ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-04 / 1. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. január 4. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A politikai súlypont eltolódása. Uj erőforrások. Esztergom, 1914. január 3. Az 1910. május havában megszámlálhatlan milliókon összevásárolt s még két évig uralkodó jelenlegi „országgyűlés" fordulópontot képez a magyar alkotmányos életben. Uj hatvanhét ez, melytől számítódni fog, akármily dicstelen a keletkezése, a magyar parlamentarizmus és a törvényhozás uj érája. Előre megmondottuk, hogy Tisza István és még inkább Bécs ösztönszerű centralisztikus politikája 1912 június 15-ével fait accomplit elé állította az országot, melyet meg nem változtat, vissza nem csinál senki, semmi, legfeljebb a monarchia felbomlása. Micsoda naivsággal határos vérmes reményeket táplált az ellenzék! Hogy a munkapárt fel fog bomlani. . . s mindössze egy-két ultraszabadkömüves lépett ki i pártból. Hogy az országnak felmondják a litelt.. . s mindössze egy bácskai birtokos ;ölcsönkeresetét utasitotta vissza egy lyoni >ank. Lukács László, „Európa legnagyobb íanamistájának" bukása ugyancsak világraszóló szenzáció volt, s annak dacára meg e inogott se a munkapárt egysége, se hiäle Bécsben. És még mindig vannak optilisták, a kik a „régi jó idők" visszatértéöl ábrádoznak; eközben eljár felettük az lő, az utolsó két év az átmeneti korszakól, s nem vesszük észre, hogy a politika ulypontja Magyarországon egyszer s íindenkorra eltolódott.' Ugyanannak, a ki ez eltolódást valóigos alkotmánycsinnyel, s brutális erőszakkl „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Renovó. Irta: Caysz. Még nagyon korán volt. A hajnal napja még messze járt a látóhatár élétől, de a csillagok már búcsúztak az éjtől, •omorúak voltak. Az éjszaka boldog óráit siratták A földre hulltak könnyeik s mire a nap kikajntott a föld öléből, a leveleken ült már a csülök gyöngye a harmat. A föld megmozdult. Az ébredés hymnusza megszólalt a kis marak ajkán s szállt fel az Úr trónusához jó reggelt ránni. A szikla övezte hegy oldalában a kis lostor harangja is megszólalt, bele-bele zengett erdő suttogásába, hirdetve a fölébredést. A kert felé nyiló pántos ajtón Melánia nővér jett ki. Magas és fehér volt, mint a liliom. A enge pir mely arcát kiléptekor elöntötte, a hajnal lő ajándéka volt. A nap aranyos sugarai örömmel üdvözölték ma különösen — szokatlan pompában díszelegték a természetet. Melánia nővér megállt, fehér, áttetsző kezét szekulcsolta és áhítattal nézett az égre. — Istenem adj erőt — súgta csendesen — Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. kai végrehajtotta, nagyobb a bűne, és a történelem szellemét ismerve, félni lehet a nemzetek boszuló nemezisének büntetésétől! De az ellenzék nem elég őszinte, ha a megváltozott jogrendet, mint valami abszolút rosszat állítja oda. Hisz a kisebbség uralma, melynek jegyében úsztak az országgyűléseink 1867 óta, már sehol sem divik. A kisebbség uralma nem természetes, nem egészséges állapot, s maga a koalíció is gondolt annak megváltoztatására. Hogy a mostani kisebbség részén a jog és az igazság, az véletlen dolog; az eddigi alapon a legjózanabb, legtörvényesebb többség kormányzását is lehetetlenné teheíné egy radikális többség, s Magyarországot Lengyelország sorsára juttathatná, mihez, tekintve környezetünket, nem sok kellene. Hogy pedig a kisebbségi uralomból a többségi uralomra való átmenet nem törvényes uton történt, s hogy nem a koalíciós kormány alkotta meg az uj alkotmányt, az uj választójogot, ezért a koalíciós pártok is mea culpá-t mondhatnak, mert kezdve Justh „önálló bankjától" egész az 1911— 12-i cintányérokig, sipokig és automobilkürtökig, ők is provokálták indireckte a nyilt eröszakot. Az ellenzéknek előre kellett volna mérlegelnie s éreznie, hogy meddig mehet ellenállásában, a nélkül, hogy az ország szekerét felborítaná; nem lett volna szabad a turbulens és politikai számítás hiján levő elemek kezébe a gyeplöt átengedni! De most már visszatartózhatlanul belesodortatunk a politika uj medrébe. Most már nem használ semmit a sopánkodás, a késői tanács, legkevesebbet pedig a naivság és az optimizmus. És ismételjük: ha válaszhogy jegyesed maradjak ezentúl is. A fogadalmi időm letelt, szabad vagyok. Elővette hosszú olvasóját, letérdelt, ajkához érintette aranyos keresztjét és azután beszélt, társalgott az Úrral. Két út állt előtte, az egyik virágos, élvezetek és gyönyörök drága gyöngyeivel kiverve; a másik szegény önmegtagadó, békés élet az Isten társasága. Vájjon melyiken haladjon. Otthonába, a szülői házba vitte képzelete. Maga előtt látta ismét a kedves családi kört, a hű öreg szolgákat, cselédeket, kiket nemrég hagyott el, alig másfél esztendővel azelőtt. Olyan volt minden most is, mint akkor, mikor még édes anyja forró könnyei égtek ajkán. Az udvarház magas vastagfalú épülete úgy nyúlt ott el a virágos kert közepette, mint akkor nem régen. S ő járkált kedves virágai között. A nagy szentbernáthegyi Gésár utána kullogott, lompos farkát lógatva, mialatt hűségesen hunyorgatott fiatal úrnőjére. S az teljesen boldog volt. A kis virágfűzért, melyet ez idő alatt elkészített fejére tette s úgy mosolygott, nevetett ki alóla, mialatt hosszú arany fürtjei barátságosan övezték körül a bóditó szegfűket. Egy pipiske meg az ágon megcsóválta bóbitás fejecskéjét. — Ugyan melyik fészekből repülhetett ki ez a szép madár? — Hogy szép-e azt meghiszem — felelte Kéziratok a szerkesztőség*, előfizetések a kiad*> hivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. tani kell a kisebbségi vagy többségi uralom között, inkább az utóbbi mellé állunk (eltekintve persze eredetétől!), bármily veszedelmet rejt az jelen körülmények közt az alkotmányra és a keresztény vallás érdekeire nézve! Egyedül a többségi uralom törvényes, egészséges; lehetetlen azt megtűrni, hogy a kisebbség folytonos exlexbe kergesse az országot s agyonobstruálja a törvényhozást. Hogy aztán törvényes uton, vagy pedig presszió és vesztegetés utján kerül a többség kormányrúdhoz, az más kérdés! Elvégre minden nemzet oly kormányt kap a népképviselet utján, a miiyent megérdemel. S a parlamentarizmus legnagyobb hibáján: a többségi uralom monopolizálásán s perpetuálásán csak a proporcionális választójog segíthet, nem pedig a rézsíp és cintányérok. Okosabb lesz tehát beletörődni a változhatlanba és uj erőforrások után nézni! Mert a politikai súlypont eltolódása által beállott helyzetben az eddigi erőforrások teljesen elégtelenek az országnak ugy nemzeti, mint keresztény jellegének fentartására. Eddig a nemzeti politika egynehány föur sportja, a néppárti politika néhány pap önfeláldozó buzgósága volt. Ezentúl, ha fenn akarjuk tartani Magyarország egységét és a keresztény vallásnak szabadságát, minden tényezőnek össze kell fogni és valóságos élethalál harcot folytatni. Eddig egy Ugrón vagy Apponyi, egy Zichy Nándor vagy Rakovszky valóságos korszakot alkotott a parlamenti csatatéren, ütközeteket vivtak meg, fenyegető veszedelmeket hárítottak el: mert a kisebbségi uralom mellett az egyéniségnek súlya és a rethorika nagy nagy flegmával a bernáthegyi — tekinteteire sem méltatva a kis csipegőt. Aztán bement, az előszobában ült az édes anyja és hosszú horgolótűvel piros kendőt készített. Melléje ült a kis zsámolyra, fejecskéjét az ölébe hajtotta és úgy nevetett. — Mama, mondd, szeretsz? Az édes anya meg puha jó kezével végig simogatta viruló arcát. — Oh te kis golyhó, már hogy kérdezhetsz ilyet. Kopogtak. A lassan felnyíló ajtón a körorvos jogász fia lépett be, — Kezeit csókolom — mondja szép bariton hangon, mialatt nagy körívben veszi le szöghajáról a szalmakalapot. Melánia megremeg , . . eszméletre tér. Csendes, méla hangon hívogat a zárda harangja hajnali imára. Melánia betámolyog. Az oratórium már megtelt, a hátulsó sorban ülnek áz öreg szorórok, előttük a fiatalok, a térdeplőkön pedig a fogadalmat megújítok. Feje zúg, nem tudja mitévő legyen. — Oh Istenem segíts — súgja lehelő hangon. Az otthon hiv, a szép jövő, a gondtalan élet. Az ima, a böjt s e puszta falak teherként nehezednek lelkére e pillanatban. Osz hajú, hajlott hátú pap lép a szószékre. Köhécsel, szaggatottan, szárazan s a szavak oly gyengén jönnek ki száján, hogy alig érthetők.