ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-02-08 / 6. szám

Béklyóba verő szabadságának s ők leginkább üvöltik a katolikus iskolák államosítását, a katolikus Egyházi vagyonnak (mert papi vagyon mint ilyen: nincs !) szekularizációját és egyébb jókat... Szegény anya ! Háládatlan fiuk ! Azonban egy vigasza van mégis a jó anyának. . . Bárhogyan is igyekeznek mérgezett nyilaikkal a katolikus Egyháznak sziklavárát támadni, bárhogyan is folyik az aknamunka az éj leple alatt bizonyos odúkban, mely a nap világosságát félti: a katolikus Egyház csak nyugodtan áll tovább a maga érintetlen, fehér szűzies tisztaságában, szelíden mosolyogva le ellenfeleire fensőbbségének tudatában, mint a ki sokkal magasabban áll, semhogy alacsony lelkű emberek durva sara érintené — — — csak a támadóknak üres, szalmával bélelt koponyája kap léket e sziklaváron!... Ez a Judások sorsa ugyanis !... Mert a ki ez anyának testébe harap: az meghal! A történelem tesz tanúságot mellette. B. R. HIRE K. Tarkaság. Arisztokrata koldus. A komoran maga elé bámuló ósdi nagy ház falának támaszkodik durván faragott mankójára düleszkedve egy sánta koldus. Egykedvűen, megszokottan nézdegéli az előtte elmenőket, olykorolykor, ha egyéb dolga nincs, a jobbik lábát térdtől pótló s a sok baktatástól agyon és agyonkoptatott falábával cikk-cakkos rajzokat pingál a frissen eső, szemkápráztató szűz tiszta hóba. Álmos közönnyel észre se akarja venni a mellette elrohanó embereket. Olykor, ha gazdagabb külsejű férfi vagy nő lépdel el mellette, köszönésképen gyatra kézmozdulattal billenti meg zsiros, a sok viszontagságtól formátlan kalapjának hanyagul lecsüngő szélit. Nagy ritkán egy-egy arramenő pár pillanatra megáll előtte, hogy néhány garassal könnyítsen amugyis sorvadásban szenvedő bugyellárisán. Hoszszura nőtt sima szempillái meg se rándulnak, midőn piszkos markában érzi a jó vagy rossz szívvel odacsusztatott pénzdarabot. Előbb vizsga szemmel megnézi az adományt, vájjon érdemes-e érte kinyitni sörte, lelógó bajuszával eltakart száját valami hangos köszönésfélére. Ha rézpénz az alamizsna, lekicsinylő orrfintorgatással, bosszúsan egy árva hang nélkül löki a száz színű foltokkal agyonnyomorgatott kabátja mélységes fenékkel megáldott zsebébe. De ha nagyobbfajta ezüstpénzt (ami ugyan manapság ritkaság számba megy) kapott, apró, a birkáéhoz hasonló semmitmondó szemei felragyognak s mohó kéjjel dugja óvatosan mellénye zsebébe, mialatt hangosan rikácsolja: — Kezitt csokkolomm! Az utca elején egyfogatú kocsi döcög. Rajta csillogó fényű jégkoszorukkal felcicomázott lajtos hordó. A fiatal legényke, aki a kocsi mellett baktat, ordítozva kiabálja: — Duna-a-a vize-e-et! A sánta koldus élcelődve kiált.rá a legényre: — Hé öcsém, ne riogass ugy, mer befagy a csuszalesőd. A legény se röst, visszatraffál az öregre: — Kend meg ne ácsorogjon itt, hanem menjen inkább az uri táncot járni, a tangót. Mindketten nagyot röhögnek rajta. — Gaz kópé vagy te öcsém, — toldja meg a szót a sánta. A legénynek tetszik ez. Önelégülten derül fel borostás arca. — Hát volt-e jó bevétel Hanzli bácsi? A koldus arcáról eltűnik a jókedv, amelyet a legény megjelenése idézett elő. Bütykös ujjával legyintve mondja: — Eh! Volt a menydörgős ménküt. — Hátszen ölögen futkosnak erre felé. — No az semmi. Alig adott minden ötvenedik egy huncut vasat. Az meg micsoda? Egy vas! Nem is pénz! — Ammá baj ! — Cudar ez a világ öcsém. Rém cudar. — Meg oszt kódis. — Az is. Mind kódis. Még nálamnál is kódisabb. Csak annyi a különbség, hogy az én pofám nem pirul el már, meg oszt megszoktam gyerekkorom óta. Mig a népek többi része rösteli elvenni az alamizsnát. — Hát kend mióta űzi ezt a könnyű mesterséget ? A sánta koldus nagyot röhögve feleli: — Hogy mióta ? Fene tudja. Mióta a világon vagyok. Azelőtt passzióból, most meg muszájból. — No bizony a muszáj az nagy ur. — De a köll az még nagyobb ur. Még a röndérnél is nagyobb. A legény kíváncsiskodva kérdi: — Hát azelőtt miért koldult passzióból Hanzli bácsi ? — Hm. Hogy miért? Mert hozzá voltam szokva. Tudod öcsém, én nagy famíliából származók. — Persze. Nyolcan aludtak egy ágyban — röhögte a legény. — No nem épen ezért. Az apám is, az öregapám is, meg annak az apja is hivatásos koldusok voltak. Az én nagyapám a budai nagy templomban volt első koldus. Ő parancsolt az egész koldus nemzetségnek. Az öregapám is olyas volt. De az apám ráunt a budai életre. Aszonta az apám, no én Külön karriert csinálok. És elgyütt ebbe a városba. Abban az időben építették a várhegyi nagytemplomot. Az apám annyira hires volt, hogy még az öreg Báder is, az akkori koldusbíró is erősen respektálta az ő tekintélyét. Az apám engem is erre a pályára szánt. Az anyám azonban nem. Persze, mert az ő famíliája nem pipált ilyen híres embereket, hát ő nem is ismerhette a koldusi élet minemüségét. De oszt eccer elcsúsztam a jégen, oszt a jobb lábam térdig eltörött. Igy hát én is kódis lettem. No de nem olyan előkelő, mint az őseim. — De a világ se olyan. — Szent igaz. Manapság az emberek nem törődnek mással, csak a szép gúnyával, meg oszt az örökös vigassággal. Oszt erre elfogy a pénzük. A kódisnak meg semmi se jut. Vagy épen néhány hitvány rézgaras. Az semmi. — És Hanzli bácsi megszokta ezt a mesterséget? — Miért ne! Mindent meglehet szokni. — De már annyi a koldus, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. A koldus lenézőleg legyintett a kezével: — Azok nem kódisok. Azok nyomorúságos kéregetők, kikben nincs arisztokrata vér. Azok kutya módra kezet nyalnak. Én nem. Minek? Az igazi kódis nem azért van, hogy mosogató rongy legyen. Minden gyütlment lábakapcája. Az igazi kódis meg se köszöni a rongyos filléreket. Az semmi. Az nem jótékonyság. Az öreg elhallgatott. Cilinderes, drága télikabátos ur közeledett feléjük. Ahogy mellettük elhaladt, rájuk se nézett. Mikor az ur alakja már messze volt, gúnyos hangon jegyezte meg: — Ez se ur! Csak ugy néz ki! S ezen a kiszóláson hangosat nevettek. Fidibusz. Krónika. Egy kicsi panama röpködött a légben ... A puskaporgyári kijárás ügyében. Ha Esztergom kissé „élelmesebb" volna, Ma már tán a gyár is zúgna, zakatolna. Negyvenezer kroncsi kellett volna hájnak, Haj, de ennyiért már itt tüzet kiáltnak; Egy gondolat van csak, mi ránk vigaszt hintsen, Nincs puskaporgyárunk, de panamánk sincsen. Negyvenezer kroncsi megmarad a zsebben, Magyaróvár épit annál sebesebben — Sőt Komáromról is ilyféle hir szálldos; Mindakettő lelkes, puskaporos város. Nálunk békesség van, semmi zaj, se lárma, Nekünk a puskapor csak bajunkra válna; Mert ha itt „kijárót" kellene megkenni — Elfogyna a pénz mind s mégse lenne semmi. (-0 * Személyi hir. Zuchetti az olasz származású és a kapucinusok rendjébe tartozó szmyrnai érsek a napokban Esztergomban járt és a budai kapucinus házfőnök társaságában látogatásokat tett a fokáptalan tagjainál. Utazása közben építendő székesegyházára gyűjt adományokat. * Bérmálások. A komáromi, vágsellyei és selmeczbányai alesperesi kerületekben a folyó év folyamán lesznek a bérmálások. Ugy ezen kerületekben, mint Pozsonyban (valószínűleg Szentháromság vasárnapján) a hercegprímás fogja a bérmálás szentségét kiosztani. * A lőporgyár meghiúsulása Esztergomban. Egyik laptársunk írja, hogy az Esztergomban tervezett katonai lőporgyár valószínűleg azért nem épül városunkban, mert a városi hatóság 'bizonyos kijárónak nem akarta megadni a kért 40.000 korona províziót. A befolyásos úriember erre Magyaróvárnak protegálta be a gyárat. Jellemző esete ez is a mai Lukács-Tisza korszaknak! * Főegyházmegyei hir. Demény Dezső a budapesti bazilika karnagya, volt budavári káplán, hírneves zeneszerző kineveztetett tiszteletbeli pápai kamarássá. * Nemzeti Népszövetség" ? A fővárosból elhalmozzák a vidéki lapokat egy felhívással, mely a Nemzeti Népszövetség megalakulásáról ad hirt. A gyanútlan lapok szószerint közlik a felhívást. Nekünk kezdettől fogva gyanús volt a dolog. Ma aztán a vidékről is kaptunk cikket, mely az uj szövetségről a következőket irja: Két sopronmegyei lap jelezte, hogy egy Nemzeti Népszövetség akar alakulni a magyar nép kulturális és anyagi javainak felkarolására. Tagja lehet mindenki, aki legalább egy koronát fizet évenkint. Ennek fejében a szövetség vezetősége füzeteket és röpiratokat küld. A készülődő szövetség kimondott célja ártatlannak látszik, de nem maga a készülődés. Kik indítják? Mi a végső céljuk a kimondott cél mellett? Hol fogamzolt meg a terv? Mind oly kérdések, amelyek a készülődést gyanússá teszik. A célban, a tagdíj nagyságában, füzetek és röpiratok terjesztésében, némileg a névben is utánozzák a Kath. Népszövetséget. Nem a katholikusok sorait akarja megbontani? Tud ma szövetség kulturális téren a Kath. Népszövetséggel vetekedni? Szolgálja szövetség becsületesebben a nemzeti eszmét, mint a Kath. Népszövetség; szolgálja szövetség hívebben, több hozzáértéssel, lelkiismeretesebben a nép anyagi érdekeit? Jó lélekkel még az ellenség sem mondhatja az ellenkezőt. Az uj készülődés tehát hiányt nem pótol, rá szükség nincsen. Nézetünk szerint az egész készülődés szabadkötnives mesterkedés. Különben alig ajánlaná olyan lap, amelynek felelős szerkesztője a soproni szabadkőmives páholynak jegyzője; alig ajánlaná olyan, amely türelmes munkapárti lap, de izig-vérig vallásellenes és erkölcsellenes. Az előbbi lap függetlenségi, ez munkapárti. Ugyan milyen nemzeti népszövetség lehet ennek a kettőnek kotyvaléka? * A történelmi múzeum ma vasárnapon nyitva van d. e. 10 órától d. u. 1 óráig ügyeletes dr. Brenner Antal tanácsjegyző, aki a múzeum számára érkező tárgyakat is átveszi és nyomban kiállítja. Belépő-dij nincs. * Az „Esztergomi Katholikus Kör" a farsang folyamán tagjai számára két estélyt rendez saját helyiségében: 1. Február 10 én tombolával egybekötött tea-estélyt: 2. Február 21-én humoros előadással kapcsolatos estélyt. Az estélyek kezdete este 8 órakor van. — Utána tánc. Ételekről a kör szolgája gondoskodik. * Rendelet a katonai sorozás ügyében. Nem kell már a nyomorék katona. Erről tanúskodik a honvédelmi miniszternek a sorozás ügyében kiadott rendelete. A miniszter ugyanis meghagyta, hogy szaporítsák a sorozó napokat, mert az állításra kötelezett újoncokat az idén alaposabban kell megvizsgálni. Szigorúbb rendszer lesz a sorozásnál. Nem elég, hogy a mérték alá álló legényt az orvos a szemével vizitálja és kimondja rá a szentenciát, hogy: tauglich! Alaposan szemügyre kell ventíi minden egyes újoncot, mert — amint a rendelet mondja, — a hadseregnek egészséges katonákra van szüksége. Hogy ezt elérjék, a sorozó-bizottságoknak minden legényt a legaprólékosabb vizsgálatnak kell alávetni, nehogy a szolgálat képtelenek a felülvizsgálatokon tömegesen jelentkezzenek. * Az esztergomi helyőrség tisztikara febr. hó 14.-én, az esztergomi kaszinó („Korona" szálloda) összes termeiben táncestélyt rendez. Kezdete este 9 órakor. * Ujabb ajándékok a múzeum számára. F. év febr. 1-től a következő tárgyak érkeztek: Dvihally Gézánétól: himzési minta 1839 bői; Herceg G. Lajosnétól: a Hercegh-család nemesi okiratai (letét); Tóth Lajos megyei irodatiszttől: pandur-lándzsa; Gonda Ferenc csendőr-törzsőrmestertől : zsandár-sisak a Bach korszakból; Bakos Jánostól: néh. Simor János hercegprímás karlsbadi porcellán ivópohara 1887-ből; özv. Ligeti Józsefnétól: egy röpirat 1790-ből és a szegedi vár képe ; Czibor Istvántól: egy üvegben faberakásos munka és 4 db Kossuth-bankó! Baják Mihálytól: tajtékpipa 1818-ból és régi mécses; Gerendás Istvántól : guzsaly és régi pénzek; Gutray Sándortól: régi imakönyv, borotva, réztál, olló és kanalas; Nemesszeghy Győzőtől és ifj. Vitái Istvántól: ős állatcsontok; Kósa Ferenctől Párkány: régi