ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-10 / 32. szám

10 év előtt volt. Az a szivböl jövő meg­ható beszéde, melyet az első szent áldozás­hoz járult kis leánysereghez intézett, leg­jobban jellemzi a jubiláns pápát. Szeretni Krisztust és az ő egyházát, őrizkedni a bűntől s teljesíteni a parancsolatokat! Ez az ö programmja, ezt kötötte a gyer­mekek szivére, ezt üzente a világ összes katholikusainak! Tiz éves jubileumán tehát nyújtsunk neki ajándékul hivő, engedelmes, szerető szivet. Hivő szivet, hogy a krisztusi igazsá­gokhoz erősen ragaszkodjunk, Péter szik­lájától soha el ne térjünk; engedelmes szivet, hogy Krisztus helytartójának, az egy­ház tévmentes tanitójának, ki Péter sajkáját mindenkor az isteni törvények szerint kor­mányozza, engedelmeskedjünk, parancsait, tanításait kövessük; szerető szivet, hogy azt az Atyát, kinek szive folyton csak a mi boldogságunkért, a mi lelkiüdvünkért dobog, kinek minden körlevele, minden intézkedése és parancsa a mi javunkat célozza, viszont­szeressük az ö egészségéért, szerencsés kormányzásáért buzgón imádkozzunk. Főleg most, a mai romlott, pogány modern korban nagy szüksége van X. Pius­nak híveinek hathatós imáira, hogy minden támadásból győztesen kerüljön ki. Kiáltsunk fel tehát mindannyian egy szívvel, egy lélekkel: Tartsd meg Isten szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját! Pauer Károly. — Jurigáék kudarca. A „Slovenské Eudové Noviny" gárdája, Hlinka Andrással, Juriga Nán­dorral és Tomanek Flóriánnal az élén nem elég­szik meg azzal, hogy magyarellenes, mi több magyargyűlölő lapjukkal a magyar püspöki kar kifejezett tilalma ellenére mételyt terjesztenek a nép között vakmerően bitorolt kath. cégér alatt, hanem ugy látszik büntetlenségük érzetében ujabb államellenes mozgalommal csinálnak a felvidéki tót nép között propagandát. Mint kath. papok, a kik azonban nem érdem­lik meg, hogy az egyház szolgáinak ruháját vise­lik, ismét a felvidék katholikus népére akarják kivetni hálójukat. Mult hó 29-ére gyűlést hivtak össze Zsolnára egy tót kath. néppárt megalakulása céljából. Számítottak kath. érzületű felvidéki népünk jó­hiszeműségére és a nyitrai egyházmegyéhez tar­tozó kath. papság rokonszenvére és támogatására. gyömöszölte a szájába, utána pedig a jó stájer borocskával nedvesítette meg a torkát, hogy a virsli annál jobban csúszhasson lefelé. Itt senki sem rösteli az evést, magasrangú hölgyek és szegénysorsú emberek egyaránt fogyaszt­ják a nekik nyújtott ételt és italt. S minél többen szállnak le ilyenkor a vonatról, annál nagyobb az evési vagy ivási kedv. Laubenbachmühle-től kezdődik voltaképen a a máriazelli alpesi útnak legszebb része. Az esztergomiak bámulták a vonatnak mindinkább magasabbra törő kanyarodásait, a mély sikátorokat, az ijesztő és félelmetes hegyszakadékokat, a szinte levegőben függni látszó hidakat és viaduktokat; nem csukódtak le többé a fáradt, az álmos szem­pillák, ellenkezőleg mindenki csupa szem, csupa fül volt. Édesatyám és csekélységem sorba magya­ráztuk a panoráma legnevezetesebb részeit, mi­közben a társaság gyönyörködött a látottakban és legnagyobbfokú csodálkozásának adott kifejezést. Valóban, a hires máriazelli vonal sokkal vadregényesebb vidéken megy keresztül, mint például Semmering mellett, a pálya iránya is sokkal érdekesebb a semmeringinél. Ezt nem lehet elmesélni, leirni, ezt látni kell! Fél négykor érkeztünk a kegyhelyre. Már messziről kandikált felénk a templom hatalmas három tornya. A havasokat köd borította, az utak nedvesek voltak a gyakori esőzéstől, a Zsigmond­kápolna fölött is sötét felhők tornyosultak, mintha csak ismét meg akartak volna nyílni az ég csator­nái. De szerencsénkre nem esett. A tiszteletreméltó kedves Egger családnál megszállva, egyenesen a templomba siettünk, hisz Mind a két tekintetben a legalaposabban csalód­tak. A felvidéki tót nép fel nem ül többé ezeknek a demagógoknak, a kikről ismételten tapasztalhatta, hogy nemtelen céljaik érdekében minden eszközt jónak tartanak és saját egyházuk kormányzó tekinté­lyével is szembe helyezkednek. De a nyitrai egy­házmegye papsága nem kapható ilyen vállalkozásra, amely a magyar kath. egyház hazaszeretetével, megszentelt ősi tradícióival homlokegyenest ellen­kezik. A nagy garral hirdetett szervező gyűlés mindenütt a legnagyobb részvétlenséggel találko­zott, ugy hogy meg sem lehetett tartani. Ennek igy kellett történnie s reméljük Tren­csén megyében a nemzetiségi alapra helyezkedő politikai pártalakitási törekvéseknek egyszersmin­denkorra vége szakadt. A kis emberek érdekeit, ezek között első sorban a nehéz anyagi viszonyok között élő felvi­déki nép ügyét hathatósan felkarolni, elengedhe­tetlen politikai kötelesség, nem is szólva most azokról a szellemi és erkölcsi feladatokról, melyek e tekintetben a nép vezetőire haramiának. De hi­szen van nekünk a kis emberek helyzetét megértő és felkaroló pártunk is, ez az orszá­gos néppárt. Az a körülmény, hogy ez a párt magyar nemzeti alapra helyezkedik nem gyenge­sége, nem hátránya ennek a pártnak, hanem ereje, előnye, sikereinek záloga. Az országos néppárt ezen az igazságos, erős és megingathatatlan alapon áll s a párt­tal érző kath. papság nemcsak párthűséget tanúsít, hanem elsőrangú hazafiúi kötelességet is teljesít, ha ezt az alapot semminő körülmények között el nem hagyja. Csak maradjon elszigetelve minden jobb elemtől a Jurikáék pártja. Igy azután az az ut melyen járnak, a jövőben is a kudarcok utja lesz s ennek a demagóg társaságnak teljes szétzüllé­sére fog vezetni. A katholikus papság és sajtója. A „Budapesti Hírlap "-ban egy „előkelő egy­házi férfiú" igyekszik hangulatot kelteni a keresz­tény politikai párt és a sajtója ellen. E héten a „Pécsi Napló "-ban egy „Jó barát" ágaskodik a katholikus alpapság politikai állásfoglalása ellen és állit szemérmetlen valótlanságokat a katholikus alpapság közéleti szerepléséről és a katholikus sajtóról. Szeretem hinni, hogy amint a Budapesti Hírlap „előkelő" egyházi férfia ma-holnap mint a bpesti újságírók körének valamelyes tagja fog bemutatkozni, ugy a mi „jó barátunk" is nem más, mint a fehér asztalok mellett katholikus papok társaságában magát jól érző „jó katholikus", aki azonban a sokat hangoztatott „keresztényi szeretet" katholikus elvén kivül vajmi kevés szellemi és lelki közösséggel rendelkezik Egyházával és gyakorlati tanaival szemben. Ezen feltevésemre feljogosít az a hang, szivünk, lelkünk már rég a Szűzanyához von­zódott. Számos zarándok térdelt ott az ezüst kegykápolna előtt, az esztergomiak szemében is a meghatottság és az öröm könnyei csillogtak, mikor a párját ritkító fényes kegyoltárhoz értek. A Boldog­ságos Szűz mintha különös örömmel tekintett volna hűséges magyarjaira, szivünket áthatotta az a nagy kegyelem, hogy messze vidékről szerencsésen ide­zarándokolhattunk s most a Szűzanya kegyképe előtt önthetjük ki szivünk keservét, elpanaszolhat­juk ügyes-bajos dolgainkat, adhatunk hálát a vett jótéteményekért, a hathatós segítségért, és kér­hetjük szent Fiától bűneink bocsánatát. Igazi bűnbánatos hangulatban volt az egész társaság. Mikor a templomba értünk, elmúlt a tréfás jókedv, mindenki megkomolyodott és magába­szállt. S ez rendjén van igy, hiszen azért zarán­dokolunk a kegyhelyekre, hogy megjavulva uj életet kezdjünk s „uj embert oltsunk magunkra" a szentírás szavai szerint. Néhányan közülünk még az nap este járultak a bűnbánat szentségéhez, a többiek másnap korán reggel végezték szent gyónásukat. P. Rödler Gellért sekrestye-igazgató kegyes engedélyével abban a szerencsében részesülhettünk, hogy csekélységem másnap reggel 5-kor, Pista barátom pedig V26-kor mondhatta szentmiséjét a kegy oltárnál. Sz. miséink után a társaság a főoltárhoz ment s itt csekélységem áldoztatta meg valamennyiöket. A Boldogságos Szűz bizonyára kedvesen tekintett ájtatoskodásunkra és szent Fiától ki­eszközölte részünkre a szükséges kegyelmeket. A délelőtt folyamán megtekintettük a kincstárt, mellyel a katholikus papságról székely észjárással beszél és azok a vakmerő valótlanságok, amelyekkel a katholikus sajtót rágalmazza. Érdekes jelenség, hogy olyan urak, akik a katholikus egyház érdekeiért soha sem exponálták magukat, akik a katholikus közvélemény ítélőszéke előtt csak mint renegátok és hangulat keltök szerepelnek, akik az egyház gyakorlati elvei és tanai negligálásával, a pozitív hitből fakadó lánglelkesedésnek magas­lataira fellendülni sohasem voltak képesek, ezek a katholikus erkölcs és elvek, a „keresztény sze­retet" vallásának hivatott képviselőiként szerepel­tetik magukat. Fáj a „jó fearáí^-unknak a katholikus pap-­ság irányváltozása a radikalizmus felé, mely „nem ismer Istent, vallást, családot, társadalmat, hazát." Hogy ez a nagy vád miképen volna indokolható, arról fogalmam sincs. Egy képtelen állítás, melynek épp az ellenkezője igaz. Hisz a papságnak politi­kai állásfoglalása a hazug, egyházellenes, libera­lizmussal szemben, keresztény szociális tevékeny­sége az istentelen szociáldemokráciával szemben, nemzeti irányú politikája a törvényes rend és az alkotmányosság szentsége érdekében, talán csak nem „Istent, vallást, családot, társadalmat és hazát" nem ismerő radikalizmus? Micsoda értel­metlen, üres bombaszt az ilyen beszéd ! Az irány­változás oka — szerinte — a néppárt és a kath. sajtó. Ez egyúttal magyarázója annak is, hogy mit ért a mi „jó barát"-unk a káros irányváltozás alatt? egy szóval „a harcias, a kuruc katholi­cizmust!" Az ő világi kath. ideálja más, teljesen más. Az ő világi kath. ideálja az anyakönyvelt katholikus, a tarokk-katholikus, aki pénteken hust eszik, vasárnap mise alatt korzózik, nagyböjtben kaszinói táncestélyeket rendez, hamvazószerdán kabarézik stb. stb. „Világ"-ot és „Est"-et olvas; aki pedig húsvétkor gyónik, az bigott! aki a kath. sajtót támogatja, klerikális; aki kongregánista, a papokat bújja. Amilyen a világi ideálja, olyan az ő ideális „alsópapsága" is. Persze, hogy a nép­párti exponáltság szintén nem tartozik az általa előnyösnek feltüntetett jellemvonások közé. A másik „rontó" tényező: a kath. sajtó, mely „annyira eltért hivatásától", „melyhez mi katho­likusok hozzájárulásunkat nem adhatjuk." Az „önök hozzájárulására" „Jó barát"-unk nem is reflektá­lunk. Önök csak szolgálják a katholicizmus ügyét továbbra is rekriminálásokkal, öreges szentimen­táliskodásokkal, az „Est" és „Világ" olvasásával, ne tartsanak nekünk erkölcsi tanításokat a „szere­tet vallásának" magasztos eszméiről, akik egyhá­zuk érdekeiért egy kukkot sem mernek szólni, akiknek annyi bátorságuk sem volt és nincs, hogy a katholikus intézményeket impertinenter támadó szabadkőműves-szocialista agitátorok torkára for­rasztanák a szót! Mit tett az önök sajtója a kath. Egyházat, intézményeit, szerzeteseit, papjait nap­nap után, hét-hét után rágalmazó, piszkító sajtó támadásainak visszautasításával ? Vagy hogy „min­den ember önző, a tudományt lekicsinyli, a hatal­mat bitoroltnak nevezi, a vallást szükségtelen a sok emléktárgyat, a Betlehemet, majd felkerestük a mozit is, melyben Máriazell keletkezésének törté­netét és Krisztus Urunk életének egyes nevezete­sebb momentumait adták elő magyar nyelvű ma­gyarázat kíséretében. Utána az egész társaság meg­örökítette magát a fényképésznél s a nap fáradal­mait a „Goldener Löwe "-ben pihente ki, ahol ízle­tes ételek és italok állottak rendelkezésére. Mikor a lélek egészséges, akkor nemde a test is jobban megkívánja a magáét. Délután kibujt a napocska a felhők mögül s aranyos sugaraival behinté az egész alpesi vidé­ket. A középső torony aranyozott keresztje messzire csillogott a nap verőfényében, kezünkbe vettük a botot és útnak indultunk az Erlauf see felé. Ez ugyanis Máriazell egy igen kedves tava, s körülbelül egy órányira fekszik a kegyhelytől. Kirándulásunknak igen szép idő kedvezett, utunk nagyobbrészt fenyveserdön át vezetett s jó kedvünk olykor-olykor magyar nótákban tört ki. Az Erlaufsee­nél elköltött ozsonna után ismét visszagyalogoltunk a városba s elvégeztük imánkat a kegyoltár előtt. Másnap 7 órakor ismét a kegyoltárnál meg­misézve, megáldoztattam a társaságot s a délelőtti vonattal visszautaztunk Wienbe. Régi tervünket: a Neuberg és Semmering felé való visszautazást megmásította a hirtelen kedvezőtlenre fordult idő­járás. Hideg, esős idő köszöntött be, az ujabb I kirándulásról tehát szó sem lehetett. Wienbe érve, egy kissé meg is áztunk, meg­tekintettük a főváros nevezetességeit, imát mond­tunk a Szent István dómban, este pedig az Adria­kiállítás területére siettünk a Práterbe, mely nagyon megnyerte tetszésünket.

Next

/
Thumbnails
Contents