ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-05-03 / 18. szám

6. Kérünk Téged alkoss belőlünk életteljes embereket, add nekünk a világosság szellemét, hogy megismerjünk Téged, igaz Istent és akit küldöttéi, Jézus Krisztust; adjad nekünk a szentlelket, hogy kimondhassuk és magyarázhassuk kimondhatatlan titkaidat. 7. Nyilatkozzék meg bennünk Jézus Krisztus és a Szentlélek s dicsérjen Téged általunk. 8. Mert te „felmagasztaltattál minden fejedelemség és hatalom, erő és uraság és minden néven nevezendő méltóság fölé nemcsak e világon, hanem a jövendőn is." 9. Előtted állnak ezernyi ezren és tízezerszer tízezerén, az angyalok és arkangyalok, trónok és hatalmasságok, uraságok és fejedelemségek ; előtted áll a két magasztos Seraph hat szárnyával, kettejével befödözve orcájukat, kettejével lábaikat, kettejével repülve és szentet kiáltva. 10. Az övékkel együtt fogadd el a mi hódolatunkat is, akik mondjuk: „szent, szent, szent a seregek Ura Istene, teljes az ég és a föld az 0 dicsőségével!" 11. Teljes a föld, teljes az ég a Te magasztos dicsőségeddel, óh seregek Ura! Töltsd el ezen áldozatot is a Te erőddel és lényed közlésével (metálepsis), mert neked hoztuk ezen élö áldozatot, a vérnélküli adományt. 12. Neked ajánlottuk fel ezen kenyeret mint Egyszülötted testének egylényegű mását. Ezen kenyér a szent test egylényegű mása, mert az Úr Jézus azon éjjel, melyen elárultatott. vevé a kenyeret, megtörte és tanítványainak adta mondván : Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára. 13. Azért mi is áldozatul hoztuk a kenyeret, ábrázolva a halál képét és kérünk téged: engesztelődjél ki mindnyájunkkal ezen áldozat által és kegyelmezz nekünk, oh igazság Istene! S valamint ezen kenyér a bérceken szétszórva volt s összegyűjtve eggyé lett, úgy gjüjtsd egybe szentegyházadat minden nemzetből, minden országból, minden városból, faluból és házból és teremts egy egységes, élö katholikus egyházat. 14. De mi áldozatul hoztuk a kelyhet is, mint a vér egylényegű mását, mert az Űr Jézus „vevé a vacsora után a kelyhet és monda tanítványainak: Vegyétek, igyatok belőle, ez az uj szövetség, mely az .én vérem, mely érettetek ontatik a bűnök bocsánatára." Azért hoztuk áldozatul a kelyhet és eszközölvén a vér egylényegű megjelenítését. 15. Add, ó igazság Istene, hogy a szent Lógós ezen kenyérre szálljon, hogy a kenyér a Logos testévé és ezen kehelyre, hogy a kehely az Igazság vérévé legyen. És add, hogy mindazok, akik belőle részesednek, vele az élet gyógyszerét vegyék összes betegségeikből való kigyógyulásuk, a mindenben való haladás és az erény előmozdítására, de nem kárhozatokra — óh igazság Istene! — sem szégyenökre és gyalázatukra. 16. Mert hozzád kiáltottunk, aki önmagádtól vagy, Egyszülötted által a Szentlélekben, hogy ezen nép könyörületet találjon! Méltónak találtass ék arra, hogy boldoguljon; angyalok küldessenek e nép segítségére, hogy a rosszat leküzdhesse és az egységben erősödjék. 17. De az összes halottakért is könyörgünk, leiknek egyszersmind emlékét üljük. 18. (A nevek elmondása után.) Szenteld meg ezen lelkeket, mert Te ismered őket mind, szenteld meg mindazokat, akik az Úrban kimúltak, a Te szent hatalmasságaidhoz számítsd őket és adj nekik lakóhelyet a Te birodalmadban! 19. Fogadd a Te néped háláját is és áldd meg azokat, akik áldozatul hozták adományaikat és hálaimáikat; adj egészséget és erőt, vidámságot és testi meg szellemi haladást ezen népnek a Te Egyszülötted, Jézus Krisztus által a Szentlélekben, amint vala, van és lesz nemzedékről nemzedékre mindörökké. Amen. Figyelemre méltóan azon lényeges különbség, mely Serapion epiklesise (15) és a többi liturgiák epiklesise közt mutatkozik. Itt nem a Szentlélek, hanem a Logos hivatik le kenyérre és borra. Ez a jelenség csakis ezen liturgiában és sz. Athanáznál fordul elő. Az epiklesis egyszersmind döntő dogmatikus bizonyíték Jézus testének és vérének reális jelenlétéről. Nem hagyható említés nélkül a legújabban talált görög liturgikus papyrus. Ezen nagyfontosságú 3 papyrus-lapot Flinders Petrie hozta FelsőEgyptomból (Dér-Balyzeh). P. de Puniet bencés a westminsteri nemzetközi eucharisticus congressuson 1908. évben ismertette azt először a nyilvánosság előtt. Jelenleg az oxfordi Bodleianában őriztetik a fontos lelet. A 3 lap közül csak a középső olvasható annyira, hogy a szöveg tartalma némi kiegészítéssel biztosan meg volt állapitható. Ezen lap tartalmazza az epiklesist, a szerzési referátumot és az anamnesist. Ezen rész magyar fordítását a következőben adjuk: „Tölts el bennünket a Te dicsőségeddel és kegyeskedjél leküldeni a Te Szentlelkedet e teremtményekre s tedd a kenyeret a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus testévé, a kelyhet pedig az újszövetség vérévé. Aminthogy a mi Urunk Jézus Krisztus abban az éjben, a melyben elárultatott, vévén a kenyeret szegte s hálát adva nyújtotta tanítványainak mondván : Vegyétek, egyetek belőle mindnyájan; ez az én testem, a mely érettetek adatik a bűnök bocsánatára. Ép ugy kezébe vette az étkezés után a kelyhet, hálát adva ivott (belőle) és odanyújtotta nekik mondván : Vegyétek, igyatok belőle mindnyájan; ez az én vérem, a mely érettetek kiontatik a bűnök bocsánatára. Valahányszor csak eszitek majd e kenyeret és isszátok e kelyhet, hirdessétek az én halálomat s tegyetek vallomást az én feltámadásomról. Hirdetjük a Te halálodat, vallomást teszünk a Te feltámadásodról és esedezünk ..." Az epiklesisnek azon eltérő sajátsága van, hogy az Atyaistenhez fordul ama kéréssel, hogy a kenyér és a bor átváltoztatását eszközölje, holott ez a későbbi liturgiákban kizárólagosan a Szentléleknek tulajdoníttatik. Az epiklesis ezen formája valószínűleg a fejlődés első stádiumát mutatja. Második sajátsága az epiklesisnek az, .hogy a későbbi szokástól eltérőleg a szerzési referátumot megelőzi. Megjegyzendő, hogy ezen liturgia-szöveg nem a normális, köznapi liturgiának formája, hanem a Húsvét reggelén, az ünnepélyes keresztelés végén tartani szokott liturgia szövege. Ennél ugyanis elmaradt a szentírási perikopák olvasása s a sz. mise a hívek imájával kezdődött, a mint az már szent Jusztin idejében szokásban volt. (I. Apol. 65.) Az újonnan kereszteltek ezen a sz. misén vettek részt először, melynek végén rövid Hiszekegyet mondtak. Papirusunk ezen hitvallást a közetkező rövid formában adja: „(Az újonnan keresztelt) következőképen vallja hitét: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában s egyszülött Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban és a Szentlélekben és a test feltámadásában s a szent, katholika egyházban. Vége." A hitvallás ezen rövid symboluma nagyon régi s az apostoli korra mutat; az egyház „katholikus" elnevezése nem mutat későbbi keletkezésre, hiszen már sz. Ignác is igy nevezi az egyházat a smyrnaiakhoz irt levelében (8. 2). Ha összefoglaljuk mindazon kritériumokat, melyek e liturgikus imák keletkezési idejének meghatározásánál mérvadók, akkor a 2. század végére kell azokat tennünk: Ugyanis a hivek imája tulnyomólag ószövetségi kifejezésekből van összeállítva. A hálaadó imában (Praefatio) egy mondatra akadunk, mely Pastor Hermae-ben is előfordul. Ugyanott azt is találjuk, hogy a seraphikus dicsének tisztán Izaiás (6. 2.) szavaihoz alkalmazkodik; holott a későbbi liturgiákban Isa. 6. 3, Dániel 7. 10. versével kapcsolatosan használtatik. Továbbá a hitvallási symbolum már emiitett egyszerű foglalata, a keresztelési miseritus azonossága szent Jusztin erre vonatkozó referátumával mind olyan kritériumok, melyek ezen szöveget a legrégibb liturgikus imák egyikének minősitik. Ha nem volna oly hézagos a szöveg, akkor ezzel kellene leginkább foglalkoznunk az ókori liturgia tárgyalásával s ezt kellene tartanunk a legrégibb egyptomi liturgia prototypusának. Sajnos, a nagy hézagok csak halavány képet nyújtanak a második századbeli liturgia lefolyásáról. Tekintve azt, hogy a 2. század elejéből származó Didache eucharistikus imái valószínűleg csak a katechetikus oktatásnál szolgáltak útmutatásul s nem tartalmazzák a papi liturgikus imák teljes szövegét — azért egyelőre a Serapion-féle szöveget kell a legrégibb csonkitatlan szövegnek elfogadnunk. Ezzel némi képét akartuk nyújtani az ősegyházi liturgiának, mely habár a hely és idő befolyása folytán eltéréseket is mutatott az egyes egyházakban, lényegében mégis egy közös őstípusra vezethető vissza, mely kétségtelenül az apostoloktól származik. Ezen tárgy bővebb tanulmányozásához a következő szakmunkák ajánlhatók: Dr. Probst, Liturgie der drei ersten christlichen Jahrhunderte. (Verlag Laupp, Tübingen.) Dr. Rauschen, Eucharistie und Buss-sakrament in den ersten sechs Jahrhunderten der Kirche. (Verlag Herder.) Bock S. J., „Didache IX., X." (Zeitschrift für Kath. Theologie. 1909.) Baumstark, „Die Anaphora von Thmuis und ihre Überarbeitung durch den hl. Serapion. (Römische quartalschrift 1904. Verlag Herder.) Drews, Über Wobbermins „Altchristliche liturgische Stücke aus der Kirche Ägyptens." (Zeitschrift für Kirchengeschichte. 1900.) H I R E K. Krónika. — Aktuális strófák. — Vágóhidat építenek Most Szentgyörgymezőn, Nagy az elégedetlenség A következőn: Messze van a forgalomtól És így nem látják, Mikor kiteszik elébe A cifra „májfát*! A propeller kéményén most Füstemésztő van; Elsejétől büszke is rá És töfög vigan. A propi hát füstöt emészt S ha ennél marad, Felemészti sorra nálunk —• A légvárakat! Repülőgép jött mihozzánk, Vasút hozta el, Hogy Kvasz András Esztergomban Avval szálljon fel. De itt a felszállásokra Nem kíváncsiak — Bizonnyal — a jól felszállott Pótadó miatt! Három helyen lesz szavazás, Mikor követet Választ majd az esztergomi Híres kerület. Három helyen vesznek össze Akkor majd azon, Hogy melyik párt álljon fel a Duna-oldalon. (-•) * A hercegprímás bibornoksága. Május 25.-én, a titkos pápai konzisztóriumban X. Pius pápa 5 kuriális és 8 külső bibornokot nevez ki, közöttük lesz az esztergomi főegyházmegye érseke és Magyarország hercegprímása dr. Csernoch János. A legnagyobb örömmel értesülnek erről a főegyházmegye és Magyarország katolikus hívei, akik elragadtatással szemlélik a nagy főpapnak nagyarányú működését. Alig másfél évi hercegprimássága után éri Öszentségének kiváló kegye, a szent bíborral való díszítés. Már eddig is hordotta a bíbornoki ruhát, mert Magyarország hercegprímásai kinevezésüktől kezdve jogosultak a bibor színű talárist, sapkát és kapuceumot viselni. De azért a bibornokká történt kreálás után a bibor birétumot és kapuceumot neki is elküldik. A konzisztórium után két pápai követ indul el Rómából. Egyik titkos kamarás, a birétumot az apostoli király Őfelségének viszi meg, aki azt külön ünnepségen fogja a hercegprímás fejére tenni. A pápai nemes testőrség egyik tisztje pedig a kinevezési okmányt és a bibor'kapuceumot hozza egyenesen Esztergomba, a hercegprímás székvárosába. Az újonnan kinevezett bíborosok Öszentségétől szafirkővel ékített gyűrűt is kapnak. Kinevezésük után az első nyilvános konzisztóriumra Rómába kötelesek menni, amikor a pápa személyesen átadja nekik a bíbornoki kalapot. Esztergom vármegye és sz. kir. város lelkesedéssel készül az uj bibornok üdvözlésére és ünneplésére. Szokás ellenére a Vatikán hivatalos lapja az „Osservatore Romano" a május 28.-án tartandó nyilvános pápai konzisztórium bejelentésével egyúttal nyilvánosságra hozta a kreálandó 13 uj bibornok nevét is, kik között van 5 prímás (Esztergom, Bécs, Köln, Lyon, Toledo), 2 érsek (München, Quebeck), egy bencés apát (angol), egy olasz püspök (Bologna) és 5 római kurialis bibornok (kongregációk prefektusai). Igy tehát dr. Csernoch János hercegprímás bibornoksága immár befejezett tény és Esztergom e hó végén, vagy június elején fényes ünnepségeknek néz elébe. Örvendetes jelenség, hogy a kinevezendő uj kardinálisokkal a bíboros kollégium létszáma 66-ra emelkedik, mely számot a pápaválasztó testület még eddig ritkán érte el. Igy érthető, hogy Amerikában — melynek Kolumbustól napjainkig