ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913
1913-10-19 / 42. szám
XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. október 19. 42. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Mi jön még?! Esztergom, 1913. október 18. Valósággal megállott az embernek szeme, szája s álmélkodva kérdezgette mindenki : — Honnan van az a tömérdek kincs ?! Melyik az a feneketlen kincstár, amelyből a munkapárt a vesztegető pénzt meriti ?! A munkapártra szavazó polgárok egyszerűen ugy gondolkoztak, hogy a kormány az adóból adja a szavazatért járó 200 és több koronákat. S ezzel egyszersmind meg is nyugtatták lelkiismeretüket mondván: — Hiszen csak a mienket adják vissza! A mélyebben gondolkozók nem elégedtek meg az ilyen egyszerű okfejtéssel, hanem az érdekeket véve iránytű gyanánt Bécset vették gyanúba. Egészen észszerűnek tetszett a gondolat: Az osztrákoknak szüksége van a munkapártra, tehát fizet is érte gavallérosan. Senki sem gondolta — kivéve a kiveendőket — hogy magyar pénz forog kézen, tehát a saját pénzünkön rontják meg politikai becsületünket, döntik le ősi alkotmányunk erősségét. Talán, ha jó idejében — a választások napjaiban — pattan ki a sok panama titka, nem lett volna oly vastag bőrű ember, aki el merte volna fogadni a megvesztegetök bankóit. Jellemző a megrögzött liberális politikusokra, hogy legalább 50%-al gonoszabbak, mint ahogy mi a legsötétebb pessimismusunkban elképzelni mertük. Sok mindent feltételeztünk róluk: Nem respektálják az AZ „ESZTE RG OM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Irta: Pauer Károly. XI. Említésre méltó még a lyoni francia nők kedvelt sportja: a halászat. Mikor a Saöne partján sétáltunk, javában halásztak s nagy passzióval figyeltek arra, mikor merül a viz alá a szines dugó. Egyiknek-másiknak a horgára rá is akadt a kis halacska, ami még jobban fokozta a többiek kedvét. Ami Franciaország hitéletét illeti, arról keveset mondhatok, mert hétköznapon időztünk a franciák földjén. A reggeli szent misén aránylag kevés hívőt láttunk, de nagy részök azért mégis szent áldozáshoz járult és ez megnyugtatólag hatott kedélyünkre. A Fourviére zarándokai természetesen a legnagyobb tisztelettel és legmélyebb vallásossággal végzik el ájtatossági gyakorlataikat, de hogy az intelligens osztálynak minő a hitélete, azt a fent emiitett okból nem tapasztalhattuk. Annyi bizonyos, hogy Olaszországban sokkal jobban éreztük magunkat mint itt; lehet, hogy Franciaország jelenlegi egyházüldöző politikájának ismerete hangolta le annyira kedélyünket, de az általános érzés sem volt különben olyan, mint pl. Rómában. Mondogattuk is egymásnak: no itt nem szeretnénk lakni, itt nem volna jó hosszabb időt tölteni. Az emberek is hidegek, nem jellemzi őket a talián Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. ősi és szerzett jogokat, megtapossák a törvényeket, azonban annyira gavalléroknak tartottuk őket, hogy feltételeztük róluk, miszerint piszkos pénzmüveletekbe nem merülnek be; Igazi uri politikust mindennel meg lehetett gyanusitani. Még a hazaárulás vádját is elviselték, de azt megkövetelték, hogy tiszta kezüeknek tartsa őket a világ. A politikai zsivány-életnek ez egy romantikus vonása volt régen. Ma már az is feledésbe ment. Bankok, vállalatok, játékosok, mulatóhelyek tervezői bújnak napvilágra panaszaikkal, hogy még az ö furfangos eszükön is túljártak a munkapárt agyafúrt dajkái, hogy a hírhedt csecsemő feltáplálásához szükséges pénzt megszerezhessék. Mindezek mellett szörnyűködve emlegetik, hogy a szerb egyház pénze sem kerülte volna ki az általános hadjáratot, pedig akkor lehetne még jobban szörnyűködni, ha megszólalnának mindazon egyházi testületek, amelyek pénzére a munkapárt vezetősége kinyújtotta a kezét. Néha eredménnyel, néha nem teljes eredménnyel végezte ezt a müveletet, de valami mindig cseppent. Lehet, hogy az országos bankok megrendülése és a magyar pénzügyi helyzetnek további züllése a többi bűnöket is napvilágra hozza, de akkor százszorosan emelkedik a magyarnak Bécs iránti hagyományos gyűlölete, mert mindezt a garázdálkodást csakis onnan a szomszédból fedezték és támogatták. közlékenysége és szives, vidám modora. Az erkölcstelenség meg borzasztóan grasszál Lyonban. Több mint 100 törvénytelen születés esik egy napra s az elválások száma is horribilis. Egyes családok gyermekei ugy nőnek fel mint a pogányok, még keresztvízre sem viszik őket. Ily gyümölcsöt terem a szeparáció! A hivő francia katholikus nép azonban erősen bizik az ország mielőbbi megtérésében. Az egyház elsőszülött leánya talán mégis vissza fog térni Istenéhez s a szabadkőmives kormány, mely legutóbb már lassan-lassan vissza kezdi hivni a kórházakból kikergetett szegény ápolónővéreket és apácákat, vissza fogja helyezni a keresztet is az iskolákba, visszaadja az egyház szabadságát, kibékül a pápával s visszatér őseinek régi, erős katholikus hitéhez és szigorú erkölcséhez. Adja Isten, hogy ez mielőbb meg is történjék! Még az nap délután hagytuk el Lyont és este felé Genfbe érkeztünk. A főpályaudvar átellenében fekvő Hotel Suisseben szálltunk meg s egy kissé rendbe hozva toalettünket, sétát tettünk a kedves, kékes vizű tó partján. Gyönyörű est volt... A havasok felől jövő friss szellő susogva játszott a fák lombjaival, a tiszta kék égen milliárd gyertyaként ragyogtak a csillagok s a hold ezüst sugaraiban fürdeté a vidéket. Itt-ott hallottuk a tavon közlekedő gőzhajók füttyét, olykorolykor sebesen haladt el mellettünk egy-egy motros csónak, a kávéházakból pedig kihallatszottak a zenekarok fülbemászó, édesen szóló nótái. Az egyikben épen Rákóczy indulóját játszották, a mi kellemesen érintette fülünket. Szóval igen kedves harmóniába olvadt itt össze minden a genfi tó Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ekkora visszaélésekre talán nincs is példa az európai nemzetek történelmében. A közvagyonnal szégyenletesebben még sehol sem gazdálkodtak. Talán a francia és portugál egyházi vagyonnak elpréclálása hasonlit valamennyire ezekhez a tényekhez. A legszomorúbb mégis az egész dologban, hogy nemzetünk legelső főúri családjaiból kerültek ki azok a férfiak, akik a munkapárti kassza megtöltéséhez szükséges pénzügyi müveleteket másokkal véghezvitték, vagy legalább is nagy nevük varázsát kölcsönözték oda takarónak, fedezetnek a szemek megtévesztésére. Mintha csak teljesen kihalt volna az urak kebeléből a természetes becsületesség, ami eddig a törvény mellett erős védelme volt a sok veszélynek kitett közvagyonnak. A fejtől kezdődött a romlás és ma már teljesen meg van mételyezve a magyar nemzetnek minden rétege. A nehéz megélhetési viszonyok leveszik a becsületesség lábáról a munkásokat, a szegény hivatalnokokat. Az ambició tőrbe ejti a magasabb tisztviselőket. A felfordult pénzügyi helyzet gyöngiti a gyárosok és nagybirtokosok gerincét. Mind-mind a kormánytól várnak segítséget, támogatást s mindent képesek megtenni, semmiféle szolgálattól vissza nem rettennek, csak megkapják azon eszközöket, amelyekkel felszinen tarthatják magukat. A hatalom nagyon is keményen kihasználta és kihasználja az emberek szorult helyzetét s belekényszeríti őket a leglehetetlenebb helyzetekbe. Most már érthető, hogy miért gyümölcspartján, nem csoda, hogy annyian keresik fel ezt a páratlan szépségű vidéket. Másnap reggel egy ó-katholikusból lett róm. katholikus templomban miséztünk, azután pedig ismét kisétáltunk a tó partjához s vártuk a Lausanne felé induló gőzhajót. A Beau-Rivage szállótól nem messze láttuk azt a szomorú helyet, a melyen szeretett Erzsébet királynénkat meggyilkolták. Emlékezzünk csak 1898 szeptember 10-ére. Sztáray Irma grófnővel sietett a királyné a Beau Rivage-ból, hogy elérje a délutáni hajót. Már megadatott a jel az indulásra s a királyné még mindig késett. E pillanatban Sztáray grófnő meglát egy embert, ki mintha kergetödznék, egy útszéli fa mögül kiugrik s a másikhoz rohan; innen átcsap a tó melletti vasrácshoz, majd újra egy fához s ekként a gyalogjárón keresztül-kasul cikkázva, feléjök közeledett. A grófnő önkéntelenül egy lépést tesz előre, hogy a királynét megvédje, de a gyilkos ugy tesz, mint ki nagyot botlik, előre lódul és ugyanekkor öklével a királynéhoz sujt.. . Mintha villám sújtotta volna, hangtalanul hanyatlik hátra a királyné, majd felemelte szemeit, szétnézett, tekintetéből látszott, hogy tiszta öntudatánál van s aztán a grófnő támogatásával lassan felemelkedett a földről. Szemei fénylettek, arca kipirult, keble zihált, gyönyörű hajfonatai az eséstől megbomladozva, lazán font koszorúként köritették fejét. Kimondhatatlan szép és fenséges volt . . . De egyszerre hirtelen elváltozott az arca s amint a hajóra ért, fejét a grófnő keblére hajtotta.
