ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913
1913-01-19 / 3. szám
mert a csökönyösség e tekintetben még mindig forradalomra vezetett. Természetes dolog, midőn mi a választójognak olyan reformjáról beszélünk, mely igazi és hamisítatlan népképviseletnek veti meg az alapját, mi a jogkiterjesztésnek elkerülhetetlen keresztülvitele mellett, sőt jóformán az elé kell, hogy helyezzük az intézkedéseket, melyek a választás tisztaságát biztosítják. Itt megint a titkos választás áll, mint alkotmánybiztositék első helyen, s azért jelenleg az egy Poroszország kivételével minden európai államban ezt gyakorolják. Megjegyzendő, hogy midőn mi a titkos választási módról beszélünk, mi ezalatt nem azt a svindl-módszert értjük, melyet nálunk a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál gyakorolnak. A nyugateurópai államok sokféle tapasztalatot szereztek már, hogy a titkos szavazás mellett minő visszaéléseket lehet elkövetni, és hoztak is törvényeket azok ellenében. Nálunk, hol a választási korrupció oly általános, hol, ugy mondhatom, azt csaknem magától értődő dolognak tartják, a lehető legszigorúbb törvényeket kell hozni mindennemű visszaélések megfékezésére. Nem akarunk e cikkünkben a kormány által beterjesztett választójogi reformjavaslat részletes bírálatába bocsátkozni. Annyit azonban a mondottak után mindenki beláthat, hogy ez a javaslat, némi külső formaváltozás mellett, nagyjában és lényegében, a régi állapotokat kívánja fentartani, s hogy ennélfogva az alkotmányfejlődés és a gyengék védelme szempontjából semmit sem jelent, — lehet, hogy mínuszt, azaz apadást jelent. A jogkiterjesztés tulajdonképpen csak a papiroson van meg, mert ha a jog gyakorlata végett a személyes jelentkezést kívánják, talán a gyakorlatban kevesebb szavazó lesz, mint most volt. Az egyedüli haladás a szavazás decentralizációjában van, — de nyilvános szavazás mellett ez minden faluban háborúságot jelent. Ha a mi választásaink eddig is fölértek egy kis ostromállapottal, ezután a nagy ostromállapotokat hozzák magukkal. Megemlíthetném ugyan még, mint érdemet, az úgynevezett alkotmányos költségek megszüntetését de azért más módon a szavazatvételnek és leplezett vesztegetésnek tág kapu nyílik. A rendkívül igazságtalanul beosztott választókerületek uj és igazságos beosztásánál pedig még egészen tájékozatlanok vagyunk. Nem tagadjuk, hogy a sok évi mulasztás miatt, most rendkívül nehéz fordulat előtt állunk. Midőn népképviseleti reformról van szó, nem szabad a francia kapkodó methodust választanunk, mely régen csupa ekszperimentálásból állott, s egyik ülésszakból a másikba választotta meg a népképviselet alapelveit, — de azért, ennyi halogatás után, mégis egyszer egy határozott iépést kell tennünk. Ne verjük az időt agyon statisztikázással. Bismarck mondotta, hogy a csaláson kívül, még három neme van a hazugságnak: a szükségbeli hazugság, a tréfa-hazugság! — és a statisztika. Állítsuk föl az igazságos, népünk viszonyainak és szükségleteinek megfelelő igazán demokratikus alapelveket, melyek a keresztény politikától követelt védelmet a gyengék számára biztosítják s teremtsük meg igy a szabad s fejlődő Magyarország alapjait. így jutunk abba a csapásba, melyet számunkra a keresztény civilizáció és őseink példája megjelölt. HÍREK. Krónika. Ilyen tél is régen volt már, régen. No de végre járhatunk a jégen. Befagyott a Kisdunának háta, Nyílik rajta sok korcsolyapálya. És a pályán — mily élvezet nézni: Korcsolyázgat a sok csecse médi. Délután úgy három óra tájban, A jégpályán már vidám világ van. Két kis kezét fehér múltba dugva, Már ott köröz Manci, Tincsi, Jutka. Orcájukat a fagyos szél csókja, Festegeti lilára, pirosra. Egymagukban nem sokáig lejtnek, S ez a kincse a sima jegeknek: Melléjük ront egy csomó gavallér, A fülükre felhúzva a gallér És így esdnek mézes-mázos szóval: „Szabad nagysám? ... « s teljesül az óhaj. És párosan járnak ott a jégen, Szem a szemben, aztán kéz a kézben. Körülöttük emberszólás, tréfa, Mignem aztán végre közbelép a Mama s rászól szigorún a lányra; „Gyere lányom, haza, ozsonnára!". „Két órája, hogy kerengtél eggyel, Mi lesz már a te buksi fejeddel? Akivel te korcsolyáztál, — senki! Partiképest kell máskor keresni. Legyen helyén leányom, az eszed, Ha már az Ég adott végre jeget!" (-0 * Hercegprímás utazása. Dr. Csernoch János hercegprímás, esztergomi érsek tegnap, szombaton déli 1 órakor érkezett Budapestre, mint tényleges főpásztor egyházmegyéje területére. Ezen alkalommal dr. Csárszky István érseki irodaigazgató fogadta. A hercegprímás Budapesten a régi lakásába szállott. * Katonai szemle. József cs. kir. főherceg pénteken délben az esztergomi barakktáborba érkezett, hol a katonaság felett szemlét tartott. * Kanonoki kinevezés. A napilapok híradása szerint a király a dr. Csernoch János hercegprímás által felterjesztett dr. Machovich Gyula tardoskeddi plébánost kinevezte az esztergomi főszékesegyházi főkáptalan mesterkanonokává. A Pór Antal prelátus halála által megüresedett föesperesi stallumba az utána kővetkező főesperes kerül, az utolsó főesperességre pedig Molnár János prelátus, első mesterkanonok neveztetett ki. A főkáptalannak már régi vágya volt, hogy az érdemes és. tudós plébánost tagjai között üdvözölhesse, e vágy a főpásztor kegyessége folytán a főkáptalan általános örömére beteljesedett. Dr. Machovich Gyula Csáporon született Nyitramegyében. 1858 február 11-én. Tanulmányait a bécsi Pázmány-intézetben végezte s 1880 ban okt. 17-én áldozópappá szentelték. Garamkövesdre került káplánnak, majd 1882-ben a budavári plébániára került hasonló minőségben. 1883-ban ceremoniarius lett a hercegprimási udvarban. 1888-ban főszentszéki jegyző, 1889-ben pedig érseki titkár. 1893ban Tardoskeddre helyeztetett ki plébánosnak. 1889-ben lett pápai kamarás. 1907-ben examinator lett a prosynodalis vizsgákon. Nagyfokú irodalmi működést fejtett ki az újságokban. Nagyobb müvei: „Taxii Leo szabadgond. önvallomása." „Ámítás és Valóság." 2 kötet. „A liberalismus bün." „Az 1979. forradalom 100 éves évfordulójára." „A szabadkőmivesség elleni szövetk. kézikönyve." Mindezen könyveket „Csápori" irodalmi név alatt irta. A plébániáján áldozatos lelkipásztori életet élt és most ezen neves férfiút a városunkban székelő főkáptalan tagjaként üdvözölhetjük. * Főpásztorunk a pozsonyiakhoz. Pozsony sz. kir. város polgársága a napokban üdvözölte Csernoch János dr. hercegprímást. Az üdvözlő feliratot Brolly Tivadar polgármester intézte a föpásztorhoz Kalocsára. Érsekünk meleg hangon válaszolt a pozsonyiaknak és biztosította őket jóindulatáról. * Adományok. Dr. Rott Nándor prelátuskanonok a vágmedencei kath. iskola fejlesztésére 500 koronát, a helembai uj kath. iskola építésére 500 koronát, a budapesti Szt. Imre körnek 100 koronát, az esztergomi szentgyörgymezei uj orgonára pedig 50 koronát adományozott. * Pater Bangha Esztergomban. A kiváló és országosan ismert jezsuita egyházi szónok és író, P. Bangha Béla a „Magyar Kultúra" szerkesztője ma Esztergomba érkezik s az érsekvízivárosi plébánia templomban délután 4 órakor szt. beszédet mond azon alkalomból, hogy a „Jézus Szentséges Szivének Tiszteletőrsége" társulat jámbor működését megkezdi. A szt. beszéd után litánia lesz, amely alatt a vízivárosi zárda növendékek énekkara fog közreműködni. A társulat minden hónap első vasárnapján reggel V2 8 órakor a szt. misén s délután 5 órakor litánián s szt. beszéden fogja saját ájtatosságát végezni. Ajánljuk a hívek felkarolásába. * Kérelem a művelt közönséghez! Az ujonan megalakuló „Esztergomvidéki Bégészeti és Történelmi Társulatiba való jelentkezés határidejét folyó év január végéig meghosszabitván, tisztelettel felkérem a város és vármegye kulturális érzékkel biró közönségét, társulatba mentől számosabban belépni szíveskedjenek. Legyünk bizalommal egymás és az ügy iránt! Mi épp oly örömmel üdvözöljük a társulat tagjai között a csupán tagsági dijakkal jövőket, mint a tudományosan képzett egyéneket; mert nemcsak az végez kulturmunkát, aki a multat kutatja és megírja, hanem az is, aki a kutatást adományaival előmozdítja és lehetővé teszi. A tagsági díj (évi 4 kor. és 2 kor.) oly csekélység, hogy ennyi áldozatot minden művelt ember meghozhat.— Tagul jelentkezni nálam az aláirt taggyüjtőiv visszaküldésével vagy egyszerűen levelezőlapon is lehet. Vimmer Imre, polgármester. * Az érsekségi vagyon átadása jelenleg a hercegprimási palotában folyik a legnagyobb rendben. Az átadást végző bizottság építészeti és más szakértőket vesz maga mellé, kiknek személyében már meg is állapodtak. * Főegyházmegyei hirek. Prokop Ferenc káplán Nagyölvedről Pöstyénbe helyeztetett: át. Józsa Árpád hidaskürti segédlelkész hasonló minőségben Nagyölvedre került. Solymosi Dezső Bajnáról Hidaskürtre ment segédlelkésznek. * Az egyhuzamban való tanítás. A vallásos közoktatásügyi miniszter körrendeletet intézett, az ország valamennyi elemi iskolai igazgatósághoz, amelyben az egyhuzamban való oktatás dolgát szabályozza. A körrendelet igy szól: Az egyhuzamos tanítást általában nem és évről-évre történő újabb elbírálás alapján kivételesen is csak ott engedhetem meg, ahol az egy osztályba (egy iskolába) beirt tanulóknak számbaveendö százaléka a községen kivül jelentékenyebb távolságra eső helyekről kénytelen az iskolába bejárni. Megjegyzem azonban, hogy az engedély megadását minden egyes esetben magamnak tartom fenn, s hogy a helyi viszonyok kényszerítő voltának valódiságáért a felelősséget minden egyes esetben a kir. tanfelügyelő úr lesz köteles vállalni. Hogy pedig a jelen tanévben megindult tanítás zavartalanul tovább folyhasson, átmenetileg megengedem, hogy azokban az iskolákban, melyekben ezidő szerint a tanítás egyhuzamban történik, a jelenlegi állapot a folyó tanév végéig fenntartassék. * Pártütök. Kisfaludy Károlynak ezt az örök szép népszínművét fogja ma este 8 órakor előadni az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör a „Fürdő" szálloda nagytermében. A gondosan összeállított műkedvelői gárda mindent elkövet, hogy a mai estély is a régi hagyományos sikerek jegyében folyjon le. * A töredezett műemlék. A bazilika környékének díszítéséhez tartozik az egyik lejáró lépcső mellé állított szent István-szobor, amelynek homokkőből faragott vaskos kezeit és a szobrászatban ma már szokatlanul erős és vastag idomait mosolyogva nézték a dilettáns művészet-kedvelők. A szobor már többféle hiányban szenvedett. A fagy és talán a gonosz kezek leverték a kezében levő kormánypálcát, az orrát, sőt az ünnepek táján az egyik kar egészen letört és darabokban szedték fel a fagyos földről. Ekkor már sokan azt gondolták, hogy a szobrot egyszerűen le kellene mozdítani és régiségtárba tenni. A Műemlékek Országos Bizottságának műépítésze, Möller István, aki a főszékesegyháznak építészeti felügyelője, kijelentette, hogy a szobor minden hiányai dacára is értékes műemlék, mely a törvény védelme alatt áll, azért művészi kijavításáról gondoskodni kell. A mult napokban meg is jelent a szakember a munkásokkal s hatalmas állványokat ácsoltak s csigák segélyével kiemelték a súlyos szobrot a helyéből s elszállították, hogy a szükséges javításokat végrehajtsák rajta. Igy az eddig kellőleg nem méltányolt szobor megújítva kerül vissza helyére, s az esztergomiak, akik egy imponáló szent István szobor után sóhajtoznak, megnyugodhatnak kissé, mert a szobor különös sajátságai dacára is művészi becsű alkotás. * As iskolák fűtése. Állandóan hallunk panaszos híreket, amelyek arról keseregnek, hogy vármegyénk némely községében, hol az egyikben, hol a másikban igen hiányos az iskola fűtése. A legnagyobb hideg idején megtörténik, hogy az iskolaköteles apróságok jéghideg tantermekben gyülekeznek. Ezen állapotoknak azután szomorú következményei vannak. Először is fellépnek a gyermekek körében a járványok: torokbajok, kanyaró, vörheny s igy amellett hogy a népoktatás sokat szenved a sok mulasztás és az iskolák bezárása folytán, hozzá még a nagyfokú gyermekhalálozás valóságos csapás a nemzetre, különösen ha az a színmagyar vidékeken lép fel. A tanerők egész természetesen elvesztik a munkakedvüket, ha a didergő gyermekcsoportot látják és ha maguknak fagyos lábbal bokázva kell magyarázniuk s irásközben a krétát vagy tollat letéve a markukba dudálniok, hogy gémberedett ujjaikat felmelegíthessék. Tekintve tehát, hogy mind a tanerők, mind pedig a gyermekek egészsége komoly veszélyben forog a fűtetlen tanteremben, erkölcsi kötelességük a tanítóknak a tanítást beszüntetniök, amiért fegyelmi eljárást semmiféle hatóság nem indíthat