ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-02-09 / 6. szám

castrumok helyei közül csak a pilismaróthi (ad Herculem) van szakszerűen megállapítva és föltárva Fröhlich Róbert által. Az ^rpádkori Esztergom helyrajza sem ismeretes előttünk, a gyér adatokból az akkori főváros képét nem tudjuk még megrajzolni. A vármegye területén levő földvárak és egyéb védmüvek, épületromok .meghatározása, feltárása és ismertetése évtizedekre szóló munkát ad. A történelemhez a hazai és helyi forrásmunkák a primási, káptalani, vármegyei és városi levéltárak nyújtanak eddig feldolgozatlan adatokat. A legtöbb prímás életrajza még megíratlan. Az egyes községek, plébániák, családok és intézmények történetei épp oly érdekes adatokat szolgáltathatnak a város és vármegye múltjához, mint akárcsak a mult század mozgalmai. A műtörténethez csak maga a főszékesegyház architektúrájával, szobraival, festményeivel, gazdag kincstárával kiapadhatatlan anyagát nyújtja a dolgozatoknak. Ott vannak a műemlékszámba menő kápolnák és a város s vármegye területén levő többi= templomok, kastélyok és urilakok is, a bennök található műtárgyakkal és freskókkal. Ott vannak a különféle szobrok és egyéb emlékek, melyek szakszerű ismertetése által most még sokkal hitelesebb adatokkal szolgálhatunk történetükhöz, mint azt mások egy későbbi korban tehetnék. A néprajz nemcsak a jelen, hanem a mult rajza is. A népszokásokban, viseletekben a letűnt századok vonásait ismerjük fel. Épp úgy a népmesékből, mondákból, énekekből, nyelvezetből, tájszólásokból, stb. a régi idők szólnak felénk. Vármegyénk különféle nyelvű és nemzetiségű népei különösen bő anyagot nyújthatnak a tanulmányozásra és ismertetésre. Ezen szakokba vágó hosszabb-rövidebb dolgozatokat, értekezéseket hoznának az Évkönyvek, nem zárva ki a város és vármegye földrajzi, természetrajzi, geológiai, statisztikai, stb viszonyaival foglalkozó egyéb közleményeket sem. A történelmi adatgyűjtés mellett a társulat főfeladata azonban egy múzeum felállítása lenne, melyben az eddig gyűjtött régiségi tárgyak nyernének elhelyezést. A társulat régiségei jelenleg a főegyházmegyei könyvtárépület egy pince- és egy emeleti helységében vannak összezsúfolva. Némethy Lajos volt muzeumőr az utóbbi években mintegy 4000 kor. értékű muzeális tárggyal gyarapította a gyűjteményt, mely a közönség számára hozzáférhetővé téve eddig egyáltalán nem volt. Mindenekelőtt tehát megfelelő, egyelőre bérelt, múzeumi helységről kell gondoskodnunk és a történelmi muzeumot a közönség számára megnyitnunk. Egy állandó múzeumi épület vagy kultúrház létesítésére a lépéseket már most megtehetjük. Úgyis több évbe kerül, mig a terv valóra válik. Az államsegélyre feltétlenül számithatunk, mert a társulat már régebb idő óta fel van véve a Muzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége hatáskörébe tartozó közgyűjtemények közé, tehát az állam pártfogása alatt áll. Komárom és Balassagyarmat már megelőztek bennünket; az előbbi 2Ö0.000 kor., az utóbbi 100.000 kor. államsegéllyel épít muzeumot. Az alapszabályok módosítása alkalmával a társulat címének megváltoztatását sem szükségesnek, sem célszerűnek nem látjuk. A múzeum létesítésénél közömbös dolog, hogy ki a fentartója. Vannak városi, vármegyei vagy egyházi hatóságok, intézetek, magánosok és társulatok által fentartott muzeumok. Van múzeuma pl. az aradi KölcseyEgyesületnek, a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, a Szolnokdobokamegyei Irodalmi, Történelmi és Ethnographiai Társulatnak, a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egyletnek, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeumtársulatnak, vagy a szatmári Kölesei-körnek is. Mi az „Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" feltámasztására vállalkoztunk, felhívásunkra a tagok is min ilyenbe jelentkeztek. Uj cimmel és uj alapszabályokkal annak megalakulását hónapokra, sőt egy évre is hátráltatnék. Ezek lennének a főbb irányelvek, melyekkel a társulat működését újból megkezdené és fenmaradását biztosítaná. Egyéb dolgok megbeszélése már a társulat körébe tartozik. Sinka Ferene Pál. „Az aranyosmaróti diadalhoz." Az „Esztergom" mult évi 52-ik számába a fenti cimmel elmefuttatást írtam — ugy emlékszem — arról, hogy ennél a választásnál — sajnos — igen könnyű volt ellenfeleinknek egyik főérvét kiforgatni és kimutatni, hogy mennyire nem igaz, hogy „a néppárt a papok pártja", főkép abban az értelemben nem mintha belőle a papoknak volna hasznuk, hiszen — akik néppártiak — azok a néppel és a párttal együtt osztoznak az üldöztetésben, akik pedig melléktekintetek által vezettetik magukat, azok ellene vannak, sőt sokan ezen az uton keresik azok kegyét, akiktől valamit remélhetnek s ebben a szomorú és nagyon gyakori jelenségben jelöltem meg katholikus akciónk sok sikertelenségének egyik föokát. Az aranyosmaróti apát ur Pintér Károly a közlemény azon állítása ellen, miszerint ő — mint szavazatszedő küldöttségi elnök — egymásután három néppárti községet utasított vissza 200 szavazóval, egy az „Esztergom* szerkesztőségéhez intézett levélben, mint rágalom ellen tiltakozik és annak visszavonását kívánja, különben sajtópert indit. A levél vétele után rögtön irtam a választást intéző néppárti képviselőknek, akiktől az inkriminált dolgot hallottam és magyarázatot kértem. Haller képviselő erre azt irta: „Azért estünk ebbe a tévedésbe, mert el voltunk vágva a szavazási helyiségtől, nem lévén egyetlen paspartounk sem, nem tudhattuk, hogy abban az időben Pintér átadta az elnöklést a helyettesnek." A dologra még nagyobb világosságot derít a néppárt egyik bizalmi férfiának Jaross Károly plébánosnak a levele, aki erre vonatkozólag ezt írja: „Oly gyorsan szólítgatták fel egymásután a községeket, hogy az 1—2 perc alatt még aeroplánon sem lehettek azok az urnánál egyrészt, másrészt a csendőrök és a katonák is, ha akartuk is gyorsan az urnához hozni őket, visszakergettek nem egyszer. Kértem Pintért, várjon kicsit, de ő csak tovább hivatta a községeke t— physikai időt nem adván a megjelenhetésre. Felszólaltam vagy 5-ször, azt mondta, hisz a végén leszavazhatnak s abbeli panaszommal, hogy a katonaság visszatartja s népet, Persayhoz (választási elnök volt) utalt; mentem is ehhez, csináljon rendet — ez meg Pintérhez utasított. Egyébként Pintér viselkedése a fentieken kivül tűrhető, sőt mondhatni kifogástalan volt; az 5 község elvetése Ardó müve volt, ki néha-néha Pintért helyettesitette. „Öt községünk, nevüket már nem tudom, a zárófára tétetett." (Én Ebedecre és a két Vezekényre emlékszem, ezekben 200 szavazónk volt.) E két levélből eléggé érthető úgy a képviselők, mint az én tévedésem. Ardó u. i. olyan másodrendű és rövid szerepet vitt a választásnál, hogy nevét nem is hallottam a választás napján, nem is ismertem mostanáig. Elismerem és kijelentem tehát — amit az apát ur kivan, — hogy a II. küldöttségnél, ahol ö elnökölt, helyettese Ardó utasította vissza 5 községünket; teszem ezt készséggel, mert — ha a választási harcban főkép alárendelt paptársainál teljes befolyását is latba vetette ellenünk — vigasztaló az, hogy a küzdelemben nem ment — mint gondoltuk — a törvénytelenség és az erőszak terére, mert semmi örömem sincs benne, ha paptársaimról rosszat hallok. Viszont kérem, tessék elhinni, hogy engem semmiféle animozitás nem vezérelt, hiszen nem is láttam még apát urat életemben. De nehogy az apát ur azt higyje, hogy pártpolitikai*elfogultság vezetett a közlemény megírásában, kijelentem, hogy elhiszem és értem levelének azon részét, melyben azt mondja, hogy az egyház szolgálatában legjobb tudomása szerint teljesített működése jutalmául köztiszteletet vívott ki, most bevallom, hogy magam is többször tépelődtem aífölött, hogy olyan exponált helyeken, mint Aranyosmarót, ahol annyi az intelligens és hivatalnok ember, aki prüszköl a néppárttól, nem jobb-e a papnak békét hagyni a néppártnak és inkább az intelligenciával tartani a politikában is ? Hiszen ez a nagyszámú intelligens uri ember 100-szor nagyobb fontossággal bir, mint a „misera plebs", amely semmivel se tudja viszonozni érte való önfeláldozásunkat, legfölebb szeretettel és ragaszkodással, de többször hálátlansággal... Ez a theoria oly szépen hangzik és olyan előnyösnek látszik, hogy sokan szerinte indulnak neki az életnek, de idősebb emberektől hallottam, hogy megbánták. Aztán a vége az, hogy se intelligenciája se népe nincs a papnak. Az aranyosmaróti állapotokra ezekből nem applikálhatok és nem is szeretnék soha — semmit; csak 1 l

Í2 nappal a választás előtt mehettem hazulról a kerületbe elég betegen, azért az ottani viszonyok iránt se időm se kedvem nem volt érdeklődni. De most már kezdek! azért a legelső ott rendezendő népgyűlésre előre is jelentkezem szónoknak; egy vasárnap a templomban és egy népgyűlésen igen sokat lehet észrevenni, aztán fogok irni a látottakról, de — csak ha jót és épületeset irhatok majd. Gramantik Ágoston. HIREK. Krónika. A Farsangnak nálunk végre vége, Nincsen okunk búslakodni érte, Rövid négy hét nem elég még arra, Hogy valaki magát elszánhassa. Gondolkozik a legény magába, Jól megnézem, milyen a mamája, Azután majd elveszem a lányát, Követve az ősök közmondását. De amig ő a szép mamát nézi, Mással táncol a kacér kis médi... Ismerkedni nem is jó a bálban, A jóság ott nem látszik a lányban, Más alkalmat rendelt az ég, kérem, Hol a párom mindjárt megösmérem. Ott vannak a népakadémiák, Elmegy oda mama, apa, diák, Elmegy oda legény, leány, anyós, Elmegy oda Ü is, az aranyos. És ilyenkor szemébe kell nézni, S mindjárt tudja, miként áll. — a férfi t Ha a baba, bár múlik az óra, Folyton figyel az előadóra, Figyeli a föld keletkezését, A csillagok járását, kelését, A görögök építési módját, Vagy hogy miként vették be ök Tróját; Akkor, jó barátom, mondom néked, A kis lánynak buzgón tedd a szépet, Kisérd haza őt és a jó mamát: S tanulmányozd Király kirakatát. De ha látod, hogy a kislány szája Folyton szegény előadót vágja, A csillagok, az ősköd, a Trója Hallatára ajkát félre vonja, És a szeme fürgén jobbra-balra Száguldoz, bár inti őt az anyja, Ily kis leányt te ne kísérgessél, (Oka felől kétségbe ne essél;) Mert az ilyen ugrabugra médit, Mindig lesznek, kik hazakísérik! (--) * Installáció a főszékesegyházban. Miután megérkeztek a minisztériumból a kanonoki kinevezési okiratok, a főkáptalan febr. hó 4-én tartott tanácsülésében elhatározta, hogy a Molnár János prelátus kanonok főesperesi és dr. Machovics Gyula kanonoki installációját a szokott ünnepélyes szertartások között február 11-én azaz kedden fogja megtartani. Az installációt 3

A9 órakor a két prelátus eskütétele fogja megelőzni, az installáció maga 9 órakor veszi kezdetét. Az ünnepi misét Machovich prelátus fogja celebrálni. * Tisztelgések a hercegprímásnál. A hercegprímás előtt úgyszólván naponkint tisztelegnek küldöttségek. Esztergom vármegye tisztikara kedden délelőtt 11 órakor Meszleny Pál főispán és dr. Perényi Kálmán alispán vezetésével testületileg jelent meg a hercegprimási palotában, hogy a vármegye közönsége nevében üdvözölje az uj hercegprímást mint Esztergom vármegye örökös főispánját. Dr. Csernoch János hercegprímás csütörtökön délelőtt fogadta az esztergomi keresztényszocialista egyesület tisztelgő küldöttségét, mely az egyesület vezetőségéből alakult. A küldöttség szónoka dr. Pécsi Gusztáv theol. tanár volt

> ki az egyesület hódolatának nyilvánításával kérte a hercegprímás magas pártfogását az egyesület részére. A hercegprímás igen kegyesen fogadta a munkások küldöttségét s biztosította őket jóakaratáról és támogatásáról. A hercegprímás ezután a munkásküldöttség minden egyes tagjával kezet fogott s barátságos szavakban búcsúzott el tőlük. Pénteken a Kath. Kör elnöksége és választmánya, valamint a kir. Adóhivatal vezetősége járt fönt a palotában. A Kath. Kör küldöttségét lovag Matytyasóvszky Lajos elnök vezette, szívből jövő szép szavakkal üdvözölvén a hercegprímást mint a kör fővédnökét s kérte magas pártolását. A hercegprímás hosszabb beszédben szeretetteljesen válaszolt. Ezután végtelen szívesen egyenként megszólította a küldöttség tagjait. Majd a kir. adóhivatal vezetőségét fogadta a hercegprímás. Bánü Károly adótárnok köszöntötte székvárosában Magyarország első zászlós urát, mire a hercegprímás