, 6 narancs és 1 kalács, özvegy Brunner Ferencnétől 15 kalács, Bleszl Margittól 100 cigaretta, Buri Józseftől 4 üveg befőtt és 1 kalács, Áldori Zelma férj. Siposnétól 23 db. ér­melegitő és hósapka, N. N.-től 4 üveg befőtt és 2 üveg cognac és diópálinka, Vimmer Imrénétöl 2 pár érmelegitő. A befolyt készpénz és a termé­szetbeni adományok felhasználásával, miután az egyes katonai kórházak részére kiosztó nőbizott­ságok alakultak és pedig a szemináriumban Magos Sándorné, Koperniczky Boriska, özv. Andrássy Jánosné és Mariska, özv. Zubcsek Mihályné, özv. Czobor Gyuláné, Magurányi Józsefné, özv. Dezső Leóné, Schrott Amália, a Vöröskereszt kórházban özv. Frey Ferencné, özv. Reviczky Gáborné és gr. Sternberg Rózsika, a Kolos-kórházban dr. Szi­lárd Béláné, dr. Gönczy Béláné és Reviczky Er­zsike, a gimnáziumi és reáliskolai kórházban dr. Perényi Kálmánné, Grósz Ferencné és Bleszl Mar­gitka, a csapatkórházban Draxler Alajosné és Pott Gusztávné, az Anna-zárdabeli kórházban dr. Ka­tona Sándorné és Szegedy Ancika, a kiosztás húsvét vasárnapján a hős katonák legnagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents