ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-07-27 / 30. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. július 27. 30. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A felkelő rémek. Esztergom, 1913. július 26. Nem jó a rémeket felidézni, veszedelmes az ördögöt a falra festeni, de mégsem tehetjük meg, hogy „tüzet" ne kiáltsunk, amikor a gyújtogató a házunk eresze alá tartja a csóvát. Mind inkább bebizonyosodik, hogy a kath. szellemű politikusok régen éles szemmel szemlélték a korukbeli eseményeket s azokban olyan törekvéseknek magvait ismerték fel, amelyeknek elpusztitására célra vezetőnek tartották a magyar katholicizmusnak egy táborba való terelését s a más törekvésű magyaroktól való éles politikai elválasztását. Évtizedeken keresztül fáradtak, törték magukat, áldoztak vagyont, pénzt és egészséget ezen nagy cél elérésére azok a nagy emberek, akik közül csak az egy Zichy Nándort emlitem és sajnálkozva kell megállapítanunk, hogy a magyar katholikusság semmiképen sincs egy táborban, söt a különböző politikai pártok keretében elkeseredett harcot vivnak egymás ellen s eközben kiszolgáltatják magukat az ellenségnek és előreviszik a szabadkömivesek s a kevert vallású tömegek gyilkos terveit. Egy kis magja van e hazában a keresztény törekvéseknek s ez a néppárt, amely körül régente hullámzottak és újabban valósággal dühöngenek a gyűlöletnek hullámai. A legmérgesebb nyilakat nem az ellenségek, hanem a pártütő, hamis testvérek eresztgetik testébe épen akkor, amidőn a magyar poliAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az élet Szfinxe előtt. Én az élet vert vándora vagyok. Előttem hegyek és rónák, Sziklák, völgyek kietlen útját Dalolva vándorlom át. Engem nem tör le az átok, Nem ver le sikongó sírás, Nem állja járt utaim soha Hulló könny, levél, írás . . . Én az Isten szabad fia vagyok, Homlokomon Isten csókja ég, Nem hagyhatom pártütőn magára, Megátkozna engem akkor a nagy ég. Ki tudja, hol lesz majd nyugvásom. Hol borul rám a titkos szemfedő, 'Hol fog igézetbe hozni Egy elhagyott, árva, puszta temető. Möst még én vetem a rögöt Futó lelkek koporsójára, Csak az én sírom áll majd siratlan Ismeretlen Szfinxnek módjára. Porubszky Géza. Isten neve, ördög neve. Irta: Csite Károly. Lőcs Istóknak van egy alkalmatos jó órája, melyfe rá sem kell neki tekintenie, mégis alaposan közli vele az időt. Az is igaz, hogy gyakran annyira Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. tikai látóhatáron igen veszedelmes viharfelhők merülnek fel. Régen készülnek már ellenségeink a sötét páholyokban s a felekezeti zajos gyűléseken arra, hogy a kath. egyházra Magyarországban halálos csapást mérjenek. Köszörülték gyilkaikat s tágították lármás torkaikat éveken keresztül s csak az alkalmas pillanatot lestek, hogy eredményesen felléphessenek ellenünk. Mindenekelőtt a hatalmat kellett a kezükbe keríteni, miért is kath. vezérférfiakat fogtak maguknak, akik beleszédültek hizelgéseikbe s a bennük bízóknak nagy seregét is magukkal rántották. Keserves az emlékezés, de azért tanulságos lesz felidézni a munkapárti választásokat, amikor is azzal nyerték meg a papok bizonyos részének és a katholikusoknak támogatását, hogy a munkapártban van Zichy János miniszter, öt támogatnunk kell s meg kell választani mindazokat, akik a pártban hozzá tartoznak, hogy minél nagyobb súlya legyen a szavának. Könnyű volt balekokat fogni, hiszen a hatalom felé szívesen kacsintgatnak az emberek, a kormánynak készségesen tesznek szívességeket, csak azt nem tudják sokan, hogy mi cimen vethetnék le az ellenzéki köntöst. Zichy János, aki azóta mást gondolt és bizonyára szánja-bánja bűneit, jó cégtábla volt s a jó vidéki konclesők áldották „klerikális nevét," amely megkönnyítette az átvedlés útját. A cégtáblát levették s a munkapárt siet az órája az időjelzéssel, bogy a más pontosan járó órát hatvan perccel is megelőzi. Lám most is féltizenkettőre jár az idő s az ő órája már a delet is elütötte. E miatt, bár a marhák megitatása hátra van, beballag a szobába s asztalhoz ül, várja az ebédet. Természetesen az ebéd késik. Egyrészt azért, mert Julis asszony még most gömbölygeti a konyhában az ágyúgolyó nagyságú kukorica-gombócokat, másrészt vasárnap lévén, a család egyik tagja, azaz a Lőcs família trónörököse, a Pista legényke, még nem érkezett haza a szomszéd falui templomból. Lőcs Istók türelmetlenül vakarja a feje hátúiját s a kalendáriumot kezdi lapozgatni. De üres gyomorral nem izlik az olvasás sem. Amig a gazda a kalendáriumot forgatja, Julis asszony hatalmas párolgó tálat helyez az asztal közepére, a végett, hogy egy kicsit hűljön addig az étel, mig evéshez fognak. Megy azután ki egyéb dolgait elintézni. Ámde Lőcs gazda nem vár sem az asszonyra, sem a fiára, maga elé huzza a tálat s kanalazni kezd. Birkózik a góliát gombócokkal. Annál inkább izlik neki, mert most kivételesen tejes lében úszkálnak a gombócok. S addig-addig kanalaz, mig csak a bölcsen kieszelt kézi és száji szerszám a tál fenekét köszörüli. Kiürült biz a tál, ellenben ugy megtellett a gazda, hogy mozdulni is alig tud. Szörnyű mód fáj a gyomra s kikelt arccal támad az asszonyra, amint bejön a már haza érkezett fiával ebédezni. — Asszony, micsoda mérget tettél a gombócokba ? ! Ugy öldösi a gyomromat, hogy alig tudom tűrni! Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Tisza Istvánt tűzte ki az ajtó fölé. Ez a körülmény azt jelenti, hogy a kath. Zichy szerezte a hatalmat, de a kálvinista Tisza fogja felhasználni, kizsákmányolni és gyümölcsöztetni. Itt aztán elértünk azon ponthoz amelyről körültekintve látnunk kell a ,,felkelő rémeket." A jogot a munkapárt gyártja s az eddigi jogokat semmibe sem veszik. Nagyon előtérben áll az a gondolat, hogy azok, akik a nemzet jogait, az alkotmányos törvényeket megvetik, tiszteletben fogják-e tartani az ország területén élő erkölcsi testületek jogait s az egyháznak tulajdonjogát. A munkapárt eddig méltó igyekezett lenni a feltűzött címerhez s leszámítva azt az egynéhány ütést, amelyet a keresztény irányzatra mért, igyekezett a katholikusság rokonszenvét is biztosítani. Ha azonban továbbra is következetes akar maradni, alkalmazkodnia kell az uj cégtáblához, már pedig a Tiszák ösi politikájától mentse meg az Isten Magyarországot. Félő, hogy Tisza István szakítani fog a Budapesti Hirlap által neki és a munkapártnak bediktált „katholikus" irányzattal. Legalább a Balthazar szuperintendenssel megkezdett titkos játékot általánosan úgy Ítélik meg, hogy Tiszának szándékai vannak a kath. egyház ellen és bár az eddigi eljárása még nem volt nyilt támadás, a jövőben el lehetünk rá készülve, hogy a protestáns templomavatásokon és kerületi gyűléseken eldörgött szózatai szellemében fog eljárni. A „katholikus" munkapárt a francia Julis asszony nem a legjobbat sejtve, tekint a tálba s a következő pillanatban ugy összecsapja hatalmas tenyerét rémültében, hogy Lőcs gazda csuklani kezd s ijedten mondja: — Majdnem azt hittem, lőttek valahol! — Belődözte ám kend a sok gombócot mind a gyomrába! Nézhetjük most a tál fenekét. De micsoda borzasztó gyomra is van kendnek! — szól Julis asszony nagy bosszúsággal s aztán fiához fordul: —• Hogyan szereted jobban, fiam, a tojást? Egy párat készítek a mi számunkra, ha már apád mindent megevett előlünk. —• Legjobban szeretem a tojást akkor, mikor a lábas fenekéről mosolyog rám; — előzi meg fiát Lőcs gazda a felelettel. — Ma hát nem fog mosolyogni kendre a sült tojás, annyit biztosan mondhatok! — szól Julis asszony s a konyhába megy a fiával rántottát enni. Lőcs gazda méltatlankodik, hogy őt megcsalják. Neki meg kell elégedni kukorica-gombóccal s azok pedig rántottát lakmároznak. Ezen méltatlankodása közben jut eszébe, hogy marháit még nem itatta meg. — Asszony, gyermek! — szól be a konyhában ebédelőkhöz, — nem jól érzem magamat: itassátok meg ti ketten az állatokat! — Hogyne! jó is volna kendnek addig is heverészni, ugy-e ? Menjen csak kend maga a fiával. Mozogjon, nehogy még megfeküdje gyomrát a sok étel. Elég nekem a dolgom anélkül is, — szól ki Julis asszony erélyes hangon. Lőcs gazda kénytelen, kelletlen a kúthoz ballag s a vizzel telt nagy csöbört rúdon vállukra