ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-01-19 / 3. szám

élénken tárgyalták a közérdekű eseményeket. Igy várták a közgyűlés megnyitását, amely pont 5 órakor el is következett, amikor az elnök Mattyasóvszky Lajos lovag a tisztikarral elfoglalta a helyét s köszöntve az egybegyűlt tagokat megkezdte a megnyitó beszédet, amelyet élénk figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak végig, amennyiben hatásos szavakkal vázolta a magyar katholikusság életében beállott nagyfontosságú változást, a hereegprimási szék betöltését és feledhetetlen útmutatást nyújtott az igazi keresztény életmód gyakorlására. Mattyasóvszky Lajos lovag-, elnöki megnyitója. Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Eltérve régi szokásomtól — mellyel évente a katholikusokat és kedves körünket is érdeklő nevezetesebb mozzanatokat igyekeztem mélyen tisztelt tagtársaim szemei elé visszaidézni és emlékükben újra feléleszteni — ma csak az események óriási halmazából leginkább kimagasló két tételt választottam rövid bevezető beszédem tárgyául, azon reményben, hogy azzal szíves béketürésüket kifárasztani nem fogom. A mult év sok öröm, de annál több búnak, bánatnak volt szülőanyja; igen váltakozó eseményei szép hazánkat, de lelki életünket is sokszor felemelték, de többször lesújtották, és csak Isten kegyelme, hogy még vagyunk, hogy még állunk és le nem roskadtunk. Ezen kimagasló két tárgyam egyike a közel szomszédságunkban — Bécsben — megtartott, az egész világ katholikusait egy begyűjtő XXIII ik eucharisztikus nagygyűlés, másika kizárólag hazánkat, de közvetlenül kedves körünket érintő változás — a primási szék betöltése körül. Az emberi természet abban keresi megnyugvását, ami változatlan, ami vigasztaló, ami mindig ugyanaz marad, amiben nem kételkedhetünk ; és ez nem lehet más, mint az Isten szeretete teremtményei iránt. Ez a szeretet az, ami nem változott meg attól a pillanattól kezdve, midőn Isten az embert megteremtette; nem, akkor sem, midőn az ember — akit a boldogság paradicsomába helyezett, — az első bűnt elkövette, — ez a szeretet megmutatta létét már akkor, — a bűnbeesés pillanatában — midőn megígérte a Megváltót, aki megszabadít minket bűneinktől. És az emberek nem hiába várták ezt a Megváltót. Eljött és bebizonyította amit mondott: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja az ő barátaiért." De ő még ennél is többet tett; miután már meghalt értünk, még akkor sem hagyott el, hanem velünk maradt, hisz megígérte : „Én veletek maradok a világ végéig." A népek bűnei, a kevélyek dölyfössége, a 238 rendes és 37 vidéki, tehát összesen 275 tagja. Ezek között van 6 tiszteleti, 20 örökös és 74 alapító tag. A tagok számában a mult évi létszámhoz viszonyítva egy a gyarapodás. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy körünk még mindig elég súlyos anyagi gondok között él. De a célszerűen berendezett élet, a gondosan mérsékelt kiadások, továbbá a nemesszivü adakozók áldozatkészsége mégis csak lehetővé teszik, hogy elég nagy terhünk évről-évre fogy. Az elmúlt évben is az adósságunk után járó évi kamatokon kívül 1800 koronát törlesztettünk. Ezen jelentékeny összeget nem lettünk volna képesek a tagdijakból összegyűjteni, ha nem akadt volna ismét egy nemesszivü, körünk fejlődését és virágzását mindenkor lelkén viselő, áldozatra kész főpap mélt. Maszlaghy Ferenc prael. kanonok ur, aki a mult évi közgyűlés alkalmával 1000 koronát ajándékozott egyesületünknek. Jó, nemesen érző szivéért áldja meg ő Méltóságát a minden jóval jutalmazó Mindenható, mi pedig hálás szivünk teljes melegével és őszinteségével mondjunk köszönetet nagy és többszörös jótevőnk kegyes adományáért. Nem hallgathatom el a m. t. közgyűlés előtt a kör elnökségének, vezetőségének azon buzgalmát, amely az egyesület épületének kibővítését és megfelelő átalakítását vette tervbe az elmúlt évben. A kör vezetősége is belátta azt, hogy körünk helyiségei a modern követelményeknek nem megfelelőek, továbbá megérezte a mindegyre jobban és hangosabban kiáltó szükségét egy nagy teremnek, épen azért áldozatok árán is kész lett volna a kör helyiségeinek kibővítésébe, célszerű átalakításába belemenni. Ezen ügyben máj. 25. és 30-án két vál. ülést tartottunk, ahol a terveket és fejedelmek háborúi és a felebarátok torzsalkodásai nem változtatták meg az ő szeretetét. Ennek a szeretetnek, ennek az örök változhatatlan szeretetnek fenséges ünnepét ülték a mult évben közelünkben. Bécsbe sereglett az egész katholikus-világ, hogy megmutassa, hogy ma is a XX. században, olyan hittel, olyan hódolattal borul le az Oltáriszentség előtt, mint az idők kezdetén. Lehetetlen, hogy ne Isten lakozzék a kenyér és bor színe alatt, hisz a XX-ik század milliói és milliói egyenlő hódolattal borulnak le előtte, rang és nemi különbség nélkül. Igen, mi hisszük és valljuk, hogy a kenyér és bor szine alatt az Űr Jézus szent teste és vére van jelen. Katholikusnak nevezzük körünket, katholikusok pedig nem lehetünk az Úr Jézus szent testében és vérében való hit nélkül. És most, midőn a népek nagy világgyűlése minket figyelmeztet erre a változhatatlan nagy szeretetre, mely akkor is, most is velünk van, mikor mi rá sem gondolunk, lehetetlen hogy lelkem ne hangoztassa kedves tagtársaim előtt: vegyük észre mi is ezt a nagy szeretetet és viszonozzuk, szeressük mi is Őt. És e szeretetnek legszebb bizonyítéka lesz a szent áldozás. Nemcsak a hitünk, vallásunk által követelt húsvéti áldozás, hanem a gyakori áldozás. Tisztán emlékszem, mintha most is látnám, midőn ősz vezérünk gróf Zichy Nándor az ő elnöklete alatt Budapesten tartott ülésünkön összetett kézzel kért bennünket: „Uraim! Kedves Uraim ! Csak sokszor áldozzanak." És Ö meg is tette. Öt a szent áldozás erősitette egész életén át bánatában, küzdelmeiben, veszteségeiben, és akkor is, midőn néha-néha diadalt aratott sok ellensége felett. Áz Oltáriszentség volt egyetlen bizalma, erösitő reménye. És ezt ifjabb éveiben is gyakorolta már. Midőn újságcikkeiért grófi rangjától megfosztották és bebörtönözték, fogságában csak arra kérte elitélőit: engedjék meg neki, hogy naponta misét hallgathasson. Az Ö példáját követhetnénk mi is, midőn az 0 szavával szólok: „Uraim csak sokszor áldozzanak." Minden kezdet nehéz, de ha megkísérlik, fogják látni, érezni, mily édes az Ür Jézus szeretetének eme számunkra hagyott eszköze, folyton nagyobb vágyakozás fogja betölteni szivüket annak magunkhoz való vétele után és élvezik ama édes boldogító érzelmet, mellyel Üdvözítőnk eme nagy szeretete bennünket betölt. Eme isteni szeretet vezette ősz fejedelmünket szeretett apostoli királyunkat is a XXIII ik eucharisztikus nagy világgyűlés alkalmával, midőn az Úr Jézus szent testét elsőnek vette magához, hogy mély hódolatát bemutassa és buzdító példát adjon az 0 követésére. Alapszabályaink értelme szerint: „a kör főaz átalakítással járó költségeket bemutatta és megismertette a szakértő. Azonban — sajnos — egyeseknek túlságos aggodalma miatt egyrészt, I másrészt meg a még mindig súlyos anyagi helyzetünk miatt a terv megvalósítása abba maradt és a kör vezetőségének ez irányú buzgó fáradtsága hajótörést szenvedett. Most a régi állapotba maradva kénytelenek vagyunk tovább tűrni és hallgatni a tagok megjegyzéseit és elégedetlenségét, de köiönösen a túlságosan zsúfolt farsangi összejövetelek alkalmával az önkénytelenül is előtörő jogos panaszokat. Tény az, m. t. k., hogy mulatságok megtartására, ünnepségek rendezésére nem alkalmasak körünk helyiségei. Innen van az is, hogy a különben megfelelő környezetben szívesen szereplő egyének a jelen viszonyok között nem igen akarnak szereplésre vállalkozni. Ezen a bajon, ha gyökeresen egyenlőre nem is lehet, de ideiglenesen segíteni kell! Egyesületünk szellemi életét és anyagi ügyeit a kör elnöksége és tisztikara a 30 tagu választmánnyal együtt vezette és irányította. Elmondhatjuk, hogy azok, akiket a mult évi közgyűlés bizalma a választmányba hivott, lelkiismeretes körültekintéssel, gondos megfontolással és érdeklődéssel teljesítették kötelességüket egyesületünk életében. Az elmúlt év folyamán 11 választmányi és több vigalmi-bizottsági ülést tartottunk, amelyek mindenkor népesek, látogatottak voltak és igaz ügyszeretet jellemezte azok lefolyását. Miként az előző években, épugy a most lefolyt esztendőben is gondoskodott az egyesület vezetősége arról hogy a kör tagjai és kedves hozzátartozóik, ha nem is sokszor, de néha-néha védője mindenkor Magyarország hercegprímása és esztergomi érsek." Eddigi fővédnökünk, a galambszelid lelkű Bibornok, az évek nagy számának súlya alatt megrokkanva, magas állásáról önként lemondott és attól megvált, hogy a minden pillanatban ránk katholikusokra súlyosabb és súlyosabban nehezedő küzdelmet és sok aggodalmat elevenebb, fiatalabb, erősebb vállakra hárítsa és magának élete alkonyán, a sok és nagy hányattatás, gond és küzdelmek után némi megnyugvást, pihenést biztosítson. Isten akarata nélkül hajunk szála sem mozdul meg: mondja az írás és mi Istenben való erős hittel és bizalommal vártuk a megoldást. Alig pár hét alatt — mindnyájunk örömére — Isten földi helytartója és a legbölcsebben uralkodó, rajongva szeretett apostoli királyunk már megegyezésre jutottak az utód kiválasztásában és eme úgy egyházi, mint közjogi legmagasabb állásba a lánglelkü, dolgaiban mindenkor tisztában levő, erős akaratú és nagy bölcsességü dr. Csernoch János kalocsai érsek urat ültették, mert 0 benne látták és találták fel azokat a szép és nemes, azokat a szükséges tulajdonságokat, melyeket ezen magas állás betöltőjének együttesen birnia kell. Na<ry esemény az, mikor egy hatalmas és nagy élet eléri koronáját, és részese lesz olyan méltóságnak, amely egyedül áll és kimagaslik mindenek fölött, fényével betölt egy egész országot, és dicskoszorúba fonódik nemcsak a tiszta lelki élet dús értéke, de a világi dísznek minden ragyogása, minden kincse is. Az isteni szeretet teremtményeiről egyaránt gondoskodik, egyaránt osztja kegyelmét, mindegyikre válogatás nélkül egyaránt árasztja bölcseségét, szabad akaratára bizván mindenkinek az azokkal való élést. „Boldog az, ki azokat jól tudja értékesíteni, jóra tudja felhasználni. Dr, Csernoch János primás-érsek úr a nyert talentumokat jól használta, jól kamatoztatta, benne a szabad akarat oly irányban fejlett, hogy minden, a legkisebb adományt is Isten dicsősége, a saját és embertársai hasznára tudta fordítani, kiaknázni és most élvezi erős törekvéseinek jutalmát. Most is élénken látom a fiatal papot és jól emlékszem ifjú korára, midőn nap-nap után láttam a templomban az Oltáriszentség előtt imádkozni; oda járt, ahová öreg lábaimmal én is eljárogatok, a vízivárosi apácazárda templomába. Nem mulasztott volna el egy alkalmat sem, egy májusi ájtatosságot sem, mellyel a bold. Szűz iránt való nagy tiszteletét ki ne fejezze. Úgy tudom, hogy ez az imádó szeretet most sem hűlt ki szivében; tudom hogy püspöki, érseki palotájában most is minden étkezés után kápolnájába vonul, az oltár elé térdel és úgy imádkozik híveiért. Alig négy éve, hogy körünkből távozott. Ez idő alatt nem nyugodott nem pihent sikereinek mégis megfelelő és kellemes szórakozásra, a szivet, a lelket fölemelő és nemesítő élvezetre találhattak körünk falai között. E nemes célt szolgálták a hetenkint megtartott és kedélyes hangulatokkal igazán bevált hölgyestélyek; ezt célozta továbbá a közgyűlés alkalmával megtartott barátságos hangulatú társas vacsora is. A kör férfi tagjainak lelki épülésére és a magunkba szállást hirdető nagyböjti hangulat fokozására mélt. dr. Rott Nándor, prael.-kanonok ur az elmúlt évben is a nagyhét első napjaiban fölemelő, elméket megragadó és sziveket megindító konferencia beszédeket tartott, melyekért még egyszer itt a közgyűlés szine előtt is szívből fakadó, hálás köszönetünket nyilvánítjuk. A farsangi vig hangulatból is kivettük az elmúlt évben részünket. Január 27-én és febr. 17-én tartottuk meg a szokásos farsangi estélyeinket, amelyek — minden dicsekvés nélkül mondhatjuk — sikeresek és élvezetesek voltak. Az előadott vig tárgyú színdarabok, a kedves és megkapó szavalatok, a magas színvonalú és művészi értékű ének és zeneszámok a megjelenteknek kellemes szórakozást és igazi lelki felüdülést nyújtottak. Estélyeink elismert szép sikere és meglepően nagy látogatottsága egyrészt a rendezőség körültekintésének és fáradhatatlan munkájának, másrészt meg azon kedves egyéneknek tulajdonítandó, akik gondot és fáradságot félretéve a legnagyobb készséggel vállalkoztak estélyeinken szereplésre. Ezek közül ki kell emelnem és első helyen kell említenem ifj. Büchner Antal, Nemesszeghy István és Taky Gyula urakat, akik a szíves és mindenkor sikeres szereplésen kívül a fárasztó és nehéz betanítás körül is többször serényen buzgólkodtak.