ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-07-26 / 30. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. július 26. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Radikális „altruizmus.

4

' Esztergom, 1914. július 25. A Huszadik Század, a Galilei-kör és a Világ végre-valahára jól megdolgozta, jól megporhanyitotta a magyar társadalom eleddig profán, szűz talaját: a vakondsereg, a szabadkőművesség a Világ „világossága" mellett felszinre tudott jönni és felszinre mert jönni. Megtörtént a radikális zászlóbontás. A magyar politikai élet küzdő porondjáról még csak ez a csudabogár hiányzott . . . Örvendj te szegény magyar nemzet! Sok mindenféle párt akart már téged boldogitani, de ilyen még nem volt . . . Nézz kibontott lobogó zászlajára és leolvashatod róla, mi minden jót igér ... A többi között megigéri neked, hogy ha őket támogatod, akkor lesz szekuralizáció, szétosztják a papok vagyonát, ha törik, ha szakad, ha a tulajdonjog szentsége vért izzad is, ha belegebed is, ha a szekuralizációnak rablás lesz is a magyar jelentése . . . Földéhes a magyar nép. (Sohasem volt a magyar nép földéhes. Ez csak gonosz koholmány. Kevés földjét sem birja munkálni kellő töke hiján. Szerk.) A radikális szivek pedig a keresztény felebaráti szeretettől hevülnek (?) és lángolnak (?) és gyakorolni akarják az irgalmasság testi cselekedeteit: az éhezőknek ételt adnak — a máséból. Igen, éhes, földéhes a magyar nép, de kik marták ki a falatot a szájából! Az utolsó évtizedek alatt a középosztály lába alól kicsúszott a talaj; elárvultak a repkénnyel befutott nemesi kúriák ; sok mágnás AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hervadó sejtés. Még-még fülembe cseng a nóta, Még hallom az édes-bús zenét. . . Még visszasírom egy-egy szóra Az álmok csodás éjjelét . . . S mig rámborul egy édes álom, Megpihen szemem egy kis virágon . . . Az, aki adta, messze van tőlem, Hová a sóhajtás el nem ér ... Ahová nem visz hírt felőlem, Csak egy telesírt kis levél . . . Kiről csak titkon-lopva álmodok, Akit csak egyre-egyre siratok . . . Zokog a szivem — s kacag a nótám . . . Hervadó sejtés lelkemen . . . Mosolyogva járok — nem tudja senki, Hogy zokogok — de könnytelen . . . Hogy siratok egy dalos éjtszakát . . . Egy fehér lelket, egy édes álmot. . . — Hogy szivemen hordok egy kis emléket; Egy fehér szegfűt, hervadt virágot . . . Farkas Gábor. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. elszegényedett; a magyar paraszt vándorbottal Amerikát járja. Hová lett tehát a magyar termő talaj ? Talán a papok kezére jutott? Dehogy! Az egyházi vagyon nem gyarapodott. De hát hová lett akkor? Azok kezére jutott, kiknek hatalmi érdekeiért dolgozott eddig is titokban s fog dolgozni ezután is nyiltan a szabadkőműves malterozó radikalizmus. És ha felosztják az egyházi vagyont, abból sem lesz haszna a földéhes magyar népnek, hanem csak a bankokráciának. A radikális malteros zászlót a színlelt altruizmus hazug szellője lengeti; az igazi cél, az a suba alatt van: a radikálisokkal érdekszövetségben levő bankárvilág lovagjainak lábai alá hajlítani, törni a magyar föld birtokosainak a derekát. De ez még mind semmi! Most jön a java! Ha a radikálisok uralomra jutnak, akkor Isten többé nem numerái: mehet oda, ahová neki tetszik ... A vallás Istennel együtt ki lesz dobva az iskolából: nem fogják többé sötét, buta vallási dogmákkal és a vallásból fakadó erkölcsi elvekkel agyonszaturálni, agyongyötörni a szegény gyermekek fejét. Azt a kis ürt, amit eddig a gyermekek fejében a vallás „homálya" töltött be, azt ezután már a laikus morál foglalja el. A pokol kapuját befalazzák és bemalterolják, a menyország ajtajára lakatot vernek a radikálisok és a kulcsot Jászi Oszkár vágja zsebre ... És ezt mind csupa altruizmusból. Az emberi élet a legnagyobb tökéletességet, az erényesség kulminációját a külső becsületességben éri el, mely külső Desmet* őrnagy csodás győzelme az északamerikai Yad indiánok fölött. Negyven éve alussza az igazak álmát a saintlouisi (Egy. Áll.) temetőben Desmet János (1801— 1873.). Egyike az Unió legérdekesebb és legnagyobb jelentőségű alakjainak és — rajongásig szeretett atyja és barátja a vörösbőrü, apró tüzes szemű, szurokfekete hajú, délceg és nemes indiánoknak. Desmet az isteni Gondviseléstől támasztott azon kevesek közé tartozott, akiket életükben a legellentétesebb körök egyformán csodáltak és tiszteltek s akiket haláluk után vallási és nemzetiségi különbség nélkül szeretettel fognak emlegetni népmilliók és évszázadok. És méltán . . . Kell, hogy a szivekben maradjon emléke azon férfiúnak, aki a krisztusi szeretetideál megtestesítője volt, akinek hatása alatt a szó legteljesebb értelmében valóra vált Izaiás prófétának (11. fej.) az evangéliumi korszakra vonatkozó azon jövendölése, hogy a farkas a báránnyal, párduc a gödölyével, juh az oroszlánnal irigység és vérengzés nélkül együtt fognak élni békességben. Desmet személye örök diadalát jelenti a jó szivnek az önző számítás fölött s a szeretetnek az erőszak fölött. Mint hadvezér megnyert egy páratlan ütközetet, melyben az Unió farkaslelkü uj lakói: a fehér emberek állottak szemben egymással életre-halálra a végsőkig megalázott és felbőszített őslakó oroszlánok* Olv. Dezmé; v. ö. alábbi meghatóan érdekes történetet A. Huonder S. J. „Bannerträger des Kreuzes" I. Teil. 1913. Herdernél megjelent nagyszerű munkájával. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. becsületesség felöl darabokra törhető össze a tételes természeti törvény, a tizparancsolat kőtáblája, akárcsak a pesti üzletek kirakatainak tükör-üvegje tüntetésekkor . . . A fiatalságot a szekszuális degenerációtól már nem a szeméremérzet és a tiszta lelkek jutalma, vagy a sárban fekvő állati lelkek büntetése fogja visszatartani, hanem a szekszuális felvilágosítás: az iskolai doktor urak túlbuzgó illusztrált felvilágosításai . . . No lám! Hiszen éppen ez kell a magyarnak ! Még úgysem sok anarchista, apache és nihilista termett magyar földön, magyar éghajlat alatt . . . Jól számítanak a szabadkőműves radikálisok: ezen elvek megvalósítása fogja csak felnevelni azt a nemzedéket, mely diadalra viszi a radikálisok zászlaját, mely tényleg üldözni fogja Istent, legyen bár neve Krisztus, avagy Jahve, mely tényleg szekuralizálni és likvidálni fog majd, amitől azonban a földéhes magyar népnek felkopik az álla... íme, igy függ össze az Országos Radikális Párt programmjának ezen két kardinális pontja. Az egész programm ezen két pont könnyebb megvalósítása körül forog. Örülünk annak a jelenségnek, hogy a napjainkban a hatalomért oly elszántan küzdő két parlamenti párt közül egyik sem fogadta testvéri csókkal Jászi Oszkárék válogatott deli csapatát, ezt azonban nem ugy kell magyarázni, mintha a pártok a nemzeti jólét s nem a hatalmi érdekek nézőpontjából szemlélnék a jövőt, hanem, mert igy hozták ezt magukkal a körülmények. Jöhet idö, midőn a porondon küzdök kai: a rézbőrű indiánokkal. S a csatát kardcsapás nélkül ügy nyerte meg, hogy egyéniségével legyőzte és meghódította a háborús felek sziveit és mint békeangyal Krisztus békéjét csókolta homlokukra. Jefferson Tamás, az Unió egyik elnöke, kénytelen ilyen nyilatkozatra fakadni: „Reszketek hazámért, ha arra gondolok, hogy az Isten igazságos Isten." E nyilatkozatot az Unióban élő telepesek évszázados viselkedése érteti meg velünk. 1492. októberében Kolumbus Kristóf fölfedezi Amerikát. A nagy esemény egészen lázba hozza az öreg Európát. Az időtől fogva egész a mai napig sok jószándéku, de annál több kincsvágyó s börtön és akasztófa elöl menekülő gonosztevő ember keres uj hazát Amerikában. Az uj gyarmatosok először a partvidékeken telepedtek meg és lettek becsületes földmivelőkké, vagy — kinek foga nem fűlt a tisztes munkához s ilyen igen sok volt — felcsapott kalandornak. Vagyont szerezni bármi áron — ez volt a jelszó. Puskával vállukon nekivágnak a prairie-k rengetegjeinek. Pusztán bőréért, agancsáért kiirtják a szarvasnak és a bölénynek százezreit és millióit, halomra lövik az őzek és vadkecskék szédítő sokaságát. Felgyújtják az erdőket, kirabolják az indiántelepeket, a legcsekélyebb ellenállásért, sőt csupán ördögi kedvtelésből is puskacső elé veszik a szegény (tűzi fegyverekkel nem rendelkező) indiánokat. Az Európából érkező uj emberrajok, mint feltartózhatlan ár, nyomulnak beljebb és beljebb a partoktól a szárazföld szivébe, az indián elem pedig mindig tovább és tovább szorul az északnyugati terméketlen puszták és hegyek felé. Hogy az indiánok ezerszámra pusz-