ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-02-15 / 7. szám

Tél apó csúnyán vicsorítja fogait, a kis segédei, az apró angyalkák pedig mérgesen tépik széjjel a párnácskáikat, elárasztva fehér, szűzies hópelyhekkel az országot . . . HÍREK. Tarkaság. Szegény szegények. A nagyteremben már javában tombol a duhaj mulatság. Lüktető frisseséggel rángatóznak a lószőr vonók a füstös népség kezében. A fiatalság kábult fejjel, gyöngyöző homlokkal, kipirult arccal ropja a táncot. A kis teremben pedig fehér abroszos asztalok mellett az éhes emberek csittitgatják fellázadni készülő gyomrukat finom, illatos ételekkel. Az egyik asztalnál hárman ülnek. Komoran maguk elé bámulnak. A papa, a mama, meg a bálozó médi. A papa idegesen pödörgeti lekonyult bajuszát. A mama ellenben fáradhatlanul szedegeti le megnyálazott ujjaival a papa benzinszagu, zöldes árnyalatú ferencjóskájáról a pöhölyöket. A médi semmit se csinál egyenlőre. Bájosan összehúzott szemöldökeivel durcásan vizsgálja a körülötte ülők tányérait. A papa most egyenlőre abbahagyja a pödürgetést. Titkos tanácskozásba merül őnagyságával. A tanácskozás végén a papa előveszi kismirglizett bádognyelü penecilusát s azzal teljes erővel megkondítja az asztalon veszteglő borospoharat. A mama tele szájjal bömböli: — Pincér! Lóhalálával jön a pincér. — Prancs! A papa előkelő gesztussal fordul a mamához : — Parancsoljon, édesem! A mama keble büszkén emelkedik. — Mi van vacsora? — Vacsora kérem? Malacpecsenye, nyúl, csirke stb. A mama lekicsinylő ajkbiggyentéssel mondja": — Nagyon köznapias. Rémitö köznapias. Hát te Dicuka, mit óhajtasz? A médike mamáját utánozva bájosan összecsücsöríti száját. — Anyácska, nekem semmi sem kell. Egész torkig vagyok úgyis. Talán a papa kivan valamit ? A papa diplomatikus homlokrángatás után nyilatkozik. — Hozzon kérem tizért sajtot. Ementálit. Igaz ! Hozzon hozzá három tányért is. A pincér mérgesen elmegy. Félóra múlva hozza is. — Kérek még három deci bort, Tudja kérem, a finomból tizenötért. Három poharat is hozzá. Megy egy üveg szikvizet. A papa udvarias. Először a mama rágódik. Nehezen megy. Az a komisz műfogsor a hibás. Majd Dicuka piszkálgatja a sajtot. Egérkéhez hasonló fogai olyan kecsesen csattognak! Legvégül a papa. Ő neki az ezüstpapiros jut. Utóvégre ez se utolsó. Jóllaknak. Dicuka idegesen nézi papája harcát az ezüsthegyekkel. — Ugyan papa! Nem szégyenled magad itt olyan hangosan csámcsogni. — De édesem! Ideges vagy ugye ? — No persze. A teremben fiatalemberek mozgolódnak. A mama ujjongó szemeket vet Dicukára. Oda is súgja: — Drágám! A karkötődet fényesítsd ki jobban. Egy hórihorgas, cvikkeres kamasz odasiet Ducikához : — Pardon nassád! Ducika örömében majd elsikoltja magát. No végre! A mama, meg a papa hálatelten pislog a kamaszra. A papa épen akkor eregette le az utolsó darabka ezüstpapiros gömböcöt. — Hát táncolunk? Táncolunk? A kamasz alázatos grimaszokat vág. — Igenis kérem ásan. A mama boldogan rebegi: — Nagyon helyes! Nagyon helyes. A fiatalok eltűnnek. A papa titkos vágyódással nyul a kabátzsebbe. Egy marék tökmagot szed ki. A mama boszúsan kérdi: — Ugyan! Mit akar itt ezzel! — Hm. Hm. Ezzel? A tökmag nagyon kívánja a borocskát. — Ugy? Legyen szives akkor adjon nekem is abból. . S kezdődik a rágcsálás. A szomszéd asztalnál irigykedve nézik ezt a hangosan megnyilvánuló, nyálfakasztó cselekményt. Egy hangos beszédű néne meg is jegyzi: — Miből telik ezeknek a Soványéknak! S még hozzá milyen finomakat ehetnek. Proletár dühös pillantásokat löveinek feléjük az emberek. A mama és2re is veszi ezeket a gyilkos pillantásokat s csak azért is még hangosabban csámcsog. Villájával csörömpöl a sajtos tányéron. A keringőnek vége. Dicuka édes riszálgatással jön a kamasz fiúval. Királynői nézéssel tekint az ismerősökre. Özönvíz előtti divatú fehér ruhájában boldogan kapaszkodik az ifjú karjába. A mama határtalanul boldog. A papa ijedten dugja zsebre a tökmag maradványt. Ö is osztozik felesége boldogságában. És Dicuka is boldog. Fidibusz. Krónika. Estéli András. Hóval borított csöndes kis falu, Mely nyáron színes, akácillatú . . . Miért, hogy állsz most feketén, busán? Fölötted árnyak serege suhan. Csupaszon, némán állanak a fák, Lehull róluk a zúzmaravirág. Mezőket gyér hó takaró terít: Itt-ott a föld is ki-kifeketít. Az ég közönnyel néz a földre le — Csak éjszakánkint ég csillagszeme S bár kósza szellők járnak szüntelen, Búgó sivító daluk most pihen. Fehér falu, rét, kertek és mezők, Sötét fák, némák, hóval könnyezők; Zokogó, síró szellő, — csillagok . . . Egy poétátok meghalt! Sírjatok ! „Izzadva húzta az életekét . . ."*) De lelke dalban áradt szerteszét. Kis otthonában békesség lakott, Mit a múzsa gyakran látogatott. S az élet hasztalan tapodta őt, A daltól lelke súlyos ércbe nőtt; Künn dúlhatott a vészes fergeteg — Az ujja mégis lantot pengetett. Orozva tört rá végül a Kaszás, Kit nem hat meg sem dal, sem jajgatás; S ő némán, meghajtva okos fejét Ment, — hallgatni angyalok énekét! Egy kis csokor e bánatos sorok, Mit most behantolt sírjára dobok, Mert előttem, mint példakép, lebeg: Hisz — tanitó volt és verselgetett! (-0 * Dr. Csernoch János hercegprímás pénteken délután 5 órakor dr. Lepold Antal titkárral Budapestről hazaérkezett. A hercegprímás a jövő hét második felében ismét Budapestre megy és febr. 21-én az újpesti és óbudai kikötőben telelő hajósokat fogja megbérmálni az óbudai templomban délelőtt 10 órakor, a következő napokban pedig részt vesz a főrendiház ülésein. * Szentségimádás. A helybeli Szent Annatemplomban február 19-én, azaz jövő csütörtökön tartatik meg az évi Szentségimádás, mely alkalommal reggel 6 órától d. e. 11-óráig minden órában szentmise lesz ; délután 5 órakor pedig szentbeszéd, litánia és Szentségbetétel. * Városi közgyűlés. Csütörtök délután városi közgyűlés volt, amelyen feltűnő nagy számban jelentek meg a városi képviselők. Erős mozgalom indult meg, hogy a dunai hídon a hídvám eltörültessék. A városi főmérnök az árvédelmi munkálatokról tett jelentést, majd a vágóhíd elhelyezéséről tanácskoztak, a tanácskozásnak végeredménye az volt, hogy a vágóhidat régi helyén fogják felépíteni. A villamvilágitási szabályrendeletet levették a napirendről. * Ezüstmisés káplán. Hunkár Géza budapesti belvárosi káplán e hó 7-én tartotta ezüstmiséjét Budapesten a belvárosi plébánia-templomban. Az ezüstmisés káplánnak manuductora volt Bakács János belvárosi plébános az ünnepi szt. beszédet Bán Sándor plébános mondotta, ki gyönyörű szép beszédében, meghatott szavakbán fejezte ki a papi hivatás magasztosságát s vázolta *) Utolsó verséből, mely lapunkban megjelent. az ezüstmisés káplán működését, ki 25 év után ugyanazon oltárnál tartja szent miséjét, amely oltárnál egy negyedszázad előtt mutatta be első áldozatát az Urnák. A 25 év óta Budapesten lelkészkedő káplánt ez alkalommal, paptársai rokonai, jó barátjai, volt tanítványai s a kerület hívei elárasztották a szeretet virágaival és jókivánataikkal. A templom zsúfolásig megtelt ájtatos hivőkkel. Az ünnepélyes szentmise után a jelenlevők mind áldáshoz térdeltek le. i: Gyermekvédelmi előadás. Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános szombaton Szegedre utazott, hol gyermekvédelmi előadást tart február 15-én. * Ujabb ajándékok a múzeumnak. Folyó hó 7-töl a múzeum számára a következő ajándékok érkeztek be : Seyler Károly ny. esp.-plébánostól : egy 1846. március 15-én kibocsájtott esztergomi fali hirdetmény, képek és pénzek; Tónay Tivadartól: 12 drb. Kossuth-bankó; Szántó Gézánétól: mezőtúri Badár-féle igen diszes csörgős korsó; özv. Kadletz Edénétől: egy vak leány horgolása, képrámában ; özv. Simhardt Károlynétól: két régi gyürü és régi pénzek; Tölgyesy Lászlótól: egy régi szölővágókés; Baják Mihálytól: két ágyúgolyó; Navratil Józseftől: egy ősállat koponyája ; Blumschein Lipót, Spick Ferenc, Daubner Ferenc, Salzer Miksa (Párkány) és egy ismeretlen egyén régi könyveket, Bakos János, Korentsik József, Láhn Károly, Tölgyesy István és Csente János pedig régi pénzeket adtak. * Színielőadások a szemináriumban. Farsang vasárnapján s keddjén lesznek a szemináriumban a szokásos színielőadások. Február 22-én, vasárnap d. u. fél 5 órakor szinre kerül: Garcia Moreno. Történelmi dráma a XIX. századból 6 felvonásban. Irta: dr. Pécsi Gusztáv. I. felvonás : A győző bevonulása. II. felvonás: a páholy aknamunkája. III. felvonás: az elnök dolgozószobájában. IV. felvonás: a parlament küzdőporondján. V. felvonás: harc az őserdőben. VI. felvonás: az élet áldozata. Február 24-én, kedden d. u. 5 órakor szinre kerül: Utazás a föld körül 80 nap alatt. Bohózat 6 képben. Verne Gyula regénye után Ney Károlytól. I. kép: A fogadás. II. kép: az indiai őserdőben. III. kép : a kínai vendéglőben. IV. kép : a Pacific-vasut Amerikában. V. kép: a tengeri vihar. VI. kép: otthon. * Országos zarándoklás Rómába. Az Orsz. Katolikus Szövetség május hó folyamán nagyszabású nemzeti zarándoklás vezetését tervezi. Ennek a mozgalomnak nagyjelentőségű célja, hogy a magyar katolikusok impozáns módon vonuljanak az örök városba, ugyanakkor pedig lehetővé tétessék, hogy ismereteiket fejlesztve, azokat a világhíres nevezetességeket, melyek Olaszországba százezerszám gyűjtik az idegeneket, megtekinthessék. Kapcsolatosan ugyancsak az Orsz. Katolikus Szövetség sz. Ferenc III. rendje számára Lourdesba rendez zarándoklást, mely visszatérő útjában Rómában a másik zarándokláshoz csatlakozik. * A történelmi múzeum vasárnap nyitva van délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Ügyeletes: Osváth Andor városi főjegyző, aki a múzeum számára érkező tárgyakat átveszi és nyomban kiállítja. * Ötkoronás bankjegyek. A pénzügyi körök már régen követelik, hogy — már csak a könnyebb kezelhetőség célpontjából is — hozzanak forgalomba ötkoronás papírpénzt. Az ezüst ötkoronás súlyos, esetlen s különben a külföldön is régóta megvan a példa hasonló összegű papírpénz forgalomba hozatalára. Eddig minden óhaj és érverés hiábavaló volt. Most azonban — mint értesülünk. — valószínűleg mégis lesz valami a dologból. * A gyorsírók mulatsága. Sikerült mulatságot rendezett f. hó 10-én este az „Esztergomi Gyorsíró Egyesület'' a Magyar Király nagytermében. A mulatság zártkörű volt, se meghívó, se programm nem lett kibocsájtva, (ami az egyesület praktikus érzékéről tesz tanúságot,) mégis oly kitűnően folyt le, hogy a nagyszámú jelenvolt közönség a legszebb emlékekkel térhetett haza ezen mulatságról. A táncot előkelő műsor nyitotta meg, melyen a helybeli tanítóképző válogatott dalos csapata különösen szép nevet szerzett magának a kitűnően előadott énekekkel. Nem sablonos vegyeskaru dalokat adott elő, hanem valóban művészileg kidolgozott, minden akkordjában átérzett énekszámokat. A kis dalos csapat fiatal karmestere: Borús Pál tanitónövendék, Borús Adolf főszékesegyházi karénekes tehetséges fia, valóban megérdemelte az osztatlan elismerést, melyben részesült. Schwarz Margitka ügyes monológot, Palkovics Mariska pedig egy hatásos költeményt adott elö nagy tetszés mellett. Gerenday Juliska több szép