ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-11 / 2. szám

gyűjteményét a társulatnak engedte át. Némethy Lajos ny. esperes-plébános, a társulat volt muzeumőre részben ásatások, részben vétel utján gyarapította az anyagot, mely eddig a Bibliotheka egy pince- és egy emeleti helyiségébe volt beraktározva. A mult év június 8-án újjáalakult társulatnak első gondja volt a múzeum számára alkalmas helyiséget bérelni és a gyűjteményt szemlélhető módon elrendezve a közönség számára is hozzáférhetővé tenni. Az elrendezés munkáját Sinka Ferenc Pál muzeumőr, Einczinger Ferenc, a társulat egyik buzgó tisztviselőjének segítségével, néhány hónap alatt elvégezte. A társulat történelmi múzeumának megnyitása, a meghívott tagok részvétele mellett, vasárnap, a Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége képviselőinek jelenlétében Bogisich Mihály v. püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a társulat tiszteletbeli elnöke által történt. Jelen voltak az állam képviseletében: báró Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Mihalik József kir. tanácsos, a főfelügyelőség előadója, továbbá Meszlény Pál főispán, tiszteletbeli elnök, dr. Perényi Kálmán alispán, ügyvivő elnök, Vimmer Imre polgármester és dr. Fehér Gyula praelátuskanonok társelnökök, Magos Sándor kúriai biró, dr. Molnár Szulpic és Kemény fy Kálmán Dániel társulati osztályigazgatók, Bleszl Ferenc, dr. Brenner Antal, Brenner Ferenc, dr. Breyer István, dr. Drahos János. Erőss Rezső, Ivanits Gyula, Klinda Károly, Mátéffy Viktor, Marosi József, Nádler István, Számord Ignác választmányi tagok. Jelen voltak még a társulat tisztviselői közül dr. Gróh József ügyész. Osváth Andor főtitkár, Dvihally Géza titkár, Einczinger Ferenc pénztárnok és a múzeum őre Sinka Ferenc Pál. Ezeken kivül számosan a társulat tagjai sorából és néhány vendég. Bogisich Mihály v. püspök üdvözölvén az állam képviselőit, néhány szóval visszapillantást vetett Esztergom múltjára, rámutatván az okokra, melyek a várost fejlődésében századokra visszavetették. Báró Szalay Imre az üdvözlésre meleg hangon válaszolt, az ujrakelt társulat tevékenységének eredményét látja a múzeumban, miért is az bizton számithat a kormány támogatására. Majd Sinka Ferenc Pál muzeumőr ismertette a társulat múltját és a múzeum történetét. Azon reményének adott kifejezést, hogy a kis társulati múzeum néhány év alatt nemcsak a város és vármegye, hanem egyházművészeti tekintetben a főegyházmegye, sőt az egész magyar kath. egyház múltját felölelő nagy múzeummá, a tervbe vett „Országos Egyházművészeti Muzeum"-má fog fejlődni, mert a tervnek oly hatalmas támogatója van, mint 0 Eminenciája dr. Csernoch János hercegprímás, a társulat fővédnöke; egyben kérte a kormány jelenlevő képviselőinek hathatós támogatását. Mire báró Szalay Imre lelkesen válaszolt. Látja — úgymond — hogy a társulatnak már szép múltja volt; de az eddigi eredmény után Ítélve kijelenheti, hogy annak, illetve múzeumának jövője csak ezután lesz l" A nagyjelentőségű válasz után a jelenvoltak megtekintették a kiállított régi tárgyakat; maguk a szakférfiak is elismerőleg nyilatkoztak az anyag értékes volta fölött. A vendégek tiszteletére és a felavatás emlékére Bogisich Mihály vál. püspök díszebédet adott, melyre a társulat tisztviselői is hivatalosak voltak. Több feíköszöntő hangzott el a vendégszerető házigazdára, a vendégekre és a jelenvolt notabiutasokra. Mihalik József kir. tanácsos itt is a kormány és az országos főfelügyelőség meszszemenő támogatását igérte a társulat és annak múzeuma számára. A történelmi muzeumot Vízkereszt ünnepétől kezdve már a közönség is látogathatja. Az első napon mindjárt 256 látogatója volt. Megtekinthető vasár- és ünnepnapokon d. e. 10 órától d. u. 1 óráig. HÍREK. Csattanó. No de iljet! Van nekünk többek közt két drágalatos szomszédunk. Az egyik a szerb, a másik meg az oláh náció. Az egyik a disznóiról, a másik pedig a butaságáról nevezetes. De mindketten megegyeznek abban, hogy rendkívüli módon szeretik a magyart. Majdnem megeszik. Ez a két balkáni náció nemrégiben igazán atyafiságos szerződést kötöttek. Persze, hogy a mi bőrünkre. Másra nem is érdemes kötni. Barátságosan megegyezkednek abban, hogy igazságos lélekkel szépecskén fel fogják osztani a vad magyarok országát. Minek azoknak olyan gyönyörű kalászos róna. Hiszen azok a hungarok még mindig emberevök. Szárított ember és lóhussal élnek manapság is. Aztán milyen kulturátlan egy banda ez a magyar nép ! Akár csak az afrikai benszülött. S folyton verekszik, egymást gyilkolják, egymás vérét isszák meg és egymást eszik rakásra. Mindezeket tudva, a két miniatűr kulturnációnak nagyszerű eszméje támadt. — Cso bogye! Milán! Osszuk fel a Magyarországot. — Áj váj! Brátye ! Én is gondoltam erre. Micsoda nagyszerű dolgunk lenne. Én disznókat hizlalnék egész csordákat, te pedig brátye kecskéket, meg juhokat tenyészhetnél. Osztán dolgozni se köllene. Majd dolgozna helyettünk a vad magyar! S igy tőnek. A magas kormányok (a szó valódi értelmében) mesés paragrafusokban szerződtek a mi bőrünkre. És a huncutok még csak meg se kérdeztek bennünket. Ugy-e milyen okos nép a rumule meg a szervián. Erre van eszük, vonat alá feküdni arra már nincsen. No de nem baj! Micsoda nagyszerű dolgunk lesz majd a felosztás után. Kíváncsiak vagyunk szörnyen, vájjon Esztergom városa melyik náció kebelére fogja lehajtani fejét. Nem kell majd ezután azon törnünk fejünket, miből építsünk iskolákat. A szervián vagy az oláh „nemzet" majd fog monumentális formájú iskolákat emelni; tanítók magasabb fizetési fokozatba mennek; az államhivalalnokok nem panaszkodnak majd a kis fizetésük miatt. Lesz pénz bőven. Hiszen némi módon gazdag nép ugy a szerb, mint az oláh, melyet gúnyosan „román"-nak is hivnak. Halinás, börtüszős oláh „nemesek" fognak obstruálni a pesti országházban. Nem jó világ lesz? Aztán megtanulunk szerbül is, meg oláhul is. Ki hogyan akarja. Lehet esetleg keverve is. Tisza miniszterelnök ur ködmönben, bocskorban, bőrtüszővel a derekán, nagy szélű Garibaldi-féle kalappal fogja kivezényelni a gárdistákat a saborba, hogy kiverjék a halinás szagú, pálinka izü és szagú ellenzéket. Micsoda pompásan fog hangzani Justh Gyula, Andrássy, Apponyi, vagy Rakovszky dikciója a márványfalak közt ékes oláh, esetleg szerb nyelven. — Goszpodi Tisza! — fogja mondani Nagy György, miközben egynehányszor nagyokat fog hörpinteni a pálinkás fiaskóból. Hát még Vázsonyi! Mikor a saborban hét órás beszéde végén tüszőjéből előkaparint majd egy darab avas szalonnát, máléval fűszerezve jóllakik a t. Házban. S biztosan igy fog lenni. Biztosan. Olyan biztosan, mint kétszer kettő — öt. Mert igy akarja a két „fenséges" nép. No de iljet! Fidibusz. Krónika. — Az esztergomi múzeumról. — Megnéztem a muzeumot végig S láttam ott azt a sok pénzt (a régit), Fegyvereket, edényeket, képet S üveg alatt tubákszelencéket. Különösen a képeket néztem, (A B

kép"-zelet ugy is szakmám nékem,) S nem azt néztem bámuló szemekkel, Hol halálfej van püspöksüveggel. Nem bámultam meg azt sem sokáig, Hol fényképben a Szamárhegy látszik, Sőt azon sem csodálkoztam végül Hol Esztergom van — Szenttamás nélkül. Hanem ahol — érdekes egy ábra, — A kőkorszak vagyon lepingálva; Az emberek a tűz körül állnak S kőbaltákat csiszolnak, csinálnak. Szinte látom arcukon a lázat, Sürgős munka veri fel a házat, Hallom szinte a gazdának hangját: „Jól csinálni ám azt a kőbaltát !" „Mert ahová szállítjuk, ott híres, Dédelgetett múzeumi kincs lesz, Üveg alá, szekrényekbe rakják, S csodálkozva nézik, bámulgatják." Megújul a kemény munka erre, Szikrát vet a csiszolókő melle — A veritek hull a durva rögre; Az ősember dolgozik hörögve. Mikor már e képet soká néztem, Kőbaltára esett a nézésem Majd pedig a bámészkodó népre, Mely e kincset alig vette észre. (-•) * A hercegprímás Bécsben. Dr. Csernoch János hercegprímás pénteken titkárával dr. Lepold Antallal Bécsbe utazott több fontos ügy elintézése végett. * Kanonoki installáció. A legutóbb kinevezett két tb. esztergomi kanonoknak, Erhardt Viktor érsekújvári esperes-plébánosnak és dr. Bundala János nagytapolcsányi plébánosnak ünnepélyes installációja f. hó 14 én, szerdán d. e. 9 órakor lesz a főszékesegyházban. 3

A9 órakor eskütétel lesz a kanonoki kápolnában, utána a föszékesegyház szentélyében Eitner Elemér Ákos igazgató, a Ferenc József rend lovagja felolvassa a királyi kinevezési okmányokat s Graeffel János nagyprépost helyettes, éneklőkanonok installálja a két tb. kanonokot. Az installációt Te Deum követi, majd dr. Bundala János celebrálja az ünnepi sz. misét. Franz György f Boldog újév hajnalán, a mikor az emberek a sok szerencsekivánattól fölocsudva, újra munkába álltak, hogy csakugyan boldoggá tegyék az uj évet, galambfehér lélek kezdett valóban boldog, valóban uj életet. Franz György 3. éves hittudományhallgató január 4.-én délben tüdövészben meghalt a Kolos-kórházban. Már hónapok óta betegeskedett, az utóbbi negyedévet pedig állandóan ágyban szenvedte át és lassan, sorvasztó, észrevétlen gyilkoló kórjában fenékig itta a szenvedés kelyhét, hogy annál édesebb legyen az örök élet. Temetése Vízkereszt ünnepén volt a szentgyörmezői temető kápolnájából. A gyászoló családon és a résztvevőkön kivül összes papnövendéktársai is elkísérték utolsó útjára, Koperniczky Ferenc prelátus-kanonok,* a temetést végző főpap és a szemináriumi elöljáróság vezetésével, s koszorút vittek ravatalára. Volt társai, a 3. éves hittanhallgatók segédkeztek a temetési szertartáson, ők vitték koporsóját is örök nyugalma helyére s gyászénekekkel búcsúzva el tőle. babérkoszorút tettek sírjára feledhetetlen emlékül. Teste immár visszatért oda, ahonnét vétetett, lelke is hazatért, de kedves emléke örökké él szerető társaiban. Nyugodjék békében! * Főegyházmegyei hírek. Boll János nyitrabajnai plébános állásáról lemondott s Budapestre hitoktatóvá neveztetett ki. Kuhicza Viktor nyitrabajnai káplán ideiglenesen adminisztrálja a plébániát. Kosztka József ujmisés regédlelkész lett Alsókorompáron. Neszméry Gáspár nyitraegerszegi plébános kineveztetett a nyitraujlaki alesperesi kerület, tanfelügyelő alesperesévé. — Szimély Gusztáv nyug. szimői plébános meghalt Érsekujvárott f. évi január 4-én. 1862-ben született és 1885-ben szentelték pappá. — Plánder Károly Ödön szent Ferencrendi áldozár, a szentantali zárda tagja december hó 30-án életének 53-ik, szerzetes életének 35 ik, áldozárságának 29 ik évében hosszas betegség után, a haldoklók szentségeinek felvétele után jobblétre szenderült. R. i. p. * Sehematizmus. Az esztergom-főegyházmegyei névtár elkészült. Az uj névtár a csinos kiállításon kivül még arról is nevezetes, hogy a filiák távolsága kilométerekben van feltüntetve, a papok névsorában a betűrendben szedett nevek mellett pedig rövid élettörténet található. A névtár kapható a főegyházmegyei hivatalban és Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. * Az esztergomi ker. szoc. munkásegylet közgyűlése. Kedden délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését az esztergomi keresztény szocialista munkásegyesület, kiknek körében megjelentek az egyesületnek kezdettől fogva lelkes vezetői: Pécsi Gusztáv dr. szemináriumi tanár, Dvihally Géza lapszerkesztő és Vodicska István kőműves mester és építési vállalkozó, valamint Seyler Károly kiérd, esperes-plébános. A keresztényszociális Szövetséget Székely János központi titkár képviselte. A közgyűlést Dvihally szerkesztő vezette. Megnyitó beszédében egy kis visszapillantást tett a magyar keresztényszociális mozgalmak múltjára. A küzdelmes múltnak e 10 ik jubiláris esztendejében a ker. szociális eszmék életrevalósága mellett oly magas helyről hangzott el az irányító szó, hogy a kibontott zászlónak még megmaradt hivei ujuít erővel láthatnak munkához. Dr. Csernoch János hercegprímás, Magyarország első közjogi méltósága intenzivebb szociális tevékeny-