ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-22 / 25. szám

HIREK. Krónika. Amikor az ember magát nagyon unja, A Kisduna mellé vigye el az útja. Lát ott annyi tényleg megvalósult tervet! S közben finom port és propifüstöt nyelhet. Most is mit csinálnak, csodálkozva nézem, Rozsdás drótok álltak fel ott egész héten — És mostan az ember nézze meg szemével, Tele lesz a lelke sok gyönyörűséggel! Fal jön oda végig a Kisdunapartra, Vasból és betonból ügyesen kirakva; Régen raktak nálunk ilyen csinos falat, Mely a krónikámnak igen finom falat! Fal jön a Dunához el éjétől-végig, A fal mellett korzó és a korzón médik. Médik ajkán mosoly, varázs a mosolyban . . . Úgy, hogy szegény fejünk, azt se tudja, hol van? Persze egyelőre csak a falat látom S a korzónak híre-hamva sincs e tájon, Egyelőre csupán — ha a propi fordul, Beszélhetünk itten némi forgalomrul. No de azt a, falat nem is azért húzzák, Hogy annak árában szegény polgárt nyúzzák, Mert habár ily falnak elég nagy az ára, Kell ez fal nagyon Esztergom számára. Mert ha kivágják is a szigeti fákat, Mert ha le is ráznak rólunk minden hájat, Még ha nem fogunk is jobb napokat látni, Legalább lesz most már hová borsót hányni! (-•) Csattanó. Asszony-parlament Elnöknő: Drága véreim! Egybegyűltünk ide . . . Egy férü hang: Veszem észre! Elnöknő: A közbekiáltó fogja be a száját! Egybegyűltünk ide, hogy elpanaszoljuk összes bajainkat, vigasztaljuk, bátorítsuk egymást átkos életünkben és hogy segítsünk végre-valahára rabszolga sorsunkon. Több csiripelő hang: Ugy van! Elnöknő: Eme rövid előszó után megnyitom az első női országgyűlést. Jegyzőül Ábrándos Lenkét kérem fel, aki a szónoknők neveit fogja felolvasni. Ki következik? Jegyzőnö: Csalafinta René ! . Cs. René: Édes gyülekezet! Az én pici szivem telistele van keserűséggel. Miért, tán van rá okom ? Igenis van! A férfiaink csalfasága keserűséggel van lelkünkre. Igenis van! Ne tűrjük többé, hogy a gyáva férfiaink megcsaljanak minket! Elejét kell vennünk ennek. Csaljuk meg mi őket. (Általános taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Elnöknő: Tehát a javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Ki következik? Jegyzönő: Hamismáju Julis! H. Julis: Tisztőtt Ház! Balmazújvárosi vagyok, ahó a csapodár férfijjak halmazba vágynak. Mérhát a fénye üsse mög az féríijjakat, azok minnyájan csapodárak. No nem igaz? (Helyeslés minden felől.) Mekkő tanitanyi az férfiijjakat, hogy nem oda Buda. Kutya lösz ezután szolgálója az férfijjaknák, nem én. Főköll szabagyitani az női nemöt az rabiga alól, mer hogy ők se zállatok, vagy mi! No nem igaz ? Lögyünk résen ezentúl ki piszkafáva', ki főzőkanálla', ki mög asszonyi nyelvévé', merhogy nem tuggya az embör, mitű döglik az légy. Elnöknő: Tehát összetörjük a rabigát és eladjuk a vasasnak, a kapott pénzen veszünk Fedák-féle krémet. (Helyeslés.) Ki következik? Jegyzőnő: Csacsogó Judit! Cs. Judit: Igen vége a mi szolgaságunknak. Igen. A lenézett női nem felébred álmaiból. Igen. És nem fogunk hinni többé se a felkunkorodó, se az angol bajuszú, se a bajusztalan férfiaknak. Igen. Halál a férfiakra! (Zugó taps.) Vesszenek a a férfiak! (Frenetikus éljenzés.) Igen. Elnöknő: Tehát határozatilag kimondom a férfi nem halálra Ítéltetését. (Orkánszerü cincogás.) Ki következik? Jegyzőnő: Kacagó Kalára! • K. Kalára: Jesszusz ná! Vettenetesz módon el vagyok keszevegve a févfiak govombaszágai miatt. Mevt a févfiak mind govombák. Tehát azt javaszolnám, hatávozza el a T. Ház, mely szevint minden oly févfiu, aki a gyengéd . . . (Egy hang: Abcug! Nem vagyunk gyengék !) Pavdon! aki az evősz nemet govombán illeti, annak bajusza vétesszék, vagy annak nem létében bajusz vagasztassék fel csúful. (Taps.) Elnöknő: Elméltóztatnak fogadni? (Igen.) Tehát a javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Ki következik ? Jegyzőnő: Hadaró Marcsa! H. Marcsa: Én mög csak aszondom tisztőtt Ház, hogy mán csak még se köll a férfinak böcsületét ugy elvonni. Mer a bajusz a böcsülete. (Abcug! Ellentmondás a ház minden oldalán. Éles szisszenések hallatszanak a levegőben.) Ne haraguggyanak tisztőtt asszonyságok az imént mondottakért. Nem szóttam sömmit. Elnöknő: Helyes! Ki jön? Jegyzőnő: Piszeorru Frida! P. Frida: A férfiak önzők. (Helyeslés.) Igen önzők. Ök maguknak mindent megengednek, nekünk nem. Nekik szabad panamázni nekünk eltiltották a panama viselését. Most tehát rajtunk a sor! Ezentúl mi panamázunk kalapjainkkal, nehogy a férfiak panamázzanak. Éljen a panama! Elnöknő: Tehát ezentúl mi fogunk panamázni. Helyes. Akar még valaki szólani? Egy hang : Igen ! Elnöknő: Ki lett légyen az? Egy hang: Én az anyai szeretet és a boldogság küldötte vagyok! (Felkiáltások: Eláll! Ki kell dobni! Lámpavasra !) Elnöknő: A közhangulat az ön itt létét kifogásolja, kérem hát távozzék. Több szónok nem lévén, az ülést bezárom. Véreim ! Leigázott testvéreim ! Mielőtt távozunk, énekeljük el dalunkat. (T. Ház minden tagja élesen énekli:) Férfinak mi csókot sose kínálunk, Untig elég, hogyha csak igy csinálunk, Igy csinálunk, ugy csinálunk. Tudja Isten mit csinálunk Van már annak ezer módja mí nálunk. A nő esze ugy ki főzi, Hogy a férfit csak legyőzi! Fidibusz. j^^RUNNE^^ERENC^J Mi egyéb az ember élete, mint hosszabb, rövidebb ideig tartó vándorlás a bölcsőtől a sirig. Akármilyen legyen a vándorlás örvénye; legyen az akár a fájdalom töviseivel kitüzdelve, akár az öröm virágaival kihimezve ; akár a szerencse aranyszekerében, akár a nyomorúság nyikorgó taligájában ülve is haladjanak rajta, a sírnál, e szomorú kis dombnál egymásután kisebb, nagyobb időközökben mindnyájan megérkezünk. Itt lehull a királyok fejéről a korona, kiesik kezökből a hatalom jogara, a hősök kezéből a kard, a koldusok kezéből a bot. Minden elmarad tőlünk, amit bírtunk, amit szerettünk, amihez ragaszkodtunk, az is, amit büszkén, örömmel, az is, amit keservesen viseltünk. Csak a lélek nem enyészik el, hanem vissza megy Istenhez, ki azt teremtette, hogy folytassa életét vég nélkül az örökkévalóságban, hová csak jó tetteinek érdeme kiséri el . . . Elköltözött körünkből folyó hó 16-án oly férfiú, kit az őszinte barátság, a közügyek iránti nemes érdeklődés, a szerény finom lelkületű modor, a pedáns, lelkiismeretes és fáradságot nem ismerő munkakedv százakkal és százakkal szorosabb viszonyba fűzött. Meghalt Brunner Ferenc, az „Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank" közszeretetben és tiszteletben álló titkára. Életének delén, 48-ik évében ragadta el őt körünkből a kegyetlen kaszás, éppen akkor, mikor a kezdet nehézségeit leküzdve, napról-napra biztosabb lépésekkel közelitette meg a célt, melyet életfeladatul kitűzött. Elvitte magával az összes tetterőt, mely az életbajok közt enyhülést és megnyugvást szerez, s ehelyett gondjainak súlyát is azokra hagyta, kiket szeretett, kikért élt és fáradt egész életében, kiket attól megkímélni akart: bánatos nejét és szeretett árva gyermekeit. Valóban megrázó, lesújtó csapás! Szívbaj és korai érelmeszesedés vitte sirba az agilis, tehetséges, vasszorgalmu férfiút. Nem titkolom, hogy engem a fájdalmas gyászeset mélyen meghatott, a temetése, melyen úgyszólván az egész város vett részt, azon emlékeim számát neveli, melyek mint testet az árnyék, lelkemet mindenkor borongva kisérik. S nem tehetek róla, ha a vigasztalás, melyet hivatásomnál fogva másoknak adnom kellene, nem állhat egyébben, mint annak bevallásában, hogy a bánatos, mélyen lesújtott család fájdalmában én is osztozom miként osztoznak velem együtt mindazok, kiket a boldogulthoz nem színlett hanem őszinte barátság és ragaszkodás csatolt. Megváltónk és örök Bíránk, édes Jézus, nyisd meg áldásod forrását, melyből az élőkre vigasztalás, a megholtakra üdvösség árad, adj vigasztalást a bánatos özvegynek, a zokogó árváknak, adj üdvösséget a te elhunyt hűséges szolgádnak! Nyugodjék békében. * * * Brunner Ferenc temetése szerdán d. u. 5 órakor ment végbe a belvárosi temető kápolnájából. A ki csak tehette sietett a holtak csendes birodalmába, hogy elkísérje utolsó útjára azt, akit mindenki szeretett, nagyrabecsült s a kinek nem is volt ellensége. A díszes fémkoporsót számos koszorú borította a szeretet és kegyelet jeléül. Ott állott a szomorú család és rokonság siratván azt, a kit oly korán kénytelen nélkülözni s ki oly áthidalhatlan ürt hágy maga után. A koporsó mellett állottak az elhunyt hűséges kollégái, a bank tisztviselői Marosi József igazgató vezetésével. A főkáptalan tagjai közül megjelentek: Horváth Ferenc, Fehér Gyula dr. és Koperniczky Ferenc dr. prelátus-kanonokok, továbbá Vimmer Imre polgármester, számos megyei és városi tisztviselő, katonaság, banktisztviselő, a papság és a bencésrend több tagja s a jóbarátok és ismerősök egész serege. A temetési szertartást MátéíTy Viktor plébános végezte segédlettel. Isten veled, Brunner Ferenc, kedves, jó barátunk ! Emlékedet szivünkbe zárjuk, példás, lelkiismeretes, pontos munkásságod és páratlan buzgóságod pedig kisérni fog bennünket is mindennapi teendőinkben. Legyen neked könnyű a föld, amelyből alkottattál, imádkozzál értünk az Űr trónjánál, hogy mi is oda juthassunk, ahol csak végtelen boldogság honol! Isten veled! A gyászeset alkalmával az Iparbank külön gyászjelentést bocsátott ki, a bánatos család pedig a kivetkezőkben adta tudtul a megrendítő csapást: Özv. Brunner Ferencné szül. Szecskay Gizella ugy a maga, mint az alulirt gyászoló családtagok nevében is mély fájdalommal tudatja, hogy szerető hü férje Brunner Ferenc az „Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank" titkára munkás életének 48-ik, boldog házasságának 24-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Szeretett halottunk földi porait folyó hó 18-án délután 5 órakor fogjuk a kir. városi temető kápolnájából örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig 1913. évi június hó 18-án délelőtt 9 órakor lesz a kir. városi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1913. június 16. Áldás és béke poraira! Ozv. Brunner Ferencné szül. Buchs Borbála anyja. Grósz Ferencné szül. Brunner Paulina, Brutsy Gyuláné szül. Brunner Mariska, Fekete Árpádné szül. Brunner Ilona testvérei. Pölczer Frigyesné szül. Brunner Margit, Brunner Ferenc, Brunner Gizella gyermekei. Szecskay Kornél és neje Etter Alojzia após és anyósa. Pölczer Frigyes veje. Pauer Károly. * A hercegprimás Esztergomban. Dr. Csernoch János hercegprimás szombaton délelőtt Budapestről Esztergomba érkezett. Kíséretében dr. Lepold Antal titkár volt. * Papszentelés. Csernoch János herceprimás ma d. e. 9 órakor szentéli papokká az esztergomi papnevelő intézet végzett hittanhallgatóit számszerint 23-at és három szerzetes növendéket. A szentelést az ünnepi misével kapcsolatban végzi a főpásztor. * Simor rekviem. Boldogult Simor János hercegprimás lelkiüdveért kedden d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászmise lesz a bazilikában, melyet Klinda Teofil dr. prelátus mond. * Hirek a helyőrségből. A báró Salis-Soglioról elnevezett 76-ik gyalogezred, mint minden évben az idén is, kedden június 24-én fényesen megüli a custozzai (1866-iki) győzelmet. Előzőleg díjlövés és katonai zenés takarodó lesz. Az ünnep napján pedig reggel 9 órakor ünnepélyes tábori szent mise a laktanya udvarán, melyet Eitner Elemér Ákos fog mondani, utána a (nagy nap jelentőségéről Boeriu János ezredparancsnok fog beszélni a legénységhez. Délben 1 órakor a tiszti étkezdében fényes díszebéd lesz, melyre az egyházi és világi előkelőségek hivatalosak. A legénységet is megvendégelik. Kedvezőtlen időben a templomi ünnepély a szab. kir. belvárosi plébániatemplomban lesz megtartva.