ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-07-20 / 29. szám

sirunk, kesergünk, kezünket tördeljük. És zokszó nélkül tűrünk. Az állami szerkezet sybarita vázai, a tanítók, az állami alkalmazottak és a többi hasonszőrű rendbeliek épen ez okból nem állanak elé jogos és méltányos megélhetési követeléseikkel. De hiába is! Az illető szakminiszter sopánkodva, szemeit forgatva folyton azt az ismerős refrént dúdolja fülünkbe: Üres a kassza, Nincs bankója már! Ilyenkor pedig a fehér rabszolgáknak köny gyül a szemükbe. A részvét, az együttérzés könye. Sajnálják ezt a szegény országot és lelkükbe te­metik kérésüket. És várnak. Majd ha azt fogják látni, hogy ha az ország kasszája engedi, akkor járulnak majd ismét panaszukkal a kormány elé. Addig várnak, ámbár gyomruk korog. Nem épen az éhségtől. Nem. Hanem a jobb falatért. És várnak. Azonban dehogy is szegény ez az ország. Dehogy is. Hiszen a jelek azt mutatják, hogy van bőven pénz. S a jelek pedig sose csalnak. A gon­dos és az ország sorsát nagyon is szivén viselő magyar kormány nagy körültekintéssel elhatározta, hogy két uj miniszteri tárcát fog szervezni. No igen, mert kevesen vannak. Mikor olyan szörnyen kevés a miniszter. Kell még szervezni legalább kettőt. Ha jól meggondoljuk a dolgot, rendén is van ez. Mert hát édes jó Istenem, mivel lehessen a bokros és ágas-bogas érdemeket jobban megjutal­mazni, mint bársonyszékkel? Haj, mennyi, de mennyi sógor, koma, rokon van a világon. És azok nem élhetnek csak meg a levegőből? Kell azokról is gondoskodni, mint az ügyefogyottakról, vagy a menedékbeliekről. És ez okból nagy bölcsességgel, felebaráti szeretet nemes eszméjétől sugaltatva, elhatározta a legfőbb forum, hogy zsiros falatokat juttat a sok rokonnak, komának sógornak, puszipajtásnak és a bokros érdemeknek. És szervez két uj minisz­teri tárcát. Tán már meg is rendeltetett az illető kárpitosnál a süppedő bársonyszék; amelynek el­nyerése végett megindul a nyári hajtóvadászat. Megindul a zsiros falatért a kilincselés. A két miniszter mellé bizonyára kell legalább is két-két államtitkár. A két-két államtitkár mellé miniszteri tanácsosok, osztály tanácsosok és több más „csosok". És a kis, szerényke játszadozás csak legalább is egy milliócskába kerül. Vagy többe is. És a szegény ország egy-két milliócskával többet fog kiizzadni, mert az állam „létérdeke" ugy kivánja. Ez a kívánság pedig okvetlen teljesítést érdemel, mert tekintettel a tekintendőkre, a sógorra, komára, bokros érdemekre, a közügy terén szerzett elismerésekre, okvetlen kell ezeknek az uraknak fényes fizetés, zsiros falat. Aki pedig nem rokon, nem koma, nem puszi­pajás, az hallgasson, az fogja be a száját, tegyen vattát a fülébe, hogy éhes gyomrának hangos korgását ne hallja. Mert nincs az országnak pénze az ilyen haszontalanságokra. Kell a pénz másra, okosabb dolgokra, miniszteri tárcákra. Fidibusz. Krónika. Esztergomban mult vasárnap Német rendőrkutyák jártak. Kerítésen, létrán másztak S díjat nyertek aztán másnap. Csuda is volt nézni, kérem, Hogyan jártak ott a réten. Megcsípték ők a lókötőt. Bármint bujkált, bármint szökött. Merre lábalt, kiszaglászták S ha megcsípték, jól megrázták, Sípra, szóra ráhallgattak És vezényszóra ugattak. Csudadolog, mondom, kérem; De ezen a kutya-héten, Épen közepén a nyárnak, Kutya esős idők jártak. És ebben a finom nyárban Nem a kutyákat csodáltam. Hanem azt a tiszta Napot, Mely ma végre felragyogott! (-•) Nemzetközi rendőrkutya-verseny Esztergomban. Egyszer volt Budán kutyavásár . . . elmond­hatjuk mi is: egyszer volt Esztergomban nemzet­közi kutya-verseny. Daliás rendőrkapitányunk, Pe­terdy Kálmán érdeme, hogy a modern kriminal szolgálat e nagy vívmányát szemléltetően bemutatva láthattuk a kies Primás-sziget mezőin és bozót­jaiban. A verseny két napig tartott u. m. 13. és 14-én. A második napot valóságos ünneppé avatta József főherceg megjelenése, ki másfélóráig nézte a rendőrkutyák bámulatos bravúrjait, s a látottak felett legmagasabb elismerését fejezte ki. A ver­seny védnöke Meszlény Pál főispán volt. A ver­senyen résztvettek német, magyar és horvát rendőrtisztviselők, illetve dresszirozott rendőrku­tyáik. A rendőrkutyák hazája. A versenyt Európa leghíresebb rendőrkutya­idomitója vezette Jurisch Frigyes porosz rend­örkomisszárus, ki a Westfália-i Iserlohn-ban nagy intézetet vezet, melyben egész Európából odase­reglett rendőr és csendörtisztviselők sőt katona­tisztek végeznek vezetése alatt hat heti rendőrkutya idomító kurzusokat. A német kormány hathatósan támogatja a vállalatot, mert mint maga a porosz belügyminiszter kijelentette: a mily mértékben sza­porodnak a rendőrkutyák, oly mértékben csökken a betörések száma. Iserlohnban nagy rendőrkutya­tenyésztés folyik, onnan származik az esztergomi rendőrség jeles „Princ" kutyája is, melyet Graeffel János praelátus bőkezűségéből vásárolt az eszter­gomi rendőrkapitány, a ki azóta szintén tenyészt és idomit Magyarország számára rendőrkutyákat. A rendőrkutyák bravúrjai. A mig a detektív okoskodással iparkodik kisütni a sötét éjszakákon tanuk nélkül elkövetett betöréseket, gyilkosságokat, az összeköttetések szá­lai nyomán, melyben a hely vagy a személy állott, addig a kutya körülszaglássza a helyet, a kilin­cset, a keresett személy ruháját, nyomait és igy igazán tüskén-bokron, kőrakáson mocsáron keresz­tül követi a nyomot, néha 10-—20—30 órával a bűntett elkövetése után, fölmászik a fára, a ház­tetőre, elhozza a talált bűnjeleket, tárgyakat, és 300—400 embernyi tömegben is kiugatja a rablót vagy gyilkost. Megtörtént, hogy egy lopott borjú már le volt nyúzva és bőre zsákba dugva. A rendőrkutya a nyájtól kiindulva először megtalálta a borjú bőrét a zsákkal egy parasztházban, s minthogy ennek tulajdonosa ártatlanságát hangoztatta (csak a zsákot kölcsönözte a tettesnek, a kutya ujabb szimatolás után egy kőbánya felé tartott, hol 300 munkás dolgozott. A rendőrtisztviselő a munká­sokat sorbaállitotta, s a kutya egymásután meg­szagolva a munkásokat egynek megragadta a kar­ját s megugatta. A munkás annyira megijedt, hogy bevallotta, miszerint ő a tettes. Egy kis leányka elvesztett öt márkás pénzdarabját megta­lálta a kutya s kihozta a patakból! Egy elveszett gyermek nyomát követve megtalálta mindazon helyeket, a hol a gyermeket tényleg látták, végre egy gátnak iszapjába fúlva megtalálta. Hideg téli éjszakákon félig vagy egészen megfagyott embe­reket kiugatnak, merényletek szerzőit nyomon kö­vetve kikutatják stb. A rendőrkutyák bámulatos dresszurájának leg­főbb mutatványait bűnjelek megtalálását, nyomok követését a magas fűben, fára-létrára mászás a bűnös után, vizből mentés stb. mind bemutatták a Prímás-szigeten. A rendőrkutya-verseny. Vasárnap és hétfőn folyt le Esztergomban az első nemzetközi rendőrkutya-verseny. A két napos verseny erkölcsi diadalát képezi, hogy ez a mozzanat a magasabb körök érdeklődését is fel­keltette, sőt maga József főherceg is megjelent és elismerését fejezte ki a látottak fölött. A Peterdy Kálmán rkapitány kezdeményezésére és Meszleny Pál főispán elnöklete alatt alakult rendőrvédőkutya egyesület első fényes sikere volt ez s miként azt a fenséges vendég is megjegyezte, a további si­kerekre biztató példaadás, hogy miként lehet ko­moly törekvéssel egy szép célt szolgálni. A versenyen Ő cs. és kir. fenségén, József főhercegen kivül a belügyminisztériumból dr. Pe­káry Ferenc m. oszt. tanácsos, Bonis István r. tanácsos, a földmüvelésügyi minisztériumból dr. Balogh Sándor m. titkár, mig a budapesti állam­rendőrségtől dr. Gegus Dániel és Miskolczy László r. tanácsosok több tisztviselővel szintén megje­lentek. A versenyen bemutatott ebek között termé­szetesen a németországi iserlohni telep kitűnő idomitásu példányai voltak a legjobbak, ami ter­mészetes, mert Németországban már régen ko­molyan foglalkoznak a közbiztonság fontos eszkö­zével, a rendőrkutyával. Nálunk, Magyarországon csak nemrég Esztergomból indult meg az erősebb akció a rendőrkutya használat általánosítására s s eddig csak egyes ambiciózusabb rendőrtiszt fog­lalkozott vele, de ezeknek is annyi kicsinylést és főleg ostoba gúnyt kellett elviselniük, hogy egyi­kük sem kaphatott kedvet egy országos akció megindítására. A verseny eredménye. A kétnapos rendőrkutya-verseny eredményét hétfőn hirdették ki. Jurisch Frigyes iserlohni ren­dőrkomisszárus, mint versenybíró, kijelentette, hogy a porosz rendőrkutyák óriási fölényét tekintve, a magyarországiaknak kell kiadni a dijakat és igy a saját nevelésű „Greif" ebét, mely olyan bámu­latos produkciókat végzett, valamint a szintén Iser­lohnból hozott másik két rendőrkutyát versenyen kivül helyezi. Bitka önzetlen és korrekt eljárását azzal indokolta, hogy a verseny tulajdonképpeni célja az, hogy a rendőrkutj-a alkalmazását nép­szerűsítse Magyarországon s nem volna helyes, ha a hazai dijakat a bizottság külföldieknek osz­taná ki. Ő — úgymond — bármikor eljön Ma­gyarországba és máskor is hoz magával ebeket, de csak azért, hogy bemutassa, milyennek kell lenni az igazi rendőrkutyának. Bár — úgymond — hiszi, hogy egy-két év múlva Magyarország is ál­lithat majd versenybe olyan ebeket, mint az iser­lohni telep. A versenyrendező bizottság azonban mégis tiszteleti jutalomdijat adott a derék rendőrkomisz­szárusnak és arany érmet a telepnek. Úgyszintén versenyen kivül jutalomdijat ajánlott fel a verseny főrendezését végző Peterdy Kálmán rendőrkapi­tánynak és ezüst érmet az esztergomi „Princz" rendőrkutya működéséért. A versenyben résztvett magyarországi rendőrkutyák a következő dijakat szerezték meg gazdáiknak: I. Bach Károly Eszék városi rtisztviselő „Geif* kutyája gr. Széchenyi Emil orsz. képviselő diját: 100 koronát aranyban s az Osztrák-Magyar-Rendőr­és Hadikutya Egyesület bronz érmét nyerte. II. Dr. Sachs Alfréd újpesti fogorvos „Lotte" kutyája a m. kir. földmívelésügyi miniszter 150 koronás diját. (Mahagoni dohányzókészlet). III. Bach Károly Eszék városi rtisztviselő „Lóra" kutyája Győr város diját. (Íróasztal készlet 75 kor. értékben.) IV. Bach Károly Eszék városi rtisztviselő „Harasz" kutyája az Esztergomi Takarékpénztár 50 koronás diját. (Dohánykészlet). V. Dr. Szakái József szegedi rendőrkapitány „Sátán" kutyája az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank 20 koronás diját. (Egy fehér fémből készült rendőrkutya, levélnyomó asztaldísz). VI. A három eszéki rendőrkutyavezető ren­dőrnek az esztergomi Főkáptalan 50 koronás dija. VII. Grämar Ferenc iserlohni rtiszt Polsterer Henrik bécsújhelyi Tierfutter Fabrik tulajdonosának 2 darab régi császári arany diját kapta. VIII. Mikus Imre esztergomi cimz. rtizedes­nek dr. Frey Vilmos esztergomi árv. h. elnök 50 kor. dija. Versenyen kivül: Jurisch Frigyes iserlohni rendőrkomiszárusnak a m. kir. belügyminiszter 300 korona dija, az Osztrák-Magyar-Rendőr- és Hadikutya Egyesület arany érme és meszleni Mesz­leny Pál főispán egyesületi elnök tiszteletdija. Peterdy Kálmán esztergomi rendőrkapitány­nak a m. kir. földművelésügyi miniszter 150 kor. értékű dija (íróasztali óra sportképpel) és az Osztrák-Magyar Rendőr- és Hadikutya Egyesület ezüstérme. A versenydijak kiosztása után a vidéki rend­őrtisztviselők és vendégek tiszteletére társasva­csora volt Kovácspatakon, természetesen felköszön­tőkben sem volt hiány és leginkább a daliás porosz rendőrkomiszárust ünnepelték. A banketten részt­vett dr. Pekáry Ferenc min. osztály tanácsos, Bonis István r. tanácsos, Balogh Sándor m. tit­kár és vagy 25 vidéki rendőrkapitány, valamint az esztergom-megyei tisztikarból is többen. A 11 órai propellerrel jöttek haza a társaság esztergomi tagjai s ezzel minden fázisában véget ért a két­napos esztergomi rendőrkutyaverseny, mellyel ím az első lépést tette meg az első magyar ilyen célú egyesület. Az első lépést, de hogy egyúttal nem az utolsót, ebben a tekintetben biztató jele­ket látunk a verseny erkölcsi sikerében. * Személyi hirek. Dr. Horváth Ferenc és dr. Rott Nándor prelátus-kanonokok a mult hét folya­mán hosszabb tartózkodás céljából visszatértek Esztergomba. * A hercegprímás köszönete. Dr. Csernoch János hercegprímás Karlsbádból meleg hangú le­velet küldött Brühl József prelátus kanonoknak s a levélben köszönetet mond a szent Anna temp­lom részére tett 3000 koronás alapítványért.

Next

/
Thumbnails
Contents