ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-03-02 / 9. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. március 2. 9. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1913. március 1. — Eltévedt ütlegek. Mindig testvéri szeretettel karoltuk fel a tanítóság ügyét e lap hasábjain, mert nem csak a kultúra napszámosait látjuk bennük, akik napról-napra együtt küzdenek, fáradnak velünk a megművelendő kemény és hálátlan talajon, hanem mint édes testvéreinkkel küzdünk az ö előmenetelükért, amelyből tagadhatatlan erkölcsi haszon háramlik az egyház ügyének többi harcosaira is, akik más néven, de hasonló hivatással állanak a vezetendő nép között. Vannak helyek, ahol a pap és a tanitó sajnálatos helyi és jellembeli körülmények folytán szembe kerültek egymással, de nagyon hibáznak mindazok, akik az ilyen kicsinyes háborúságból általános következtetéseket vonnak le s az egész vonalon szembe állítják a papot a tanítóval. A szociáldemokrata tanítóság kíméletlenül feltépi azokat a rejtett sebeket, felássa a letakart és rozsdás csatabárdokat s azon néhány kesergő tanitó nevében harcra tüzeli, bosszúra hivja fel a gyűlésekre felsereglő tanítóságot, amely csendben, vagy hangosan botránkozik a bárdolatlan lazításon, hiszen, ha a papjára gondol, nem tud mást benne látni, mint szerető munkatársát, akivel a népnevelés munkája közben felkínálkozó szabad időt kellemesen tölti el. Tudjuk, hogy a nagy többség undorodik a Gzabánok és Tubák ízléstelenségeitől, de nem képesek a munkáslázitók érdes hangját megszólaltatni, mert féltik a testületnek jó hírnevét, amelyet úgy is megtépnek minden kínálkozó alkalomkor a féktelenkedők. A népoktatásra felügyelő állami közegek sokkal keményebb ütlegeket mérnek a tanítóság önérzetére, mintáz egyház közegei, de hát csodálatosképen azoktól szivesebben elviselik és valamiképen természetesnek is találják a modortalanságot. Csak szóval — festék nélkül is — tudnánk rikitó képeket festeni arról, hogy mint gázolnak a tanügynek civil felügyelői a tanítóságnak erkölFelelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. csében, önérzetében, de minek csúfítanánk sajnos leleplezésekkel az amúgy is csúnya valóságot. Ha ütni akar valaki, üssön minden bűnösre és, ha mer, üssön egyformán nagyot, mert különben nem hősnek, hanem egyszerűen utcai csibésznek, erdei haramiának tekintjük. Nem akarunk altató dalt dúdolgatni az élénken mozgolódó tanítóság fülébe, amikor rámutatunk arra az igazságtalan eljárásra, amellyel az országos tanitógyüléseken meg nem érdemelt támadásokban részesitik az egyházat és annak tanügyi kormányzatát. Nem jó az, ha az emberek azért ámítják önmagukat, hogy egész meggyőződéssel csaphassanak be másokat is. A hitvallásos tanítóságnak vannak panaszai, amelyek visszanyúlnak a messze múltba, de azon panaszoknak forrásául senki sem állithatja oda az egyházat, miután a személyes súrlódások és a fejletlen állapotok szülték azokat. A magyar népoktatásügynek még csak gyermekkor áll a háta mögött s alig egy félszázad eiött igen hiányos ismeretű iskolamesterek tanítgatták a falvak csemetéit a betűvetés mesterségére. Az akkori tanítók megelégedtek a nekik kiutalt fizetéssel és tisztelettel. Az évek multával nagyobb képzettség, szélesebb munkakör tették méltóvá a tanítóságot arra, hogy a társadalom nagyobb fizetéssel, az elöljárók pedig több tisztelettel honorálják azon tiszteletre méltó testület fáradozását. A társadalmi megbecsülés és a fizetés dolgában most éli a tanítóság az átalakulásnak legforrongóbb időit, azért nem botrákozunk meg túlságosan azon, ha vannak tévedők, túlzók, akik a szociáldemokrata munkásság hangját akarják megszólaltatni az okleveles tanítóság tiszteletreméltó gyülekezetében. A tisztes többség küzdjön tovább is a saját igazaiért, de a természetes kiforrás idején dobja ki kebeléből, sorai közül az oda betévedt idegen | anyagot és szemetet. Kaján. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereakedesében. Kétségbeejtő állapot. Ugy néztünk utána mint ahogy a testvérek néznek eltévedt testvérük után és bár nem követtük az általa jónak mondott irányt nem vettettük meg, söt inkább szerettük és vártuk azt a percet, amidőn a keserű tapasztalatok meggyőzik öt arról, hogy helytelen irányban kereste a nemzet boldogulását és hogy tisztességes elvekkel nem lehet a bármire kapható politikai csapatok közé keveredni. Gróf Zichy Jánosban mindig az eltévedt testvért láttuk és sajnálattal állapítottuk meg, hogy a nemzetek életében előforduló váratlan események csakugyan elég hatalmasak arra, hogy a legszilárdabb meggyőződés mellé is odafurakodjék a kishitűség mint emésztő, bomlasztó, kisértet és kizökkenti a nagyra hivatott, értékes embereket férfiasan kiküzdött elvi álláspontjukból. Végig nézve a munkapárt legutóbbi cselekedetein s magán az érthetetlen erkölcsi felfogású párton, mindinkább megerősödik bennünk az a gondolat, hogy a gróf Zichy János munkapárti szereplésében van valami gondviselésszerű vonás, kiváltképen ha felidézzük emlékünkbe a szabadkömivesség hallatlan erőlködéseit; amelyekkel az ország tanügyét teljesen a maga veszedelmes befolyása alá akarta gyűrni s a keresztény meggyőződésű tanférfiakat teljesen lehetetlenekké igyekezett tenni. Nem feledtük még el, hogy Zichy János ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Farkasguzs. Irta: Csite Károly. Bódis Boldizsár ötvenötödik névnapját tartja. Két akó bort üttetett csapra s mintegy tizen eregetik magukba az ötödéves, finom sági bort. Kilenc jó ivó cimbora ünnepli Bódis urat s közülük nyolcan tiz korona napidijat kapnak az ünnepelttől. Régebbi években önkéntes névnapi és egyéb időbeni ünneplői s jóbarátai is voltak Bódis Bódinak, de rövidesen elmaradoztak, mert a fejen kint kényszerből elfogyasztott négy-öt (sőt több) liter bortól oly csúffá tétettek, hogy másnap fényes reggel egy szekérre rakva szállíttatta haza mindannyit Bódis Bódi. Egyedül ő rajta nem fogott még eddig a bor. Éjfélre járt az idő. Az arcok tűzpirosak. Az ivók legtöbbje érzi már, hogy ha egy, vagy két pohár bort még megiszik, teljesen vége lesz : lebukik a székről. Egyik köpcös atyafi az ajtóhoz lép : — Pardon, azonnal jövök! — Hohó, öcskös, nem szököl meg! — ugrik fel a góliát termetű Bódis Bódi s villámgyorsan bezárja az ajtót s a menekülni készülőt ugy visszazökkenti székére, hogy szegénynek minden csontja megérzi. — Fenékig, azt a kukoritóját, mert a nyakatok közé ütök! — kiált tompa, rekedt hangon Bódis s szikrázó szemmel tekint körül az ivókon. Egy husz éves vézna legényke megkopogtatta hangosan az asztal fenekét s felkiáltott: — Kopogtat valaki az ablakon, megnézem, ki az ? Hátha beakar jönni. Azzal az ablakhoz ugrott, kinyitotta s kiugrott az utcára. Az előbbi menekülni akaró köpcös atyafi is követni akarta példáját, azonban neki nem sikerült : lábainál fogva húzta vissza Boldizsár az ablakból. — Tyű, azt a kukoritóját az ilyen vendégeknek ! Az ablakon szökdösnek el . . . Tudjátok mit, urak? Ezennel kijelentem, hogy aki mégegyszer szökni próbál, azon huszonötöt verek végig — szólt a gazda s bezárta az ablakot. Aggodalommal tekingettek körül a mulatózok. Csak Bogyó Pali patvarista (egyedül ő nem volt napidíjas ivó) hunyorgatott balszemével ravaszul társaira s valamit mind a két oldali szomszédja fűiébe súgott, azok pedig tovább a mellettük ülőknek. Erre aztán mindnek kiderült az arca. S amint aztán Bogyó Pali felállt lendületes szavakkal a gazdát felköszöntem s felhajtották poharukat : mindannyian Bódisra rohantak. Kezét összekötötték s farkasguzsba tették. Ugy aztán felültették guggolva az ágya közepére. Bódis Bódi rúgott, harapott s ordított torkaszakadtából : — Zsiványok, rablók! . . .Ilyen csúffá tesznek a saját házamban ! . . . Megöllek benneteket ha kiszabadulok . . . — Szervusz, öreg pajtás, — búcsúzott tőle elsőbben Bogyó Pali. — Megbocsáss, hogy igy kell bucsut vennünk tőled. De ha máskép nem ereszted az embert. Magára hagyták a rabiátus öreg legényt az ivópajtások. Mielőtt azonban cifra, kifordított áldásoktól kisérve eltávoztak volna, felzörgették a szobájában mélyen alvó gazdasszonyát, hogy majd tekintsen be Boldizsár úrhoz. Fáni kisasszony, Bódis Bódi érdemes, ötvenéves gazdasszonya (hogyne volna érdemes, mikor husz év óta el tudta tűrni gazdája mindennapos ütlegeit) félig öltözötten nyitott be az ur szobájába s nagy kövér tenyereit ugy összecsapta ijedtében, hogy akkorát szólt, mint egy pisztoly. — Jóságos szent Istenem! mi a rosszak vannak a téns úrral!! — Ne óbégass ! eleget ordítok én. Huzd ki azonnal lábam és kezem közül a botot. Fáni kisasszony (megköveteli mindenkitől a m~ ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.