ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-01 / 22. szám

nek nagy harcaink, melyeket bátran, kitartóan kell végig küzdenünk. „Előttünk a küzdés, előttünk a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja." A harcos pályán vezessen bennünket a hajthatatlan és törhetetlen akarat; ez legyen az életünk irányitója s a sorscsapások közt felemelöje a már elmerülni készülőnek. De ugy-e a folyondárnak is a földön kellene csúsznia, ha nem tűznénk melléje szilárd tárgyat, melyet körül futhat; éppen ugy az ember sem járna máskép, ha akaratát nem támogatná, nem vezetné egy felsőbb erő. Nekünk, Kongreganistáknak a Boldogságos Szűz legyen a vezetőnk az életirányitónk. Ö adja meg a szent kegyelmét, az ö segitsége legyen a mi védőpajzsunk, hogy kitartóan harcolhassunk szűzi zászlaja mellett, hogy megvédhessük a szentelt liliomos lobogót, melynek leventéi, lovagjai lettünk. Legyünk hűek az ő fenséges eszméihez, melyek világot hóditanak, szenteket nevelnek s akaratot edzenek. Ha tengerhabokon viharos szelek űznek, bizalmunk horgonyát Ö beléje vessük; a vész közepette ki fog tárulni egünkre a Szent Szűz palástja, „az éji kisértet bűnre ha csalna, megvéd szerető anyaszive hatalma." „Fel Mária tiszta levente csapatja, szentek koszorús unokái" ! Lelkünk szózata szálljon az ég felé, szivünk imája szent trónusa elé; kötözzünk szerető bizalommal fohászainkból koszorút, s fonjuk kedves szobra köré, hol „Szent esküvel ime örökre fogadjuk, Liliom lobogódat el sohse hagyjuk Győzelmes az élet, erős a halál A fehér seregek szűzi zászlainál." HIREK. Csattanó. A sarkon. — Van szerencsém Pogácsa úr, van szerencsém. — Ha nagyon sok a szerencséje édes Geist úr, vegyen akkor osztálysorsjegyet. — No és? — No és nyerje meg a főnyereményt. — Hehehe ! Nem is rossz vicc drága Pogácsa úr. No és mondja csak, mit csináljak a főnyereménnyel ? — Mit? Vegyen rajta édes Geist úr sok, nagyon sok krumplit és az mind rothadjon meg. — Ó drága aranyos ! Magának a szive csupa irósvajból van. — No ne izéljen. Nagyon, de nagyon szellemes és jókedvű ma tisztelt Geist úr. — Hm. Meghiszem azt! — Tán bizony nagyon jó üzlete volt ? Nemde ? — De mekkora ! Nézzen rám édes Pogácsa úr. Nézzen rám! Látja mennyi boldogságot árul az én arcom ? A győzelmes császáriak vasa a hídhoz kergeti az őrülten tolongó törököket, kiket az életösztön fejvesztve visz át a túlsó partra. Majd midőn a tömegek, lovasok és gyalogosok tolongása alatt megterhelt hid leszakad, számtalan ember pusztul a Duna hullámaiba. A párkányi síkság 7000 török temetője lett. A keresztények a diadalt befejezték Párkány bevételével. Ezzel aztán ütött az óra Esztergom felszabadítására is. Lothringern Károly a táti szigeteknél átkelt a Dunán s ostrom alá vette a várost. Elfoglalták a sz. Tamást, őrségét kardélre hányták. Az alsó város lángokban áll, melyben a kétségbeesett vivók még 5 napig védik magukat. A sz. Tamásról lövetett vár a golyóknak ellent nem állhat: feladják. Begöngyölt zászlók alatt vonult el a török sereg, az utolsó melyet valaha Esztergom látott. A kereszténység öröme a kettős győzelem felett leírhatatlan. A vezérek Te Deummal ünneplik a győzelmet s tisztelettel veszik körül az istenanyának itt talált képét, melyet a vak düh csodaképp sértetlenül hagyott hátra. Ledültek azóta a minarettek, nem hívja már a müezzin szava az igazhivőket imára, semmisem emlékeztet az ősi török Esztergomra, legfeljebb a Tabán szó, amely hosszú külvárost jelent. Letörve, hosszú harcban kiűzve hazánkból a régi sanyargató, Esztergom nem fontos vár, nem féltett vég többé. De mégis fellegvár, magyar Sión, honnan a megújult magyarság bíboros fővezérei viszik a sorokat ujabb harcokra. Legyen e harcos, vérrel öntözött hely jó termő földje ez uj harcos leventéknek, kik megvédik a keresztet az uj pogányságtól. A. K. — No és miért? •— Hehehe! Az én szép, remek szép leányomat férjhez adtam. — Kit? Azt a ferdeszemüt? — Csak semmi gúny. Az gyönyörű lány. Az nem tesz semmit, ha egy kicsit, kancsal is, ha egy picikét púpos is. Mi az a púp! Semmi 1 Látta, hogy mennyire bámulták az állatkertben a púpos tevét ? És ő neki minden jól áll. Ó milyen bájosan illik neki a kancsal szem ! Es milyen hóditóvá teszi a púp ! Hát még a lángpiros haj ! — ízlés dolga! — Persze, hogy persze, drága jó Pogácsa úr. — Mondja csak Geist úr, ki az a szerencsétlen ílottás? —Hm. Hogy kicsoda? Mondja csak, ismeri a Józsit ? — Azt a pepita nadrágos apacsot? Azt a vörös huncutot ? — Pardon ! Az egy élelmes férfiú, aki még a jég hátán is megél. Az élelmesség az férfi erény. — Jó-jó Geist úr. De a Józsi egy közönséges gazember. — Az nem határoz. Mindenki nem lehet becsületes ember. Mit csinálna akkor az a tenger sok biró és fiskális, ha mindenki kecsületes volna. Meg aztán mi lenne a rendőrséggel? — Aztán csalásért, meg holmi stiklikért be is volt lakatolva Illaván. — Mi az ? Az is határoz ? Hát hiszen nem ülhet és nem szórakozhat mindenki a Központiban. Tönkremenne, megszökne minden főpincér. S nem nyaralhat mindenki Abbáziában. Az én Józsim Illavára vágyott, államköltséges nyaralásra. Hát el is ment Illavára. Elunta a folytonos kóborgást, ülnök akart lenni. És ült is. És nem az ö hibája, hogy novemberig nyaralt. Szerették úgy látszik Illaván. Sokat ült. Ez is erény. Jele annak, hogy van akaratereje. Az én Józsim valóságos zseni. Érti Pogácsa úr ? Valóságos zseni. — Úgy éljek! — Nyugodtan élhet. Pogácsa úr. Fidibusz. Krónika. A szigeti Kisdunapart feltöltése és kövezéséről. Kiépül a sziget a Lőrinchíd alatt, Megállapították a határvonalat. A szép kerek utat feltöltik magasra, Nem néznek ilyenkor két-három garasra. És a sűrű fákat, melyek útban vannak, Elteszik az útból, ha el nem szaladnak. Van ámbár egynéhány ember a városban, Aki a szép fákat megsajnálta nyomban És nincs kibékülve sehogysem e tervvel, „Inkább, — mondogatják, — Kisdunapart sem kell. Nem kell Kisdunapart, kőfallal szegélyzett, Csak a szép gesztenyék maradjanak épek." Ne legyen ott kőpart, széles utak, házak, Melyek ablakain virágözön szárad. Ne legyen ott hosszú palotasor végig, Amelyekből a kis propellert lenézik. Ne legyen ott boltok cifra sok betűje : Szóljon csak tovább is Cirok hegedűje! Suttogjanak tovább gesztenyefa lombok, Melyek alatt csöndben pihennek a gondok. Legyen ott tavasszal gesztenye virága, Nyáron hűvös árnyék, habok locsogása. Ősszel sárga levél csak hadd hulldogáljon És télen a varjú csak ott szálldogálljon. Sétáljon ott cseléd és baka vasárnap, Legyen helye ott a vigadók dalának. Legyen üres máskor az a szép út végig, Hogy amikor néha idegenek nézik, Sóhajtsanak egyet, talán irigykedve; „Ilyen gyönyörű hely — és így eltemetve!" (-•) A magdolnák. A hercegprímás ur f. hó 29-én meglátogatta a budapesti Jó Pásztor intézetben a magdolnákat. Tágas kertnek hátsó részében külön pavilion áll, amelynek homlokzatán e szavak olvashatók: „Ez az én nyugvóhelyem mindörökkön örökké. Itt fogok lakni, mert ezt választottam." Különös irás. A bejáratnál mosolygó apácák serege fogadta a főpásztort fehér ruhában. Átvezették virágokkal szegélyezett kerti utakon. Öröm és vidámság látszott mindenfelé. S most egyszerre egy komor épület, melyen valami siriratféle feketéllik hatalmas betűkkel. A főnöknő mondja, hogy ez a magdolnák lakása. Belépünk. A teremben 25 ifjú nő áll sorfalat. Barna kámzsában, fekete főkötövel. Szomorúan lehajtott fővel. Mintha valamennyinek a homlokán ott sötétlene a zsoltár szava: Ez az én nyugvóhelyem mindörökkön örökké. ... De van a tartásukban valami határozottság. Nyugodtak, kemények, elszántak. Látszik, hogy a helyet és az életmódot ök választották. Nem kényszer alatt görnyednek, hanem lelkök fegyelme tartja őket itt fogva. Otthonuk van, nem börtönük. „Itt fogok lakni, mert ezt választottam." Valamikor nem ilyen szük volt a lakásuk. Övék volt a nagyvilág. A világnak leányai voltak, akik korán megindultak a csábító lidércfények után. Elestek, vagy a bukás veszedelmében forogtak. S az Ígéretekben gazdag világ kora ifjúságukban elhagyta őket mostohán. Rájuk volt már terítve a szemfödő, amikor szerencsésebb társaik a menyasszonyi fátyolt viselték. A bolyongásuk közben találkoztak a Jó Pásztorral, aki sokat megbocsátott nekik, mert töredelmes szivQkkel nagyon szerették őt. Idevezette Őket a Jó Pásztor a saját házába s lakást mutatott nekik, ahol nyugvó-helyet találnak. Nem csoda, hogy a csalódott lelkek többé nem akarnak innen elmenni . . . S amikor a főpásztor megjelent közöttük, végtelenül boldogok voltak. Bethánia jutott eszünkbe, mikor szólani kezdett a pásztor a magdolnákhoz. Magdolna az Ur lábánál ült és hallgatta beszédét. Ezek is ugy hallgatták a pásztort, aki az Ur szavait tolmácsolja nekik, hogy ők a legjobb részt választották, amely el nem vétetik tőlük. A legjobb rész a világon az Urnák bocsánatot és irgalmat lehelő szavait hallgatni. Mily boldogság azt tudni, hogy ha a bűnük oly rikító vörös volt, mint a karmazsin, fehérre mosatott, mint a hó . . . De a magdolnák a bocsánat után sem vették le a bűnbánat ruháját. Nem öltik föl soha az életben ártatlan gondozóik fehér ruháját, hanem ragaszkodnak a durva kámzsához. Mint magdalai Mária, életüket az imádságnak és a csendes munkának szentelik. Megmutatták gyönyörű munkáikat. Szerelvények és ruhák az Ur oltárához. Ugy örültek a főpásztor dicsérő szavainak, mintha az Urnák biztatását hallották volna, hogy szívesen veszi munkájukat . . . Sirva búcsúztak a magdalai Mária követői az Ur követétől, a főpásztortól . . . Künn a nagy kertben 180 növendék énekkel köszöntötte a főpásztort. Mind derűs, boldog arc. Ki hinné, hogy ezek már eltévedt leányok! Fájdalom nyomja össze az ember szivét, hogy a világ romlottsága mit müvei. De vigasztal Krisztus szeretetének csodás ereje, mely a bűnösöket fölemeli . . . Utunk elvezetett az intézet alapitójának San Marco hercegné szül. Nákó Milena grófné síremléke mellett. A nagylelkű alapitónő még él. De nyugvóhelyét elkészíttette. Valahányszor az intézetbe jön itt elmélkedik a szarkofág előtt. Irgalmas szeretetének helyén akar nyugodni. Ez az én nyugvóhelyem a föltámadásig. Itt fogok lakni, mert ezt választottam. * A hercegprímás visszaérkezése. Dr. Csernoch János hercegprímás egy hetet töltött Budapesten és sok intézetet megörvendeztetett látogatásával. F. hó 30-án este fél 6 órakor megjelent még a Knezits-utcai Mária-Margit intézetben a tiszteletére rendezett ünnepélyen. Tegnap, azaz szombaton délelőtt a 11 óra 22 perces vonattal visszaérkezett Esztergomba s itt fog tartózkodni 7-ig, amikor Pozsonyba fog utazni. * A hercegprímás adománya. Csernoch János dr. hercegprímás 1000 koronát adományozott a pozsonyi tüzkárosultaknak. * Nyugalomba vonulás. A m. kir. igazságügyminiszter legutóbb kelt rendeletével Környey Imre esztergomi kir. járásbirót, a bíróság legszinpatikusabb tagját saját kérelmére nyugdíjazta. * A XII. kath. naggyülés előkészítő bizottsága Zichy János gróf elnöklete alatt, Zsembery István dr, Hindy Zoltán, Mihályffy Ákos dr. Szebeny Antal dr. Zlinszky János dr. részvételével ülést tartott, mely alkalommal a nyilvános ülések rendjét az istentiszteleteket, a szakosztályi elnökségek kérdését s az előadási témákat állapították meg. * A prímást fogadó Pozsony. Pozsonyból írják, hogy ott nagy ünnepélyességgel készülnek a hercegprímás szombati fogadására, a ki két napot fog tölteni a városban. A városi tanács már foglalkozott a fogadtatás módjával és részleteivel. A pozsonyi katholikusok öröme rendkívül nagy, mert már évek hosszú sora óta nem látták az ország első papját városuk falai között.