ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-04-05 / 14. szám

s minden áron mikefai templomot akar felépíteni. A harmadik a „Szent Erzsébet háziipari műintézet", ez viszont a horvátországi krasztelovaci kápolnára „gyűjt", sőt, hogy nagy kulturmissiójáról tanúságot tegyen, még belügyminiszteri engedélyt is szerzett a cég az e célra való gyűjtéshez. A negyedik üzlet a felsökócskóci plébánia boldogítása, a megrendelő nevének a plébánia aranykönyvébe való bevezetésének igérésével, mely „arany"-könyv persze ott van Haberman Ferenc irodájában. Az ötödik a „Szent György vallásos kép- és könyvterjesztő vállalat", melynek üzletköre a román és ruthén görögkatholikusokra, továbbá, a görögkeletiekre terjed ki. Mindeme üzleteknek, bár nevük különböző, sőt az első kettőnél még a cégtulajdonos is más néven van elkönyvelve, azért ez üzletek mind egy emberé: a szent üzleteken felhozott Habermané. Meggyarapodott, mert nem volt túlságosan finnyás, hiszen a katholikusok mellett a görögkeletiekről, sőt a kálvinistákról és lutheránusokról sem feledkezett meg. A Kálvin-szövetség és Protestáns Országos Árvaház „javára" csak ugy dolgozott, mint a katholikus szent egyesületekre. Csak egy számottevő konkurrense van még, ez a Kálvária, mely a „Jézus Drága Szent Vére" egyesület cégére alatt dolgozik. Egymást ugyan megennék, de azért mégis a népbe harapnak inkább. De hát azt kérdezik Önök, mit kap tőlük a nép s mit a templom. A nép az a szentmise és emlékkönyvbe való bevezetés igérésén kivül olyan keresztet, kápolnát, zenélő órát, melynek felbecsült bolti ára 7 kor. 50 fill, megkap 15 k-ért, s olyat, amelynek 9 kor. 40 fill, a becsértéke : 10 k-ért. Ellenben a jótékony cél, amelynek nevében az egész üzletet megkötik, az a leégett templom, vagy krasztelovaci kápolna, melynek sorsáért ugy kesereg a lágyszívű vigécz, mindössze 20, mond husz fillért kap minden egyes perfektuált üzlet után. A tisztességes kereskedelemnek arculcsapásával s a jámbor nép kegyeletes érzésének kizsákmányolásával folyik az üzérkedés hamis vallásos cégérék alatt, a jótékonyság szent nevében. Jóhiszemű embereket megfogtak ezek az üzérek s ha egyszer odaadták a pecsétjüket, meg a nevüket, tiltakozhatnak azután, hiába való minden. A kereszt kufárai ráfeküsznek az üzletre, házalnak a szentmisével, meg a plébániai arany könyvvel s kizsákmányolják azt a szegény népet, mely még tud hinni az Ígérgetésnek s a pecsétes írásoknak. Hogy ezek a kalmárok ne juthassanak többé hasonló pecsétek és ajánló írásokhoz, e célból a Pázmány Védöiroda eljár a főpásztoroknál; ám, hogy a nép fel ne üljön a vallásos érzés e vámszedőinek és ne adja oda keserves filléreit értéktelen lim lomokért az in almasság és keresztényi szeretet nevében, ezt meggátolni erkölcsi kötelességünk. Szabadítsuk meg népünket a hazug jótékonyság e vámpírjaitól, kik a vallás hamis cégére alatt belopóznak házunkba, beférkőznek jóindulatunkba, s belenyúlnak zsebünkbe. Ne tűrjük, hogy keresztes és kápolnás vigécek a jótékonyságért vásárt s a keresztény irgalomból üzletet csinálhassanak. Krisztus Urunk egyszer kiverte a templomból a kufárokat, mi dobjuk ki a házunkból mindig azokat, kik a templomot, a keresztet, a szentmisét s a vallásos érzést üzérkedésre akarják kihasználni. Az ibériai respublicából. Egy alkalomkor sem vált még be oly nagyszerűen a régi közmondás : „gyümölcseiről ismerik meg a fát" — mint a pöttömnyi ibériai (kereseti-) köztársaság rövidke uralma alatt. Ez a (kereseti-) köztársaság, amely kifosztott házak, füstölgő romok és megcsonkított testvérholttesteken keresztül erőszakoltatott ki, nem talán azért, mintha a dinasztia á la francia Lajosok szerint viselkedett volna a plebssel szemben, amint ezt a „gyengébbeknek szeretnék beadni, s velők elhitetni, dehogy is! — de csupán azért: hogy néhány partikuláris barátságban levő, gyanús multu individuumok szereplési s feltűnési viszketegségét, halomra törekvő vágyát mindenáron, ha kell, még testvér, sőt királygyilkosság árán is — kielégítse. S ebben az igyekezetükben s céljukban a jótékonyságot s ingyentejet iparilag űző nemzetközileg szervezett szabadkőműves-páholy hálózat volt az — a mely lassan, „óránkint egy evőkanállal", céltudatosan előkészítette a talajt, semmitől sem visszariadva : hogy céljukat, Emmanuel detrónizálását — elérhessék, keresztülvihessék. A legképtelenebb valótlanságokat fogták a dinasztiára s ha voltak is talán kis hibák, melyeknek orvoslását könnyen s egész más, békés, megengedett eszközökkel is lehetett volna elérni — azokat nemzeti veszedelemmé igyekezett felfújni, s „megdolgozták" az „utcát", a melynek nyers phisikai erejére szükségük volt a desperádóknak; „agyondolgozták" a sajtót, amely aztán alaposan nemcsak „átgyúrta" a nép lelkületét, de az egész világot tendenciózus hazugságokkal kürtölte tele, hogy vakondmunkájának sikeres akciója után majd pilátusi előkelőséggel, állig begombolkozva mondhassák a kultúrállamoknak, hogy „ők ártatlanok az igaznak véreért!" Tudjuk nagyon jól, mily hitetlenül impertinens szerepe volt a portugál páholyoknak. A páholyok megrendítették és aláásták a nemzet bizalmát uralkodójuk iránt, hogy a különben is borstemperamentumu portugálok uralkodójukban csupán egy érzésnélküli gonosz vámpírt láttak, aki a nép véréből táplálkozik. Magukhoz babusgatták a tisztikart, megrendítve és aláásva bennük a legfőbb haduruknak tett eskü szentségét és uralkodójukat úgy állították oda, mint egy moraliter lehetetlen egyént, kinek erkölcstelen, költekező életmódját, mely még az államháztartást is zavarba hozza, — nem nézhetik tovább tétlenül a hadsereg tisztjei" stb. stb. Mikor a szabadkőműves horda államcsínye sikerült, a mások által részükre a tűzből kikapart gesztenyét élvezni akarták . . . Előbb azonban — „eltávolították" a páholy színpadának kulisszatitkai intim ismerőit, hogy „zavartalanul", „molesztálás nélkül" — élvezhessék munkájuk gyümölcsét : a portugál-színekre mázolt húsos-fazékból... Mikor a hordavezérek egymás között felosztották a hatalmat, az uj éra —• a mennyetmegváltó Respublica emberei megkezdették a „munkát", — mely munka abból állott, hogy a katolikus szerzeteseket, különösen a világhírű jezsuita-kollégium paptanárait, akik soha, még egy légynek sem ártottak valaha, bebörtönözték, hallatlanul kínozták s aljasán megrágalmazták. Kik ? Kosta és hasonszőrű anarkista elvtársai. S azóta most boldog-boldogtalant bebörtönöznek, kik a desperádókra kancsal szemmel néznek. Egész Portugáliában lábrakapott a denunciálás mániája most. Apa a fiát, fiu az apját, testvér a testvért jelenti föl — csupán már csak azért is, hogy saját bőrét szárazra tehesse ; mert mióta a királytűző szabadkőműves Kosta-hordák „uralkodnak" — azóta nincs egyetlen portugál polgárnak élete biztonságban, mert ha valaki beárulj a „a népjogok kiterjesztői"-nek, akár igaz, akár nem, akár csak bosszúból való ráfogás is, ha olyan is, mint a ma született bárány — ott teremnek a zsandárok és vasraverik, bebörtönözik minden kihallgatás mellőzésével. Protesztáció ? Hja a szabad köztársaságban ma nincs protesztáció. Mert a ki protestál — bilincsekbe verik. (Á la . . . !) Igy érthető az az állapot, amely a kis ibériai respublikában uralkodik. Hogy a polgárságnak felnyílt a szeme, hogy látta, hogy a páholy mily infámis módon becsapta, elámította, megcsalta ... Reakció reakciót szül. A polgárság most saját élete védelmére kell — hogy a fegyverhez nyúljon. S mig a páholyok nagymesterei egymás között irigykednek, marakodnak, veszekednek (á la . . .!) a húsért" — addig az ipar, kereskedelem tönkre meg. Testvér-testvér ellen harcol. A külvilág természetesen ezekről nehezen s egész ferditetten értesül, („a Sipkaszorosban minden csendes") mert a Liberté legnagyobb dicsőségére, ott is szájkosarat alkalmaznak a sajtóra, távírókra. Merjük állítani : a szabadkőművesség szülte anarkia nemsokára visszahozza a békehelyreállitó monarkiát! ! ! De aztán, — hej aztán ütött a leszámolás órája a .'. kir. művészetekben tökéletesedő szabadkőműves páholy bolonditóira is. A most saját borzasztó kárán okult portugir polgárság ugy ki fogja füstölni földalatti odúikból a vakondokot, „a jótékonyságban utazó", ingyentej és melegedöszobák iparosait, hogy még hírmondónak, még irmagnak sem marad a portugál területeken. Csak egy a baj, — előbb kellett volna hozzáfogni a portugizeknek a kifüstölésre ; még Manuel apjának királysága idején, akkor sem királygyilkosság, sem detronizáció nem történt volna . . . S a morál belőle; nekünk katolikus magyaroknak ? Minden katolikus magyarnak erkölcsi kötelessége késhegyig menő harcot vivni a szabadkőműves páholyok vallás, állam és dinasztia ellenes V kir. művészetekben tökéletesedő vakondmunkájuk ellen! Katolikusok ne feledjétek el soha, egy pillanatra sem : hogy nemcsak a katolicizmus, de a haza és a királyságok legnagyobb ellensége — a szabadkőműves .". vakondok !!! Katolikusok! Ti tudni fogjátok kötelességteket! Benedek Rezső. HIREK. Tarkaság. No de ilyet. Apró gyöngyszemes betűkkel telepingált, kloroformos illatú, aranyszegélyes levélkét hozott napokban a magyar királyi posta. Brrr! Még most is megviszorog az ember háta, valahányszor rágondol. A levélke balsarkából egy monoklis halálfej vicsorgatta arannyal futtatott műfogait. Hogy a nevezett halálfej melyik huszárgarnizonból való, egyenlőre kipuhatolható nem volt. A halálfejes levélke tartalma a következően hangzott: Tisztelt Fidibusz! Elsősorban is kinyilatkoztatom (de bizonyára nem a Sión hegyén), hogy Ön rém kiállhatatlan. Érti? Kiállhatatlan. És slussz! Hogy miért? Még azt is meri kérdezni? Hát nem átallotta Ön pogány módra a hölgyek áldozatkészségét ki és megfumigálni? No de megálljon! Ezért még találkozunk Filippinél! S most már csupa dacból se tágítunk a kezdet folytatásából. Azért se! Meg fogjuk mutatni mi hölgyek, hogy nemcsak a tejfeles kávé és mazsolaszőlös kuglóf rendithetetlen bekebelezéséhez konyítunk. Igenis nem ! Világos és megdönthetetlen tényekkel igazolni fogjuk, hogy mi hölgyek nemcsak egyedül a barátnői megszapuláshoz, a divatos kalapok és kosztümök megválogatásához, szabónők, frizirnők és masamód frejlenek szekirozásához, fiatal és öreg óriások vexálásához értünk. Nekünk allezánsz ! S most juszt se maradunk el a hat hetes önkéntes ápolónői tanfolyamról. Mind a hatvankilencen hősies spártai jellemmel felruházva élvezzük végig a tanfolyam összes örömeit. No igen! Megsúghatom, hogy az önkéntesi tanfolyamnak csupán örömei léteznek. Keserveit ezidőszerint még nem ismerjük. Nem is képzeli, milyen nagyszerűen érezzük magunkat az előadásokon. Az élvezetes orvosi előadás közben egész lényünk teljesen megváltozik. Az asszonyságok boldog kárörvendezéssel gondolnak szomorkodó férjeikre, akik korgó gyomorral várják, mikor teccik hazafáradni a ténsasszony önagyságának. Akkor aztán kutyafuttában megszerkeszt egy három tojásból álló ebédet. Rántott levessel tarkítva. De úgy kell nekik! Miért nem ügyeskednek a férjuramék. Mire az asszonyságok az előadás után hazatérnek, addigra már késznek is kellene lenni az ebédnek. S a leányok ? No azok meg elmeregetik szellemdús emlékeiket és gondolataikat a csodás álomitalú patakocskákba. S eltöprengnek órahosszat,, vájjon melyik kalapot vegyék fel a vasárnapi korzóra. Amelyikben nagyobb hatást tudnának produkálni. Tudja?! Képzelje csak! A mult előadás egész ideje alatt folyton az orvostanár úr hercig angolosan nyírt bajuszát szemléltem. S higyje el! Annyi csacsiságról álmodozik ilyen esetben egy jól művelt bakfis. A tanár úr valami nagyon nagy horderejű orvosi gyors segélyről mesélt. Eh! Olyan unalmas diskurálás volt az egész, hogy én inkább a hercig bajuszt csodáltam. S egyszerre csak feljajdultam. Hangosat sikoltottam. Mindenki szánakozva nézett rám. Azt hitték, hogy az orvos szavai nyomán sikoltottam. Pedig dehogy! Hosszas bámulgatás közben a tanár bajuszában néhány fehér szálat fedeztem fel. S innen volt a sikoly. UHF ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~W valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Ú& Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.