ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-09 / 32. szám

ezen szolgálatra való alkalmazhatóságukat a legteljesebben beigazolták s igy ezeknek a jelen háborúban a hírszerzés terén jelentős szerepük lesz. Az igy előre tolt hírszerző-csapatokat követik a hadoszlopok, melyek mindegyike önmagát előre, oldalba és hátba akként biztosítja, hogy megfelelő távolságra csapatokat tol ki, melynek feladata figyelni és az ellenséget idejében észrevenni. Ha azután rábukkant az ellenségre, akkor addig kell feltartóztatni tüzelésével, mig a mögötte négyesével menetelő több kilométer hosszú hadoszlop fejlődik, vagyis az oszlop vége is odajut, ahonnan támadáshoz indulhat, illetve a tüzeléssel való harcot megkezdheti. Egy hadosztály pl. menetének biztosításául előreküldi 2—300 lépésre 2—3 zászlóalját esetleg egy üteggel; az oldalba, ha ott egy vele hasonló oszlop nem menetel, szintén egy zászlóaljat. 2. A tüzérség: felállása. Ha az ekként biztosítva menetelő oszlopok előretolt részei — az elővédek — ellenségre bukkannak, akkor első sorban a tüzérségnek nyílik alkalma, hogy az ellenséget már oly távolságon tüz alá vegye, ahova a gyalogság puskájával még el nem ér. Éppen ezért a tüzérség parancsnoka az egész hadoszlop parancsnokával elől menetel az elővéddel s mihelyt a kiküldött lovasjárörök az ellenség közeledését jelentik, azonnal fontolóra veszik, hogy hol lesz alkalma a tüzérségnek a harcot megkezdeni. A hadoszlopok parancsnoka a beérkezett hirek alapján szintén kiszámítja, hogy körülbelül melyik terület fog az ellenséggel összeütközni s azon terület dombozati viszonyai, valamint a szomszédos oszlopokhoz való viszonyának tekintetbevételével tervet készit magának a harc végrehajtására és ezen alapon kiadja a parancsokat az elővédnek, a tüzérség parancsnokának és az elővédet hosszú menetrendben követő főcsapatnak. Természetes, hogy ezalatt az előremozgás nem szünetel, hanem kiki folytatja menetét. Tekintettel arra, hogy az ellenséges tüzérség is már nagy távolságról tűz alá veheti a mi menetelő oszlopunkat, nem fogjuk a menetet tömött alakzatban az uton folytatni, hanem iparkodni fogunk az oszlopot több kisebb részre szétvonni és ezeket lehetőleg födötten tovább előre vezetni. E célra kisebb mélyedések, erdőszélek, fasorok, töltések, árkok stb. igen kedvezőek lehetnek. 3. A gyalogság rajvonalba fejlődik. Természetes, hogy a legelöl levő rész, az elővéd, legelőször fog részeire széttagolódni, mert ö fog leghamarabb tűzbe jutni. Éppen azért annak a legeién menetelő részei hellyel-közzel már olyan alakzatot vesznek fel, amelyből a puskatüzelést azonnal megkezdhetik. Ez az alakzat a raj vonal. Ez nem egyéb, mint ritka nyitott vonalba alakult gyalogosok vonala, akik parancsnokaik után előrenyomulnak. Ilyen alakzat könnyen mozog, jelekkel vagy a parancsnokok személyes példájával könnyen vezethető és ha kell, egy pillanat alatt földhözvágja magát és megkezdheti a puskatüzelést. Persze nem fog mindjárt az elővéd vagy az egész oszlop ilyen alakzatot felvenni, hanem csak a legelöl levő részek; a többi követi őket menetoszlopokban olyan távolságra, hogy a raj vonalra tüzelt ellenséges lövedékek őket már ne érhessék. 4. Kezdődik az ágyútűz. Azalatt mig a gyalogság ilyen módon az ellenséggel való összeütközésre elkészül, a tüzérség is lázas tevékenységet fejt ki. Lovasitott embereiből járőröket küld előre, akik azt figyelik, hogy hol látható az ellenségből valami céltárgy, amire a tüzérség eredménnyel tüzelhetne. Különösen az ellenséges oszlopokra és tüzérségre ügyelnek s ha azokat megpillantották, ló halálban küldik vissza jelentésüket a parancsnokhoz, ki erre a tüzérséget felvonultatja és megkezdi a tüzelést. A tüzérség ma már gyorsan tüzelő, páncéllal ellátott ágyukkal van felszerelve s képes percenkint egy ágyúból husz lövést is tenni. Es az ágyuk irányzó-készüléke azt is megengedi, hogy az ütegek födötten álljanak fel, ahonnan maguk a tüzelők az ellenséges céltárgyat nem is látják, hanem tőlük oldalt és előreküldött ember figyeli az irányzó-készülékkel az ellenséget és a saját ágyukat onnan a figyelőhelyéről a földre lefektetett telefonvonalon értesiti az ágyuk parancsnokát nemcsak a lövések eredményéről, hanem arról is, hogy mikép kell az ágyuk irányzó-készülékeit beállítani, hogy a nem látott ellenséget biztosan eltalálják. Ezáltal, meg a füstnélküli puskapor használatával tüzéreink elérték azt, hogy nehezen lehet őket az ellenség golyóinak elérni, hacsak akkor meg nem figyelték őket, mikor ezen fedett felállítás elérésére még menetben voltak. Az ágyuk a tüzeléshez tüzvonalba fejlődnek, vagyis egymástól husz lépésre vonalba fölállnak. Minden ágyú mellett közvetlen áll egy lőszerkocsi. E kettő mögött térdel az egy ágyúhoz tartozó hat ember s végzik a beirányitást, töltést, elsütést. Mielőtt a tüzérség megkezdené a hatásos tüzelést, előbb belövi magát, vagyis próbalövés utján megbizonyosodik arról, hogy az ellenség akkora távolságban van-e, ahogy megbecsülte. Ha erről lövés utján meggyőződött, akkor valamennyi ágyujával megnyitja a tüzelést. Elképzelhető, hogy ezen rettenetes ágyútűz .alatt az ellenséges gyalogság már nem mozoghat olyan szabadon előre, hacsak nem akar elvérzeni, mielőtt egy puskalövést is tett volna. A tüzérségek tehát egyelőre inkább azon iparkodnak, hogy egymást tönkrelőjjék, hogy azután füzüknek legalább egy részét az ellenség gyalogságára irányithassák. A gyalogság viszont azon iparkodik, hogy addig jusson előre, mig az ellenséges tüzérség ágyúit reá nem irányítja, mert azon pillanattól kezdve, mihelyt ez megtörténik, minden lépés véres következményekkel jár. Tehát a gyalogság csakis fedve, észrevétlenül nyomulhat előre, hogy végre elérje azt a távolságot, ahonnan már saját puskájával is beleszólhat az élet-halál harcba. HIREK. Tarkaság. Háborús epizódok. 1. Kedden délután hat óra felé nagy ribillió volt a városban. Minden ajkon egy rövid mondat röpdösött ki. Minden száj egy nevet emlegetett: — Orosz kémet fogtak! A Széchenyi-téren egy rendőrtizedes invitálta a nagy számban korzózó rezervistákat egy kis villásreggelire. — Hé katonák, gyűjjenek csak velem rohanvást. Kossuth Lajos-utcában egy száguldó autót kell feltartóztatni, amelyikben orosz kémek ülnek, hogy kinézhessék az ország állapotját. Sok millió is van velük. A lávatömeg megindult. Kossuth Lajos-utca és Arany János-utca keresztezésénél már nagy tömeg lesett, vigyázott éberen egy számozatlan elegáns autóra, amelynek mindkét oldalán egyegy monogram ékeskedett. Az autóban egy erősen lefátyolozott hölgy és három férfi ült. A bámész rezervisták sunyi képpel gusztálták az ismeretlen fekete-sárga karszallagos utasokat, akik feszélyezve érezték magukat a nagyérdemű publikum előtt. Főképen a fátyolos hölgy, aki idegesen szorongatott kezében egy „Est" újságot s hol az újságra, hol meg a körülötte hemzsegő rezervista áradatra tekintett. Negyedórai hajcihaj után a feltartóztató csendőrséget távirat váltás utján értesítették valahonnét Pestről, hogy az autó egy kir. herceg tulajdona. Rögtön megváltozott az emberek hangulata. Az előbbi harcias képek meggömbölyödtek s barátságos mezbe öltöztek. Egy kis része, amely mozgalmas cselekedetre vágyott, elégületlenül csóválta fejét. — Hijába no. Felénk még egy fikarcnyi muszka se találkozik. 2. A füstös korcsmahelyiség görbelábú asztalánál két barsmegyei tót rezervista diskurálgat ékes Szvatopluk nyelven. Félórai trécselés után egy magyar rezervista meg nem állja, hogy oda ne szóljon a tótul társalgó kollégának. — Hé atyafiak! Micsoda magyar katonák kendtek! Folyton tótul beszínek! Hát nem tudnak magyarul ? Az egyik bozontos bajszú tót atyafi néhányszor megtörli a szanaszét heverésző bajusz kazalját s erős gesztussal igy kontrázik a magyar rezervistának: — Hugyan ? Hugy ín tót vágyom ? No az sose. In magyar vágyom. Nem tót. Is ín örömmel megy haboru. Nem fíl rac, se muszka. Egy magyar rezervista nem fíl a szerbtul, meg a muszkatul. In mek nekik a bajonet. Is et meg tiz ellensig puff... Nem il többet. 3. Közeli vasúti állomáson történt. A végtelen hosszú tehervonat már indulóban volt, amidőn egy elég snájdig tartalékos katona a robogó vonatról le akart ugrani. Kezében két levelet szorongatott, amelyeket nyilván az állomáson levő levélszekrénybe akart dobni. De már elkésett. A vonat óriási zakatolással gurul végig a pályaudvaron s mindinkább tűnik szeme elől az állomási épület. Mit tesz ilyen esetben egy élelmes rezervista? A leveleket mindenáron fel akarja adni. A vonatról leugrani már lehetetlenség. Fogja tehát magát a rezervista és mindkét levelet kihajítja a vonatablakon. Ugy okoskodik, hogy majd akad olyan ember, aki feladja a két levelet a postára. A kidobott leveleket egy vasúti munkás találta meg, aki elég udvariatlan halandó lévén, felbontotta a két levelet. Persze hogy el is olvasta. Mikor a levelek végére ért, hatalmasat kacagott. A levelek egy faluba szóltak. Két falusi kislánynak. A tüzes szivü rezervista egyszerre két leánytól búcsúzik. Mindegyiknek igéri, mihelyt vége lesz a háborúnak, feleségül fogja venni. Szegény lányok! 4. Széchenyi-téren úgy estefelé hatalmas marhacsontot ropogtatott egy kajla fülű lompos komondor. Éles fogai dacára csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírt megküzdeni a kőkeménységü csonttal. Meglátta ezt a nagystílű evészeti gyakorlatot egy jószivü rezervista, aki a következő Ígérettel enyhített a komondor erőlködésén: ;— No né ! Megájj te Bundás! Maj' ha meggyüvek Muszkaországbú, maj hozok én neked fájintos, porcogós kozák fejet. Tudom, attú nem törik ki a fogad. 5. Mikor az elmúlt napokban a hetvenhatosok elhagyták a kaszárnyát, déli meleg idő létére sok nézője akadt a díszes kivonulásnak. A lelkesült tömeg éljenzett, a hölgyek pedig virágot szórtak az ezred elején lovagló daliás ezredes útjába. Ezt a díszes virágesőt nagy áhítattal nézi sokáig egy serkedő bajszú, fakó szinü, hervad már ligetünk jeligéjű öreg falusi néne. Mikor aztán egész belefárad az erős nézésbe, a jó néne rettentőt sóhajtva imigyen fohászkodik: — Oh Uram Teremtőm 1 Ahugyan ezek az szép virágok hullanak az generális úr lábai elé, úgy hulljanak az cudar muszkák fejei is rakás számba az generális úr elé ! Fidibusz. Krónika. Szegény német négyfelé is Hadba száll, Ellensége Belgium s a Muszka cár. Ellensége az ánglius, Francia S rátámad most ötödiknek : Szerbia! Bizony, ha én volnék Vilmos Helyében. Szerbiát még felkeresném E héten És ha kardom egyszer rája Kirántom: Két nap alatt nem volna a Világon! Azután már a többi is Jöhetne, Menne az is mind, Szerbiát Követve . . . Vagy lehet, hogy hódolnának Csakhamar, Hisz velem van, velem harcol A magyar! (-•) A napközi otthonok. A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve és a belvárosi kisdedóvó Hölgybizottságának patronátusa alatt a helybeli Sz. Anna zárdában, a Bottyán János utcai társulati kisdedóvóban s a szentgyörgymezői Simor-árvaházban a hadsereghez bevonult apák gyermekei részére a jövő hét folyamán napközi otthonok nyílnak meg. A Szt. Anna zárdába a Horánszky-utcától kifelé, a belvárosi kisdedóvóba a Horánszky-utcától a Leitgeb-féle üzletig terjedő s a szentgyörgymezői árvaházba a Vár, Víziváros és Szentgyörgymező városrészekben lakó családoknak 2—7 éves fiú- és 2—10 éves leánygyermekei vétetnek fel