ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-12-27 / 52. szám

* Főegyházmegyei hirek. Tarek Mihály Verebélyről Szentendrére és Tihanyi Aurél Pozsnynádasról Verebélyre küldettek segédlelkészi minőségben. * Olvasmányt a sebesült katonáinknak. Nagyon kérem a t. közönséget, szíveskednék a magyar és német napilapokat a Szemináriumbán elhelyezett beteg katonák részére lehetőleg még a megjelenés napján a szemináriumi kapushoz juttatni. Dr. Glaser, kórházi főorvos. * A szerb foglyok száma. Pontosan meghatározni nem tudjuk, de bizonyára több, mint azt elgondoljuk. Eleinte Szabadkán át szállították a szerb foglyokat, jó ideje azonban már, hogy a szerb hadifoglyok szállítása Pécsen át történik. Amint Pécsen megállapították az ottani vasútállomáson át eddig 25.069 közlegényt és 152 tisztet szállítottak át. Nem sokkal kevesebbet tehet ki a Szegeden és Szabadkán átszállított foglyok száma. Minden aggályoskodás nélkül mondhatjuk tehát, hogy legalább is 50.000 szerb jutott fogságunkba. Vegyük ehhez a halottak és súlyos sebesültek számát, valószínűnek tűnik föl, hogy a szerb hadsereg egyharmadának jóval nagyobb tömegével apadt le. * Adományok a segélyakcióra. A harctéren levő vitéz katonáink visszamaradt családjaik segélyezésére az elmúlt héten adakoztak: dr. Fehér -Gyula prel.-kanonok a korábbi 100 koronához ismét 1Ö0 koronát, a helybeli főreáliskolai tanári kar és ifjúság Spitkó Lajos főigazgató elhalálozása alkalmával koszorú megváltás cimén 30 koronát és dr. Wiplinger Ödön egy perben javára megitélt perköltség átengedésével 30 koronát. Midőn e nemesszivü adományokat ez úton köszönettel nyugtázom, egyben a bizottság további kegyes támogatását kérem. Bleszl Ferenc a segélyakció elnöke és pénzkezelője. * Nem engedett a magyarságból. Az esztergomi kórházak megteltek mindenfele nyelvű sebesültekkel. Vannak magyarok, tótok, németek, bosnyákok, csehek, lengyelek, oroszok, szerbek stb. Ily körülmények között a karácsony alkalmából gyónni szándékozók közül nehéz előkeresni a magyarokat. Már pedig egyik lelkész csak magyarul tud s azért hangosan szól bele a nagy terembe : — Vannak-e még magyarok?! Három-négy jelentkezik és kijelentik, hogy szeretnének gyónni. Egyszerre megszólal a kályha mellett ülő katona: — Kérem, én is magyar vagyok, de kálvinista. — Mivel szolgálhatok magának, barátom — kérdi a lelkész. — Nem kell semmi, szól a sebesült — csak azt akartam megmondani, hogy én is magyar vagyok. * Divatos betegség. A hirtelen beállott kemény tél fagya hamarosan sárrá olvadt és ezen olvadás nyomán felszabadult a sok lekötött pára és tovább folytatódik az erjedés, amely városunk több utcájában szokásos otthonossággal megy végbe. Kiváltképen a vízivárosi Uri-utcában, hol az étkező katonák egyszerűen a földre öntik a nekik nem izlő ételmaradékot. A párás olvadással egyidejűleg fellépett az influenza s majdnem azt mondhatnánk, hogy szinte járványszerüleg fekteti ágyba az embereket. Alig akad ember, a ki kisebb nagyobb mértékben meg ne szenvedne ebben az alattomos betegségben. Még vigasztaló,hogy csak ilyen szelídebb járvány környékezi meg városunkat. * A szegény asszony hadikölcsöne. A „Nyitramegyei Szemle" jelenti: A meröcei plebábános, Gramantik Ágoston fáradságot nem ismerve, házról-házra ellátogatott és magyarázta a hadikölcsön előnyeit. Egy házban, mikor bevégezte missióját, távozóban egy öreg anyóka súgott valamit titokzatosan a plébános fülébe. Kiderült hogy az anyókának pénze volt, de nem tudta megolvasni s arra kérte a plébánost, olvasná meg s juttaná a hadi célra. Mikor a plébános erre hajlandónak nyilatkozott, a szegény asszony felsőszoknyájának bélését felfejtve, egy csomó papírpénzt nyújtott át. Kerek 6000 korona volt a pénz. Kérdezősködésre aztán elmondta az asszony, hogy több évvel ezelőtt örökséghez jutott s ezt, nem tudván egyébként gyümölcsöztetni, ruhájába varrta. * Nem tanulnak az osztrákok. A háború viharos szele sok félszegséget, sok társadalmi hibát és ellenségeskedést elfujt az emberek lelkéről. Már hazánkban is javulnak az állapotok, amennyiban nemcsak a politikai pártok tették félre a folytonos torzsalkodást és gyanúsításokat, hanem egy-két igen vad újság kivételével a keresztényellenes orgánumok is békésebb húrokat pengetnek : megszűntek ugyanis a kath. egyház birtokait és intézményeit piszkálni, mert látják, hogy az egyházi javadalmak minden erejükből támogatják a hazát nagy harcaiban, a keresztény szeretet pedig a jólelkek millióit állítja sorompóba, amikor arról van szó, hogy a harcterek sebesültjeit igen nagy áldozatokkal és fáradozásokkal ápolják és lelke sitsék. Ebben az általános békülési hangulatban igen rosszul esik, hogy egyes osztrák körök és újságok még mindig nyakig úsznak a helytelen felfogásokban és sehogy sem akarják elismerni, hogy a magyarok magyar katonák a hadseregben és nem osztrákok. Eddig se volt épületes az osztrákoknak nyakassága, melynél fogva minden magyar vonatkozást letagadtak, a mai nehéz időkben pedig egyenesen felháborító az eljárásuk. Hiszen ha csak maguknak imának folytonosan az osztrák győzelmekről és az osztrák katonák vitézségéről, elnéznénk nekik azt a kis mulatságot, de mi is olvassuk nyilvános ömlengéseiket, a külföld is tudomást vesz róla s az idegen népek kíváncsian lesik, hogy ily véres áldozatok között is hajlandók vagyunk-e lenyelni a sok mellőzést és önállóságunknak gyakori letagadását ? A magyarok tiltakozása egyre hangosabban nyilvánul meg az újságokban, sőt nem hiányoznak olyan magyar polgárok meg, akik egyenesen levélben oktatják ki a szándékosan tévedő osztrákokat. Halljuk, hogy Ipolyságról többen levelet irtak a pilseni polgármesternek, aki a kabinetirodának gratulál az osztrák fegyverek győzelméhez s figyelmeztetik az illető urat, hogy az osztrák mellől a magyart se felejtse ki a jövőben. * Az „Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör" házalapja javára Brühl József prel.-kanonok a napokban újból 25 koronát ajándékozott, mely összeg a többihez csatoltatott. Kegyes adományát nyugtázván, a tagok nevében is hálás köszönetet mond a kör elöljárósága. * Kérelem a Főtisztelendő Papsághoz. A Pazmaniták Sajtó Bizottsága azon kérelemmel fordul a Főtiszt. Lelkész Urakhoz, hogy amennyiben módjukban állana, legyenek szivesek nélkülözhető és plébániájuk fölösleges imakönyveit cimére elküldeni. Bécsben fekvő magyar sebesültjeink száma több ezer s legtöbbnek hiányzik az, amiből szenvedései közepette vigaszt menthetne — egy kis imakönyv. Amit lehetett, azt megtettük; de csak kevesek forró óhajának tudtunk eleget tenni s még ezrek várják kérelmük teljesülését. Bizalmuk bennünk, a miénk pedig a Főtisztelendő Urakban van. Azonban más kegytárgyakra: olvasókra, érmecskékre, sz. képekre és különösen jó olvasmányokra is nagy szükség van. Mert mig a „szelid" Világ, Pesti Napló, Pesti Hírlap, Népszava, Nyugat és egyébb véresszájú társaik bőségesen ellátják az összes kórházakat, addig a kath. szellemű irodalom alig fedezi egy nagyobb kórház szükségletét, holott ezek száma több száz csak Bécsben. Népszövetség, kath. naptárak, röpiratok most fontos missziót teljesíthetnének 1 de egyébb olvasmányok is megbecsülhetetlenek. A küldött csomagok bérmentesítését kérnénk tekintettel viszonyainkra. A portó 5 kg.-ig 60 fill., mint nvomtatvány 1 kg.-ig 30 fill., (egyes példány) 500 gr.* 20 fill., 250 gr. 10 fill, és 100 gr. 5 fillér. Bárminő csekélységet, nem magyar nyelvű adományt is hálás köszönettel fogad a Pazmaniták Sajtóbizottsága Wien, IX., Boltzmanngasse 14. Pázmáneum. * A jövő év gazdasági kilátásai. Gazdálkodóink nagy százalékát hadba szóllitotta a haza iránti kötelesség. Az idei termést ismerjük. Kitűnő nek ugyan nem volt mondható, hanem átlag semmi esetre sem volt oly rossz, hogy a háború okozta nagy kereslet bekövetkezte nélkül nagyon felszöktethette volna az árakat. Ámde előttünk áll egy aggodalmas kérdés: mi várható a jövő esztendőre ? Erre vonatkozólag módunkban volt szakembertől véleményt kérni. Szerinte az aggodalom felesleges. A nép nem rémült meg a háborútól, hanem minden nehézséget leküzdve végezte tovább munkáját és igy bátran elmondhatjuk, hogy az az őszi búzával bevetett terület semmivel sem marad el a mult évi mögött. Mosón- és Győrmegye egyes helyein egérkárok mutatkoznak, ami a nagy átlagban elenyésző jelentéktelenség. A katonai behívások a gazdasági munkálatokban zavart nem idéztek elő, mert az első behíváskor a gazdaközönség 8—10%-a vonatott el csupán a mezei munkától. Az igy előállott hiányt a nők könnyű szerrel pótolták. De nem kell aggódnunk a tavaszi munkák elvégzése miatt sem; a nagy uradalmak rendelkezésére áll a temérdek hadifogoly, és a kisebb gazdaságok sem fognak kárt szevedni, mert a földmivelésügyi miniszter a népfelkelői szolgálatra behívott kisgazdákat indokolt esetekben a tényleges szolgálat alól felmenti. A jövő év elé szép reményekkel indulhatunk. Éléskamráink takarékos beosztás mellett az uj termésig kitartanak, azonkívül pedig az állatok részére is kellő takarmánnyal rendelkezünk. * Szórakoznak a katonák. Hálásak lehetünk a katonai hatóságok iránt, hogy a legénység nagy tömegei dacára is megóvják a város közönséget mindenféle kellemetlenségektől, midőn a legszigorúbb fegyelmezéssel fojtanak meg egyes kihágási törekvéseket. Nincs is panaszunk a katonák nagy többsége ellen, hiszen példás buzgósággal töltik meg a templomokat, a szentségekhez járulnak s az utcán is nagy tisztességet tanúsítanak. Vannak azonban olyan legények, akik civilben is „falu rosszai" voltak s ezek abban látják a katonai virtust feltalálhatónak, ha egyetlenegy utcán járó nőt se tudnak elmellözni szóbeli vagy épen tettleges inzultus nélkül. Ezen jelenség, ha nem is gyakran fordul elő, annál nagyobb botránkozást okoz, mert a nők legnagyobb részének férje vagy atyja részt vesz a háborúban s e cimen is számot tarthatnak minden kíméletre és tiszteletre. Azt hisszük, hogy ha a katonai feljebbvalók megintenék e tekintetben a katonákat, azok is belátnák, hogy a tolakodó magaviselet nem tartozik hozzá az egyenruhához. Annál is inkább szükséges a figyelmeztetés, mert ismételten hallottuk, hogy a hirtelen beálló esti homályban a féktelenebbek a járókelő uri nőket sem kímélik meg az ölelgetéstől és a szerelmi ajánlatoktól. * A vízivárosi zárda női Mária-Kongregációja az előbbi évek szokásához hiven a Jézuska ajándékául az idén is két szegény leányt teljesen, tetőtől talpig uj ruhába öltöztetett, egyet pedig meleg felsőruhával látott el. Ezen ruhákat — a cipőket kivéve — mind maguk a kongreganisták készítették, melynél a következő tagok működtek közre: Ambrus Ilonka, Bedross Erzsike, Bleszl Margit, Büttner Irma, Fekete Marianna, Magos Margit, Mattyasóvszky Marianna, Olga és Mariska, Nóvák Gizella, Reviczky Erzsi és Szabó Margit. A harisnyákat az óvóképzősök kötötték. Ezen célra a következők adakoztak : Siposs Antal 3 K, Mattyasóvszky Marianna 2 K, Reviczky Erzsike 2 K, Bedross nővérek 2 K, Grósz Ferencné 5 K, Frank Irén 2 K, Pándy Arturné 2 K, Ebenführer Hona 2 K, Csanády Lászlóné 20 K, Dudich nővérek 2 K, Einczingerné és Adolf nővérek 5 K, Erdélyi Vilma 3"50 K, Kovács Béláné 5 K, Feichtinger Gabi 3 K, Sziklay Margit 2 K, Vitéz Anna 1 K, dr. Hamza Józsefné 2 K, Mayer Magdolna 4 K, Bleszl nővérek 2 K, Mattyasóvszky nővérek 2 K, Róthnagel Kató 2 K, Hnilicza nővérek (Ótura) 5 K, Szekér Erzsébet (Nagyczétény) 3 K. Összesen : 81 korona 50 fillér. Ebből a leánykák ruhájának anyagára elköltetett 56 kor. 4 fillér s a megmaradt 25 kor. 46 fillért a Kongregáció Elöljárósága a Tanács határozata szerint özv. Reviczky Gáborné oltáregyesületi elnöknö kezeihez juttatta a katonák karácsonyfájára. * Puttony a baka hátán. Mióta a családos népfelkelők bevonultak katonai szolgálatra., igen gyakoriak az utcákon a falusi nénikék, menyecskék és leányok, akik övéik látogafására jönnek be a városba és jobb falatokkal teszik változatosabbá a katonai kosztot. A jó asszonykák szinte nyögnek a puttony és a hátikosár terhe alatt. Egyik katona megsajnálta a podgyász terhe alatt nyögő asszonyt és mivel az esti sötétség is leszállt, leszedte felesége hátáról a kosarat s felvette a saját vitézi hátára. A sárgásán derengő villanylámpák azonban fellebbentették a sötétség jótékony leplét s igy kissé mosolyogva, de inkább meghatva nézték a járókelők, hogy a baka hátán miként világoskodik a hátikosár s hogy a magyar mily gonddal kíméli a feleségét. * Pályázat. A budapesti királyi magyar tudományegyetem hittudományi karán megüresedett keresztény erkölcstani tanszék betöltésére ezennel pályázat hirdettetik. A tanszékkel, ha nyilvános rendes tanár fog kineveztetni, évi 6000 (hatezer) korona fizetés, az 1904. évi I. t.-c, illetőleg az 1906. évi IX.-t. c. alapján járó szabályszerűen emelkedő személyi pótlek, (400, 1200, 2000 kor.), továbbá ötévenként 800 K-val emelkedő, legfeljebb 4000 K korpótlék, nemkülönben 2000 K lakáspénz, mely a harmadik ötödéves korpótlék után $v>00 K-ra emelkedik, van egybekötve. Ha pedig nyilvános rendkívüli tanár neveztetik ki, 4000, ^orqna törzsfizetés és az 1904. évi I. t.-c, illetve az 1906.