ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-07-26 / 30. szám

intézetnek, kik közül 290 tett vizsgálatot. Róm. kath. növendék volt 226, ág. ev. 29, ref. 3, izr. 32. Német anyanyelvű volt 25, tót 67. Tanulmányi előmenetelre nézve jeles 15, jó 47, elégséges 163, egy tantárgyból elégtelen 21, kettőből 23, több tantárgyból elégtelen 21 növendék volt. Összehasonlítva a három gimnázium statisztikáját, örömmel konstatálhatjuk, hogy igy az esztergomi „szigorúnak" híresztelt gimnázium tanulmányi szempontból igen kedvező eredményt mutat fel, bár nem kell felednünk, hogy a két utóbb ismertetett intézet tanulóinak igen nagy százaléka nem magyar anyanyelvű s ezekkel a tanítás is nehezebb, mint a teljesen magyarajku növendékekkel. Megjegyezzük végül, hogy a többi észtergomi intézetek értesítői — nem tudjuk, mi okból? — az idén nem küldettek be lapunknak s igy azok ismertetésével, sajnálatunkra, nem foglalkozhatunk. Pvros HIREK. * Nagyboldogasszony ünnepe az idén tudvalévőleg kettős ünnep lesz, mert a város dicső szülöttje : Szent István király emlékezetére rendezni szokott ünnepségek nagyrésze is azon napra, illetve az előző estére tétetnek át. Augusztus hó 14.-én este 728-tól 8 óráig az összes templomok harangjai hirdetni fogják Nagyboldogasszony és Szent István dicsőségét. Esti harangszó után eldördülnek az ágyuk a várfokon és Bogisich Mihály v. püspök örökbecsű átirataiban felhangzanak újból azok az áhítatot keltő ösi énekek, melyekből •a középkori vallásosság miszticizmusa árad felénk. Az egyes zeneszámok között Cziglényi Elemér rendezésében tűzijáték gyönyörkedteti a szemlélőt. Szent István születési helyének nagyszerű megvilágítása zárja be az aznapi programmot. — Az estén a vidéki zarándokok ezrei lesznek Esztergomban s visznek hirt ünneplésünkről. * József főherceg: és családja körmeneten. F. hó 19.-én tartatott Kistapolcsányban a szokásos skapuláré ájtatosság. Rendes körülmények között nz ájtatoskodó nép a főhercegi kastélyban levő régi Rákóczy-kápolnába mehet szabadon s ott ájtatoskodik, most azonban a vidéken szórványosan fellépett vörheny és kanyaró miatt a nép nem nyert bebocsáttatást, de a körmenet azért megtartatott szokásos módon. József főherceg és családja a egész udvara részt vettek 9 órakor a sz. misén, melyet Klacsánszky József esp.-plébános mondott Jeszenszky Kálmán plébános és Blázsik Károly hittanár segédlete mellett, azután Ő Fenségeik lekísérték a legméltóságosabb Oltáriszentséget a kastély előtt várakozó körmenethez. Megható volt, mikor a főhercegi család térdre borulva fogadta az áldást. Ezen áhítat mély benyomást tett a körmenetben jelen volt ájtatoskodókra. — Ö Fenségeik sokáig nézték a körmenet elvonulását, mely után a magyar szent beszédet Jeszenszky Kálmán balassagyarmati plébános, a tót szent beszédet Patthy Gyula velséczi plébános mondotta. Ezren fölül járultak a szent gyónáshoz és sz. áldozáshoz. * Főegyházmegyei hirek. Csomor Hugó gajári káplán Nádasfőre adminisztrátorrá neveztetett ki; — Klein Endre nyergesujfalusi káplán Süttőre ment h. plébánosnak; — Pagács Géza ujmisés Nyergesujfalun lett segédlelkész. * Épül a vágóhíd. A szentgyörgymezői polgárok csendes megelégedéssel szemlélik, hogy miként nőnek ki a földből napról-napra jobban az uj vágóhíd falai. A munkások sürögnek-forognak s az ideiglenes bódékból dirigálják a munkát. Az anyagraktárak a temetőhöz közel vannak felállítva s ebből egyesek azt gondolták, hogy a temető bővítését teljesen lehetetlenné tette az építkezés. Persze azok látnak mindent oly kedvezőtlen színben, akik ellenségei a szentgyörgymezöi vágóhídnak. Néha megvadul egy pár hihetetlenül sovány ökör, melyet a városon keresztül a vágóhídra hajtanak s végső erejükkel földre rántva a mészároslegényt, megkergetik a járókelőket. Ilyenkor is kész a vádaskodás; — Lám, jobb lett volna a vágóhidat a város másik végén felépíteni. Akkor nem öklelnék a marhák az embereket! Dehát mindenkinek nem lehet eleget tenni. * Dobozy emlék-ünnepély. Az Esztergommegyei Pilismarót község közönségéből alakult Dobozy-emlék bizottság Maroth helységnél 1526ban vívott csatában a haza hitvesi és hűségük védelmében hősi halállal elesett Dobozy Mihály és hitvese Ilona emlékszobrának Pilismarót községben augusztus 9.-én d. u. 3 órakor leleplezési ünnepélyt tart. Az ünnepély sorrendje: D. e. 10 órakor ünnepi szentmise és emlékbeszéd. Tartja: Kuchta János plébános. D. u. 2 órakor az emléktér kordonnal elzáratik. 2 órától 3 óráig az ünneplő közönség felvonulása a Dobozy-térre, valamint a vidéki testületek és meghívott méltóságok érkezése és a bizotság által a kordon bejárónál való fogadtatása. D. u. 3 órakor az emlék leleplezési ünnepély veszi kezdetét a következő sorrendben: 1. Szózat. Énekli dalárdisták vezetése mellett a közönség. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 3. Alkalmi költemény. Szavalja Pintér János főgimn. VII. 0. t. 4. Ünnepi beszéd. Tartja Hollósy Károly ref. lelkész. 5. Alkalmi költemény. Szavalja ifj. Urbán János, piarista növendék. 6. Beszéd az ifjúsághoz. Tartja: Strenge Frigyes egyetemi hallgató. 7. Emlékszobor átvétele a község részére. 8. Emlékszobor megkoszorúzása. 9. Himnusz. Énekli dalárdisták vezetése mellett a közönség. * Merénylet a közegészség: ellen. A mai fertőzéses és bacillusos világban szörnyű látványt nyújtott a szentgyörgymezöi temető melletti levezető uton egy oszlási állapotban levő döglött malac. Ha a napokat összeszámláljuk, kijön, hogy az állati hulla már legalább 10 nap óta halad elhantolatlanul a teljes enyészet utján, mert a mi népünk nem ütközik meg az ilyen dolgon, hiszen kölcsönösen kedveskednek egymásnak a földmivesek ilyen meglepetésekkel, gondolván és mondván: — Szagoltam a más malacát, csirkéjét, macskáját, kutyáját: szagolják az enyémet is. Ha azután a körülmények jobb érzésű embereket hajtanak az ilyen tájakra, lehet botránkozni és szörnyűködni. A mult hét elején uralkodó óriási hőségben a Dunától jövő társaság élvezte végig azt a rémes látványt, amelyet a szentgyörgymezőiek hullaégetése nyújtott. Mert valósággal izzott, égett a nagy forróságban a kimúlt malac, melyen a legyeknek, dongóknak minden neme és fajtája tanyázott és lakomázott. Idegenek is voltak az arra menő uri társasaságban, akik meg voltak róla győződve, hogy a malacot véletlen baleset érte. Ez ábrándból azonban kizökkentek, amikor egyik ur megszólalt: :— Nem bántotta azt senki, hanem az óljában vész folytán kimúlt. A gazdája a Dunához akarta levinni, hogy vizbe dobja, azonban kellemetlen tehernek bizonyult a döglött malac, igy hát elrejtette abban az útszéli bokorban, honnan valami kóbor kutya kicipelte s most a maradékon a legyek marakodnak. — Jó éjszakát annak, akit az ilyen legyek megcsípnek — állapítja meg egy orvosi férfiú. Erre elhatározták, hogy botránkozásuknak a nyilvánosság előtt is kifejezést adnak, mivel a hatóság tettes hiányában tehetetlennek bizonyul ilyen esetekben. Egy malacért pedig nem érdemes nyomozást indítani, hiszen csak az volt a baj, hogy az illető társaság kissé hamar került arra a tájra. Tiz nap múlva már a csontokat se lehet látni, mert a kóbor állatok és más férgek akkorra már eltakarítják. * Rémitő szélvihar. Még az idegességgel teljesen ismeretlenek is furcsán érezték magukat csütörtökön. Olyan érzések uralkodtak az emberben, mintha minden ideg és szervezet közel lett volna a szétpattanáshoz. A nap olyan bravúrosan pörkölt, hogy az utcán járókelők pecsenye illatot éreztek — jóformán — egymás mellőzésénél. Az aneroidok — a jobbfajták — idegesen mozgatták mutatójukat, délelőtt 10 óra tájban pedig mutatták, hogy „nagy vihar* lészen. Az ég teljesen derült volt s igy az aneroid jóslatát tréfának gondolta volna az ember. Mindenki nyögött és panaszkodott;: — Szörnyűség! Meg kell bolondulni! — Elolvadunk! Megsülünk! A természetvizsgálók magukra vállalták a vigasztaló szerepét: — Nem kell kétségbeesni! Hamarosan eső lesz, mert a barometer lesülyedt. — Lesz ám valahol, de nem nálunk. Hiszen egy tenyérnyi felhő sincs — igy méltatlankodtak a sülni készülők. A helyzet egyre tűrhetetlenebbé vált s délután három óra tájban izzott a levegő és a föld egyaránt. Félnégy után csúnya, piszkos szinü felhő jelent meg a nyugati tájon s aki fel sem nézett, azon vette magát észre, hogy az orkán falhoz akarja ragasztani. Ijesztő bömbölés, recsegés közben ostromolta meg a vihar az épületeket és a fákat. A bazilika hatalmas falai remegtek a szörnyű nyomás alatt. A kavicsokat 4—5 emeletnyi magasságba keverte föl a szélvész s az ablakokat ugy csapkodta velük, mintha jégeső esett volna. Az Ítéletidő esővel és villámlással körülbelül 20 percig tartott. Az emberek hozzálátták a kidöntött fák eltakarításához és hordták fel a házak tetejére a ledobált cserepeket és bádoglemezeket. A Dunapartján anyák keresték gyermekeiket, akik azonban szerencsésen kimenekültek, mielőtt a vihar elsodorta volna őket és idegen házakban vonták meg magukat. Rémhírek keringtek Dunába fult halászokról, felfordult csónakokról. Ezen hirek azonban nem bizonyultak igazaknak. A gyümölcsösökben nagy a kár, mert ha a fa ki nem dőlt, az éretlen gyümölcs mind a földön hevert. * Szinház. A nyári színkör világában az elmúlt hét újból az újdonságok hete volt, csupa élénkség, csupa derű. Szombaton, vasárnap és hétfőn a „Nemtudomka" hódította rendre a színpártoló közönséget. A címszerep bájos és kedves személyesitője Viola Margitka annyi kellemmel, annyi bájos temperamentummal játszott, hogy az a három este a legszebbek közé sorakozik. Mezei Margit a Mici, Almási Julia a Kemenesné alakításában ért el sok sikert, Baróti, Faludi, Szigeti, Turai, továbbá Erdélyi a kávés, Hemző a pincér szerepében jeleskedett. — Kedden Berstein hires színműve „A titok* aratott óriási sikert, Harsányi Gizi és Huzella Irén finoman kreált játékát nagy tetszéssel és rajongással fogadta a publikum. Turai, Józsa, továbbá Almási Julia sokoldalú tehetsége ezen az estén is kitűnt. — Szerdán a zseniális direktor jóvoltából az operettek legszebbike a „Cigányprímás" került szinre elég kevés publikum előtt. Az estély sikere főképen Fábián Linka és Raskó Ella művészi tehetségét dicséri, Fábián Linka ezen az estén szokatlan élénkséggel, merő tűzzel játszotta szerepét. Éneke és tánca nagyon tetszett mindenkinek. Raskó Ella első bemutatkozása jólesőleg hatott a közönségre. Faludi, Tihanyi működése az előző évihez hasonlóan élvezetes volt. Szigeti, Földesi, Nagy, Turai, Sorr alakításával mindenki meg volt elégedve. — Csütörtökön „Telefon" cimű fércmunkát adták, melyben a szereplők jobb darabhoz méltó igyekezettel játszottak. — Pénteken a hires angol-kinai játék a „Mandarin" szépszámú közönséget vonzott. Harsányi Gizi és Huzella Irén drámai készsége elsőrangú volt. Viola Margit, Báródi Kató, Székely Stefi tökéletes alakítást nyújtott. Turai, Dózsa, Sorr, Baróti, Földesi jól átérzett játéka sok tapsot aratott. — Szombaton a „Mozikirály" csinált telt házat. * Rövid hirek. Városunk a legutóbbi napokban a szörnyű meleg dacára élni merészkedett s ezen életnek kifejezőbb mozzanatát három képben megörökitjük. A szerb háború. A hangulat szörnyen izgatott minden közhelyen, sőt az utcákon is hangosan mérlegelik a helyzetet. A földmives odasompolyog valamelyik tekintetes úrhoz s bizalmasan megkérdi: — Az urnák mi a szava hozzá ? — A szerb csak „kismiska", csak az a ménkű nagy muszka ne volna — hangzik a felvilágosítás. A szerbet senki sem szereti s ugy étkezés közben felnőttek és gyermekek oly dühösen kezelik a kést és villát, mintha csak egy-egy szerbnek hasát kellene kioperálni. A kiszolgált vadorzó megrázza ritkás ösz haját s odaszól az anyjuknak: — Hol a puskám ? Elő vele! — Hol volna, — feleli az asszony — a Pista gyerek lyukat fúrt a csövén, azután tilinkónak használja azt az ócska vasat. Kend is vízvezeték csőből csinálta valamikor. Talán a népfölkelőnek ilyen is jó, ha hatvan év felé tart az ember?! Sertés a boltban. Heti vásár lévén szombaton, nagyobb falka disznót hajtanak a Lőrincutca felé. Egy makrancos állat megriad a kocsiktól s befut egy fűszeres boltba s odaáll a sonkavágó asztal mellé. A segéd ur riogatja, de az állat nem tud hirtelen kifordulni. — Mi a csoda hozott be ide — szól hozzá kellő rúgások között. — Minek bántja — méltatlankodik a gazda — bizonyosan disznószagot érzett, mert ihol van a sonka az asztalon. Alig hajtja tovább a falkát, már megint hiányzik egy a többi közül. Hát egy ruhás boltból tessékelik kifelé. A kanásznak megáll az esze és igy morgolódik : — Oda csak becsalhatta a disznóhús szaga, de azt már nem tudom megérteni, hogy ide miféle barátság vezette be.