ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-07-13 / 28. szám

megrakodva. Hát ezt csak igazán a világhatalommal rendelkező nagy urak engedhetik meg maguknak. Nem szegény embernek való. Dehát — valljuk meg az igazat — felette megható is egy állapot az, midőn egy valakit, egy nagy, igen nagy valakit díszpolgárrá választanak. Magamfajta szegény földi halandó el se tud ilyen kárhozatos s valószinüleg az önkivüliséggel párosult lelki állapotot képzelni. Mert ez csak akit választottak privát szórakoztatására talált fel holmi alvajáró ember. De nem csak az boldog, akit tiszteletből, szeretetből vagy talmi imádatból díszpolgárrá választanak. Nem bizony, legalább ahogy a mese szól, azok is szerfelett boldogok, akik a díszpolgári választást megejtik, vagyis maguk a választók is. Illő példa erre nemes Arad városa. A díszpolgárrá választás napján az aradi nemzetbeli olyan extázióba esett, hogy a legnagyobb fokú boldogságtól megittasodva egymásnak rohantak az indiánusok harci riadójának eléneklése mellett és csupa örömből egymás fizimuskáját cirógatták vala még nyájasan kedveskedve. Lám milyen különös hatásokkal van felruházva ez a fiatalkori betegség A rosszmájúak ugyanazt rebesgetik, hogy az ellenzék és a munkapárt kölcsönös hadüzenete folytán keletkezett ez a trójai ütközet, tehát nem keil mindenkinek hitelt adni. Hát Debrecenben, a cívisek városában ! No ott van aztán csak kuruc világ. Ott az egész civisség rajong a díszpolgárért. Úgyhogy egy külön küldöttséget menesztett a főkapitányhoz sok mi egyébért. A főkapitány pedig in illó tenyere bajuszát pödörgetve kijelenté a küldöttség előtt, hogy csak tessék sok hangulag, nagyon sokhangulag megválasztani a díszpolgárt majd ő gondoskodni fog hűsítő italokról, merthogy még van a világon elég gépfegyver. Úgyse kell a rác népségnek, hát egész jó mulatság lesz a választás napján csupa szórakozásból a gépfegyverekkel játszani. Nos hát boldog az egész ország. Nagyon boldog. Nyakra-főre választja meg díszpolgárát mélységes tisztelettel és ragyogással. Jól értesült forrásból tudjuk, hogy legközelebbi napokban Bazin város is, nemkülönben Kóka rendezetlen község is díszpolgárrá választást fog eszközölni. Kár hogy ott nincsen olyan áldozatkész főkapitány mint Debrecenben és igy bizonyára el fog maradni a gépfegyverrel való nemes szórakozás és testedzés. Azonban meleg nyaklevesekről és szurokba mártásról fog gondoskodni a díszpolgári választást megejtő rendezőség. A jég elveri határunkat, de mi azért csak karneválozunk és járjuk a bolondját. Utóvégre ártatlan szórakozás az egész. Nemde? Fidibusz. Mindenki szép szóval köszöntötte, még a büszke udvarmester is. Igy került föl végre a fellegvárba. Ott már kiadta Mátyás király azt a parancsot, hogy a jó anyát először is a fiához vezessék. Mátyás király apródja már szolgálatban volt. Daliás, karneol gombos, fehér selyem mentéjében zöld atlaszos, türkisz gombos dolmányában, piros, aranysujtásos boka nadrágjában, sárga alacsony csizmában sastollas prém kucsmával és kivont kardjával állott épen a király terme szárnyas ajtaja előtt, midőn megnyílik az előszoba ajtaja és belép csöndesen, álmélkodó áhítattal, az ő szerény édes anyja. Igazán tündérmesébe illő, gyönyörű, szivet boldogító jelenet volt. Most látta először édes fiát ilyen fényes díszben, ilyen királyi dicsőségben. Még legszebb álmát is fölülmulta ez a fönséges látvány. Mátyás király apródjának az öröm csillagjai ragyogtak szemeiben. Gyorsan aranyos hüvelyébe tolta fényes kardját és igazi, édes, gyermeki odaadással és forró szeretettel rohant anyjához, akit megölelt és megcsókolt boldogan. Az első szókat is csak csókok fejezték ki. Végre megszólalt a daliás ifjú: — Hogy van az édes apám ? — Hála Istennek már tul van a veszedelmen. — Hol sebesült meg, szegény? — Kardtól a fején. — És mit üzent nekem? — Ezt a csókot küldi homlokodra. Mégis tetézte az apai csókot anyai rádásokkal. Ekkor értesült az ifjú, hogy Mátyás király száz aranyat küldött hős vitézének. A jó asszony megdicsőülten folytatta: — És most, édes fiam, a fölséges király ezt a csodálatos jóságát jöttem megköszönni. Krónika. — A „Krinolin hid

u-ről. — Idegen, ha eljössz városunkba nyáron, Nagy változást láthatsz minálunk immáron. Nálunk is felbontva széltében az utca, — Mért ne tennők mi is, ha Budapest tudja! De ami bizonnyal sajnálatod tárgya, Eltűnt a városnak nyolcadik csodája. A ,Krinolin" hidat kell érteni ezen, Melyet szétromboltak az elmúlt heteken. Pedig bizony joggal mutathattunk rája, Nem volt ilyen hid több szerte a világba. Olyan hidat hol is láthatott az ember, Amelynek tetején terült el a tenger? Nem alatta volt víz, de a tetejében, Hiába csinálták négyszer is egy évben, Ugy hogy a műszaki kirendeltség végül Elsöpörte most már a földnek szinérül. Most már csak viz marad, de a hidnak vége, Eltűnt Esztergom e nevezetessége. Nem sajnáljuk nagyon, ugyan miért tennők, Hid nélkül is talál sarat itt a felnőtt. Sőt amikor majd a „Krinolin" hid helye Sárral, pocsolyával nem is lészen tele, — Csupa megszokottság vesz erőt mirajtunk, Ha már közelében nagyokat sóhajtunk . . . (-•) A rendőrkutya verseny sorrendje. Az egész ország sajtója foglalkozik a vasárnap és hétfőn Esztergomban rendezendő nemzetközi rendőrkutyaversennyel, mely iránt nemcsak az ország rendőrhatóságai, hanem maga a kormány is érdeklődik. A versenyre eddig értékes dijakat adott a földmivelésügyi és belügyminisztérium, továbbá 50 koronát az esztergomi főkáptalan, 50 koronát az Esztergomi takarék, 20 koronát pedig az Iparbank. Az osztrák rendőr- és hadi-kutya egyesület értékes arany, ezüst és bronzplaketteket küldött dijak gyanánt. A versenyeken külföldi rendőrkutyákkal végeznek majd igen érdekes mutatványokat, melyeket a hires iserlohni rendőrkutyatelep vezetője Jurisch Frigyes német rendőrkommiszsárus fog vezetni. A versenyre szánt ebek, mintegy 10 drb. már szombaton megérkeztek. A verseny, mely előreláthatólag nagy közönséget vonz Esztergomba, a primás szigeten lesz, a következő sorrenddel: I. nap. Vasárnap délután fél 2 órakor külés belföldi rendőri szolgálatban álló rendőrkutyák bemutatása a rendőri szolgálat körüli működésükben. (Őrzés, nyomozás, támadás, üldözés, bekisérés, vizből való mentés, stb.) Az apród a meglepetéstől csak ámult-bámult. Végre megszólalt: — Száz aranyat édes anyám ? Szent Isten, hiszen ez nagy vagyon! — Annyit bizony édes fiam. El se birjuk költeni a mi életünkben. — Hála Istennek csakhogy még édes apám is élvezheti fölséges királyunk kegyelmét. — Én is azt mondom, hogy hála Istennek és hála a királynak. Övé a mi szivünk-lelkűnk, életünk, annyira szeretjük. Hiszen királyválasztó nótánk szerint is igaz: Mátyást mostan választotta, Mind ez ország királyságra, Mert azt adta Isten nekünk, Menyországból oltalmunkra! Erre már váratlanul kinyílt a királyi terem faragott, aranydiszű, diófaajtaja. Vagyis csak az az omladozó óriási perzsa szőnyege mozdult meg, mert a befelé nyíló szárnyak már úgyis nyitva voltak. Mátyás király fölségesen mosolyogva nézte a hős révkapitány derék feleségét, amint szivére ölelve csókolgatta még mindig egyetlen fiát, aki a híres népdal idézése után anyja keblére borult. •— Ilyen szép jelenet valóban jól esik szememnek, szivemnek egyaránt — kezdte a király. — Ha meg is zavarom boldogságtokat, ne bánjátok meg. Mert minden uralkodó csak annyit ér, amennyire alattvalói szeretik. Vidd át jó asszony, derék uradnak királyi üdvözletemet, te pedig hagyd itt kincsedet nekem kedves ajándéknak. Közel lesztek úgyis egymáshoz, mert közel vagytok szivemhez. Kedvelt apródom mától kezdve fizetést fog kapni és rangjában előlép. Mert a derék apáért megérdemli fia is a jó Isten áldását. És most vigadjatok néhány óráig, szivetek szerint váramban. II. nap. Hétfőn délelőtt 8 óra 11 perckor az esztergomi vasútállomásra érkező vonatnál a kormány kiküldötte és magyarországi rendőrtisztviselők országos egyesülete küldötteinek és a velük érkező vendégeknek fogadása. Délelőtt 10 órakor a verseny megnyitása a primás-szigeti versenytéren a cs. és kir. 76-ik gy. ezred zenekarának közreműködése mellett s a rendőrkutyák elővezetése, mint az első napon. Délután 5 órakor a verseny befejezése s a dijak kiosztása, ezután Jurisch Frigyes iserlohni (Németország) rendőrkommisszárus, az I-sö porosz rendőrkutya iskola parancsnoka német nyelven felolvasást tart a rendőrkutyának a bűnügyi nyomozások terén való alkalmazásáról, mely felolvasást Peterdy Kálmán esztergomi rendőrkapitány magyar nyelven ismerteti. Este 8 órakor a csavargőzösön társas kirándulás Kovácspatak nyaraló telepre. Este fél 9 órakor társasvacsora Kovácspatak nagyvendéglöjében. (Egy teríték ára 2 kor. 50 fii. A résztvenni szándékozók vasárnap délután a verseny pénztáránál jelentkezhetnek.) Éjfélután a csavargőzös az Esztergomba viszszatérö kirándulókat ötven fillér viteldíj mellett visszaszállítja. * A hercegprimás és a katholikus naggyülés. A november hónapban tartandó nagygyűlés előkészítő bizottsága nevében Zichy János gróf elnök a fővédőség elvállalására felkérte Csernoch János dr. hercegprímást, aki erre a következő választ küldte: „Nagyméltóságú Gróf V. B. T. Tanácsos, Elnök Ur! A mint Excellenciádnak f. hó 23-án hozzám intézett nagybecsű leveléből igaz örömmel értesülök, az Országos Katholikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött előkészítő bizottság a XII. Országos Katholikus Nagyülés idejét a f. évi november hó 9—11 napjaira tűzte ki. Erősen hiszem, hogy az egész hatholikus Magyarország ujjongó örömét fejezhetem ki, a melyet a nagy csapatszemle közeledtével érez. A mily gazdag a mi korunk eseményekben, a mily gyors és változatos az egymást kergető szellemi irányok élete, oly sok anyag halmozódik fel egy esztendő alatt is, amelyet gyűléseinken meg keli tárgyalnunk. Annál több munka gyűlt össze két hosszú esztendő alatt. Azért kettős lelkesedéssel kell készülnünk a 12. katholikus naggyülésre, amelynek már csak azért is fényesnek és nagyszabásúnak kell lennie, mert ennek keretében ünnepeljük az egyház 1600 éves szabadságának jubileumát, a világ legdicsőbb szabadságharcának gyümölcsét: a lelkiismereti szabadságot. Szabad nemzetünk katholikusai bizonyára eddig nem látott számmal jönnek a XII. nagyülésre, hogy a mártírok vérén szerzett szabadságon örvendjenek. Megragadom az alkalmat, hogy az Országos Katholikus Szövetségnek a nagyülés előkészítésének nagy munkájáért őszinte elismerésemet és bensőséges hálámat fejezzem ki. A Szövetségnek hivatása, hogy a legkiválóbb katholikus vezető emberekből vezérkart alakítson s azután ennek tervei szerint a külömbözö katholikus mozgalmat, egyesületeket és társulatokat egységesen irányítsa. A XII. nagyülésnek elemi erővel kell követelnie a katholikusok egységét s ezen szent óhajtásnak megfelelőleg a központi szervnek, az Országos Katholikus Szövetségnek, megizmosodását és jelentőségében emelkedését. A XII. országos katholikus nagygyűlés előkészítésének költségeire 400 koronát küldök és a felajánlott fövédnökséget készséggel elfogadom. Fogadja Excellenciád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Esztergomban, 1913. jun. 27. Csernoch János s. k. hercegprimás, esztergomi érsek." * A béesi nuncius a Pázmáneumban. Ő Szentsége követe a monarchiában néhány nap óta a Pázmáneum lakója. Ugyanis a munciatura régi házát eladták s mig az uj felépül, a nuncius a Pázmáneumban tölti a néhány hónapot, hol az üresen levő rektori lakosztályt engedték át neki, ugyanott magán kápolnát is rendeztek be számára. Vele együtt lakik a titkárja is és később el fognak jönni a többi, hivatalában segédkező papok is. A nuncius folyó hó 7-én hétfőn érkezett meg a Pázmáneumba s ott fog tartózkodni az egész nyár folyamán mindaddig mig az uj házban rendes lakását elfoglalhatja. * A póstafőnök kinevezésé. Zemplényi Gyula felügyelőt esztergomi póstafőnökké nevezte ki a miniszter. A lelkiismeretes pontosságáról ismert hivatalnok már 25 éve mőködik a helybeli postánál és másfél év óta, mint helyettes vezeti az itteni hivatalt. A kinevezés általános örömet keltett az uj póstafőnök ismerőseinek körében és a közönség között.