ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-05-11 / 19. szám

Krónika. — Az erdőmester választásról. — A városi erdőket Majd ki dirigálja? Erről folyik a vita Körbe, kávéházba. A sok szónak vége nincs, Sem pediglen eleje: Választás lesz Esztergomba! Ez a dolog veleje. Esztergomban ilyen ügy Érdeklődést támaszt, A városi közgyűlés Teljes számban választ. Nem marad el senkisem, A nagyterem telve, A buzgó városatyáknak Forog majd a nyelve. Szavazatra-szavazat, Megtelik az urna, Hej, a lelkek mélyibe Aki látni tudna . . . Néma csönd az olvasáskor . . i Majd halk zúgás támad, Felharsan az „éljen" végül Ajkán az atyáknak. És mikor felharsan A könnyülő éljen, Zörgés,' ajtónyikorgás Hallik nyomon-lépten. Lehet bizony akármilyen Fontos ügy még hátra, Nem marad ott ember a Támadó vitákra. Azután ha véletlen Olyant határoznak, Ami kárára lehet Talán a városnak: Föllebbezni sietünk, Szánjuk-bánjuk vétkünk, Mert hát csak a választáshoz Van még ügyességünk! (-•) Bérmálás Budapesten. Páradhatatlan Főpásztorunk a mult héten a főváros templomaiban osztotta ki a bérmálás szentségét. Sorra járta a IX. az I., VIII., VI., V. és IV. kerület plébánia-templomait, ahol ragyogó disszel és igaz szeretettel fogadták a hivek. Nagy érzések szólaltak meg az Ecce sacerdos lelkes hangjaiban. S még mélyebb érzések rajzolódtak az arcokon, amelyek büszke örömmel nézték a bíborban bevonuló nagy főpapot. Örültek az egyház dicsőségének és nagyságának, amely bíborba öl­tözteti legerősebb oszlopait és sarkpilléreit, ör­vendtek az egyház diadalának, amely győzelemért hullatott vérnek bíborában fürösztötte meg a hierarchia legfőbbjeinek ruháját. Megértették az egyház beszédét, a bibor színről, erről a misz­tikusan szép szinről: azért figyelték azt annyi büszkeséggel s azért csókolták annak szegélyét oly mélységes hódolattal. A bíbornak hóditó ereje van ... Mindegyik templomban maga hercegprímás tartotta a szentbeszédet. Kedves és kimeríthe­tetlen témája volt a hit. Ennek mibenlétéről, szük­ségességéről, ápolásáról, bátor megvallásáról, aka­dályairól és gyümölcseiről mondott szebbnél szebb gondolatokat. A hivek csak úgy lestek főpásztoruk ajkáról a szót s meg is érthették azt, mert az evangélium egyszerűségével és világosságával beszélt. A plébánia-templomokon kivül a Szent Sziv zárda kápolnájában is megjelent a bérmálás ki­szolgáltatása végett. Azonkívül meglátogatta a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek központi házát, ahol a kongregáció összes magyarországi zárdáinak főnöknöi lelkigyakorlatra gyűltek egybe. Százharminc főnöknő fogadta boldog örömmel Magyarország főpásztorát. Megjelentek ez alka­lomra a budapesti lazarista atyák is. Sebők Vilma általános főnöknő üdvözölte a háznak magas vendégét és szeretetébe ajánlotta Szent Vince leányait. A főpásztor hosszabb beszédben válaszolt. Az egyház utja — monda — veszedelmek és örömek mellett visz a siralom völgyéből az örök hazába. Ha a veszedelmek ellen a küzdelemben kifárad, az örömekben keres vigasztalást. S a vigasztalást kereső egyház a legnagyobb szere­tettel szent Vince leányain pihenteti tekintetét, akik mint földre szállott angyalok kisérik az ecelesia militanst. Irgalmas szeretetök hősiességre meg­szégyenít mindenkit, aki a küzdelemtől gyáván félreáll. Az isteni Jegyes iránt való szeretetből nemcsak elhagynak mindent a világon, hanem szent szenvedélyességgel keresik a legsúlyosabb terheket, hogy azokkal induljanak Krisztus Urunk nyomába, aki előttünk viszi a keresztet. Ez a szerzet akkora szolgálatokat tesz az emberiségnek, hogy az egyháznak legnagyobb ellenségei is elcsititják dühöket, mikor róla van szó. Akik vak gyűlölettel hadakoznak az egyház minden műve ellen, szent Vince leányait megkímélik, mert lefegyverzi őket az irgalmas nénék csodálatos varázsa. Az emberek osztatlan becsülésén kivül az irgalmas nővérek jutalma a lelki béke, amely a halál gyötrelmei között sem tűnik el egy pillanatra sem. Az a béke, a mennyország előize és záloga, mert az Úr ki­mondhatatlan boldogságot készit azok számára, akik őérte mindent elhagytak . . . Nehéz, fojtó atmoszféra nyomta a sziveket. Szinte érezni le­hetett annyi hősi léleknek feszülését a Főpásztor lelkesítő szózata alatt. Csak a meghatottság könnyei tudtak könnyíteni a sziveken. De ki is tudna annyi lelki erőt a földnek ily kis helyén összesűríteni, mint aki 130 irgalmas főnöknőt gyűjt össze egy teremben ?! A Főpásztor alig tudta az áldásnak szavait elmondani az egyháznak annyi szent leá­nyai fölött. Annyira meghatotta a pillanatnak ün­nepélyessége. A főnöknök után jöttek az ujoncnök fekete fátyolaikkal. Mintha a bűnbánóknak serege vonult volna föl. Olyan komoran festenek azok a ke­resztbe font, s hosszan aláfüggő fekete fátyolok. Pedig hófehér lelkű szüzeknek tábora jött a fő­pásztor elé, akik egy reményekben gazdag, szép életet hoznak áldozatul az Űrnak. A Főpásztor derülten, vidáman üdvözölte az Űr választott leányait, mert ezek a zárda komor falai között a lemondás szomorúnak látszó ottho­nában tényleg csak az örömnek a hangját értik meg. Kívánta nekik, hogy jól érezzék magukat a kolostorban, járjanak derült lélekkel az iskolában, a kórházban s javitó intézetben, a fogházban, vagy bárhol, ahová szent hivatásuk szólítja. A nyomo­rúság és a bűn legsötétebb barlangjaiban sétál­janak mint rózsás kertekben. Mert az emberi nyomorúság ápolása tényleg rózsákat termel nekik, amelyeket az Úr gondosan gyűjtöget és koszorúba fon az ő hűséges jegyesei számára. Az irgalmas nővérek nagy központi házát avval az érzéssel hagytuk el; Csodálatos az Isten az ö szentéiben. Meglátogatta a kercegprimás a Notre Dame de Sion-intézetet is a Villányi úton, ahol röviden megtekintette az épületet és különösen a tanter­meket. A modern szép intézet igen megnyerte a tetszését. Május 17-én bérmálni fog az intézetben. * A hercegprímás Esztergomban. Dr. Csernoch János hercegprímás szombaton délelőtt a 11 óra 22 perces vonattal Esztergomba érke­zett, hogy a pünkösd ünnepén a főpásztori teen­dőket a bazilikában végezze. A jövő hét elején újból Budapestre utazik, mert a Szent István-társulat közgyűlésén elnökölni fog. * Pünkösd vasárnapján a bazilikában d. e. 9 órakor Csernoch János hercegprímás mondja az ünnepi szentmisét. Pünkösd hétfőjén Macho­vich Gyula dr. prelátus-kanonok, főegyházm. fő­tanfelügyelő pontifikál. * A hercegprímás köszönete Maszlaghy v. püspök adományáért. Az egész országban köz­tudomású azon örvendetes esemény, hogy Masz­laghy Ferenc prelátus kanonok v. püspökké való kineveztetése alkalmából az esztergomi érseki tanítóképző intézet építendő hajlékára 20,000 ko­ronát adományozott. A jó lelkű főpap az adományt dr. Csernoch János hercegprímásnak adta át, aki a ritka áldozatkészségért a következő kitüntető sorokban mondott köszönetet Maszlaghy v. püs­pöknek : Méltóságos és Ftdő c. Püspök, Prelátus, Prépost, Kanonok Ur! Szivem sugallatát követem, midőn Méltósá­godnak hálás köszönetet mondok azért a fejedelmi adományért, a melyet f. hó 28-án kezeimhez át­nyújtott. Méltóságod 20,000 koronát áldozott az újonnan felépítendő esztergomi katholikus fitanitó képzőre, az esztergomi főegyházmegye egyik leg­fontosabb iskolai intézményére, hogy emlékeze­tessé tegye azt a ritka kitüntetést, a melyben Ö felsége az Apostoli magyar király részesítette Mél­tóságodat, a midőn almissai vál. püspökké ne­vezte ki. Ez a nagylelkű ajándék a katholikus magyar tanügynek jutott, hogy örök időkre hirdesse Mél­tóságodnak mély egyházias érzését és áldozat­kész hazafiasságát. Az összeget az Esztergomi Iparbankban he­lyeztem el kamatozásra mindaddig, mig rendelte­tésének megfelelőleg felhasználható lesz. Egyébként ájtatos imáiba ajánlottan őszinte jóindulattal vagyok Méltóságodnak Esztergomban, 1913. április 29. jóakaró föpásztora János s. k. érsek. Ezen adományozás ujabb alkalmat adott a főpap tisztelőinek és az illetékes tényezőknek arra, hogy a fényes királyi kitüntetés cimén még me­legebben ünnepeljék öt. Legelső helyen Esztergom sz. kir. várost említem, amely igen meleg hangú feliratban üd­vözölte a v. püspököt, aki a város szegényeiről sem feledkezett meg, amennyiben 400 koronát bocsátott a városi hatóság rendelkezésére kiosztás végett. De tapasztalták a főpap jóakaratát mind­azon kultúrintézmények is, amelyek őszinte han­gon járultak hozzá az ünnepi hangalat emelé­séhez. Nem lep meg bennünket a főpapnak jelen­legi jótékonysága, hiszen ő mindig a művészet, az irodalom és a kultúra előharcosa volt tettben, írásban és buzgólkodásban, amíg testi erői arra képesítették, most pedig jóindulatával és jótékony­ságával igyekszik ugyanazon szent célokat elő­mozdítani. * A tavaszi szynodális és hittanári vizs­gálatok eredménye. Az idei tavaszi plébános­vizsgálatot eredményesen megállották a követke­zők : Bucsek Mátyás temetvényi adminisztrátor, Kelemen Mátyás csesztei káplán, Oálik János nagytapolcsányi káplán, Trebaticky Ernő nyitra­pereszlényi káplán, Gyúrják Ignácz nagykoszto­lányi káplán, Takács György verbói adminisztrátor, Horváth János ujvároskai káplán, Galambos Béla galántai káplán Molitor Tádé óbarsi káplán, Treszkony Ernő modori káplán, Török Zoltán fővárosi hitoktató. A hittanári vizsgát sikerrel letették: Mika Ferencz és Török Zoltán fővárosi hitoktatók, Nádai Kálmán pozsonyi káplán, és P. Virág Rajmund a helybeli reáliskola hittanára. * Kanonoki installáció Pozsonyban. A fo­kozatosan előlépett dr. Való Simon és Gaibl Sán­dor, valamint az újonnan kinevezett Kazacsay Árpád pozsonyi kanonoknak ünnepélyes installá­ciója f. hó 5-én ment végbe az ottani székesegy­házban. Az installálandó kanonokok először letet­ték az esküt, majd a többi kanonokok kíséretében kivonultak a szentélybe, a hol Gaibl Sándor pre­látus-kanonok szép klasszikus latin nyelvezettel stilizált beszédet mondott és installálta az uj ol­vasó-kanonokot: Való Simont. Majd Való instal­lálta Gaibl prelátust, a káptalan uj éneklő kano­nokját, ki viszont azután Helcz János éneklő kanonok és Kazacsay Árpád apát-plébános instal­lációját végezte és az utóbbinak átnyújtotta a kanonoki jelvényeket. Az installáció ünnepélyes szertartásain résztvett a papság, az uj kanonok rokonai, barátai és tisztelői, köztük Frigyes főher­ceg fia : Albrecht főherceg is, nevelője, Mészáros János dr. kíséretében. Az installáció után Gaibl prelátus intonálta a Te Deumot, melyet az ének­kar énekelt, azután a főherceg felé fordultak az installált kanonokok és megköszönték neki szemé­lyes megjelenését. * Erdőmester választás. F. hó 15-re volt kitűzve a városi erdő mester választás, melyre a városi képviselőtestület tagjai már nagyban ké­szülődtek. Krónikásunk is, mai versében hűen festi az efajta választások lefolyását. A mostani válasz­tás azonban, mint értesülünk elmarad, csupán egy távolabbi időre kitűzendő választás módozatait fogja megbeszélni a f. hó 15-i gyűlésen a város képviselőtestülete. * Cserhalmi Lajos j Még egy éve sincsen, hogy ő felsége Cserhalmi Lajos hédervárr es­peres-plébánost és szentszéki tanácsost a pozsonyi társaskáptalan tagjává kinevezte s már is szomoru hir érkezik Pozsonyból: meghalt Cserhalmi Lajos. Szervi szívbaj vitte sírba a 61 éves férfiút, ki ugyancsak rövid ideig élvezte a kanonoki java­dalmat. Cserhalmi Lajos 1852. szept. 24-én Bol­dogasszonyban született. Teológiai tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte. 1876 jul. 16-án szentelték pappá Esztergomban. Mint káplán Duna­mocson, Nagymaroson és Esztergom-belvárosban lelkészkedett. 1882. jun. 21-én zámolyi plébánossá, 1889-ben hédervári plébánossá neveztetett ki, a a hol 23 éven át működött. 1894-ben szentszéki tanácsos, 1908-ban pedig a kerület alesperese lett.

Next

/
Thumbnails
Contents