ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-02-15 / 7. szám

Tél apó csúnyán vicsorítja fogait, a kis se­gédei, az apró angyalkák pedig mérgesen tépik széjjel a párnácskáikat, elárasztva fehér, szűzies hópelyhekkel az országot . . . HÍREK. Tarkaság. Szegény szegények. A nagyteremben már javában tombol a du­haj mulatság. Lüktető frisseséggel rángatóznak a lószőr vonók a füstös népség kezében. A fiatalság kábult fejjel, gyöngyöző homlokkal, kipirult arc­cal ropja a táncot. A kis teremben pedig fehér abroszos asztalok mellett az éhes emberek csittitgatják fellázadni készülő gyomrukat finom, illatos ételekkel. Az egyik asztalnál hárman ülnek. Komoran maguk elé bámulnak. A papa, a mama, meg a bálozó médi. A papa idegesen pödörgeti lekonyult bajuszát. A mama ellenben fáradhatlanul szede­geti le megnyálazott ujjaival a papa benzinszagu, zöldes árnyalatú ferencjóskájáról a pöhölyöket. A médi semmit se csinál egyenlőre. Bájosan össze­húzott szemöldökeivel durcásan vizsgálja a körü­lötte ülők tányérait. A papa most egyenlőre abbahagyja a pö­dürgetést. Titkos tanácskozásba merül őnagy­ságával. A tanácskozás végén a papa előveszi ki­smirglizett bádognyelü penecilusát s azzal teljes erővel megkondítja az asztalon veszteglő boros­poharat. A mama tele szájjal bömböli: — Pincér! Lóhalálával jön a pincér. — Prancs! A papa előkelő gesztussal fordul a mamához : — Parancsoljon, édesem! A mama keble büszkén emelkedik. — Mi van vacsora? — Vacsora kérem? Malacpecsenye, nyúl, csirke stb. A mama lekicsinylő ajkbiggyentéssel mondja": — Nagyon köznapias. Rémitö köznapias. Hát te Dicuka, mit óhajtasz? A médike mamáját utánozva bájosan össze­csücsöríti száját. — Anyácska, nekem semmi sem kell. Egész torkig vagyok úgyis. Talán a papa kivan valamit ? A papa diplomatikus homlokrángatás után nyilatkozik. — Hozzon kérem tizért sajtot. Ementálit. Igaz ! Hozzon hozzá három tányért is. A pincér mérgesen elmegy. Félóra múlva hozza is. — Kérek még három deci bort, Tudja ké­rem, a finomból tizenötért. Három poharat is hozzá. Megy egy üveg szikvizet. A papa udvarias. Először a mama rágódik. Nehezen megy. Az a komisz műfogsor a hibás. Majd Dicuka piszkálgatja a sajtot. Egérkéhez ha­sonló fogai olyan kecsesen csattognak! Legvégül a papa. Ő neki az ezüstpapiros jut. Utóvégre ez se utolsó. Jóllaknak. Dicuka idegesen nézi papája harcát az ezüst­hegyekkel. — Ugyan papa! Nem szégyenled magad itt olyan hangosan csámcsogni. — De édesem! Ideges vagy ugye ? — No persze. A teremben fiatalemberek mozgolódnak. A mama ujjongó szemeket vet Dicukára. Oda is súgja: — Drágám! A karkötődet fényesítsd ki jobban. Egy hórihorgas, cvikkeres kamasz odasiet Ducikához : — Pardon nassád! Ducika örömében majd elsikoltja magát. No végre! A mama, meg a papa hálatelten pislog a kamaszra. A papa épen akkor eregette le az utolsó darabka ezüstpapiros gömböcöt. — Hát táncolunk? Táncolunk? A kamasz alázatos grimaszokat vág. — Igenis kérem ásan. A mama boldogan rebegi: — Nagyon helyes! Nagyon helyes. A fiatalok eltűnnek. A papa titkos vágyódással nyul a kabát­zsebbe. Egy marék tökmagot szed ki. A mama boszúsan kérdi: — Ugyan! Mit akar itt ezzel! — Hm. Hm. Ezzel? A tökmag nagyon kí­vánja a borocskát. — Ugy? Legyen szives akkor adjon nekem is abból. . S kezdődik a rágcsálás. A szomszéd asz­talnál irigykedve nézik ezt a hangosan megnyil­vánuló, nyálfakasztó cselekményt. Egy hangos beszédű néne meg is jegyzi: — Miből telik ezeknek a Soványéknak! S még hozzá milyen finomakat ehetnek. Proletár dühös pillantásokat löveinek feléjük az emberek. A mama és2re is veszi ezeket a gyilkos pillantásokat s csak azért is még hango­sabban csámcsog. Villájával csörömpöl a sajtos tányéron. A keringőnek vége. Dicuka édes riszálga­tással jön a kamasz fiúval. Királynői nézéssel tekint az ismerősökre. Özönvíz előtti divatú fehér ruhájában boldogan kapaszkodik az ifjú karjába. A mama határtalanul boldog. A papa ijedten dugja zsebre a tökmag maradványt. Ö is osztozik felesége boldogságában. És Dicuka is boldog. Fidibusz. Krónika. Estéli András. Hóval borított csöndes kis falu, Mely nyáron színes, akácillatú . . . Miért, hogy állsz most feketén, busán? Fölötted árnyak serege suhan. Csupaszon, némán állanak a fák, Lehull róluk a zúzmaravirág. Mezőket gyér hó takaró terít: Itt-ott a föld is ki-kifeketít. Az ég közönnyel néz a földre le — Csak éjszakánkint ég csillagszeme S bár kósza szellők járnak szüntelen, Búgó sivító daluk most pihen. Fehér falu, rét, kertek és mezők, Sötét fák, némák, hóval könnyezők; Zokogó, síró szellő, — csillagok . . . Egy poétátok meghalt! Sírjatok ! „Izzadva húzta az életekét . . ."*) De lelke dalban áradt szerteszét. Kis otthonában békesség lakott, Mit a múzsa gyakran látogatott. S az élet hasztalan tapodta őt, A daltól lelke súlyos ércbe nőtt; Künn dúlhatott a vészes fergeteg — Az ujja mégis lantot pengetett. Orozva tört rá végül a Kaszás, Kit nem hat meg sem dal, sem jajgatás; S ő némán, meghajtva okos fejét Ment, — hallgatni angyalok énekét! Egy kis csokor e bánatos sorok, Mit most behantolt sírjára dobok, Mert előttem, mint példakép, lebeg: Hisz — tanitó volt és verselgetett! (-0 * Dr. Csernoch János hercegprímás pénteken délután 5 órakor dr. Lepold Antal titkárral Bu­dapestről hazaérkezett. A hercegprímás a jövő hét második felében ismét Budapestre megy és febr. 21-én az újpesti és óbudai kikötőben telelő hajó­sokat fogja megbérmálni az óbudai templomban délelőtt 10 órakor, a következő napokban pedig részt vesz a főrendiház ülésein. * Szentségimádás. A helybeli Szent Anna­templomban február 19-én, azaz jövő csütörtökön tartatik meg az évi Szentségimádás, mely alka­lommal reggel 6 órától d. e. 11-óráig minden órá­ban szentmise lesz ; délután 5 órakor pedig szent­beszéd, litánia és Szentségbetétel. * Városi közgyűlés. Csütörtök délután vá­rosi közgyűlés volt, amelyen feltűnő nagy szám­ban jelentek meg a városi képviselők. Erős moz­galom indult meg, hogy a dunai hídon a hídvám eltörültessék. A városi főmérnök az árvédelmi munkálatokról tett jelentést, majd a vágóhíd el­helyezéséről tanácskoztak, a tanácskozásnak vég­eredménye az volt, hogy a vágóhidat régi helyén fogják felépíteni. A villamvilágitási szabályrende­letet levették a napirendről. * Ezüstmisés káplán. Hunkár Géza buda­pesti belvárosi káplán e hó 7-én tartotta ezüst­miséjét Budapesten a belvárosi plébánia-templom­ban. Az ezüstmisés káplánnak manuductora volt Bakács János belvárosi plébános az ünnepi szt. beszédet Bán Sándor plébános mondotta, ki gyö­nyörű szép beszédében, meghatott szavakbán fe­jezte ki a papi hivatás magasztosságát s vázolta *) Utolsó verséből, mely lapunkban megjelent. az ezüstmisés káplán működését, ki 25 év után ugyanazon oltárnál tartja szent miséjét, amely oltárnál egy negyedszázad előtt mutatta be első áldozatát az Urnák. A 25 év óta Budapesten lel­készkedő káplánt ez alkalommal, paptársai rokonai, jó barátjai, volt tanítványai s a kerület hívei el­árasztották a szeretet virágaival és jókivánataikkal. A templom zsúfolásig megtelt ájtatos hivőkkel. Az ünnepélyes szentmise után a jelenlevők mind ál­dáshoz térdeltek le. i: Gyermekvédelmi előadás. Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános szombaton Szegedre utazott, hol gyermekvédelmi előadást tart február 15-én. * Ujabb ajándékok a múzeumnak. Folyó hó 7-töl a múzeum számára a következő ajándé­kok érkeztek be : Seyler Károly ny. esp.-plébános­tól : egy 1846. március 15-én kibocsájtott eszter­gomi fali hirdetmény, képek és pénzek; Tónay Tivadartól: 12 drb. Kossuth-bankó; Szántó Gézáné­tól: mezőtúri Badár-féle igen diszes csörgős korsó; özv. Kadletz Edénétől: egy vak leány horgolása, képrámában ; özv. Simhardt Károlynétól: két régi gyürü és régi pénzek; Tölgyesy Lászlótól: egy régi szölővágókés; Baják Mihálytól: két ágyú­golyó; Navratil Józseftől: egy ősállat koponyája ; Blumschein Lipót, Spick Ferenc, Daubner Ferenc, Salzer Miksa (Párkány) és egy ismeretlen egyén régi könyveket, Bakos János, Korentsik József, Láhn Károly, Tölgyesy István és Csente János pedig régi pénzeket adtak. * Színielőadások a szemináriumban. Far­sang vasárnapján s keddjén lesznek a szeminárium­ban a szokásos színielőadások. Február 22-én, vasárnap d. u. fél 5 órakor szinre kerül: Garcia Moreno. Történelmi dráma a XIX. századból 6 felvonásban. Irta: dr. Pécsi Gusztáv. I. felvonás : A győző bevonulása. II. felvonás: a páholy akna­munkája. III. felvonás: az elnök dolgozószobájában. IV. felvonás: a parlament küzdőporondján. V. felvonás: harc az őserdőben. VI. felvonás: az élet áldozata. Február 24-én, kedden d. u. 5 órakor szinre kerül: Utazás a föld körül 80 nap alatt. Bohózat 6 képben. Verne Gyula regénye után Ney Károlytól. I. kép: A fogadás. II. kép: az indiai őserdőben. III. kép : a kínai vendéglőben. IV. kép : a Pacific-vasut Amerikában. V. kép: a tengeri vihar. VI. kép: otthon. * Országos zarándoklás Rómába. Az Orsz. Katolikus Szövetség május hó folyamán nagysza­bású nemzeti zarándoklás vezetését tervezi. Ennek a mozgalomnak nagyjelentőségű célja, hogy a magyar katolikusok impozáns módon vonuljanak az örök városba, ugyanakkor pedig lehetővé tétes­sék, hogy ismereteiket fejlesztve, azokat a világ­híres nevezetességeket, melyek Olaszországba százezerszám gyűjtik az idegeneket, megtekinthes­sék. Kapcsolatosan ugyancsak az Orsz. Katolikus Szövetség sz. Ferenc III. rendje számára Lourdesba rendez zarándoklást, mely visszatérő útjában Rómá­ban a másik zarándokláshoz csatlakozik. * A történelmi múzeum vasárnap nyitva van délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Ügyeletes: Osváth Andor városi főjegyző, aki a múzeum szá­mára érkező tárgyakat átveszi és nyomban kiállítja. * Ötkoronás bankjegyek. A pénzügyi körök már régen követelik, hogy — már csak a könnyebb kezelhetőség célpontjából is — hozzanak forga­lomba ötkoronás papírpénzt. Az ezüst ötkoronás súlyos, esetlen s különben a külföldön is régóta megvan a példa hasonló összegű papírpénz for­galomba hozatalára. Eddig minden óhaj és érverés hiábavaló volt. Most azonban — mint értesülünk. — valószínűleg mégis lesz valami a dologból. * A gyorsírók mulatsága. Sikerült mulat­ságot rendezett f. hó 10-én este az „Esztergomi Gyorsíró Egyesület'' a Magyar Király nagytermé­ben. A mulatság zártkörű volt, se meghívó, se programm nem lett kibocsájtva, (ami az egyesület praktikus érzékéről tesz tanúságot,) mégis oly ki­tűnően folyt le, hogy a nagyszámú jelenvolt kö­zönség a legszebb emlékekkel térhetett haza ezen mulatságról. A táncot előkelő műsor nyitotta meg, melyen a helybeli tanítóképző válogatott dalos csapata különösen szép nevet szerzett magának a kitűnően előadott énekekkel. Nem sablonos vegyes­karu dalokat adott elő, hanem valóban művészileg kidolgozott, minden akkordjában átérzett ének­számokat. A kis dalos csapat fiatal karmestere: Borús Pál tanitónövendék, Borús Adolf főszékes­egyházi karénekes tehetséges fia, valóban meg­érdemelte az osztatlan elismerést, melyben részesült. Schwarz Margitka ügyes monológot, Palkovics Mariska pedig egy hatásos költeményt adott elö nagy tetszés mellett. Gerenday Juliska több szép

Next

/
Thumbnails
Contents