ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-24 / 34. szám

Csak az a szomorú, hogy egy-két u. n. „katholikus", de centrumellenes lap is segit a diszharmóniához. A Berlin-Trier-i és München-Köln-i irányzat közti ellentét ugyanis — bármint hangoztatta Lövenstein herceg: der Kampf ist durch die Enzyclica „singulari quadam" entschieden, der Kampf möge ruhen — még mindig tátong és hihetetlenül élesen elválasztja a jó ügyért küzdő kettős irányzatot. Kedden este gyönyörű kivilágítás és tűzijáték volt az „Esplanadon", a Metziek büszkeségét képező sétányon, honnan beláthatni a Mosel völgyét, a nagy csatateret, melyen az 1870/71-i nagy harcok folytak. Fényesen tündöklött Lotharingia kettős keresztje, a fák, bokrok és a szökőkutak vizsugarai káprázatos színekben játszó villamos körtéktől és lobogó gázlámpáktól ragyogtak, feledhetlen benyomást hagyva a nagy metz-i napokról. DP. P. G. A szellemi és testi hygienia a szemináriumi nevelésben. Dr. Zelenyák Jánostól. A nagy társadalom, a katholicizmus legégetőbb kérdésének tekintem a világi és egyházi ifjúságnak céltudatos nevelését. Tagadhatlan tény, hogy a stereotyp, általános schema szerinti formábaöntésnek vagyis az egyoldalú nevelési módszernek a korszaka letűnt, mert a modern kor fokozottabb igényeinek kielégítésénél, az egyednek összes qualitásai, kiválóságainak alapos megismerésére tör, hogy azután az individium összes testi vagy szellemi energiáit a maga részére lefoglalhassa, boldogulására fordíthassa. Hiszen korunk közfelfogása szerint az egyed nem önmagáé, hanem a nagy társadalomé, az összességé. A gazdag tapasztalat melyet e téren szereztem indított arra, hogy sine ira et studio, minden feltűnési viszketegtől menten fejtsem ki a növendékpapságnak korszerű, céltudatos nevelésére illetve annak mikéntjére vonatkozó nézeteimet s rámutassak azokra a mai korban feltétlenül szükséges hygienikus szempontokra, melyeknek figyelembe vételét azért is tartom szükségesnek, mert az individiumot a maga egészében testi és szellemi energiáinak teljében mutatják be az egyháznak illetve a társadalomnak. Az ősrégi még manapság is divatos papnevelési rendszernek előnyei vagy hátrányairól nem értekezem ; ezennel csakis az általam fejte getett eszmékre hivom fel az illetékes körökfigyelmét hogy az eszméimben netán található jó magot hatalmi erejöknél fogva az általános jólét számára értékesíthessék. Minden egyesnek meg van az u. n. veleszületett, őt másoktól megkülönböztető sajátlagos tulajdonsága, mely ugy testi mint szellemi fejlődésének különös szint, mondjuk egyedi kinyomatot ad. Ezt az egyedi tulajdonságot sohasem szabad szem elől tévesztenünk, mert ennek a tulajdonságnak erkölcsi mivolta indikálja a fejlesztő vagy fenyítő módszert. Meg kell jegyeznem hogy ezen veleszületett hajlama, pláne ha a rosznak qualitásait viseli magán gyökeresen alig irtható ki, de rendszeres nevelés mellett veszt, élességéből, finomul, a jónak befolyása alatt törpül és ha itt-ott ki is tör, hatásában nem rombol sem az egyedben sem másokban. Nem szabad megfeledkeznünk a nevelésnél nagy szerepet játszó másik tényezőről „az emberekkel való külső" érintkezésről és annak az egyedre való nemesítő vagy degeneráló hatásáról. „Noscitur ex sociis, qui non noscitur ex se" Ennek befolyását érezzük a papságnál. Á nyilvános, azaz tényleges élet gyökerének a nevelést, az egyedi typust alakító második nemzést kell tartanom, melyből ugy az egyedi mint nép életnek összes alakulatai mindenkoron sarjadnak, fejlődnek, szétágazódnak és minden irányban terjeszkednek. A szó legszorosabb értelmében vett ideális szépség, jóság, tökéletesség felé törekvő egyednek a szeme első sorban e gyökéren csüng, ezt ápolgatja, mert érzi és tudja, hogy csakis e gyökérnek nemesítésével érheti el legmagasztosabb célját, a szellemi, erkölcsi tökéletességet, az energiáknak zavartalan boldogitó működését. A normális nevelésnek nem az a célja, hogy gondosan körül határolt egyedi célt szolgáljon, hanem hogy az egyed sajátlagos hajlamait, csiráit az emberi természet általános, mondjuk, határtalan tökéletességének elérhetésére képesítse ós fejlessze. E cél elérésének első feltótelei az ember testi kedélyi és szellemi erőinek, tulajdonságainak alapos tanulmányozása, nemesítése és tökéletesítése. A mai neveléstudománynak és rendszereinek az a legnagyobb hibája, hogy dacára tartalmasságának a test- szellemi az az kettős természetű embert nem önálló egésznek, hanem egyes pedagógusok, irók felfogását követve hol tisztán physikai — mint az orvosok — hol meg morális — mint a nevelők és papok — oldaláról szemléli és bírálja meg. Már pedig az egységes gyermeki természetnek fisiologiája és psychologiája, elválaszthatlan volta kellően jelzi az alapot, a melyből a helyes nevelésnek kiindulnia és melyen nyugodnia kell. Az embert szorosan egybefont, egybeolvadt kettős természete mellett csupán egységes egésznek foghatjuk fel és csakis mint ilyen önálló egész kezelhető és nevelhető. Es éppen ennek a szempontnak az elhanyagolását tapasztaljuk nemcsak világi hanem egyházi nevelőknél is. A gyermeki természetnek fiziológiai és psychologiai viszonyai a fejlődésnek különböző fokozatain különböző változásoknak vannak alávetve, miért is a nevelésnek ezekkel a fokozati különbségekkel számolnia kell; más szóval a fejlődő gyermekhez kell simulnia, hogy modifikáló befolyását mindenkor éreztesse. Az egyforma nevelés vagyis a különböző hajlamokkal biró gyermekseregnek egy formába való gyúrása nemcsak helytelen, céltévesztett, hanem veszedelmes is-. A fejlődési stádiumnak alapos ismerete nélkül nincs világi, nincs egyházi nevelés hanemcsak dresszirozás, melynek hatása is csak addig tart a meddig a fegyelmező szeme ér. Ennek igazságát a szemináriumi nevelés dokumentálja legjobban. Jelen fejtegetésemben mellőzöm a gyermek nevelésének módszerét gyermek éveitől, 16 éves koráig erről egy külön művemben akarok tárgyalni. Ezennel a szemináriumba belépő 16—17 éves ifjúval foglalkozom és rámutatok azokra a feltétlenül szükséges testi és szellemi higiénikus szempontokra melyeknek meglazulása az ifjú testi és szellemi fejlődésére a legkárosabb hatással volt és lesz. Röviden jelzem, hogy t. i. a 13—14 éves gyermekeknek vagyis a 4-ik osztályú tanulóknak papi szemináriumba való felvételét illetve beöltöztetésót higiénikus szempontból perhorreszkálom és céltévesztettnek tartom. Ez lehet egyes szülők vágya, mert hisz, hogy ugy fejezzem ki magam — tehermentesítéssel jár — de nem indikálja sem az egyed sem az egyház érdeke. Tehát a 16 éves kornál tartunk. A gyermekből ifjú lett. A szülői ház, a szűkebb iskola befejezte hivatását. Az eredmény lehet ilyen vagy amolyan — lehet jó vagy rossz — ez már nem változtathat a tényleges állapoton: az ifjú előttünk áll — hogy saját magának nevelője legyen — sorsát kezében tartja — ő tőle függ, hogy az életnek közvetlenül reáható körülményeit a saját javára vagy kárára dolgozza-e fel. Az önállóság gyors, rohamos lépésekben tör végcélja felé. Ennek a törtetésnek alapfeltételeit megadta az előző kornak nevelése — most döl el, vájjon az egyed képes-e önálló lépésre; és ha igen, jobbra vagy balra fordul-e. Mondjuk ki nyíltan, a jelenkor ifjúságának éppen e korban van legnagyobb szüksége szeretettel vezető kézre és figyelmező szemre, mert a gyorsan fel-feltámadó indulatok és szenvedelmek elhomályosítják tiszta látását, ingadozóvá teszik fellépését. A nevelésnek befejezését tehát más időszakra, életkorra kell tennünk. — A 16 éves ifjút ragadja meg a gyakorlati nevelő, az vezesse biztos kézzel a testi és szellemi szirteken át s megmutathatja neki a mélységeket, felvezetheti a magasztosultság ormaira — belepillantást engedhet a szellemi világ magasztos szféráiba, az erkölcsi tisztaság régióiba, hogy nemesítő indulatokra gerjedjen, de rá kell mutatnia a testet veszélyeztető veszedelmekre, hogy mint test szellemi egész fejlődjék ós tökélesbüljön. A vezetés ós nevelés legyen egyformán irányító, ne dédelgesse a szellemet a test rovására és ne becézze a testet a szellem hátrányára. Első sorban a szellem világába hatolok be annak mikénti rendezésével ismertetem meg a serdülő ifjút, a reményteljes levitát. (Folyt, köv.) HÍREK. Krónika. — Nyaralok! — Tudd meg, tisztelt olvasóm, Úr vagyok ez egyszer! Meglepett a redaktor Egy marék tízessel. . . És én nem vittem vakon A takaréktárba, — Hanem nyaralni megyek A tenger partjára. Lógatom a lábamat Valamelyik strandon, Mikor te a krónikát Olvasod fennhangon; Hogy mit is írt már megint A krónikás tolla? És hogy miképen megyén Esztergomnak dolga? Én a hűs habok között Úszom, mint a hattyú, Te meg itthon üldögélsz, Olvadsz, mint a faggyú . . . Én hotelben rendelek Beafsteaket félnyersen, És te hitelben hozatsz Dinnyét, mely éretlen. Este felvert port eszel, Zörej, lárma kerget. .. Én a sós léget szivom Vidám zene mellett . . . Körülötted csatazaj, A szomszédod pisszeg; Körülöttem csevegés, Vidám angol misszek. Puha ágyam vetve már A hotelszobában, Künn meg holdfény játszadoz A tenger habjában . . . Ablakomból bámulom, — Úr vagyok már egyszer . . . Meglepett a redaktor Egy marék tízessel! (Volt is eszében ! ?) (-.) Mutamur. Fényesen és impozánsan ünnepelte meg Esztergom város hazafias és kegyeletes közönsége első nagy királyunk névnapjának emlékezetét. Még soha ilyen nagyszerűen sikerült ünnepsége nem volt Esztergom városnak a Szent István kultusz tekintetében, mind az idei. Az egész ünnepségről részletesen a következőkben számolunk be: A nagy nap előestéjén már lobogódiszt ölt az egész város. Az emberek ünnepiesen öltözve, ellepik az utcákat és sürü rajokban tódulnak a Korona l-a lenzsák 2. sz. 1 48 l-a „ 25. „ 142 l-a „ 8. „ 1.35 Előny-árak a cséplési idényre. Korona I a lenzsák 88. sz. 1.20 l-a sima jutazsák 1.35 l-arovátk. „ 1.45 darabonként helyt Budapest Korona l-a cséplőgépolaj 30l-a motorolaj 59l-a hengerolaj 66 — Korona la Baku olaj 48 I- a gépkenőcs 52II- a „ 44100 kgr-ként helyt Budapest Lovag Kriegs-Au Ottó, Budapest, V., Báthory-utca 10. Megrendelésnél kérem ezen előnyös ajánlatra hivatkozni.