ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-12-28 / 52. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. december 28. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A hercegprímás díszdoktorrá avatása. Esztergom, 1913. december 27. Az ország hercegprímásának a budapesti kir. magyar tudományegyetem díszdoktorává való avatásának városunk falai közt a mai napon lefolyt ünnepélyes actusa jelentőségteljességével országos érdekű eseménnyé emelkedik. Magyarország hercegprímásának díszdoktorrá való avatása díszt és fényt juttat az ország első zászlósura által betöltött hercegérseki széknek, de megbecsülést és érdemet a tudománynak is, melynek benső emberévé avatják a magyar katholikus egyház illusztris, tudományokban gazdag vezérférfiát, kit éppen elismert tudományossága emelt a magyar kath. egyházban tudós elődjének, Pázmány Péternek székébe. A nevezetes és érdekes esemény lefolyásáról az alábbiakban számolunk be olvasóközönségünknek. Fogadtatás. Az esztergomi pályaudvaron városi küldöttség fogadta az egyetem tanácsát dr. Prokopp Gyula városi tiszti főügyész vezetésével Peterdy Kálmán rendőrkapitány, O'sváth Andor főjegyző, dr. Brenner Antal tanácsjegyző, Magyary László, lovag Mattyasóvszky Lajos, dr. Gr óh József, Bleszl Ferenc városi képviselők, dr. Lepold Antal hercegprimási titkár, Hajdú István hercegprimási jószágigazgató, Turi Béla az „Alkotmány", Rolkó Béla az „Esztergom" szerkesztői, Vécsei Emil állomásAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Verseimből. A mi Karácsonyunk. Ránk is leszállott A szent Karácsony este, Gyújtottam a gyertyákat egymagam. Kis fiam szegény, — Koraérett a lelke — Meghúzódott odakint szótalan. Kezdi sejteni, Hogy minden csak szép mese, Az égi gyertya el nem ég soha .. . A ragyogás is, Üres, hazug csillogás, Es a „füst" a dió aranyszín pora. Illatos szép fa. Büszke örökzöld fenyő ! Az ember lelkének jelképe vagy. Cifra köntösöd, Hazug diszed a világ, Mely ágadra száz csalódást aggat. Szétfoszlik az is, Mint az „angyalhaj" selyme, És eltörik, mint az üveg-golyó. A bánat, — öröm, A boldogság, — a gyász is, E földön minden csak illúzió . . . II. A fenyőgallyakat kivittük Neked, Jó szívvel adták az apró kis kezek, Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. főnök és Dvihally Géza az „Esztergomi Friss Újság" szerkesztője, városi képviselő volt jelen. A hercegprímás disztoktori oklevelét hozó egyetemi küldöttség diszmagyarosan, külön szalonkocsiban érkezett meg dr. Kovács Gyula rektor magnificus vezetésével. A küldöttség tagjai: dr. Kiss János prelátus, prorektor, dr. Dudek János hittudományi dékán, dr. Preisz Hugó orvoskari dékán, Mágócsy-Dietz Sándor bölcsészkari dékán, dr. Földes Béla jogtud. prodékán és dr. Margittay Antal az Egyetem tanácsának jegyzője. Dr. Andor György prelátus-kanonok, miniszteri tanácsos és Meszleny Pál főispán szintén e vonattal érkeztek meg az ünnepségre. A küldöttséget a gyengélkedése miatt távollevő polgármester helyett dr. Prokopp Gyula üdvözölte a város tanácsa, képviselőtestülete és polgársága nevében, mire dr. Kovács Gyula rektor válaszolt és azután hercegprimási és városi fogatok bevonultak a hercegprimási palotába, hol már ekkorra díszes közönség gyülekezett az emeleti fogadótermekben, hogy jelen lehessen a ritka szép és felemelő aktuson. Dr. Rajner Lajos püspök, általános érseki helynök vezetésével a főkáptalan tagjai közül Graeífel János, dr. Klinda Teofil, dr. Roszival István, Brühl József, dr. Fehér Gyula, dr. Horváth Ferenc, dr. Koperniczky Ferenc és dr. Machovich Gyula prelátuskanonokok jelentek meg. Ott voltak továbbá: dr. Perényi Kálmán alispán, dr. Csárszky István hercegprimási irodaigazgató, dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, kir. tanfelügyelő, Boeriu ezredes, Mihajlits őrnagy, Szilaveczky százados, Simonyi m. kir. csendőrszázados, dr. Vaniss Dezső Segített a csöpp is kötni koszorút . . . Néha elvéti és mondja : Apuka ! S e hibán kacagva fut, repdes tova S nézi a könnyet, mely pillámon remeg. Mányiné Prigl Olga. A világosság hatalma. A szigeten nem volt élet. Az ősi fák csendjét sohasem zavarta emberek hangja. Ha egy düledező torony romjai nem bizonyították volna, akkor azt gondolhatta volna az ember, hogy ezt a helyet még fel sem fedezték. Tán a dohos, nyirkos erdő volt az oka, hogy senki sem szeretett idejönni. A tenger habjai minduntalan belekapaszkodtak a parti sziklákba. Oda szerették volna őket lerántani a mélybe, hogy ne állják útjukat. Nem tudom, hogy miért gyűlölték ezeket a sziklákat. Éjfél felé járt az idő. Az egész szigetet csend, fekete csend borította. És mégis mintha mozgás volna ebben a sötétségben. Árnyékok mozgása. A toronyban, a zöldmohú falakon, nyugtalanság támadt. A pókhálós, penészes odúkban mindenütt kicsi tüzek csillogtak. A szemek tűze volt ez, tágranyilt bagolyszemeké. Nagy dolgok felett tanácskoztak a torony sötétjében. Egy ifjú, kerekszemű bagolymadár beszédet tartott. — Testvéreim! Úgy látszik már feledőben van őseink hite. Szegény gyermekek! Ti virrasztatok az éjben, amidőn az egész világ pihen. Ti fáradoztok, hogy keserves kenyereteket megkereshessétek, amikor mások kis fészkükben melegedKéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. kir. járásbiró, dr. Hulényi Győző m. t. főügyész, Krammer György, Wiedermann Károly, Kis Károly, Dangelmayer Lipót, Tóth Kálmán tudorok és theológiai tanárok, dr. Breyer István érseki titkár, dr. Drahos János érs. levéltáros, dr. Major Ödön árvaszéki elnök, dr. Molnár Sulpic főgimnáziumi, Grúsz Ede Rajmund föreáliskolai igazgatók, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgató, a Ferenc József rend lovagja, Palkovics Károly főszolgabíró, Pauer Károly karkáplán, Burány Ernő, Szmatlik Antal és Bellovits Gyula érs. urad. tisztek, dr. Szilárd Béla v. aljegyző, dr. Reviczky Gábor főszolga biró, Zsiga János és még többen városunk közéleti szereplői közül, kikhez a vasúti állomáson jelenvoltak is csatlakoztak. Hercegprímásunk díszdoktorrá avatása a palota emeleti fogadó termében ment végbe. Az illusztris közönség félkörben állt fel s a terem nagy asztalát leterítették a Szent István palástjának utánzatával, melyre elhelyezték, ugyancsak hű másolatban a kir. koronát, a jogart és az országalmáját, melyeket a király nevében történő tudori avatásoknál, mint a királyi hatalom szimbólumait használni szoktak és elhelyezték ott a hercegprímás disztudori oklevelét is, mely valóságos műremeke a finom kaligrafíának. Fehér bőrbe kötött, dús arany és ezüst zománcos munkával díszített, könyvalakú dobozban volt elhelyezve az oklevél. Az egyetem tanácsa teljes díszben vonult be a terembe. A menet előtt vitték a Pázmány Péter által ajándékozott és a Rector Magnificus méltóságát jelképező hatalmas aranyozott ezüst diszbotot, melynek tetején Szűz Máriának, Magyarország Pátronájának kis szobra díszlik. Dr. Kovács nek. Ti örültök a sírjából kikelő holdnak és féltek a feketearcu éjjeli vihartól, amikor mások nevetnek szerencsétlenségteken. Ti szegény, elátkozott madarak vagytok. Az emberek halálhirnököt sejtenek bennetek és a madarak éjjeli rablónak mondanak. Egy erős szélroham járta át a torony sírszagú odúit és a végtelen óceán hullámai helyeseléssel zúdultak a sziklákra. „— Nézzétek, hallgassátok! Ez a ti birodalmatok : Ódon sirdombok és fagyos éjjeli szél. Testvéreim ! Ne féljetek ! Él bennünk még a régiek hite! Ez nem ami világunk, ez nem ami igazi hazánk . . . van egy világ, — igy tanították ami elődeink, — amelyben nincsen fagyos holdvilág, amelyben nincsen félelem és halál, amelyben nincs sötétség. Azt mondják, hogy világosság a neve. Amely százszorta szebb, mint a hold, amelyben fény és élet lakozik, amelyből kiindul az öröm és a boldogság! Testvéreim! Az a mi hivatásunk, hogy szabadságban éljünk, hogy mosolyt lássunk, hogy boldogok lehessünk. Én elhatároztam, hogy elindulok az új útra, — a világosság felé. Aki velem tart, jelentkezzék"! A nagy bagolyszemek ragyogtak, a szivek melegen dobogtak. Az öregek közül sokan a fejüket csóválták, de nem szóltak semmit. — Mi is megyünk, mindannyian követünk téged a nagy fények országába! — kiáltotta száz és száz apró bagolycsőr. Amidőn az első napsugár körülrezgette az éjféli tornyot, egy egész sereg madár indult útnak.