ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-10-18 / 42. szám

Krónika. — Egy B) alosztályu gyomorbajos népfölkelő monológja. — A sorozó orvos urnák Nem tetszett az arcom S igy eddig nem vehettem részt A nagy világharcon. Hogy „untauglich" ... alkalmatlan A katonakosztra, — Háromszor is nagy mérgesen A szemembe mondta. Orvos uram, orvos uram, Most negyedszer állok Mérték alá, nézzen meg jól, Már csak tán beválok! Nem akarok negyedszer is Ugy eljönni onnan, Hogy megint csak rámkiáltsák, Hogy „untauglich" voltam! Elbírom még a borjut és Tudok jól kilépni, Tudok én már tisztelegni, .Jobbra-balra nézni. A tornából jelesem volt, Énekből se buktam S nem rázkódom össze, mikor A mozsár megpukkan. Puska, igaz, nem igen volt Még eddig kezemben, De ha kell, hát kézbefogom S elbámul az ellen. Megtanulom hét nap alatt, Hogy kell bánni véle ? Nem vagyok ám, orvos uranv i Anyámasszony-féle ! Masirozni le a hegyről S megint fel a hegynek, Nekem smarrn ... hisz tagul ismer A turista egylet. És ha lovon kell szolgálnom, Szám akkor sem dörmög, Én leszek majd a legbátrabb Dühös vörös ördög! Vegyen hát be okvetetlen Orvos ur, ha mondom, ígérem, hogy bakakoszttal Nem rontom el gyomrom, ígérem, hogy a csatákban Vágok rendet-rendre S ügyelek majd ott is buzgón, Az egészségemre ! (-•) Váltsuk meg a virágokat küzdő hőseink javára! Küszöbön a temetőknek megszentelt napja. Itthon az édes haza földjén szivünkhöz nőve domborulnak kedveseink sirjai, melyeket virágözönnel boritunk. Hazánk élet-halál küzdelme uj sirokat nyit, de nem itthon, hanem messze idegenben, véres csatamezőkön, ahová nem jut virág, ahová csak áldó imánkat küldhetjük. Ki ne borítaná el a hősök sírjait a virágok tengerével, kinek imája nem szárnyal a messze idegenben, ki az, aki nem könyörög az Istenhez, hogy e sirok kevesen maradjanak? Ha ilyen nincsen közöttünk, ugy segítsünk mindnyájan, hogy igy legyen, hogy hős katonáink legalább a betegség, a zord idő és az emberfölötti megerőltetés sírját elkerüljék. El fogják kerülni, ha mindegyiküket megvédjük ez alattomos ellenségek csontkarjaitól és felszereljük őket a hideg elleni védő eszközökkel. Szánjuk tehát azt a virágot, mellyel sírjaikat elborítani készen állanánk, az élőknek megmentésére és vegyük el szeretteink sírjairól a felesleget, egy csekélységet s áldozzuk azt az esztergomi oltáregyesületnek, mely a legcsekélyebb virágmegváltást mély köszönettel fogadja és azt a harcoló hősök egészségének megóvására fordítja, felruházván őket a legszükségesebb meleg holmikkal. Legyünk meggyőződve, hogy kedves halottaink, ha a virágoknak örvendeni tudnak, ezerszeresen fognak örvendeni a szeretet élő tettévé vált virágoknak, melyek hősök ezreit fogják csodás hadi tettekre képesíteni és ifjú szivek vérehullását megakadályozni. Szebb áldozat ez, mint a temetőben dértől lankadt virágok áldozata, mert ha csak egy harcosunk életét menti is meg, tengernyi gyászt és szomorúságot hárit el és árvák imája, hálás köszönete lesz jutalmunk, amely ima el fog hallatszani oda is, ahova kedveseinkért küldjük. A virágmegváltási összegeket az oltáregyletnek a vízivárosi zárdában levő munkamühelyébe kérem küldeni, ahonnan a hálás nyugtázás is meg fog történni. Hazafias üdvözlettel özv. Reviczky Gáborné. * Személyi hirek. Schiffer Ferenc és Brühl József prelátus-kanonokok utazásukból visszatértek Esztergomba a mult hét folyamán. — Dr. Vargha Dezső kőhidgyarmati esperes-plébános egészsége helyreállítása céljából hosszabb ideig Karlsbadban tartózkodott s mint értesülünk, eredményes kura után hazaérkezett. * Az esztergomi főkáptalan áldozatkészsége. Az esztergomi székesfőkáptalan a hadban elnyomorodottak és a katonák özvegyei meg árvái ellátására szept. 19.-i határozatával egyszázezer korona névértékű kötvényt adományozott, amelyet a miniszterelnöknek el is küldött. Ezenkívül a hadsegitő hivatal gyüjtöivén a következő prelátuskanonokok adakoztak : Blümelhuber Ferenc 400, Graeffel János, Brühl József, Machovich Gyula 300—300 korona. Venczell Antal, Rajner Lajos, Roszival István, Maszlaghy Ferenc, Walther Gyula, Bogisich Mihály, Kohl Medárd, Jedlicska Pál, Molnár János, Klinda Teofil, Horváth Ferenc, Lollok Lénárd, Schiffer Ferenc, Andor György, Fehér Gyula, Koperniczky Ferenc 200—200 korona. Rott Nándor és Dedek Gr. Lajos 100—100 koronát, összesen 4700 korona. * Megyei közgyűlés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken d. e. 10 órakor tartotta rendes közgyűlését. A közgyűlésen Meszleny Pál főispán megemlékezett Őfelsége születésnapjáról és kérte a közgyűlést, hogy a kormány révén Esztergom vármegye és közönsége nevében hódoló tisztelettel üdvözölhesse az uralkodót. Örömét fejezte ki továbbá afölött is, hogy a kath. egyház ismét látható fejet kapott XV. Benedek pápában, indítványozza, hogy a hercegprímás révén Esztergom vármegye és város közönsége is üdvözölje Ö Szentségét. Károly román király halála felett érzett részvétét a megye a román konzulátus utján fogja kifejezni. Azután közel 200 apró cseprő ügyet intéztek el rövid másfél óra alatt. Tudomásul vették a vágóhídnak Szentgyörgymezőn való építését, jóváhagyták a városi külhatár beépítésére vonatkozó szabályrendeletet, valamint a sebesült katonák és bevonultak hátramaradottalnak gyorssegélyként kiutalt 2300 kor. segélyt. Elutasították Zwillinger Ferenc felebbezését, melyet a város csatornázása ellen adott be, azután tömérdek sok számadás és rendelet jóváhagyása után a vármegyeház bútorzatára került a sor. Elhatározta a közgyűlés, hogy a tengeri kígyónak végre fejére hág. Elfogadta a kisebb összegű költségvetést és az alispán elnökletével egy kisebb bizottságot bizott meg a berendezés ügyével. Nemsokára tehát már a rendes díszteremben fognak ülésezni a bizottsági tagok és nem fogják zaklatni a várost a terem átengedésével. * Tudom, mit akarnak az urak, gondolta magában Gabrinovics, mikor rákönyökölt a törvényszéki elnök előtt a korlátra és elkezdett beszélni egészen nyíltan, őszintén, mint akit már nem feszélyez semmi, mert már leszámolt az élettel. Tudom, mit akarnak az urak. Érteni akarnak engem bűnömmel együtt, hát megmagyarázom nekik magamat. Es feltárta lelkének szövevényes összetételét, szétrakta szennyes lelkületének elemeit a törvény asztalának zöld posztójára. És miféle elemek és alkatrészek azok, amelyekből egy oly emberszörny konstruálódik, mint ez, amely ásit és markába nevet, mig a vádiratot olvassák ? Érteni akarnak az urak ? — Atheista vagyok! — szól ő maga anéklül, hogy ezt külön kérdeznék tőle. — Ferenc Ferdinánd nagyon bigott volt, már azért sem szerettük. Mindig körülvétette magát ezekkel (és a teremben levő két papra mutatott). Elmondja, hogy mint barátai, ö is szabadkőműves, de erről többet nem beszélhet. Fogadalma tiltja. Megnevezte az irodalmat, amelyből táplálkozott. Guy de Maupassant, Zola, Tolstoj, Gorkij, szóval azok, akikről azok a bigottak mindig mondták, hogy bűnre nevelnek, hamisítanak és lázítanak. Cabrinovics határozottan jól ismeri és őszintén megmagyarázza magát. Ö, az agyafúrt autodidakta is hallott Lombroso gonosztevőinek koponyáiról és ismerte Zola utálatos terheltjeit, de nem beszél a gonosz vér átörökléséről, sem agytekervényei ellen nem emel vádat, hanem szellemi fertőzést vall be és lelke mélyébe tekint. — Uraim! Önök érteni akarnak engem. — Önök érteni akarták a browningot, a bombát, a ciankálit, a cinikus ásítást és nevetést a láncok között. Én megmagyarázom önöknek: — Atheista vagyok! Az urak elvezettették a vádlottat, elvonultak szobáikba és többé nem kérdezősködtek Cabrinovics felöl. Ezt az embert már tökéletesen megértették. * Adományok. Az esztergomi Oltáregyesület elnökségéhez ujabban a következő adományok érkeztek: Szent Ferencrendiek 10 K, Marosi Ferenc (névnapi megváltás fejében) 20 K, Molnár Erzsébet 5 K, Boronkay Margit 100 K, dr. Rajner Lajos püspök 300 K, (ebből 50 K-t az Oltáregyesületnek), Havasi Jolán 10 K, dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás 10 K. — A fenti adományokat hálásan nyugtázza az Oltáregyesület elnöksége. * A kolerás zárlat kijátszása. Esztergomban nem tudott befészkelődni a kolera, bár mindenfelől veszedelmes szomszédokkal vagyunk körülvéve. Ezen tény megállapításánál őszinte elismeréssel kell adóznunk a közegészségügyi hatóságok irányában. A szomszédos kolerafészkek veszedelmessége is a minimumra szállott le, amidőn tisztességes lakás biztosításával az emberanyagot megvédték az idő mostohaságai ellen. Tudomásunk szerint nálunk szigorúan betartják a kolera elleni védekezés szabályait s a jóakaratnak meg is van az eredménye, mert városunkban jóformán elő sem fordult teljesen veszedelmes koleraeset. Az Esztergommal szomszédos községek egyikében is felütötte fejét a csúnya betegség s mivel nem biztak a hatóságok a népnek jóindulatú védekezésében, szuronyos karhatalommal zárták el a megfertőzött házat. Nem volt szabad se bemenni, se kijönni. Egyszer csak látja ám valaki, hogy a szuronyokkal körülvett ház gyermekei az utcán járkálnak. Megszólítja az egyiket: — Már nem őrzik a kaputokat a szuronyos katonák?! Már szabad kijönnötök? — Még őrzik — feleli a kis gyermek — s a kapun nem is szabad kijönni, de azt nem mondták, hogy a kerten keresztül se szabad kijönni, hát ott járunk ki. Ezek jól felcsúfolták a legszigorúbb elkülönítésre szánt kolerazárlatot. Elől a baka hivatalos szigorúsággal csillogtatja szuronyát, hátul meg kioson a házból a fekete rém. * Fehér asszony tekintete. A kórházak sápadt lakói, az orosz fogoly sebesültek sokat beszélnek különös ijedelemmel egy fehér asszonyról, akinek látása megbénítja karjukat, lelkükben a félelem és megrettenés nyilait lövöldözi. — Nem féltük az ellenség golyóit — mesélte egy kaukázusi orosz sebesült — vakon rohantunk a legnagyobb golyózáporba. Megszoktuk az ágyúgolyó és gránátok sivitását is. Föl se vettük, csak a kitűzött cél felé törekedtünk mindenáron. De mikor azt a csodálatos szép arcú, nyájas tekintetű fehér asszony képét megláttuk a magyarok zászlóin, oda volt minden bátorságunk. Az a meleg tekintet, kiterjesztett kar, csodás nézés megbénította ereinket. Gyávák, bárányok lettünk. Megijedtünk a fehér asszony nézésétől, amelyik a zászlókra van festve. Ki az a szép szomorú fehér asszony? — Kicsoda? Hát az Isten Anyja, szűz Mária. A sebesültek idegesen néztek egymásra. Senki se értette meg. Némelyik babonásabb hajlongani kezdett kelet felé. * Hadi zászlószentelés Párkányban. A grodeki 89. gyalogezred ezidőszerint Párkányban állomásozik s az a körülmény, hogy a kir. járásbíróság mellett, a templommal szemben egy nagy kiterjedésű barak fog épülni, azt látszik bizonyítani, hogy az ezred egy része hosszabb ideig — tavaszig fog itt maradni. Az ezred 40%-a lengyel, 60% pedig ruthén s rendes állomási helye Grodek galíciai község, honnan az ezred kiszorult, mert azt elfoglalták az oroszok. Az ezred részt vett a Grodek körül folyt nagy és véres csatákban s onnan jött a maradványa Párkányba, ahol nagy szorgalommal végzik az altisztek az újoncok kiképzését. Bámulatos, hogy egy-két heti gyakorlatozás után mennyi ügyességet sajátítanak el az egyébként nagyon lomha és szögletes ruthén újoncok. Az ezrednek egy zászlóalja indulóban van az északi harctérre s ezért október 6-án a przemysli tábori főpap megjelent Párkányban s itt lengyel