ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-05-25 / 21. szám

Körülbelül ezt lehet mondani a kereskedői tisztességről is. Magyarországban ez a dolog ritka holló. Kereskedelmünk cifra aranyos papirosba burkolt rongy, amit jól megfizettetnek velünk. A magyar kereskedő csak egyszer akar nyerni rajtunk, de sokat, a karlsbadi sokszor — keveset. És jobban boldogul a karlsbadi. Csak egy dolgot akarok elmondani. Dunaszerdahelyen nemrég, éppen elutazás előtt, vásárolnom kellett egy nadrágot. A kereskedő azt mondta, hogy a legjobb kvalitás. S harmadnapra a reverenda már itt-ott lekoptatta róla a fölszint és kitetszett a daróc. Itt is vásároltam egyet, két koronával drágábban, de legalább is háromszoros értékűt. Ez a különbség. Aztán az udvariasság a kiszolgálásban! Vásárlók egy Magyar Hírlapot 16 fillér erejéig. A zsidó gyerek erről megtudván, hogy magyar vagyok, e szóval nyújtja át: „tessék". S a pénz átvétele után azt mondja: „keszenem". Itt Karlsbadban majdnem minden ház kapujában olvashatjuk a napi menüt, levestől a befőttekig és kávéig. A kiszolgálás jó s az árak mérsékeltek. Mindenfelé igen nagy gondot fordítanak a gusztus csinálásra a kiszolgálásban. Többek között a virslit az utcai elárusítók csinos kis gőzgép-kazánban főzik. Orvossal persze Karlsbad az elégen jóval fölül el van látva, csak aztán s valódit, az igazit jól ki tudjuk választani. Mert ezek között szélhámos is akad. Legjobb már otthon puhatolózni, hogy Karlsbadban kihez forduljunk. Ha orvosunk lelkiismeretes és jól kiválasztja az állapotunknak megfelelő fokú hőforrást, a viz megteszi kötelességét. Reggel aztán 6 órakor már ott sétálunk a Mühlbrunn oszlopcsarnoka alatt, ivópoharunkból szürcsölgetve a forró vizet, zeneszó mellett. Nyolc óra tájban elmegyünk orvosunkhoz és a templomba. Utána a Lesesaal-ban olvasunk magyar újságot (Négy darab van: a Budapesti Hírlap, Az Újság, Pesti Hírlap és Egyetértés; no meg a Pester Lloyd) és a külföldi összes nagyobb lapokat és folyóiratokat átböngészhetjük. Olvasás után az orvos rendelete szerint megyünk a fürdőbe Moorumschlag-ért (a forró iszapnak gyomorra helyezése) stb. vagy hazamegyünk pihenni, vagy elmegyünk sétálni. Ebéd. Utána ágyban pihenés gyomormelegitővel a gyomorra hajló két ujjnyi vastag pléhedény tele forró vizzel. Délután szórakozás. Vacsora. Gyomormelegitő és alvás, ha tudunk aiudni. Persze, ez a rend néha megbomlik, de nem jó gyakran megbomlasztani, mert könnyen az egészség vallja kárát. Amint azt is az egészség szokta megfizetni, ha valaki puszta patrotizmusból hazai fürdőt használ, mikor orvosa Karlsbádot rendeli. Fődolog, hogy az ember kötelességét pontosan tudja teljesíteni: ezt pedig beteg nem teheti. Tehát ott és ugy szerezzük vissza megrendült egeszégünket, ahol és amint lehet. Deák Antal. HIREK. Csattanó. Esztergom, 1913. május 24. A művészet lilaszinű egén egy új, egy ultramodern üstökös jelent meg, amely üstökösnek becsületes neve hétköznapi nyelven szólva: Bayres Ferenc márki, aki unalmas óráiban rajzolással és festéssel is foglalkozik. Nos ez a vadhangzású nevű márki úr arról lett hires, hogy egyesegyedül ő tudja megmondani, vájjon mi is voltaképen a a művészet. Mert ez a márki úr a rajzolás terén egy uj irányelvet talált föl az ő fantasztikus, lángelmének csúfolt agyával a művészet szent nevében. Se Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitány úr, se az egész budapesti rendőrség nem tudja, mi is a valódi művészet. De hogy tudhatná a rendőrség, hogy mi a valódi művészet, mikor se a Szent György céh nevű gyülekezetnek nem tagja, se pedig erotikus disznóságokat nem tud produkálni. Borzasztó ! Micsoda műveletlen népek laknak Pest-Budában. Micsoda! Egy művésznek képzelt (ezt a szójátékot a márki úr mondotta, nem én!) rajzoló képeit elkobozni, egy valódi márkiét, nahát ez páratlanul áll a világlexikonban. Szegény Bayros! Ö szinte olyan próféta, akinek nem akaródzik hive. Vagy ha van is egykettő, az se lelkesülésből, csak hogy a művész közvélemény véletlenül rá ne süsse a barbár szót. Hja ! Ilyen a világ ! Dehát az Isten szerelmére márki úr, ön eltévesztette a házszámot. Márki úr, ön azt hitte, hogy Budapest valahogy keleten a Ganges partján van, ahol erotikus imádók nagy számmal élnek. Vagy miért nem vitte képeit Konstantinápolyba, a hárembe, ott sokkal több hódolója akadt volna pornografikus álművészetének. Lássa milyen meggondolatlan volt ön, drága márki úr. Hisz egyforma műveletlen a müncheni, meg a budapesti rendőrség is. Hej a párizsi, az más. Ott a rendőrfőnöktől kezdve le a legutolsó sarki rendőrig, az egytől-egyig művész ember, aki tudja, mi a valódi művészet. Lássa márki úr, micsoda barbárok laknak még most is, a XX. században. Mert mi a valódi művészet? Mi? Azt most egyfolytában bajos lenne elmondani. Azt legjobban ön tudja, az ön erotikus malacságaival. Ugye hálátlan időkben élünk. Mikor a művészembert nem akarjuk megérteni. Ez az. De vigasztalódjék márki úr. És ne sirjon. Ne, az ég szerelmére, mert biz uccse mi is sirva fakadunk, azon az eseten, hogy akadt ebben a modern kornak csúfolt időben immár két rendőrség, amely volt annyira, akkora barbarizmussal felruházva, hogy az ön, drága márki úr, az ön képeit el merte kobozni, mint valami étvágyellenes, megromlott piaci micsodát. És még a pestiek azon mernek siránkozni, hogy idegenek nem látogatják a fővárost. Tessék! A rendőri elkobzás végett most nem jön el Pestre Bayros úr, a rajzoló márki. No pestiek, sirhattok napestig azon, hogy Bayros úr, a rajzoló márki just se jön Pestre. Képzelem micsoda zokogás töltheti be a pesti léget, mivel Bayros úr nem méltóztatik megnézni Pest-budát. Zum True. Okosan teszi édes márki úr, ha nem szerencsélteti Pestet. Haragudjék keményen a pesti barbár rendőrségre, de azért ne menjen Pestre. Nem érdemli meg Pest, hogy az ön fizimiskáját lássa. És szedesse össze cókmókját, rajzait és festményeit és vigye, vigye drága márki úr. Amig nem késő. Vagy amig véletlenségből bele nem dobálják erotikus szüleményeit a szőke Dunába. És legyen ön garabonciás diák, burkolódzék százrétű köpenyébe és azzal együtt menjen vissza oda, ahonnan jött és aludjék valamelyik apacsklubban mint ezeréves múmia, legalább addig, mig meg nem értik az ön erotikáját. Addig is jójcakát j Fidibusz. Krónika. — A regále-kötvény ékről. — Múltkor valami kis takarítás esett Fenn a városházán. Igy történt az eset. Kutattak valamit a ládafiában És ez a kutatás nem esett hiában. Valami elsárgult papirosra leltek, Csak azt nem találták meg, amit kerestek. No de üsse a kő azt, amit hiába Kerestek, többek közt a ládafiába', Nem is igen törték magukat már érte, Mindenki a papírt vizsgálta, nézgélte. Mi lehet ez írás? Betűzgették nagyban, Hogy valami fontos, mindnyája hitt abban. Egész újnak látszott, még nem forgott kézbe, Igy hát nem is tudták, adósság-e, pénz-e ? Nagy lett ám az öröm, hogy kitűnt felőle, Hogy a talált irás kemény summák őre. Hogyha majd eladják (s van is vevő rája), Százezreket lát majd Bottyán palotája! Esztergomnak: pénze! . . . Ugy-e milyen furcsa? Kezében van végre jövőjének kulcsa. Nincs is olyan ember, ki ne próbált volna Eltűnődni: vájjon a pénz merre folyna? Pedig meg is oldták a kérdést még aznap! Néhány ezer kroncsit vágóhidra adnak. Majd betömik száját néhány adósságnak És a maradékon — ujakat csinálnak. (-•) Űrnapja Esztergomban. Legszebb ékességébe öltözve, legragyogóbb pompáját kifejtve lépett ki a kath. egyház híveinek sokasága Űrnapján a föszékesegyház szük határaiból, hogy lombokkal díszített, füvei, virágokkal behintett utakon hordozza körül kincseinek legdrágábbikát: az Oltáriszentséget, Krisztus Urunk szent testét, hogy ilyképen ország-világ előtt tanúbizonyságot tegyen e felséges szentségben való tántorithatlan hitéről és mély hálájáról az Ur Jézus ama kimondhatatlan szeretetéért, mellyel kegyelmeinek e nagy Szentségben oly kimerithetlen forrást nyitott. Esztergom városának kath. társadalma igen nagy számmal volt képviselve e fenséges körmeneten ; a ki csak tehette részt vett az impozáns diadalmenetben, melyet maga a hercegprímás vezetett. Még előtte való napon senki sem gondolta volna, hogy az ünnepélyes körmenetet megtartsák, mert az ég csatornái megeredtek és a várdomb utcáit elborította a sár. De délután a főpásztor megüzente, hogy ha másnap nem fog esni, a körmenetet megtartja, csak díszítsék az oltárokat, boronálják az utakat. Mint a futó tüz, ugy terjedt el a hercegprímásnak üzenete az illetékesek között. Neki láttak az oltárok díszítésének, az utakat füvei hintették be, a bazilika oszlopcsarnokát is ünnepi fénybe öltöztették. Néhány óra alatt minden készen volt. Eltéröleg az eddigi szokástól, délelőtt 9 órakor vette kezdetét az ünnepélyes szentmise, melyet dr. Csernoch János hercegprímás tartott fényes segédlettel. Klinda Teofil dr. érseki ceremoniárius ez alkalommal a következőképen rendezte az aszszisztenciát: Infulás prelátusok voltak: Horváth Ferenc dr. és Schiffer Ferenc. Diaconus-prelátusok: Brühl József és Fehév Gyula dr. Diaconnsok: Pauer Károly és Rolkó Béla karkáplánok. Érseki keresztvivő : Guzsvenitz Vilmos. Részt vettek az asszisztenciákban továbbá : Roszival István dr. főszékesegyh. főesperes, Breyer István dr. titkár (librifer), Lepold Antal dr. (érseki infulista), Drahos János dr. (az érseki pásztorbot vivője) és a növendékpapok. A hercegprímás bevonulása alkalmából az énekkar a katonazenekarral együtt ifj. Büchner Antal karnagy mesteri kezelésével egy szép Ecce Sacerdos Magnust adott elö. A mise alatt is lélekemelő volt az ének. A szentmise után kezdetét vette a körmenet, a melyen, valamint az előtte való szentmisén is a helybeli fő- és alsó papságon kivül résztvettek: Meszleny Pál megyénk főispánja, a megyei tisztviselők: Perényi Kálmán dr. alispán, a városiak pedig Vimmer Imre polgármester vezetésével. Mindannyian diszmagyarban. Megjelentek továbbá a hercegprimási uradalom tisztjei Hajdú István igazgató és a főkáptalaniak Erős Rezső igazgató vezetésével. A katonai tisztikar Boerin ezredesnek az élén vonult ki teljes számmal. Ott láttuk Hartmann nyug. altábornagyot is katonai egyenruhájában. Képviselve voltak e fenséges körmeneten azonkívül a helybeli plébániák hivei is. A belvárosiakat Mátéffy Viktor, a vízivárosiakat Keményfy Kálmán Dániel, a szentgyörgy mezőiek et Perger Lajos, a szomszéd párkányiakat dr. Majer Imre plébánosok vezették. Kivonultak a különböző egyletek és körök is ünnepi lobogóikkal. Igy a kath. legényegylet, a belvárosi olvasókör és ifjúsági egylet, az ipartestület, a szentgyörgy mezői kath. olvasókör, a vízivárosi és szenttamási kath. polgári kör stb. Az iskolák ifjúsága is teljes számban vett részt: igy a főgimnázium, a főreáliskola, a tanítóképző intézet, a vízivárosi elemi és polgári leányiskola stb. Mindannyian tanáraik vezetésével. Kedves jelenség volt a vízivárosi zárda Mária kongregációjának hófehérruhás, kedves csoportja,- keblén a kongregáció védőasszonyának a Boldogságos Szűznek kék szalagra erősített csinos érmecskéjével. A kanonokikét házsor négy sarkán; Rajn

er püspök, Graeffel, Brühl és Walter prelátusok házának kapualjában felállított négy oltár gyönyörűen volt feldíszítve. A menet sorrendje különben a következő volt: Elöl ment a középiskolák ifjúsága, azután jöttek a különböző körök és egyletek, a zárdaiskola növendékei, a női Mária-kongregáció tagjai; egy század katonaság, a növendékpapság, a felszentelt papok miseruhában, a főkáptalan tagjai vecsernyeköpenyegben; az asszisztencia a mennyezet alatt menő Csernoch János hercegprímás teljes bíbor díszben az Oltáriszentséggel, tőle jobbrabalra katonaság; a mennyezet után sorban a megyei és városi tisztviselők, a primási és fökápt. uradalom tisztjei, az erdő hivatal, az oltár egylet tagjai, a katonai tisztikar és végül a hivő nép óriási serege. A körmenetet Eitner Elemér Ákos lovag, főszékesegyh. igazgató rendezte és vezette. A ki csak végignézte, végigszemlélte ezt az impozáns menetet, mely a szentségi Ur Jézus tiszteletére rendeztetett főszékesegyházunk környékén s melynek kétségkívül maga a hercegprímás személyes vezetése kölcsönzött igen nagy fényt, nem tudott betelni annak fenségével, a szívre, a lélekre egyaránt mélységesen ható voltával.