ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-03 / 31. szám

Azt azonb anmindenkmek be kell látnia, hogy semmiképen sem nevezhető hóditásnak, ha a régi keresztény harcosokat uj és kipróbálatlan zászló alatt vezetik a küzdelembe, a megalkuvást nem ismerő, de kincseket érő jellemeket pedig elkeserítik és leszorítják a harcmezőről, ahol már nagyon is ismerik szavuk erejét és félnek az ellenségek kipróbált fegyvereiktől. Régi hiba, hamisíthatatlan emberi bün az az eljárás, hogy az élő nagyokat és intézményeket rugdalják, koldus kenyéren táplálják, haláluk, kimúlásuk után pedig szobrokat emelnek és elsiratják őket. Tessék idejében gondoskodni, mert a késő bánat e téren már semmire sem való. Nevet rajtunk az egész ország s gúnyolódva konstatálja, hogy mig a megszületett néppárt nem igen talált keresztszülőket az egyházi férfiak között, addig eltemetésére fölösleges számban is ajánlkoznak ugyanabból a seregből. A rövidlátók csak kéjelegjenek, simogassák és takargassák sebeiket, a józanok pedig ne hallgassanak rájuk, hanem tartsanak ki a régi és dicsőséges néppárti zászló mellett. Irodalmi levél. (Thaly Kálmán kuruc-gyártmányairól.) Irta: DP. Kőrösy László. Nem vitázható el sohasem Thaly Kálmán az az érdeme, hogy a Rákóczi-kor történeti adatait gyűjtötte egy egész I emberöltőn által és azokat sajtó alá adta. Irt azután mc nografiákat is egyes kuruc hősökről. De ezekben már gyakran ugy idézi a régi kútforrásokat, ahogy neki és hőse dicsőítésének tetszett. Knauz Nándor mint a Tud. Akadémi i tagja, számontartotta hosszú éveken át Thaly Kálmán csonka idézeteit, de nem hozhatta nyilvánossá jra tagtársa ellen, a noblesse oblige elvénél fogva gos bizonyítékok Thaly történetírói objektivitása ellen, ma a főegyházmegyei bibliotheka azon érjlekes kéziratai közt vannak, hagyatékból származtak oda. Esztergomban járt egy szakmelyek a hires Knau Nemrégiben tudósunk Budapestről, ki az 1706-i eredeti „Esztergom megvétele" c kutatta. Mert Thaly városa levéltárában nyai között. esztergomi tudós főpapunk, kuruc ballada régi kéziratát azt állította, hogy Esztergom [találta, egy régi naptár foszláEz a szellemidéző kirándulás akkor történt, midőn a Filológiai Társaságban Tolnai Vimos fölolvasást tartott arról, hogy Thaly Kálmán több u. n. kuruc költeménye nem a kuruc világból, hanem Thaly Kálmántól ered. Riedl Frigyes egyetemi tanárunk erre kinyilatkoztatta, hogy ő is foglalkozik régibb idő óta ilyen összehasonlító tanulmányokkal, melyek eredményét a Tudományos Akadémiában fogja bemutatni. Be is mutatta. De csak két kuruc balladáról értekezett bővebben. Az első „Esztergom megvétele", a másik „Rákóczi búcsúja." Ezek alapján megállapítja, hogy Thaly gyűjteményének nem minden egyes költeménye valódi kuruc termék. Mert Arany János hatása kétségtelen „Esztergom megvétele szerkezetében. Kimutatja, hogy Thaly — aki imádta Arany Jánost — még imádottja sajátságait is utánozta. Riedl Frigyes, — aki Arany Jánosról az első és eddig a legbecsesebb biographiát irta — illetékessége szerint alaposan tanulmányozta a szóban és kétségen forgó két híres kuruc balladát és majd minden egyes szavával bizonyította, hogy Thaly produktumaiban Aranytól szószerint átvett sorok is vannak. Sőt akad sok olyan szó, mely a kuruc világban még ismeretlen volt, mert Kazinczy nyelvújításai közé tartozó. Riedl Frigyes azzal tetézte azután illetékes tanulmányát, hogy „azért Thaly reputációja nem szenved csorbát ilyen leleplezések után. Mert ha valaki gyönyörű költeményt ir és eltagadja, akkor is önmegtagadásáért kell bámulnunk és eszét el kell ismernünk. Thaly tehát nem vétkezett, midőn saját költeményére azt mondta, hogy eredetiek és nem hazudott, amikor a gyűjteményt kiadta és sokra ezt irta: Irta egy igaz magyarfi, igaz örömben." Az elhangzott fölmentő ítéletre egy kiváló akadémikus, Sebestyén Gyula, a Nemzeti Múzeum levéltárának őre szintén a noblesse oblige elve alapján kijelentette, hogy ő hasonlóképen régóta foglalkozik a kuruc dalokkal és igy azt meri állítani, hogy a Thaly-féle kuruc nóták közül 95% eredeti és legfeljebb 5% Thaly szerzeménye. Ezeket az érdekes allokuciókat azután a Tud. Akadémia egy külön szakbizottsághoz utalta. Az döntsön. Tagjai Tolnáin, Riedl Frigyesen, Sebestyénen kivül még Négyessy László és Angyal Dávid. Tisztelettel vettem tudomásul mindezeket. De tisztelettel megfelelek független álláspontunkról. Mint a magyar irodalomtörténet tanára évtizedeken át tanítottam Beöthy Zsolt kézikönyve szerint, hogy a legértékesebb kuruc dalok egyike az „Esztergom megvétele." És azt is hirdettem, hogy ott a kuruc balladát egy névtelen költő irta Rákóczi környezetében. Kár, hogy az igazság ilyen későn derült reánk. Kár, hogy már évtizedek előtt nem tudtuk, hogy az a névtelen kurucköltö Thaly Kálmán volt, aki elég sokáig kuruckodott a politikában és a tudományban mindenféle különös leleményességgel. Mi nem tartjuk Thalyt sem elsőrendű tudósnak, sem elsőrangú költőnek. Gyűjtő volt elsősorban. Dicsőség áradt reá is Rákóczi korának szolgálatából. Ezzel a dicsőséggel kár volt visszaélnie. Dicséretreméltó példa-e az, ha egy népszerű akadémiai tag a saját gyártmányával csapja be összes irodalomtörténeti tanárainkat, Beöthy Zsolttól kezdve? Dicséretreméltó-e, hogy egy kutató tudós Esztergomban olyasmit talált, ami ott sohasem volt és hamis állítással a saját szüleményét a kuruckor törvényes magzatának hirdeti? Nem kérünk ilyen eseményekből. Úgyis elég bajunk van minden vonalon. Politikai, irodalmi, művészeti és társadalmi állapotaink telidesteli vannak romlékony, sőt rothasztó elemekkel. De sem a történet, sem a költészet nem jogosít föl senkit arra, hogy a saját szerzeményét reátukmálja egy mithikusan fenséges korra, amilyen a „Pro libertate" kora volt. Ne ártsunk tudományos komolyságunknak altatásokkal. Viszont ne dicsőítsük a tévedést és ne fonjunk koszorút hiu hivalkodásnak. Valóban sok ábrándunk foszladozik szerteszéjjel, midőn Esztergom egyik legbecsesebbnek vélt kuruckori ereklyéjét gyártmánynak kell tartanunk ezentúl mindenütt, még kathedráinkon is. De legyen végre-valahára igazság és világosság mindenütt és igy Magyar Tudományos Akadémiánkban is, ahol „

noblesse oblige" nélkül kevesebb kiábrándulásunk tenyésznék. Mi nem kedvezünk semmiféle hosszúéletű hazugságnak sem, de Thalynak sem volt semmi hivatása és szüksége arra, hogy hamisítványokkal aranyozza meg azt a dicsőséges kort, metyet utólag most inkább felhőkbe borított. Hazugságok. „Hazudni annyit tesz, mint nem mondani igazat." Igy tanítják a gyermekeknek, példákkal bizonyítva, milyen káros következményei vannak eme bűncselekménynek, mely többnyire alapkövét képezi a nagyobb erkölcsi bukásoknak. Sokaknál oly szenvedélylyé fajul, hogy akarva sem tudna többé igazat mondani. A mai flancos korban igen gyakran találkozunk ilyen individiumokkal, kik autoritásuk emeléséhez feltétlenül szükségesnek vélik, hogy mindenféle költött mesékkel ámítsák embertársaikat s képzelődésük alapján biztosra veszik, hogy szavaikat a legcsekélyebb kétely nélkül fogadják. Az illető boldognak érzi magát, hogy helyzetét mások előtt irigylendővé festette, a hallgató pedig kacag, hogy olyan együgyüre akadt ki csak a mások ostobaságára számolva, színezi ki fellegvárait, miket a valóságban egy kunyhó szűk, szegényes existenciájával örömmel felcserélne. dott arcukról. Évezredek szenvedései fájdalmas kifejezést véstek vonásaikba. özete nagyon egyszerű. Kék hget hordanak (karnis), melyre (zablit) vetnek, különben mezítláb A felláhok öl vagy fehér hosszú i télen köpenyt járnak mindig. Az arab jövevfeny nép Egyiptomban, hol az öskorabeli hikszoszck uralmát ébresztették föl. Az őskori jövevény pásztornépet kiűzték. Az arabokból most űzi ki az ang<pl civilizáció a renyhe keleti szellemet. A felláhok és*koptok érzik és vallják a nagy fáraók népével való közösséget, de az araboknak tökéletesen idegen mindaz, a mi piramis, obeliszk, szfmksz, sziklasír, templom vagy pilon van Egyiptomban. Az arab sohase vallhatja, hogy egyiptomi nemzet és ez az oka Egyiptom ereje hanyatlásának. A török uralom is Egyiptomban már csak emlék. A véres mameluksirok s Izmail pasa milliárdokba kerülő hárempalotái már csak a történetírókat érdeklik. Ezek a fantasztikus hárempaloták tették tönkre Egyiptom anyagi hitelét s a tékozló háremélet rongálta meg Egyiptom önállóságát. Nem sok török van már Egyiptomban, hanem lejárt hatalmuk utolsó képviselői még mindig előkelő hivatalokat töltenek be, de a következő emberöltő már aligha találja őket Egyiptomban. A török háremhölgyek fekete selyemruhájukban, fehér fátyolukban, fehér telt arcukkal még mindig vidáman mosolyognak, valahányszor a délutáni órákban kikocsikáznak a korzóra. A jobb módú háremek előtt szaiszok futnak, fölemelt nádpálcával, a nyilt hintókban négyesével helyezkednek el a hárem szépségei s a szerecsen kocsis mellett elhízott eunuchok ülnek. A töröknők gyorsan vénülnek s épen ugy, mint a férfiak, korán elhíznak. Az arab az egyiptomi lakosság zöme. Valamikor hatalmas államalkotó és kulturális erő lakozott bennök. Ma alig van egyéb jó tulajdonságuk annál, hogy szívesen hajlanak az európai mivelődés felé. Hanem az európai erkölcsöktől még nagyon messzire esnek. A nő teljesen alárendelt szerepű, inkább engedelmes cseléd, rejtett rabszolga, mint élettárs. Gyermekkorában alig tanul meg egyebet a Korán olvasásánál, mert kora ifjúságában már látatlanban férjhez vagy a hárembe adják valakihez. Ha az asszony ura nincsen megelégedve vele, akkor rövid uton kiutasítja házából s élete fogytáig némi járandóságot biztosit neki. Az elvált arab nő nem mehet férjhez vagy elzüllik vagy szolgálatot vállal. Az arab nők kék vagy fekete hosszú ruhában járnak, keblöket, karjaikat, állukat és homlokukat tetoválják. Szeretik a csillogó villogó ékszereket. Nemcsak karjukon és kezök fején, de lábukon is pereceket hordanak s mind a két kezök tele van gyűrűkkel. Termetök alacsony, kissé zömök, járásuk lomha, mozdulatuk fáradt, húsos ajkuk, tüzes fekete szemök sóvárgó. A fátyol (burko), melyet sajátszerű kis henger erősít a homlok tövéhez, inkább megszépíti, mint eltakarja titkolt arcukat. A beduinok a puszták fiai. Szenvedélyesen villogó ádáz szemök, kiabáló vad beszédjük és haragos természetök van. Nőik vad szépségűek, férfias termetűek. Szintén kisebb számú, de teljesen kiváló faj a jövevény nubiai majdnem aránytalanul magas csontos termetével s föltűnően vékony lábszáraival. A szerecsen nök többnyire rabszolgák ivadékai. Nagy ritkán akad közülök olyan kevésbbé rut, a kit a nemesebb származású egyiptomi mohamedán feleségül venne vagy háremébe fogadna. A szomszéd országból a szudáni nők csak elvétve fordulnak meg Felső-Egyiptomban. A Nílus vize nem szépítette meg visszataszító arcvonásaikat. Kagylókkal és korálokkal ékesítik keblöket, fülökre óriási karikafüggőket raknak s orrukba karikát fúrnak. A csodálatos keverékű egyiptomi nők közül az európaiakat és amerikaiakat leginkább érdeklik a táncosnők a gavazik. Már az ó-egyiptomiaknál a táncosnők külön osztályt alkottak. A mai táncosnő, a gazije (többesben gavazi), Egyiptom összes népfajából kerül ki. Vannak köztük felláh nők, arab lányok, török szépségek, szerecsenek, sőt már európai pillangók is. A Nilus tündérei valamennyi nagyvárosi mulató helyiségben épen ugy feltalálhatók, mint a legrongyosabb falvakban. Az egyiptomi nép főmulatsága a fantázia. Nagyon eredeti mulatság. Fantasztikus kivilágítás, rikitó lobogódisz, vidám zenebona, általános lakmározás és gavazi-tánc a mulatság veleje. A gavazikat különös zenészek kisérik. Az egyiknek kicsiny dob (darabukke) van a kezében, a másik kurta tamburint ver, a harmadik nádsipon (zebabe) játszik, a negyedik énekel, az ötödik bolondozik. Ez a faun (gais), vagy udvari bolond a ki arra való, hogy a táncosnőket kifigurázza. A gavazik élénk színű selyemszoknyában, fehér harisnyában, piros papuccsal s felső testükön rikitó trikóban jelennek meg a közönség közt. A nyakuk tele van csörömpölő jutányos ékszerek-