ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-06 / 36. szám

* Ujabb adományok a Vörös Kereszt ré­szére. Lábatlan község 43 K 83 fill., dr. Áldori Mór 20 K, dr. Áldori Mórné 10 K, dr. Fehér Gyula 100 K, dr. Schiffer Ferenc 100 K, dr. Horváth Ferenc 100 K, dr. Katona Sándor 10 K, Kubányi Sándor 10 K, dr. Blümelhuber Ferenc 100 K, Porgesz Béla a Vörös Kereszt javára tartott mozi­előadás jövedelme címén 67 K 90 fill., Reviczky Gábor 10 K, Csupor Istvánné 50 K, Kőhidgyarmat község közönsége — Morva Izidorné vezetése alatt működő bizottság gyűjtése folytán — adományo­zott 274 drb. kapric vánkost. Fent megnevezett úrnők és urak nemes adományaikért fogadják az egyesület hálás köszönetét, mellyel lehetővé teszik, hogy sebesült harcosaink ápolása és ellátása a lehető kellemessé tétessék. * A szállásadók figyelmébe. Akik főgimná­ziumi tanulót óhajtanak szállásra fogadni, szept. 7-től kezdve jelentkezzenek a bencés székház épü­letében Garami Elek tanár urnái. Az igazgatóság. * Mi van a harctéren? Ilyen vidéki város­ban, mint Esztergom, könnyen észrevehető minden ujabb népmozgalom. A reggeli piac és a délutáni korzó jelenségéhez most egy ujabb életjelenség csatlakozott: „Az Est" varasának mozgalma. Az idegesebb harcászok, a kíváncsiak nem elégedve meg a délelőtti nagy lapok tartalmával, úgyszólván kora délutántól azon útvonalon támaszkodnak, sétálnak, őgyelegnek, amelyen az ujságárusitónak be kell jönnie a vonatról. Délután félötkor igy alakul a helyzet: A Vörös­sarkon áll a rendes piaci kaszinó, melynek két alosztálya van. Egyik az elegánsabb, mesterségük­kel felhagyott iparosokból, szegényebb nyugdijasok­ból áll. A másik alosztály kissé toprongyos, bo­rotválatlan, sokat lármázik és köpköd, mert ezek a hordári müintézet tagjai. A Buda-utca felé ki­mosdott cselédleányok tereferélnek s nem igen törődnek vele, hogy a nagysága, vagy az úr milyen kíváncsiak lehetnek a lembergi hadsereg sikereire. Inasgyerekek és másféle gyerekek a várako­zás hosszú perceit játékkal és kergetőzéssel csap­ják agyon, a járókelők között bújócskát játszanak s nem egyszer kellemetlenül oldalba taszítanak valakit csupa véletlenségből. Ebben a vásári hangulatban feltűnik néha egy-egy előkelőbb állású, vagy épen a papi rendbe tartozó úr is. Komoly arccal sétálnak le a Szé­chenyi-tér végéig, de a Vörös-sarkhoz érve, idege­sen kutatják végig szemükkel a vasúthoz vezető­utvonalat. Komoly színezetük dacára is leleplezik őket a cselédek és inasgyerekek, midőn kajánul vigyorogva rájuk mondják: — Ez is az újságot lesi. Hi-hi-hi! Megérkezik az asszony! Minden oldalról meg­rohanják. Sipítva védekezik a sok mohó kéz ellen. Akik tüstént felajánlják a 6 fillért rézben, könnyeb­ben kapnak lapot, a nikkel pénz felváltása sok nehézséggel jár. Akiknek kevés a pénzük, szintén tolakodnak, hogy kilessék az első oldal szenzációs nagy betűit s. mikor ez sikerült, lenézőleg legyintenek kezükkel: — Nincs benne semmi uj és érdekes. "'S ezzel eltűnnek a láthatárról. :* Hogy dolgoznak egy faluban?! Egy vidéki levelezőnk, sok községben tapasztalt tes­pedéssel szemben reámutat Alsólopassó (Nyitra m.) község példájára, ahol a kevés számú intelligencia (pap, tanítók, jegyző) értékes dolgokat tudnak pro­dukálni. Pedig a községnek lakói alig ütik meg az ezer lélekszámot, de a különféle intézmények által megerősödött hazafias közszellemében. Van ott hitel- és fogyasztási szövetkezet, népszövetség, kath. olvasókör, kath. ifjúsági egyesület. Az oda­való intelligencia minden vasár- és ünnepnapját feláldozza a nép javára, vagy amint ők szokták Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWLER-JHí GŐZE KÉ K páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben. azt nevezni, ha valaki a vezetés és felügyelet ter­hességét emliti: akkor mulatnak, élveznek legjobban. Tágas, 4—5 száz embert befogadó olvasó és ta­nácstermükben rendeztek már tanfolyamokat, gaz­dasági előadásokat, népies színdarabokat adtak, vetítőgéppel oktatják a népet, no meg — de csak módjával, — mig a háborús idő be nem követ­kezett, az olvasóterem hamarosan átalakult bál­teremmé is. Irigylendő állapot az ebben a községben. A jegyző családostól a tanítók is családostól minden vasárnap a néppel végzik el ájtatosságukat, d. u. pedig ott fogod őket találni a népházban, ahol a Szövetkezet, a község ügyeit beszélik meg, irá­nyítják, kioktatják, buzdítják a lakósokat. Most a háborús időben mappákkal felszerelve magyaráz­gatják nekik a hadállást, leközölve a legújabb napi hírlapi híreket. Igy nem csoda, hogy a falu népe önérzetes, nem ül fel különféle vénasszonyi meséknek, hanem teljes bizalommal van vezetői iránt. Most is szép jelét adta a község annak, hogy kellene minden községben a háborús időben cse­lekedni. Szervezték a polgárőrséget, s maguk az intelligens urak családtagjaikkal felváltva minden­nap megtartják személyesen az éjjeli őrállást. A jegyző bejárja községeit, könyöradományokat gyűjt, részint a helyi bizottságok, részint pedig a vöröskereszt számára. Fáradozását nagy siker koronázza. A tanítók és tanítónő ökrös szekérrel bejárták a falut, az előbbeniek gabonát és hüvelyes veteményt gyűjtenek, s kapnak és mintegy 10 q és 100 kor. pénzösszeget, az utóbbi pedig tollat és tollút szed zsákokba, összetoborozza az iskolás gyermekeket, a velük lefosztott tollúból 60—70 fejpárnát készit sajátkezüleg s küldi be a vörös­kereszt egylet kórházába Budapestre. Az esperes összehívja a szövetkezeti igazgatókat s támogatva az intelligencia által, mert ezek mind benne vannak a szövetkezet vezetőségében, indítványozza, hogy a nagytermet 20 sebesült számára rendezzék be, részbeni ellátásukról gondoskodjanak, a helyi bi­zottság számára 500 koronát, a nézsnafalvi fiók pedig 300 koronát szavazzanak meg. Ez is lelkes ovációk mellett egyhangúlag el lett fogadva. Az intelligencia ily összetartása valóban csodákat tud művelni. Tavaly adott hírt lapunk róla, hogy az alsólopassói szövetkezetek 6000 K­ért szegényházat építettek és 6000 K-t, a templom gyökeres megújítására fordítottak. S íme most ismét mily áldozatot hoznak a haza oltárára! * Valami történt megint. Megjött a hir Rómából: Megválasztották az új pápát! XV. Benedek a neve. A kanonoki házakon és a pap­növeldén feltűnnek az örömet hirdető sárga-fehér pápai zászlók. A szentgyörgymezöi néniknek piaci útjukban feltűnik a ritkán látott zászló és tanácstalanul, meglepődve állnak a „sötét kapu" végénél s egy­mástól kérdezgetik: — Valami történt megint! De vájjon mi történhetett ? Ennyit hallhatóan mondogatnak, azután aggo­dalmasan összedugják a fejüket, csak néha hallat­szik egy-két szó a beszélgetésből: — A muszkák ... csak nem jönnek ... talán győztünk . . . Végre arra jön valaki újsággal a kezében s látva az élő kérdőjeleket arcukon, megnyugtatja őket: — Megválasztották az új pápát. Ezt az örömet hirdetik a zászlók. — Azt no ? ! Már majd megijedtünk. S tovább cipelik hátukon a zöldséggel telt puttonyt. * Kigyulladt a tölténygyár. Komáromban nagy szaladás volt a közeli napokban, mert mint egyik komáromi laptársunk irja, az ottani töltény­gyárban tűz támadt. A város lakossága nagy rob­banástól tartva, kifutott a szabad mezőre. Mindenki cipelt kezében valamit, amit legdrágábbnak tartott. Csak este felé kezdtek a rémült csapatok vissza­szállingózni s az otthonmaradott bátrabbak gúnyos megjegyzésekkel bosszantották a hazatérőket. * A németprónai asszonyok kedves eset­nek lettek hősnői. Mint mondják, nagy lelkese­déssel kisérték ki férjeiket az állomásra. A bucsu­zások azonban igen bensőségesek voltak és hosz­szantartók. A vonat nem tudott elindulni. Az ál­lomásfőnökség erre azt ajánlotta a hölgyeknek, hogy utazzanak ők is a férjeikkel. Azok lelkese­déssel fogadták az ajánlatot és a számukra mutatott üres kocsikba szálltak külön. Erre elindították a vonatot és a hátulsó, asszonyokkal telt kocsit hir­telen lekapcsolták . . . Igy az asszonyok mégis csak Németprónán maradtak. S a humoros helyzet valószínűleg nagyban enyhítette bánatukat, amelyet férjeik távozása okozott nekik. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban 1914. augusztus 30 tói szept. 6-ig. Születtek: Dékán József csizmadia fia, — Drahos József földm. fia, — Bábszky Karolina háztartásbeli leánya, — Pintér József fütőházi munkás fia, — Kertész Erzsébet kőmivessegéd leánya, — Kara Imre cipészsegéd fia. Házasságot kötöttek: Üveges Sándor iroda­szolga Esztergom és Horvát Erzsébet Rákospalota. Meghaltak: Bóna Ferencné Burján Lidia ref. 34 éves (agyhártyalob), •— özv. Dudás Fe­rencné Hutter Terézia rk. 78 éves (túdőgümőkór) r — Kertész László rk. 12 hónapos (bélhurut), — Kisszölgyémi Anna rk. 1 hónapos (szül. gyenge),. — Cserép Mihályné Pándi Rozália rk. 43 éves (szélhűdés), — Mandák Mátyásné Dodek Anna rk. 66 éves (id. veselob), — Stámusz Flórián 67 éves kőmivessegéd (tüdőgümőkór), — Kis Tóth János rk. 4 hónapos (gyermekaszaly), — Takács Ignácné Holesch Mária rk. 40 éves (tüdővész), — Blaskovits (fiü) rk. 1 napos (koraszületés), — özv. Simhárt Károlyné Cstkós Etel rk. 53 éves (szervi szívbaj). Tanügyi hirek. Báró Sina Simon féle alapítvány. A báró Sina Simon féle, volt népiskolai tanítók segélyezé­sére rendelt alapítványnál négy (4) egyenkint 200 (kettőszáz) koronás hely lévén üresedésben, a vallás­os közokt. m. kir. miniszternek 1914. évi jul. hó* 9.-én 67961. VI. c. sz. a. kelt rendelete értel­mében felhivatnak az érdekeltek, hogy a segély elnyerése iránti igényüket dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelőnél jelentsék be. Az alapból segélyezésre igényt tarthatnak: 1. kik aggkor, avagy más oknál fogva, de önhibájukon kivül, néptanítói tisztük teljesítésére alkalmatlanokká váltak és keresetképtelenek, 2. kik annyi vagyonnal nem birnak, hogy abból megélhetnének, sem más segélyt nem élvez­nek, vagy legalább nem oly mérvben, hogy abbóL — vagyonuk jövedelmét is hozzávéve, megélhet­nének, 3. kik igazolják, hogy még hivatalukat viselni képesek valának, azt hiven s buzgón betöltötték s feddhetlen életet éltek s élnek, 4. több folyamodó közül a szegényebbek s azok fognak első sorban figyelembe vétetni, kik multjok és jellemükről kitűnőbb bizonyítékokat tudnak felmutatni, 5. végre a fentebbi kellékekkel birt tanítók szegény árvái, amennyiben keresetképtelen nép­tanítók elegendő számmal nem jelentkeznének. Az évi 200 korona segélyt a jutalmazott tanító életfogytiglan élvezi. Határidő 1914. szeptember 15. Iparos és kereskedő tanonc-iskolák meg­nyitása. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter az 1914. évi augusztus hó 24-én az iparos és kereskedő tanonc-iskoláknak 1914/15. tanévi megnyitását f. évi október hó l-ig elhalasztotta. Analfabéta tanfolyamok. A vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. miniszter rendelete folytán az analfabéta tanfolyamok az 1914/15. tanévben, tekintettel a háborús viszonyokra, elmaradnak. A béke helyreállítása után a tanfolyamnak ujabbi szervezését a kir. tanfelügyelő közölni fogja. Iskola megnyitás. A vörhenyjárvány miatt bezárt dorogi elemi iskola és óvoda megnyittatott. Katonai szolgálatra bevonult áll. tanitók. Katonai szolgálatra behivattak: Huszár István csévi, Kertész Ödön gyivai, Nagy Lajos lábatlani, Kottra Rezső nyergesujfalui, Bitvai István és Kicsindy Kálmán süttői áll. el. iskolai tanitók. Előlépések. Az 1913. évi XVI. t.-c. értel­mében a II. fizetési osztály 2. fokozatába Hegedűs Sándor és Szentgyörgyi József esztergomi községi és Fekete László dunamocsi ref. el isk. tanitók előléptek. Magyarnyelvi jutalmak. Á magyar nyelv tanításában kiváló sikert elért tanitók közül Vilmos Mihály táti rk. kántortanító 100 K, Soproniné Ulinyi Aranka kesztölezi rk. tanítónő 80 K és Virágh Irén sárisápi áll. tanitónö 60 K jutalmat nyert dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő javaslatára. Kiadótulajdonos: Dr. PÉCSI GUSZTÁV.

Next

/
Thumbnails
Contents