ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-10-19 / 42. szám

házunk és intézményei elleni támadásokat visszaverjük és a kellő áldozatok a méltánylást érdemlő kívánságok teljesítésével tanítóinkat további fegyvertársul is megnyerjük. Mert sorsával megelégedett, művelt, szorgalmas, tettrekész kath. tanítóság ma és a jövőben egyik legbiztosabb támasza a kath. egyház iskoláinak. Bertalan Vince. E jelben fogsz győzni! Szent András apostol életében olvassuk, hogy miután a pogány helytartó halálra ítélte a poroszlók a kivégzés helyére vezették, hogy ott megfeszítsék. Amint az apostol megpillantotta a számára felállított keresztfát ily kiáltásban tört ki: oh áldott kereszt, mely az Ur tagjaitól vetted ékedet, melyet oly régen vártam, annyira szerettem és szünet nélkül kerestem, im valahára megtalálta sóvárgó lelkem kérlek ragadj ki az emberek soraiból s adj ime az én Mesteremnek. Megható szavak ezek, bárcsak mi is oly lelkülettel mondhatnók ezen igéket, mint az Ur ezen első tanítványa. „Ecce lignum crucis." íme a keresztnek fája énekli az egyház, melyen a világnak üdve függött. „Venite adoremus." Jöjjetek s imádjuk! Szentséges Atyánk figyelmünket irányítja a megváltás eszközének a keresztnek 16-százados jubileumára. Vigadozik lelkünk s mégis könnyel telnek meg szemeink, midőn ezen ünnepre gondolunk. Tizenhatszáz évvel ezelőtt — irja Keményfy K. D. — a római világbirodalom térségein, egekbe nyúló hegyeinek tövében megszámlálhatlan nemzetek laktak a nagy magyar síkságon is ragyogó páncélos légiók vágtattak — mind pogányok. A római forumokon pedig a birák ajkairól harsogott a halálos ítélet a keresztények, a bálványimádók s a dicséret a sötét babonában a lélek rabságában sinylő pogányok fölött, kiknek nem volt Istene, csak isteneik, kik az összes elképzelhető hősöknek főhősei. „Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó embernek, madaraknak és négylábú csúszó-mászó állatoknak képmásával" irja szent Pál. Jupiter Luciánus szerint az eget tisztátalan barmokkal és istentelen emberekkel töltötte be." A bűnt imádták isteneikben s maga a bűn elkövetése volt az isteni tisztelet. Sötét világ, az ösztön uralma, a lélek rabsága. Az arcbőr épségét véres állathussal ápolták, a halakat rabszolgák testével táplálták. Tivornyák közben ecettel oldották fel a drága gyöngyöt s a koldusokat ütlegekkel verték ki a házból. A vetélytársakat, a törvényes feleséget s tulajdon anyjukat is megölik. Néró Rómát gyújtja föl, hogy megénekelhesse Trója pusztulását. E sötét világban szent Péter a római püspök hinti szét az evangélium magvait s kivirágzott az első római hitközség. Patríciusok, plebejusok s rabszolgák mind testvérek voltak. Éjjelente sötét kriptákban gyülekeztek össze, imádkoztak s az Isten dicsőségére zsoltárokat énekeltek. Mint az állam legveszélyesebbjeit a pogányok kihurcolták őket. Az élet kenyerével ajkukon a vadállatok elé állítják. „Ad leones" ordítják mindenfelé. Patakokban folyik a vér. Párducok, oroszlánok marcangolják ifjak, szüzek, gyermekek és aggok testét. Dühöng az amphitheatrum s colloseum csőcseléke, mert nem viaskodnak a test életeért, hanem térdre borulva várják halálukat. A hóhérok pallosa keresztény vértől párolog. Euzebius irja, hogy a kard éle csorba a sok levágott fejtől s az elfáradt hóhérok gyakran megpihentek, hogy lélekzetet vegyenek. Az üldözésben Róma járt elől. Szurokba mártott keresztényeket állit a cirkusz közönségnek fáklya gyanánt. Forró olajba mártja a bátor hitvallókat, vad állat bőrbe varrja a vértanukat s kutyák elé veti. Kevés látványosság 10—20 keresztény halála s azért tömeggyilkolásokat rendeznek. Phrygia egyik városát mind a négy sarkán fölgyújtják, mert lakói keresztények Agaunum mellett a thébai légiót irtják ki az utolsó szálig, mert keresztény minden katonája. Róma mit művelsz? Sokan követik már Krisztust, kik megutálták üres isteneidet. Terjed a galilei országa, mert a vértanuk vére a keresztények magva, kiáltja Tertullián. Róma magadat gyilkolod, midőn üldözöd a keresztényeket, mert fiaid már nem Romulus ivadékai, hanem Jézus Krisztus testvérei, azonban lepergett a vérrel áztatott három évszázad is. A pogány hatalom kegyetlensége tizenhatszáz évvel ezelőtt a vizbe fúl. A nyugatrómai birodalom egyik cézárja N. Konstantin ellenségeiktől körülvéve harcba indul. Az égen megjelenik nappal néhány órával délután a felhőtlen égen a nap fölött egy ragyogó kereszt ezen Írással: „In hoc signo vinces" — „E jelben győzni fogsz.* A következő éjjel pedig maga az Üdvözítő jelent meg Konstantinnak ugyanazon keresztjellel s mondta neki: Tedd ezt katonáid zászlóira." Konstantin gallusai élén egy uj birodalmi lobogó a Krisztus keresztjét és névbetüjét jelző labarum alatt megtámadja Róma közvetlen közelében annak pogány cézárját Maxentiust, a ki sokkal nagyobb seregével csakhamar futásnak ered s a torlódás közben leszakadt milvinoi híddal együtt elmerült a Tiberis hullámaiban, a labarum alatt Rómába diadalmasan bevonuló Konstantinnal ekkor vonult be Krisztus keresztje, nyilvánosan, magasan tartva, mindenkitől láthatóan, mint a győzelemnek szerzője a világbirodalom fővárosába — írja Radnay Farkas. Ezen erkölcsi csoda — úgymond — ledöntötte a római vadakat s feltűzte a nagy császár koronáj ara a keresztet. Róma s vele a világegyház felszabadult a rettenetes elnyomatás alól. Megszűnt a keresztények vérének zuhogása, elaludt a máglyák tüze, kiesett a hóhér bárdja. „Christus vincit imperat et regnat." A milviusi győzelem forrása nem a hősök karja, hanem Krisztus keresztjének ereje s a zsarnokság igáját összetörő hatalma. Három századnak a keresztbe vetett hite s e hitért kiállott rengeteg szenvedése, vagy mint szent Ignác vértanú mondja „

Ignis, crux, bestiáé confractio ossium, divisio membrorum s corporis contritio" vívta ki az üldözött egyház szabadságát. „Ecce crucem Domini fugite partes adversae." (Vége köv.) Szövetkezeti élet. 1. Nyitramegyei Alsólopassó 2 évtized előtt eladósodott község volt, számos parazita idegen család űzte benne a pénz és áruuzsorát, a szomszéd községek lakói földvásárlásokkal már nagyon kikezdték volt a határát. A szövetkezetek 15 évi működése alatt, végrehajtás nem volt a faluban, visszavásárolták földjeiket, de sőt a szomszéd községek határaiból közel 100 holdat szereztek, hét uzsorás családot tisztességes úton „levegőváltozásra" kényszeritett, azoktól a házakat és a földeket az ős lakók visszaszerezték. Ugy hogy most tiszta kath. község. 2. A földek ára megkétszereződött, szép házakat építenek, vagyonosodnak ; az alig 1000 lakosú község már 250 ezer kor. helybeli pénzt kezel szövetkezeteiben. 3. Épített a két szövetkezet 50 ezer koronás palotaszerü házat gabonaraktárral. Van a községben hímzőintézet, kosárfonó tanfolyam is volt, fiai rendre látogatják a középiskolákat. 4. épített a község tavaly 60 ezer koronáért 3 tantermü új róm. kath. iskolát. 5. A szövetkezetek 3 év előtt 6000 koronás szegényházat építettek tisztajövedelmükből s bár megadják az 5°/o-os osztalékot, évente mintegy 1000 koronát adnak vissza tagjaiknak „bevásárlási jutalék" cimén, segélyezik az iskolát, karácsonyfát adnak, telt arra is, hogy a meglévő és kilátásba helyezett tisztanyereségök lekötése mellett 6000 koronával az Isten házát remekül renováltatták, hazai művészek és iparosokkal. A kassai vértanuk képét remekül megfestette Búzna Sándor jeles festőművészünk, a szent szobrokat és csodálatos szinpompájú szentély-faltakarókat, (szőlögerezd és búzakalász mintázatokkal) Rétay és Benedek bpesti cég szállította, magát a templomot pedig Barta Ágoston bazini festő festette ki. Maga a megáldás ünnepélye következőkép folyt le: Okt. 12-én összejött a nép, a ker. papság nagy része, a vidéki intelligencia, a községi elöljáróság, a tanulóifjúság, a palotaszerű szövetkezeti ház előtt, ahol diszes szövetkezeti lobogó köré egybegyűlt igazgatósághoz szivhezszóló beszédet intézett Sándorű Nándor esperes-plébános megköszönve az igazgatóság áldozatkészségét. Onnét processzióval, harangzúgás, mozsárlövés és rezesbanda hangjai mellett vonult be a nép a templomba. A megáldás után, szószékre lépett ft. Vávra Ágoston jókői plébános, vidékünk népszerű az egész kanton pedig — néhány ezer katholikus kivételével — a református vallásra tért át. Genf, Lausanne, Zürich legkevésbbé sem maradt hű a katholikus egyházhoz: a mig itt ezrivel tértek át a katholikusok a protestáns vallásra, addig a i luzerniek, a freiburgiak hivek maradtak kitükhöz. Kálvin szelleme és tana nem hatotta át szivüket, erősen ragaszkodtak a katholikus egyház isteni eredetű tanához és nem aposztatáltak. A város fekvése igen szép, házai, palotái, terei és utcái is igen csinosak, tiszták. A városháza is igen figyelemre méltó monumentális épület. Visszaérkezve a kikötőhöz, felszálltunk a „Bonrivard^-va és Morges, Rolle, Ny on, Coppet, Versoix, Pregny városkáit érintve, este felé ismét Genfben kötöttünk ki. Genf előtt érdekes látvány tárult szemeink elé. A tó felett ugyanis egy repülőgépet pillantottunk meg, mely vigan himbálódzott és forgott a levegőben. Az utasok nagy része egészen a hajó széléhez ment, hogy minél jobban láthassa a merész pilótát, mi által a hajó meglehetős ferde helyzetbe került. Egyszerre, mint valami héja, gyorsan lecsapott a pilóta s közvetlenül hajónk mellett ereszkedett le a viz színére. Repülőgépének alsó részén természetesen kis csónakok voltak elhelyezve, ezeken vitette magát azután egyenesen a part mellett levő hangárba. Eleinte azt gondoltuk, hogy a tóba zuhant, csak később vettük észre, hogy készakarva választotta a repülés ezen módját, a mely sikerrel is végződött. A parton álló közönség zajosan megtapsolta az ügyes pilótát, de hajónk utasai is zsebkendőiket lengették feléje s messziről üdvözölték őt. Este ismét gyönyörködtünk a kivilágított palotákban, majd egy kis sétát téve a tó partján, elmentünk pihenni a Hotel Suisse-be. Másnap reggel Svájc fővárosán, Bern-en keresztül Luzern-be utaztunk. Magában a fővárosban mindössze csak két órát töltöttünk. Körülbelül 100.000 lakosa van, házai többnyire régiek, lakosainak legnagyobb része pedig református vallású. Mig Genf és Lausanne tiszta francia, addig Bern már német. Az utcán német szó üti meg az ember fülét, a cégtáblák is mind német feliratuak, bár az üzletekben s a villamos vasúton mindenütt beszélik a francia nyelvet. Bern városa a Bären szóból származik, a mi magyarul annyit jelent mint medvék. A város ősi címerében ugyanis két mackót találunk, a melyek hátulsó lábaikra felállva egymásra néznek. S amint Rómában a Kapitolium hegyén két élő farkast láttunk, miként azt a római utam leírásában már említettem, ugy Bernben is a medvebarlang nyolc mackója figyelmeztet a város címerére és eredeti nevére. A barlang körül kenyeret, zsemlyét és sárgarépát árusítanak s ezekkel etetik a medvéket. A prelátus is jó csomó sárgarépát dobott az egyik mackónak. Hogy delektálta magát! De a cukrot ugy látszik mégis jobban szeretik, mert az egyik hölgy finom szaloncukorkákat dobott a barlangba s azok után szivesebben kaptak. A medvék etetése után egy kis sétát tettünk a közelfekvő dombra, a honnan az egész 'város látható. Nem sokáig időzhettünk azonban e kedves helyen, mert elérkezett az indulás ideje és sietnünk kellett ismét az állomásra. A pályaudvaron gyorsan elfogyasztottuk ebédünket és dicsértük a restaurateur finom paprikáját, a mi Svájcban ritkaság számba megy. Délután 3

A4 órakor már Luzern-ben, Svájc e legszebb s legkedvesebb városában voltunk. A Hotel Union-ban szálltunk meg, a melyben a luzerni kath. legényegylet helyisége is van, de a többi kath. egyesületek is rendesen itt tartják gyűléseiket és összejöveteleiket. Ezért Katholisches Vereinshaus-nak (kath. egyleti háznak) is hívják másképen. Nagyon ajánlom mindenkinek. Ä mosolygó Vierwaldstädt tó s a körülötte levő magas hegyek gyönyörű panorámája nemsokára kicsalt minket a szállóból s a legelső sétánkat természetesen a tó partján tettük meg. Nem ismerek szebb, fenségesebb vidéket a luzerninéi. A ki itt megfordul, annak bámuló tekintete előtt egész pompájában, természeti szépségének teljes nagyságában mutatkozik a svájci havasok által körülövezett völgykatlan. Itt virágos sétányok, pálmás kertek láthatók, a melyekben csak ugy nyüzsög a sok fürdővendég, ott hatalmas szikla meredezik a magasba, melynek sötét árnyéka a kék tó vizében elandalító látványt nyújt; tovább megint a Pilatus, a Rigi és a Stanserhorn intenek a kéklő távolból s még távolabban a Jungfrau, az Eiger és a Mönch meregetik hó- és jég-boritotta csúcsaikat a szemlélőre. Színpompájában álomképnek, tündérálomnak látszik ez a fenséges panoráma, tele bűbájjal, tele mesés pompával. (Vége köv.)