ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-20 / 38. szám

vájjon Stein föhadiszállásmester és a Wolff­ügynökség értesítései a német győzelmekről iga­zak-e ? „Mint a Szentírás!" — volt a válasz. * Ezüst mise. Keményfy Kálmán szent­széki tanácsos, vízivárosi plébános, jövő kedden, e hó 22.-én ünnepli felszentelésének 25 éves év­fordulóját, mely alkalommal, az idők komolyságá­nak megfelelőleg, egész csendben, Nagymáriazell­ben, a kegyoltárnál fogja ezüst-miséjét elmondani. Hívei tisztelete és szeretete kiséri a messze távolba is kedves lelkipásztorukat. * Felhivás a polgárőrség- megalakítására. Felkérem a város polgárait, hogy a szervezendő városi polgárőrség tagjainak összeírása végett •— a város rendőrkapitányánál folyó hó 20.-ának d. e. 10 órájáig — mindazon 18—50 éves polgárok jelentkezzenek, akik a polgárőrség tagjai sorába belépni kívánnak s ingyenes polgárőri szolgálatra önként ajánlkoznak. A belépésre jelentkezőket fel­kérem, hogy f. hó 20.-án (vasárnap) d. e. 11 óra­kor a város közgyűlési termében tartandó alakuló közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Esztergom, 1914. évi szept. hó 15.-én Vimmer Imre s. k. polgármester. * Szentségimádás Vízivárosban. A bíboros hercegprimástól elrendelt Szentségimádást fegy­vereink diadaláért ma vasárnap tartják meg a vízivárosi plébánia templomban. V28, 9 és V2II órakor sz. misék, 10 órakor prédikálás, délután 4 órákor litánia lesz közös imádási órával s Szentségbetétellel. * Gyűjtés a keresztény gyermekvédelem javára. A „Keresztény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Művé"-nek tulajdonképpeni gyermeknapja az esz­tergomi főegyházmegyében szeptember hónap utolsó vasárnapja, amely napra évenként az 1899-ki egyházmegyei körlevél a templomi gyűjtést elren­delte és engedélyezte. Az idén különösen a hábo­rús viszonyok adnak súlyt ennek a kegyeletes gyűjtésnek. Megszaporodott az egyesület gondja. Az elesettek kis árváinak segélyezése s megmen­tése, a háború keservének a családokban való mérséklése, a beállható nyomortól származó züllés megakadályozása az eddiginél nagyobb arányban fogják az egyesület áldozatkész tevékenységét igénybe venni. A háború miatt az idén egyéb adományok s társadalmi segítségre alig számithat a Keresztény gyermekvédelem, mint a templomi gyűjtésre. Teljenek meg tehát mához egy hétre minden főegyházmegyei templomban a perselyek, hogy az egyesület kharitativ célját annál hatvá­nyozottabban tudja foganatosítani a mai nehéz viszonyok között is. Gondoljunk a harcban eleset­tek gyermekeire s mentsük meg őket a nyomorból származó zülléstől. * Főegyházmegyei hirek. Horváth János uj városkai káplán Vágszentkereszten plébános lett ; Szloboda Lajos jáci káplán hasonló minőségben Ujvároskára tétetett át. Gregorovits Lipót gutái íkáplán nagyjókai adminisztrátor lett, helyébe Ka­tái Béla ujmisés küldetett segédlelkésznek. Meli­sek Bernát kisvendégi plébános Barsfüssön lett plébános; Józsa Árpád Nagyölvedről Garamkö­vesdre, Unger Lajos Garamkövesdről Nagyöl­vedre, Gunda Jenő Somorjáról Szentmihályfára, Lázár Károly Szentmihályfáról Somorjára, Pöthe Mór Ipolynyékről Szőgyénbe, Stibló Lajos Sző­gyénből ípolynyékre helyeztették át segédlelkészi minőségben. Hamvas István ujmisés káplán lett Komáromszentpéteren. Dr. Halász Vendel lévai segédlelkész a nagyszombati Seminarium Maria­íiura és konvictus prefektusa lett, helyébe dr. Po­rubszky Géza ipolysági káplán neveztetett ki lévai segédlelkésszé és tanitóképezdei hittanárrá. Kálmán György Udvardról Ipolyságra, Leiner Mihály Budaörsről Udvardra, Heissenberger Ri­kárd Nagymarosról Budaörsre, Bauer Antal Mi­sérdről Nagymarosra, Hell Ferenc budapesti hit­tanár Misérdre helyeztettek át segédlelkészi minő­ségben. Dr. Makay Lajos budapesti várpalotai káplán az I. ker. áll. tanítóképző intézet hitta­nára lett. Csathó József intézeti lelkész a IX. ker. Mester-utcai főgymnáziumban lett hittanár. Harza Lajos hitoktató Barcsay-utcai főgymn. hittanárrá, Ott Antal drégelypalánki káplán budapesti hitok­tatóvá, Kuptár Árpád ujmisés drégelypalánki se­gédlelkésszé, Szilágyi Oszkár 0. S. B. a buda­pesti V. ker. áll. főreáliskola hittanárává nevez­tettek ki. Vassicsek József nagymányai subsidiä­res Nyitrapereszlénybe káplánnak, Hollós Gyula varbói káplán Nagymányára subsidiariusnak kül­detett. Makay István ujmisés Péterlakra, Raben­seifer Alfréd Bécséről Vedrődre, Fehérpataky Ferenc Vedrődről Récsére, Havran Károly So­pornyáról Krakoványba, Kianicska Gáspár Kra­koványból Sopornyára, Kosztka József Alsóko­rompáról Barstaszárra, Petrovics Lőrinc Barsta­szárról Alsókorompára küldettek segédlelkészi minő­ségben. * Adomány a sebesült harcosoknak. Bo­gisich Mihály v. püspök az esztergomi hat kór­házban elhelyezett sebesült katonák számára 60 üveg 1911. évi holládi vörös bort és 60 üveg 1909. évi kiskeszii fehér bort ajánlott fel. A bort az illető főorvosok rendelete szerint fogják a kór­házakban kiszolgáltatni. * A női Mária-Kongregáció ma — vasár­nap — délelőtt a kilencórai szent mise után a vízivárosi zárda szokott helyiségében tisztviselő újítással egybekötött alakuló gyűlést tart az uj tanév alkalmából, amit ily módon is tudomására ad az érdekelteknek az elöljáróság. * Hol lesz a theologusok otthona? Dr. Rajner Lajos nagylelkű példáját követve, Graeffel János prelátus-kanonok átengedi kanonoki házát ideiglenesen a papnevelés céljaira. A szomszédos Vencell kanonok házának második emeletével összekötve épen elégséges lesz 110 theologus el­helyezésére. A két átengedett ház a két legna­gyobbik a kanonokházak sorában. A szeminárium épületéből csak a kápolna és a refektorium maradt meg a kispapok használatára. A gimnazista kis­papok előreláthatólag szept. 25—30 közötti napra, a theologusok pedig alkalmasint október 8—12 közötti napra lesznek behiva az uj otthon beren­dezésére szükséges idő miatt. A bejövetel pontos napjait rektori körlevél fogja minden egyes nö­vendékkel tudatni. * Még 250 sebesült. Az esztergomi érseki szeminárium épületét, melybe az elmúlt héten már 250 orosz sebesültet hoztak, most berendez­ték ujabb 250 sebesült ápolására, ugy hogy most kerek 500 lesz a betegek száma. Kilátás van azon­ban arra, hogy — tekintettel az esztergomi pót­kórházak fényes felszerelésére és gondos ápolá­sára : ezentúl a mi sebesültjeinket (magyar, osz­trák és német) fogják Esztergomban elhelyezni. Megható, amint esténkint a szeminárium mú­zeumaiból — hol eddig kispapok tanultak és imád­koztak — fel-felhangzik az épülőfélben levő len­gyel katonák ajkáról lengyel szöveggel a lengyel szabadságharc ismert szép melódiája: Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat óh add vissza nékünk! * Visszaélések a „Vörös Kereszt" jelvé­nyeivel. Kezdetben csendes bámulói voltunk annak a jelenségnek, hogy a sebesültek megérkezte óta csaknem minden második embernek: úrnak, úri­nőnek, diáknak, bakfisnak, sőt legutóbb gyanús kinézésű munkásoknak is vöröskeresztes jelvény virit a karjukon. Tegnap a Vöröskereszt-kórházban lévén hirek miatt, idegen látogatók, kíváncsiak érkeztek, hogy a sebesülteket megtekintsék. Jó nagy csapat volt, de mindenik jelvénnyel volt fel­díszítve. Megkérdeztük a Vöröskereszt hivatalos embereit, hogy van-e ezeknek és másoknak valami jogcímük a jelvény hordására. Erre igy feleltek: — Semmi jogcímük sincs tudomásunk sze­rint és már az is megtörtént, hogy az ápoló kato­nákat is félrevezették vagy tévedésbe ejtették az ilyen felcicomázott egyének. Helyénvalónak tartanánk tehát, ha az erre illetékes hatóságok igazolásra szólittatnák fel mind­azokat, akik nyilvánvalóan visszaélnek a hivatalos jelvénnyel és igy maguknak privilégiumokat köve­telnek. * Egy-egy kocsi fehérnemű. Csütörtökön a szölgyéni igazgatótanitó egy kocsira való (800 pár) fehérneműt hozott az esztergomi szeminárium­ban elhelyezett sebesültek számára, mint Szölgyén község lakóinak egy nap alatt gyűjtött nemeslelkü adományát. Következő napon Székesváry Imre köbölkuti plébános hozott 1075 drb. fehérneműt, (281 drb. ing, 149 drb. alsónadrág, 19 drb. lepedő, 277 drb. törülköző, 190 zsebkendő, 9 ciha, kötö­zéshez 135 drb.) mit a köbölkuti tanítói kar gyűj­tött Köbölkút polgáraitól. Ugyancsak Bátorkesziröl is nagy mennyiségű fehérneműt kaptunk, mit ezennel hálás köszönettel nyugtázunk. * Egy sebesült katona levele. A háború borzalmainak bizonyítéka az alább következő levél, melynek tartalma ekkép hangzik: „Szivem sugal­latára hallgatva irom igénytelen soraimat, hogy értésére adjam, mily csodálatosan éreztette velem legkisebb szolgájával a jó Isten az ő kegyelmét. . . . egy hétig folyton tűzvonalba voltunk. Szept. 6-án délután borzalmas shrapnell-zápor ért az orosz tüzérség részéről. Meg kell jegyeznem, hogy löve­geik jók, 100-ból legfeljebb 3—4 nem robban fel. Este felé a támadás mind hevesebb lett, előbbre vonultunk. Ekkor előttem egy méterre csapott le shrapnell és teljesen szétszakított volna, de két másodpercig forgott, egyet szusszant és nem rob­bant fel. Én két ujammal puszit dobtam neki és előre mentem Isten nevében. Néhány perc múlva ismét lecsapott egy tőlem balra, mintegy 10—12 méternyire. Ez felrobbant s ebből a vállamra kettő, bal csípőmbe pedig szintén két golyó fúró­dott. Ekkor a vöröskeresztes lobogó felé másztam négykézláb. 7-én reggel egy golyót kinyírtak a hasbőr alól és elszállítottak. 12-én reggel Bécsbe kerültem s most itt fekszem a kórházban. Már tudok járni. . ." * Túlságos barátkozás. Eleinte tartózkodó részvéttel fogadták Esztergomban és a vidéken az orosz foglyokat, meg a sebesülteket. Ma már ott vagyunk, hogy a köteles ápolás helyett kitüntetőleg barátkozunk az idegen és ellenséges katonákkal és valósággal mint nagy hősöket ünneplik őket egyesek. Á felebaráti szeretetből folyó kötelességek teljesítése ellen nincs semmi kifogásunk, de azt már igazán helytelenítjük, hogy a sebesült magya­rok háttérbe szorításával valóságos orosz kultuszt űzzenek egyesek csak azért, mert az orosz nyája­sabb, mint a Timok divízióból ideszakadt szerb katona és mert mosolyogva próbálnak magyarul gagyogni. Hagyjuk meg ezt a kitüntető barátkozást a magyar katonáknak, akik minket védelmeznek és igy egyedül érdemlik meg a nagy szeretetet. * Jótékonyság. Örömmel közöljük, hogy sebesült vitézeink azon óhaját kielégítendő, hogy a betegágyon kellő kegyszerek segítségével Isten­hez fohászkodhassanak, a helybeli nemesszivü könyvkereskedők a női Mária-congregatió két ve­zető tagja kérelmére nagy készséggel bocsájtottak rendelkezésükre szebbnél szebb imakönyveket, rózsafüzéreket, kereszteket, érmecskéket, imalapocs­kákat, stb. És pedig: a Buzárovits cég 14 drb. imakönyvet, 77 drb. rózsafüzért, 125 érmecskét s 10 csomag oktató könyvecskét s ima lapocskákat kb. 70 kor. értékben. — Tatarek József 13 drb. imakönyvet, 37 keresztet, 14 drb. rózsafüzért, 5 drb. keretezett szent képet, 1 nagy doboz levél­papírt s egy szép szenteltviztartót kb. 55 korona értékben. — Grószner Emma pedig 14 drb. ima­könyvet s 6 drb. rózsafüzért kb. 25 kor. értékben. Ezenkívül két nemesszivü urihölgy ajándékozott ugyané célra 14 drb. rózsafüzért és 5 drb. érmecs­két. Fogadják a nagylelkű adakozók ez uton is a sebesült katonák és a congregatió leghálásabb köszönetét. * Hova küldjük a sebesülteknek szánt fehérneműt? Vidékről értesülünk, hogy egyes helyeken nagy buzgósággal gyűjtött adományokat nem tudták elhelyezni. E helyütt értesítjük a vidéki buzgó gyűjtőket, hogy Esztergomban még mindig nagy szükség van párnákra, takarókra, lepedőkre és ing meg alsónadrágra. A sebesült kontingenst emelik, sőt kilátás van reá, hogy ezentúl főleg a mi sebesültjeink kerülnek Esztergomba. Kérjük tehát a megbecsülhetlen adományok buzgó gyűj­tőit, hogy gyűjtésük eredményét egyenesen a „Vízivárosi zárda munkaterme" cimre (Esztergom) küldjék, honnan szétosztják az összes fiókkórházakba. * Köszönetnyilvánítás. Mindazon jólelkű adakozóknak, a kik a katonai csapat- és tartalék­kórházak sebesültjei részére hozzám adományokat küldeni szívesek voltak, hálás köszönetemet nyil­vánítom. Egyalkalommal szíves tudomásukra hozom, ezen adományokat és pedig Schrank Bélánétól 15 üveg málnaszörpöt és 10 üveg cognacot, Pogány Mihálynétól fehérnemüket, czitromot, gyümölcsöt, Mayer János részéről fehérneműt és bádogedé­nyeket, Matyasovszky Mariannától gyümölcsöt, Virág és Szántó cég részéről fehérneműeket, Pe­rényi Árpádtól törülközőket, bort és gyümölcsöt, Gerenday Bélánétól citromot gyümölcsöt, Fleisch­mann Ignácnétól és Weichsler Vilmosnétól fehér­neműt, Muzsla község elöljárósága részéről fa'dé­zsákat és 100 vánkost, Özv. Gerléné Gerenday Júliától gyümölcsöt, Geiger Miksánétól befőtt és fehérneműt, Pl. Ferencnétől cognacot, fehérneműt, kötőszereket, szappant, fésűket, czitromot és cuk­rot, Schwartz Samutól üvegnemüeket, Krizmani­cséktól citromot és szőllöt, Kaán Károlytól vörös­bort, Scheibl Ottónétól cukrot, cognacot, rumot, teát és citromot, Kaufmann Reginától fehérneműt, vánkost és befőttet, Schlesinger Lajosnétól fehér­nemüeket, továbbá a Korona kávéház 22 kor. a, Magyar Király 8 K 60 fill., a Központi kávéház 13 K, Kelemen János 22 K 50 fül., Steiner József 2 K 20 fill., özv. Palkovics Jenőné 10 K. gyűjtését és Kaán Károly és társaitól a néhai Kartaly István koszorújának megváltása cimén beküldött 20 K-t, a katonai kórházi főorvos urak kezeihez átszolgál-

Next

/
Thumbnails
Contents