ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-02-23 / 8. szám

állami tanítókat, nevezetesen pedig a felekezeti tanítókat egyházhatóságukkal szembe állítsa, kivéve azon adatokat, amikor a tanító oly államellenes cselekményt követ el, amely a fennálló törvényes intézkedések értelmében fegyelmi eljárást von maga után. Mert egyébként sem a hitfelekezeti iskolafentartásnak és annak nagy céljának sem pedig a tanítóknak az egyházhatósága részéről való minősítése nem bírna a kellő értékkel. Más példa azonban, minő legyen a minősítés vezetése nyilvános-e vagy titkos? Mindenesetre olyan, ami nem veszélyezteti a tanítók jól felfogott érdekeit. Aminő kívánatosnak tartom azt, hogy a minősítések vezetése, nyilvántartása nyilvános legyen, annál kívánatosabbnak tudom azt, hogy a rossz minősítéssel terhelt tanítók minősítési törzslapja, mindaddig mig a fegyelmi eljárás nyilvánossága nem kívánja, annak nyilvánosságra való hozását csak is a terhelt tanítók által legyen betekinthető. Miért? Egyszerűen azért, mert a minősítésre szolgáló adatok közül olyanok is fellehetnek sorolva, amelyek mélyen belevágnak a tanítók magánéletébe amiket bizonyos körülmények között és miatt mindaddig nem volna tanácsos másokkal is közölni mig ezt az erőteljesebb megtorlás meg nem engedi. A tanítók ujabb fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatról nem is az képezte az úttörő pontot, a sérelmet, vajon a tanítók minösitendők-e vagy sem, más szóval vezettessék-e róluk minősítési törzslap vagy sem, hanem az, vajon az iskolaszék a gondnokság illetékes lehet-e a minősítésre oly nagy mértékben, mikor oly nagy dologról van szó, hogy a minősítés szolgáljon alapul arra nézve, hogy a tanitó elő legyen-e léptethető a magasabb fizetési fokozatba vagy annak valamely osztályába vagy sem. Ide vonatkozólag fogadta el a Tanügyi Tanács abbeli propoziciómat, hogy a tanitó a magasabb fizetési fokozatba vagy osztályba való előléptetéstől csak is a fegyelmi eljárás utján hozott jogerős ítélettel legyen elmozdítható, elüthető, amely propoziciómat a Szövetség tanácsának is írásban adott indítványomban nyújtottam be. A kultuszminiszter azután Ember Károly lovag közbelépésére adta meg igéretét arra nézve, hogy a tanitó csak is jogerős ítélettel fosztható meg a magasabb fizetési osztályba, vagy fokozatba való jutástól; atanitók minősítését illetőleg pedig kivonja őket a gondnokságok és iskolaszékek illetékessége köréből. Le kell azonban szegezni azt a tényt, hogy a kultuszminiszter azt a sérelmet képező rendelkezést nem rossz akaratból vette be a törvényjavaslatba, hanem a végből, hogv azzal lehetőleg elejét vegye a tanítóknak az állami felügyelői, hatalmi közegek által netán előforduló, előfordulható magánviseletből, magatartásból minősítendő zaklatásoknak, hogy igy az iskolafentartók, a tanítók közvetlen környezői megvédhessék tanítóikat. Mivelhogy azonban az a gondolkozás igy is ugy is kétélű fegyver feltétlenül hálás elismerés illeti a kultusz minisztert azért, hogy Ember Károly és Moussung Géza szavai hitelt találtak nála és mind a két tanitó vezért azért, mert az által a tanítóságot oly helyzetből szabadították ki, amely reájuk nézve mindenkor Damokles kardjaként függött volna fejük fölött. Igy jött létre az a gondolkozás is, hogy a tanitó bármikor betekinthet minősítését tartalmazó törzslapjába, amely ha olyan adatokat foglalna magában, amelyek reá nézve súlyos erkölcsi és anyagi kárral járnának, azok alapján maga ellen fegyelmi vizsgálatot kérhessen. Ennyit az igazság kedvéért. Bertalan Vince. HÍREK. Karcolat. Kikérdezés. A szerkesztőségben megszólal a telefon csengője. A hetedik hatalom egyik tényezője, a szerkesztő odasiet a telefonhoz és beszól.) — Halló! Ki beszél? — Kérem én a szentpétervári udvar marsallja vagyok, báró Muszkanov. És ön? — Én a szerkesztő vagyok. Mivel lehetek a báró Muszka ur szolgalatjára. — Kérem szépen én förtelmes diszkrét ember vagyok. — 0 kérem elhiszem én azt. — Csak semmi közbeszólás. Nagyobb riportot akarok önnek adni. — Ezer köszönet. S bátor vagyok kérdezni... — Igen. Tudom. Azt akarja kérdezni, miért akarom ezt az országra szóló riportot önnel közölni. — Akkurat ugy van. — Tudja kérem, rettenetes gyenge oldalam az, hogy szeszélyeimet kielégítsem. — Nemes tett, önmagát dicséri. — Igaza van. Nos? Hát nem is kérdezi, mi az a világra szóló riport. Lássa ön nem vérbeli újságíró. A vérbeli újságíró ilyenkor nagy örömében összetöri a telefon készüléket. — Meghiszem azt báró ur. De ha most öszszetöröm a készüléket, akkor jojcakát mondhatok a világraszóló riportnak. — Helyes. Ön ugy látszik okos ember. Pedig a szerkesztők ritkán szoktak azok lenni. — Tisztelet a kivételnek. — De menjünk tovább. Mondja szerkesztő ur, van önnek közelében egy lavór víz? — Tán a báró ur szomjas? Sajnos a mi telefonunk nincsen felszerelve ily fajta kellékké, hogy telefonice lehessen megkínálnom vizzel. — A fenének kell a viz. Nem vagyok én béka. Csak azok szoktak vizzel élni. — Akkor mire szükséges a viz? — Hm. Mire-e ? Hát arra, hogy ezen izgalmas hírre ájulás fogja környékezni. — Ne tessen félteni engem, drága Muszka ur. — Nos tudja-e édes szerkesztő ur, hogy rossz napok következnek a monarchiára ? — Hogyhogy? — Találja ki. De ne kajánkodjék ám! — Fogalmam sincs. — Hát kitör a háború Oroszország és Ausztria Magyarország közt. Nos nem ájult el édes szerkesztő ur. — Még eddig nem. S azt hiszem nem is fogom azt tenni. — Bah! Tán nem is örül ennek a hirnek ? Hisz ön most a Fortuna istenasszony kegyeltje. Ha ezt a világraszóló hirt közli a lapjában, akkor az ön lapjáért az emberek verekedni fognak. Nem Harcolni, gyikolni fognak. Az ön újságja igy milliókat fog besöpörni a kasszába. — Sajnos uram. jólelkű Muszka báró uram, nem tehetem. Ugyan ránk férne egy nagyobb hauptreff er . . . — Ugyan ne bolondozzék. , . — Nem. Istenemre mondom nem. Nincs lelkem hozzá. Tudja kérem, báró ur, az én szivem olyan, mint az irósvaj. — Az már öreg baj. — Nem tehetem kedves báró ur, nem akarok lelkifurdalásokat érezni. — Hát miért? — Hogy miért-e? Haj báró ur nagy sora van annak. De, hogy sokat ne említsek, csak azt mondom, hogy nálunk irigy az ember. Brrr! Lássa hogy összerázkódtam. — Kár, hogy meg nem kínálhatom egy kis vutkival. — Köszönöm, az én elvem az: Le az alkohollal. — Sajnos nekem is. Azért nem győzöm a pálinka gyárosok számláját szaldirozni. — Mondom hát, sok az irigy ember. Most ha én viliággá kürtölöm ezt a hiób hirt, az ország, illetve az egész monarchia szerkesztői gutaütést kapnak sárga irigység miatt, hogy éppen az én lapom tudja ezt a hátborzongató hirt. Nos tehát nem akarok tömeggyilkosságokat előidézni. — Nem értem! miféle tömeggyilkosságokat emleget? — Mit-e? Hát a többi szerkesztőket megüti a guta, a külföldön élő tudósítókat a kiadók lenyakaztatnák, hogy miért nem ütik az orrukat bele minden titokba. A kiadók koldulni mehetnének, belső és külső munkatársak felakasztanák magukat, mert hogy ez már igy dukál. A kiadó a munkatársakkal ilyen viszonyban áll: egy ismeretlen több ismeretlennel. — Elég! Elégi — Nem, még folytatom. Az összes újságírók megbuknának. Akkor a költők, novellaírók, titkos újságírók, referádak vezetői halálra szánnák magukat. — Jaj kérem szerkesztő ur, legyen irgalommal . . . — Nem ! És nem! Hallja tovább csak báró. Ha az összes újságok megbuknának, akkor tönkre menne minden matiné, kabaré, műkedvelői előadás. Hogy miért? Azért, mert senki sem vállalkoznék szereplőnek újság nem létében. Az én újságom pedig nem győzné ezeket. Folytassam? — Ne! Ne ! Mert istenucse engem is megüt a guta ijedtemben. — Ennélfogva tehát köszönöm az izgalmas riportot, de egyúttal visszaszolgáltatom. Adja kérem le más lapokban azt a hirt. Hadd legyenek azok boldogok. — Isten önnel! — ... önnel! Fidibusz. Krónika. Uj reáliskolát épittet az állam, írás, szakvélemény-e dologról már van. Sőt a miniszter már kinézte a. telket ... (Nincsen ottan háza Lukács kegyelmesnek?) Nézett ezt is, azt is a miniszter szépen, Csak egyet nem nézett, a város zsebét nem. Pedig mi, ha érte talán meg is szólnak, Sokaljuk a számát — negyedmilliónak. Kedves Miniszter Úr, ne vegye rossz néven, De ha annyi pénz vón' a város zsebében És netán nem tudna mit csinálni véle: Akkor legalább is — egyetemet kérne! (-•) * Személyi hír. Gróf Hunyady Imréné tegnap, szombaton Esztergomban volt s a hercegprímásnál volt kihallgatáson patronatusi ügyekben. A grófnő Brühl József prelátás kanonok vendége volt. * A jegyzői kar tisztelgése. Esztergom vármegye jegyzői kara szombaton, febr. 22-én testületileg tisztelgett dr. Csernoch János hercegprímásnál. A jegyzőket elnökük Lévay Sándor libádi jegyző közismert iró vezette s ezen beszédet mondta : Főmagasságu és Főtisztelendő Hercegprímás Úr! Kegyelmes Urunk! Esztergom vármegye jegyzői is megjelentek Főméltóságod előtt, hogy hódolatuknak kifejezést adjanak Fő magasságodat hazánk legmagasabb egyházi és közjogi állásában üdvözöljük. Mi községi jegyzők, kik szétszórva a perifériákon csak a kétes távolban látjuk a lüktető élet szellemes és állásunkból kifolyólag mintegy eltemetve vagyunk kénytelenek megalkudni a kétes mával a boldogtalanabb jövőre, de az ősi természet ölén is egyet még szeplőtelenül meg tudtunk őrizni s ez ama köteles tisztelet, szeretet és hála melyet e sokat szenvedett haza nagyjai és kimagasló férfiai iránt minden önmagát megbecsülő magyar honpolgárnak éreznie kell. Testet és lelket megőrlő munkánkban egyedüli vigaszunk a bizalom és a vallás mely kútforrása minden szépnek és jónak. Istenbe vetett bizalommal kezdjük meg munkánkat, s vallásunk szent eredete acélozza meg erőnket az élet küzdelmeiben. Mert tudjuk azt, hogy a szeretet világa — mely sziveket köt össze — csak a vallás ápolásában él. Főmagasságu Hercegprímás Ur! Székvárosában töltött több évtizedes közéleti szereplése biztosíték nekünk arra, hogy Esztergom vármegye jegyzői Főmagasságodban nemcsak a fölkent apostolt, de a mindeneket megértő szenvedők vigasztalóját is nézhetjük, ki egyenlő szeretettel öleli szivére e vármegye minden fiát. Ez a tudat bátorít fel arra, hogy kérjük a Magasságbelit, ki ott lakozik tul a csillag fénykörön, árassza el áldásának teljével nyissa meg szeretetének tárházát, hogy nemes szive sugallatára hallgatva részesítsen bennünket apostoli áldásában s vegyen hathatós pártfogásába minket és körünket is. Az Isten áldása kisérje lépteit. Éljen. A hercegprímás kegyes szavakkal válaszolt a beszédre és szívélyesen eltársalgott a küldöttség tagjaival. * Machovich prelátus városunkban. Machovich Gyula dr. az újonnan kinevezett esztergomi prael. kanonok a jövő hét elején érkezik városunkba és elfoglalja a boldogult Hübner János prelátus házát a vöröskereszt kórház mellett. * Változás a főkáptalani tisztikarban. Az esztergomi főkáptalan a február hó 21-én tartott rendes tanácsülésében határozatot hozott, melynek értelmében Cselka János köhidgyarmati II. oszt. intézőt Esztergomba a központba helyezte, helyére pedig Payer János intézőt tette, aki a mult év őszétől központi szolgálatot teljesített. * A kath. népszövetség csoportvezetőit február 23-án d. e. 11 órakor kéreti lakására az igazgatóság. * Az esztergomi érseki uradalomban a jövő hét folyamán folytatják az átvétel munkáját. A bizottság hétfőn, azaz febr. 22 én Tardoskeddre száll ki, honnan Püspökibe, majd pedig Verebélyre mennek.