ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-02 / 9. szám

4 Sohse vagy te gyilkos, rabló, Csak kifáradt gyalogoló. Add a karod, elvezetlek A legényegyesületnek Szállására, kapsz ott olcsón S nem hálsz szalmán, hanem gyolcson. Jó Hóz bácsi, jöjjön gyorsan Nézze meg jól, hogy kit fogtam, Adjon neki puha ágyat, Fehér párnát, tisztát, lágyat. — Nem adok én puha ágyat, Keressen ő más tanyákat! — Mit? Nem ad? Hát tudja kelmed, Egy rendőrrel ki nem kezdhet! Itt hozok egy fáradt vándort, Jó erkölcsű, derék, jámbort, Aki magát — tréfált persze, — Rablógyilkosnak nevezte! — Jó Hóz bácsi, bort, ha mondom! — Én fizetem! — Az én kontóm! — A spriccert én fizetem ki, Ily jó rendőr megérdemli. — Isten áldja rendőr uram! — Isten veled édes fiam, Megyek újra posztra, mert egy Pesti gyilkost kerestetnek! (-•) Karcolat. Utazás egy hid körül. (Két úr társalog elég hangosan a Koloshid feljárója mellett. Az egyik Soványi, a másik Kövéri úr; mindketten esztergomi nyárs polgárok.) Soványi: De ugyan mit veszekszik velem annyira, kedves Kövéri úr, azon, hogy ezután a propeller az újra leszálitott hid alatt hogyan fog bejönni a Kisdunára ! Kövéri: Párdon édes Soványi úr. Én nem veszekszem, csak épen vitatkozom önnel. Mert ami azt illeti, az én lelkem is — az önéhez hasonlóan — városunk érdekeiért hevül. Soványi: Tudja mit kedves Kövéri úr! Kövéri: Nos kivele ! Soványi: Volna egy nagyszerű, egy magasztos, egy isteni eszmém ! Kövéri: A ! Önnek? Soványi: Igen nékem ! Akarja hallani. Kövéri: Csupa fül vagyok Soványi: Tehát hallja. Az én eszmém az lenne, hogy a városi tanács valami uton-módon szerezhetne be egy monoplánt. Kövéri: Bah ! Talán repülni akar ? akkor tessék végrehajtónak lenni. Soványi: Pardon! Nem ugy értem. A propellert monoplánnal kellene felcserélni. Kövéri: Ciha! Ó az a nátha! Soványi: Pardon csak tessék édes Kövéri úr végighallgatni engem. Igy aztán ha a propi monoplánnal lenne ellátva, meg lenne oldva a kényes kérdés, amely, a város kicsinyét és nagyját annyira nyugtalanítja. Kövéri: Nem értem. Nem értem. Hiszen a monoplánnak hangárok is kellenek, ahol felszállana és ahol leszállana. Soványi: I-gen I-gen! Az egyik hangár lenne a propeller állomás tetején. Az elég szép és alkalmatos hely. Kövéri: És a másik? Soványi: A másik pedig a primási gépgyár tetején. Igy aztán amikor a propi elindulni akar akkor az állomási hangárból kitolják és leeresztik a propira. Kövéri : Zseniális eszme. Bámulom önt! Soványi: Párdon! Ne tessék bámulni, Ön nem borjú, én pedig nem vagyok uj kapu. Kövéri: Tessék csak folytatni! Soványi: Hol is hagytam el? Ja. Igaz. A propi fedélzetének tetejére, ereszett monoplánt megláncolják a fedélzethez s aztán gyönyörű szép ivben átrepüli a Koloshidat, megkerülni a primási palotát és a vasgyár mellet szépen leereszteni a propellert a vizbe. Ö pedig már tudniillik hogy a monoplán befut a gépgyári hangárba és megvárja a Kovácspatakból viszatérö propit. Kövéri: Remek eszme! Soványi: Ugye! Lássa Kedves Kövéri úr, az Isten nemcsak a miniszterelnökbe plántálja ám a lángelmét. Kövéri: Most pedig nekem volna egy nagyszerű indítványom Soványi: Halljuk! Halljuk! Kövéri: Okos dolog lenne erre vagy Kvasz Andrást, vagy pedig Székely Mihályt, a hires ESZTERGOM magyar aviatikusok egyikét erre célra szerződtetni. Soványi: Tényleg okos dolog lenne. Kövéri: Meghiszem azt! Hatalmas módon lendülne fel városunk idegen forgalma. Mindenki Esztergomba jönne, hogy olcsó pénzen repülhessen Soványi: És ugye bár a kompot is hozzákötnék a propihoz. Kövéri: Természetesen ! Repülés, közben a kompot a propeller aljára kötnék s aztán pedig újból az oldalára láncolják. Soványi: Nem különben okos dolog lenne, ha a külföldi és hazai újságokban ez a csodálatos légi és vízi utazás reklamirozva lenne a következő szöveggel: Idegen ! Ha vándorutad Esztergom felé vezet, saját jólfelfogott érdekedben okvetlen látogass el városunkba hogy élvezd olcsó pénzen a légi és vizi út együttes paradicsombeli gyönyöreit. 0 jöjjetek el világ kelet, nyugat, dél és észak lakói hogy lássátok a csodát, amely, páratlan a maga nemében. Olcsó helyárak! Gyors kiszolgálás! Szél és füstmentes levegő! Hüssitőkről gondoskodva van ! A mindenkori zenét a propellerunk automatikus kazánja szolgáltatja ! Pompás kéjutazás ! Feledhetetlen emlék! Nos ugye csábos hirdetés ez ? ! Kövéri: Akár az Éva asszony paradicsombeli almája. Soványi: De meg is lesz a hatás. Városunk pillanatónként fog fejlődni. Világváros lesz. Kövéri: Oh Soványi úr! Olyan boldog vagyok már is! Soványi: Hát én nem? Szivem majd kiugrik oldalamból már jó előre a nagy örömlől. Együttesen : Ó városom! Ó Esztergom városom ! . . . (Mindketten egymás vállára borulva sírnak az örömtől.) Fidibusz. * A hercegprímás hazaérkezése. Csernoch János dr. hercegprímás egy heti budapesti tartózkodás után tegnap, szombaton fél tizenkettőkor visszaérkezett székhelyére, Esztergomba. Kíséretében dr. Lepold Antal titkár volt. * Személyi hirek. Dr. Roszival István és dr. Fehér Gyula prelátus-kanonokok az érsekségi birtokok átvételéről visszaérkeztek szombalon. Dr. Machovich Gyula prelátus kanonok véglegesen elfoglalta residentialis házát és tegnap megjelent a főszékesegyházban. * Titkári kinevezés. Dr. Breyer István főszentszéki jegyzőt a hercegprímás titkárrá nevezte ki. Az érdemes férfiú kinevezése általános örömet keltett városszerte, miután megnyerő modorával és széles körű munkásságával a közönség rokonszenvét biztosította magának. * A Tulipánkert virága. Még a nemzeti mozgalmak idejében Gyapay Pál főispán kezdeményezésére keletkezett Esztergomban a „Tulipánkert", melynek célja a magyar érzés, a nemzeti felbuzdulás táplálása és anyagi támogatása volt. A nemes célra adományokat gyűjtöttek, elég szép eredménnyel. A begyült 721 kor. 20 fill, összeget Gerenday József pénztárnok még 1906. év szeptember 7-én bankba helyezte, ugy hogy az mai nap már 1000 koronára növekedett. Felmerült most a kérdés: mi legyen az egyelőre városi letétbe kerülő összeggel? Véleményütik az volna, hogy a nemzeti ügyből keletkezett gyűjtés a szintén nemzeti ügyet szolgáló, most újjáalakuló történelmi társulaté legyen. A társulat hivatva lesz nem egy életre való, hazafias eszmét valóra váltani, amihez pénz is kell. Tegyük könnyebbé működését és adjuk át az összeget teljes egészében a történelmi társulatnak. * Főegyházmegyei hirek. Dr. Csárszky István irodnigazgatót a hercegprímás saját kérelmére felmentette a főszentszéki ügyészi állástól és helyébe dr. Tóth Kálmán theologiai tanárt nevezte ki. Saláta Károly garamkövesdi segédlelkész adminisztrátor lett Alsójattón. Jancsó Gyula miavai plébános április 1-től nyugdíjaztatott. * Központi választmányi ülés. Esztergom vármegye központi választmánya a névjegyzékek kiigazítása tárgyában március 4-én d. e. 11 órakor ülést tart. * Alkoholellenes nap. A esztergomi városi elemi iskolákban holnap, hétfőn délelőtt 8 órakor tartják meg a vall. és közokt. miniszter által a mult évben elrendelt alkoholellenes napot, melyben a növendékeket ünnepély keretében oktatják ki az alkohol káros voltáról. 1913. március 2. * Adomány. Nedecky Miklósné 20 kor. Major Sándor és neje, dr. Katona Sándor és neje 10—10 koronát adtak szt. Erzsébet szegényeinek. Isten fizesse meg! * Megyei közgyűlés. Esztergom-vármegye törvényhatósága tegnap, pénteken tartott rendes közgyűlésén erős táborba szállt a vármegyei egyesült ellenzék és minden javaslatát az ellenpárt erős agitációja dacára is határozattá emelte. A közgyűlést dr. Perényi Kálmán alispán elnöklete alatt d. e. 10 órakor kezdték. A tárgysorozat előtt az elnök hivatalosan bejelentette, miszerint dr. Csernoch János hercegprímást székvárosába való bevonulása után a vármegye közönsége és tisztikara nevében küldöttségileg üdvözölte. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel vette tudomásul a jelentést. A vármegye alispánja ekkor előadta, hogy több bizottsági tag aláírásával indítvány érkezett be, mely szerint a tárgysorozat 148, 149. és 150. pontjait elsősorban tárgyalja a közgyűlés. Az indítványt magáévá teszi s a tárgyakat előre veszi. A 148. szám Budapest közönségének átirata volt, melyben arra kéri Esztergom törvényhatóságát, miszerint Tisza Kálmánnak a fővárosban létesítendő szobra költségéhez járuljon hozzá. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy az iratot tegyék irattárba és a költségekhez a megye hozzá ne járuljon. — Orkánszerüen tört ki erre a vihar. Az ellenzék tagjai helyeselték, a munkapártiak pedig ellenezték a javaslatot. — Nem emelünk szobrot Tisza Kálmánnak. — De igenis emelünk ! Sokat köszönhet neki az ország, — volt erre a felelet. — Igenis hogy nem! mert az ő kormányzása idejében kezdődött a korrupció! — Adjon rá költséget Tisza Pista ! Ilyen és hasonló felkiáltások harsogtak, mikor Hollósi Károly pilismaróti ref. lelkész felállott s Tisza István érdemeit akarta méltatni. Szavai azonban elvesztek a nagy hangzavarban. Azl indítványozta, hogy 100 koronát adjon a megye a szoborra. Az elnök tapintatos eljárásának sikerült a rendet helyreállítani s elrendelte a szavazást. Mint egy sűrű erdő állott fel az ellenzék az állandó választmány javaslata mellett, mig Hollósi indítványát alig 15 biz. tag tette magáévá. Eszerint az elnök a közgyűlés éljenzése között hirdette ki az eredményt. Ez volt az erőpróba. A többi pontnál a munkapártiak már nem is provokálták a szavazást. Pozsony-vármegye átiratát tárgyalva egyhangúlag kimondotta a közgyűlés, hogy a vármegye államosításának eszméjét nem pártolja, továbbá ugyancsak egyhangú lelkesedéssel mondta ki, miszerint a kormány választójogi törvénytervezete irátit bizalommal nem viseltetik s az általános titkos választói jogtól várja a jelenleg is dúló korrupt helyzetnek javítását és a törvényhozás zavartalan menetének visszaállítását. A közgyűlés ezek után az ujonan szervezett II. aljegyzői állásra egyhangúlag Prikkel Mihály I. oszt. közigazgatási gyakornokot választotta meg. A nagyobbrészt vita nélkül elfogadott egyéb ügyek elintézése után l

M2 órakor a közgyűlés véget ért. * Nyugdíjazás. Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága, erdészeti albizottságától érkezett hír szerint a m. kir. föld müvelésügyi miniszter 1913. évi február hó 12-én kelt rendelete folytán Őfelségének engedélyével Köváry László m. kir. főerdötanácsost, a komáromi m. kir. állami erdöhivatal főnökét, aki Esztergom vm. közigazgatási bizottsága erdészeti albizottságában is sokszor résztvett, 1913. évi március hó 1-étől kezdve állandó nyugalomba helyezte és szolgálata alól felmentette. * A tartalékosok családjainak segélyzése. A minisztertanács határozatából az 1912—13. évben tényleges katonai szolgálatra behívott (visszatartott) tartalékos és póttartalékos állományú legénység gyámolító nélkül maradt családjai segélyben fognak részesülni. Az igényjogosultaknak összeírásuk végett 15 nap alatt kell a helyhatóságoknál jelentkezniük. * Vármegye tagsága. Esztergom vármegye, a legutóbb tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az Országos Magyar Iparművészeti Társulat tagjai sorába 3 évre évi 20 korona tagsági dij fizetése mellet belép. * Általános felindulás. A tanítók fizetésrendezése országszerte majdnem kizárólagos tárgya az újságíróknak, a magán beszélgetéseknek és a tanügyi gyülekezeteknek. A „Bars" a többek között igy nyilatkozik: Sokat várt az ország tanítósága a beterjesztendő javaslatoktól, várta működésének igazságos értékelését, anyagi és erkölcsi boldogulását és