ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-02-08 / 6. szám

XIX. évfolyam Esztergom, 1914. február 8. 6. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szam ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiaüóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A nemzetiségi politika örvényei. Esztergom, 1914. február 7. Hideg borzadállyal szemléli az egész ország a jelenlegi miniszterelnöknek a románokkal folytatolt paklumtárgyalásait. Ez még nem fordult elő az alkotmányos éra óta és talán példátlan az egész világpolitikában, hogy egy kormányelnök a saját szakállára — nem egy parlament, vagy legalább párt — alkudozásokat folytasson, egy nemzetiség intellektuális és társadalmi vezetőivel, nem is azok hivatalos parlamenti képviseletével. Eltekintve a törvényhozói s az ország legvitálisabb kérdései felett döntő hatalomnak egy személy kezében történő ily démoni öszpontositásától e beteges állapotokat szinte kisértetszerüvé teszik, az azt kisérő körülmények, Tisza miniszterelnök ugyanis a bécsi külügyminisztérium felsőbb parancsára indította meg a paktum-tárgyalásokat s mialatt azokat folytatja, saját romániai követünk, Czernin megfenyegeti a magyarokat Bukarestből s az uralkodó osztrákpárt egyenesen lázit a magyar nemzeti állameszme ellen és egyenesen előírja, hogy a foederativ állam lejtőjére kövessük. Még öt év előtt a magyar ezrednyelv ideáljától csak egy hajszál választott el minket s ma már a konföderációs állam örvényének szélén állunk s a Tisza-éra legnagyobb rekordja az, hogy szláv szomszédjaink már hivatalos térképeket készítenek, melyeken Magyarország helyén Nagy Románia, Nagy-Szerbia stb. látható. Még néhány év előtt hazaárulás-számba ment magyar honpolgároknak külföldi államokkal való politikai trafikálása s most az erdélyi románok vezetői egész nyíltan kérhetnek utasítást Bukarestből, a paktum módozataira vonatkozólag. Csakugyan Törökország sorsa várakozik reánk ? A román varjak károgása, melyek hangjára a szerb, rutén, tót nemzetiségek étvágya is felébred, csakugyan oly kísértetiesen hangzik, mintha valami holttetem felosztásáról tanácskoznának. Apró-cseprő engedményeknek látszanak a paktum pontjai, de amily felelősség nélkül folyik a tárgyalás, ép oly végzetesek lehetnek a következményei. Ausztriát is a Badeni-féle nyelvrendelet vitte a bomlás lejtötére, ott is egy miniszterelnök végzetes hibája szabadította fel a centrifugális erőket. Még az egységes magyar állam egyetlen biztositéka a monarchia fenmaradásának és a rövidlátó osztrák politikusok merő ellenszenvből a magyarok iránt, segédkezet nyújtanak a magyarorsági nemzetiségek szeperatisztikus törekvéseinek. Politikájuk odairányul, hogy a nemzetiségek teljes egyenjogúsítása által itthon Magyarországon megszüntessék a magyar hegemóniát és igy valósítsák meg az összmonarchiát. A „loyális" és „lovagias" meg nem tudom milyen román „nemzetnek" azonban messzebbmenő céljai és aspirációi vannak, mint a Bécshez, vagy a Habsburg-házhoz való ragaszkodás; Bécscsel való szövetségük a magyarok ellen, csak eszköz a Dákoromán célok eléréséhez. A kísérteties nemzeti veszedelmek háttere pedig egyszerűen az: mert Tisza, Istvánnak nincs elegendő pénze a választásokra, Lukács módszeréhez nem mer nyúlni, tehát engedményekkel le akarja ideig-óráig kenyerezni a nemzetiségeket, őket a munkapárt jármába akarja hajtani, hogy egész erejével a függetlenségi párt megsemmisithetésére vethesse magát. Mert a főcél, hogy ugy mint atyja Tisza Kálmán, ugy ö is legalább 20—25 évig Magyarország diktátora legyen. E célból kész az ország nemzeti egységének biztosítékait odadobni; Horvátországban már feladta a magyar állam szupremáciájának utolsó jeleit is, a románokkal paktál és ki tudja, nem folytat-e titkos alkudozásokat már a többi nemzetiségekkel is ugyanakkor, midőn Bobrinszky és társai Északmagyarországon oroszositanak és szervezik a zarándoklatokat Moszkvába! Reméljük, hogy az örült masiniszta végre falnak megy s újra felborul a szekere, mint 9 év előtt! Mert ha még soká kormányoz, Magyarország csakugyan Ausztria lejtőjére kerül s nagyon is hamar ránk zúdul a büntetés a közelmúltban elkövetett nagy politikai államcsínyekért. Mindenki tudja, hogy Magyarországon oly jó dolga van a nemzetiségeknek, mint sehol a világon. Menjenek csak Elzász-Lotharingiába a nemzetiségi túlzók, ha talalálnak-e egy francia cégtáblát, vagy hallanak-e az iskolában csak egy francia szót? Mondják csak őszintén: boldogul-e valaki ÉszakAmerikában az angol államnyelv nélkül. Ott AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Két asszony. — Történeti elbeszélés és jellemrajz. — Irta: B. J. Pihen a sok „seregbontó," meg a sugártarack, elhallgattak a szakállaságyúk és némán bámulja az eget az egymásra támasztott sok muskéta. Az ütközet győzelemmel végződött s a kuruc táborban nagy a vigasság, amire a labancra és asszonyra egyaránt veszedelmes kuruc tisztek szivesen láttak a környék asszonyait és leányait is. A síposok és tárogatósok gyöngyöző verejtékkel fújják a a ropogósabbnál pattogósabb talpalávalót, a selyemlódingos huszárok és farkasbőrkacaganyos testörlegények borizü kurjongatásukkal foglalkoztatják a környező fenyves ellustult visszhangját; a nyalka kuruc hadnagyok csakúgy ropják a szép kuruc menyecskékkel a jó magyar csárdást. Ott mulat Pekry Lőrinc százados uram a kis szőke Thurzónéval, a szerelmes Ebeczky, a fejedelem párduckacagányos palotása meg Apálhynéval. Ott enyeleg aranysujtásos égszinmentéjében Rhédey Ferkó a ravasz Ilosvaynéval, Verbóy István udvari karabélyos meg a szégyenlős kis Daby Katónak j pitvarok Ott mulat „Rákóczy villáma," a mulatós 1 Ocskay brigadéros is és csakúgy porzik a berek sarkantyús csizmájától, amint Szunyogh Lászlóné nagyasszonnyal a deli hajdútáncot járja. Egészen megittasult a szépséges Eszterházy Jnlianna szerelmétől s a ledér menyecske ugyancsak gondoskodik arról, hogy a csapodár kurucezredes ki ne ábránduljon egykönnyen belőle. Féltékenységből, vagy politikából, nem tudhatni, de valószínűen nem késik sokáig a menyecske a magyarázattal, mert asszonyféleben nem marad meg a szó, kivált ha szerelmes. Éjfekete szeméből csakúgy lövelli a kacér pillantást, minek gyilkos tüze majd elperzseli a nyugtalan vérű vitézt. „Üljünk le, László, mára elég volt már a táncból," mondja úgy éjfélfelé fölhevülten a menyecske. Jó órája járta már egyfolytában a táncot a legfürgébb, legtüzesebb fajtájából, nem csoda, ha még a mulatós menyecske is kifáradt. „Amint parancsolja grófnő," felel készségesen Ocskay. Begombolja aranyhímes köntösét, lesimítja fölbomlott szöghaját s végigtörli selyemingujjával égő szép arcát. „Magam is megelégeltem már, mert a mai nap amúgy is kemény egy nap volt s ugyan sok munkát adott. Hanem a grófnőt is jól kifárasztotta a hosszú út! Csodálom is, hogy volt kedve ily sokáig táncolni." Szunyoghné, az erős, szinte férfias arcszinű és kissé parasztos teltségű grófnő, alig pár órája érkezett a táborba. A hirtelen jött látogatás meglepte Ocskayt, mert amikor betoppant, éppen Thuróczynénak adta brigadéros uram a szépet, de annál jobban mulatott aztán. Ötlovas hintón érkezett oda Julia Budatinból, ahol az apósa udvarházában lakik. Bizony jókora futamodás ide Budatin, de ugyan mit talál soknak a féltő és számító asszonyi szív ? „Hát amint Illésházitól hallom, erős napja volt kegyelmednek," tereli a beszédet közömbös szavakkal, tulajdonképeni mondókájára. „Volt, Julianna. Három és fél órán át álltuk a labanc legerősebb tüzét, de nem hagytam a legényeimet hátrálni. Mindenütt a grófnő földöntúli szépsége kecsegtetett a legszebb jutalommal, drága Júliám mennyeket fölérő szerelmével s a „Julianna" névvel ajkamon vágtam le a harc legelkeseredettebb pillanatában; a kegyelmed szerelme adott halált megvető bátorságot és ennek tulajdonítom, bájos grófnő, mai győzelmemet. Még a kajlafülű Stahrembert is megtapogattam amúgy magyarosan, tudom szüretig sem heveri ki. De hát csak nem hiába „Rákóczi villáma" is a nevem!" „Rákóczi villáma. Szép név. Éppen kegyelmedre illik. Valóban kegyelmed a Rákóczi kardja, kegyelmed nélkül ugyan visszamehetne Rákóczi uram szépséges Saroltájával a gömöri berkekbe vadászni." A bortól és szerelemtől ittas brigadéros csakúgy hizott a hízelgéstől. Julianna pedig neki bátorodott, s rózsás arcát annak barnapiros képére nyomta, úgy folytatta: „Kigyelmeda „Rákóczi villáma," az Európaszerte híres „tűz fejedelme," Nem hiába forog csatában már serdülő gyerekkora óta, nem hiába szolgált dicsérettel Pálífy ezredében és Jenő herceg hadjárataiban. Ez a hiányzó füle is szinte vakmerő bátorságát hirdeti. S ugyan mit csinálna a fejedelem a vak Bottyánjával, Bercsényijével, meg a többi tétova ezredesével, ha kelmed nem vinné diadalmas zászlóit még Ausztriába és Morvába is ? Már az igaz, hogy kelmed nélkül bajosan menne