ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-05-11 / 19. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. május 11. 19. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szabad egyház. Esztergom, 1913. május 10. (—.) Lapunk hasábjai már méltatták azon nevezetes dátumot és eseményt, melynek emlékét üli az egyház az idei esztendőben. De nemcsak az egyház, hanem az egész civilizált világ. Mert a milánói rendelet kiadása a világtörténetnek is egyik legnagyobb kihatású eseménye. Nagy Konstantin császárnak a kereszt jelében kivivott győzelme után kiadott rendelete véget vetett a a hosszas és véres üldözéseknek s az egyházat szabaddá tette. Ezért Rómában egymást érik a Konstantin-féle ünnepségek s csak dec. 8-ával fognak végződni. A keresztény népek pedig ama kulturjavaknak örvendenek hálatelt szivvel, melyekhez a szabaddá lett egyház, a győzelmes kereszt révén jutottak. Ez a világtörténeti nagy esemény "oly gazdag tanulságokban, hogy valóban érdemes vele ismételten foglalkozni. Különösen mikor az ezerhatszáz esztendős mult eseményein elgondolkozva összehasonlitást teszünk a jelennel s a jövő messze homályába bepillantást akarunk nyerni. A kereszt az egyház szabadságának s egyúttal a világ szabadságának szimbóluma lett. A kereszt vallása a szabadság vallása, mert az igazság vallása. Az igazság pedig szabaddá tesz, megvált. Ez az igazság tette az egyházat is szabaddá. Midőn a keresztény igazságot hivő lélekkel elfogadták, midőn kihatott az életre, szükségkép vivta ki az egyház nyilvános szabadságát is. S mikor szabad lett az egyház, szabad lett a világ is. A római pogányságtól eddig AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Lovász Náci esete. Hárman ültünk a kioszkbeli kerek kis asztalnál. Lovász Náci, az egyik helyiérdekű lap titkos ügyvivője, továbbá egy álmos szemű piktor növendék és én. Mindhárman meglehetős hangulatban voltunk már ahogy ezt a hangulatot a füstösképü, pelyhedző állu, Marci gyerek, a cigánybandának primása az ő nótás hangszerével fel tudta bennünk kelteni és fejleszteni. Legunalmasabb volt köztünk a piktor, akinek az esze folyton lehetetlen dolgokon mászkált és kompozíciós frázisokon rágódott. Annál beszédesebb volt Lovász Náci. Megjegyzendő azonban, hogy ez a bizonyos Lovász Náci valamikor (tán egy félévvel ezelőtt) nagy bonoivant volt és hires kujon. A fecsegő városi lányoktól mást se lehetett hallani, csakhogy mit tett Lovász Náci, hogy mosolygott Lovász Náci, milyen novellát irt Lovász Náci. És igy tovább. Mert hát Lovász Náci városszerte hires volt arról, hogy ő tudja a legizlésesebb novellát irni; meg hogy senki se képes annyira a város szépei kedvére tárcákat produkálni. Egyébként pedig ő is csak affajta városi trobadur volt, aki teli tüdővel szerette az ő hóditó talentumát világgá kürtölni. Azonban ezt a gyenge oldalát, leszámítva jó fiu volt Lovász Náci. És rajongott szerfelett a Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. üldözött egyház győzelmes hóditó lett. Nem igázott le, hanem fölszabadított. A szabadság napja jött föl vele. Szabaddá tette az emberben a legjobb, legnemesebb erőket s nem is sejtett erényes életet teremtett egyénben, családban, társadalomban, államban. A barbár népeket fölnevelte, nagyokká tette, a benne rejlő s szabadon érvényesülő isteni erőkkel mindenütt igazi kulturéletet honosított meg. Ahonnét pedig a katholikus igazságot száműzik, ott pusztul a szabadság is. Az egyháztól való fölszabadulást az egyház leigázását nyomon követi a szolgaság, a tévely, a bün rabszolgasága. Az egyháznak ezer jogcime van a jubileumra. De igazán jubilálhat-e? Birtokában van-e az ünnepelt szabadságnak? Szabadon érvényesülhet-e az egyház? Szomorú jelenség, hogy épen most kell az egyháznak a katholikusokká lett országokban tiltakozó szavát fölemelni az egyház szabadságának megrablói ellen. Nem vagyunk pesszimisták, de önámitás volna az egyház láthatárán tornyosuló sötét felhőket észre nem venni, vagy kicsinyelni. Ki ne látná, hogy ép a román fajú népeknél hatalmas egyházellenes irányzat szőritj a vissza az egyházat eddig elfoglalt területeiről. Egymásután vagdossák el azon gyökérszálakat, melyek öt a családhoz, társadalomhoz, államhoz fűzték, s nemesítő erejének, küldetésének érvényesülését lehetővé tették. Az egyházat az államtól elválasztják, az iskolákból kiűzik. Francia-, Spanyol-, Olaszországban, Portugáliában jól szervezett nemzetközi szabadkőművesség dolgozik az egyház létalapjainak aláásásán. A cigányzenéért. Legkedvesebb nótája az volt, hogy : Tul a Dunán Baranyában Van egy kis lány . . . Ott lakik a vadregényes Mecsek alján. S amikor a cigány belekezdett az ő notá* jába, szemei azok a máskülönben savó szinü semmit mondó szemek, felragyogtak, miközben halkan behízelgő hangon dúdolgatta a nóta szövegét. Akkurat igy történt ez a jelen esetben is. Mikor pedig Marci gyerek letette kezéből a sirórivó szárazfát, Náci feje lekonyult egészen a széles mellére. — Hé Náci! Az árgyélusát el ne aludj itt, kiálték nevetve Nácira. A merengő szemű piktor elmosolyodott Náci dolgán, pedig Misi, tudniillik a piktor ritka esetben szokott elmosolyodni. — Zabba mennek a lovak, Náci! kiáltottam újra. Náci felemelte fejét. — Megártott ugy-e a zene, ingerkedtem Nácival. — Dehogy az ártott meg, sóhajtott színpadias stílben. Hej más bajom van nekem. — Persze. Ha jól emlékszem huszonhatodika van, szólalt meg Misi is. •— A fenét. Törődöm is én a pénzzel, fütyölök rá. Nékem annál komolyabb bajom van fucs az én íróságomnak, meg a szőke hajú medinek. — Lulukának? Kérdezte szájtátva a piktor. — íróságodnak? hüledeztem én. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könyvkereskedésében. kormányzás, a hatalom kezében van. A pápa hathatósan figyelmezteti jubileumi körlevelében a katholikusokat, hogy tömörüljenek a kereszt dicsőséges jele alatt. Szemünk láttára, még pedig a régi keresztény talajon nő föl egy uj pogányság, melynek sötétségét a kereszt világossága egykor eloszlatta s mely az egyház hajóját nagy szélrohamként akarja fölbontani. A mi állapotaink még elég jók. De a korszellem terjed és hódit; nálunk is mutatkoznak már jelei, vannak előhírnökei a legradikálisabb iránynak. Azt mondják, hogy a jó kormányzás — előrelátás. Hát mi abban a szerencsés helyzetben vagyuuk, hogy nemcsak elméleti okoskodással számithatjuk ki pragmatice az általános modern kulturfejlödés, vallás-erkölcsi élet következményeit, hanem kész tényeket regisztrálhatunk már okulásunkra s a bajok megelőzésére. Gyümölcseikről ismerhetjük meg őket. Mindenütt ahol az egyház áldásos működése meg van bénitva, ahol keze meg van kötve, pusztul a szabadság, vész a béke, biztonság, jólét, megdőlnek vagy ingadoznak a trónok. A spanyol király ellen már harmadszor követtek el merényletet, mióta az államhatalom az egyház és állam szétválasztásán dolgozik s e célból fölszabadítja a szenvedélyeket s szabad érvényesülést enged a ferreri eszméknek. Franciaországban szembeszökő a nép erkölcsi és fizikai romlása, mióta az egyház és vallás szabadsága száműzve van. Még Zola is panaszkodott a családi élet pusztulása s az elnéptelenedés megdöbbentő arányai fölött. Corrumpere et corrumpi — rontani és megromlani tacitusi szavakkal — Mindkettőnek, mind a kettőnek, nyöszörgött keservesen Lovász Náci. — Hogy történhetett ez ? Hiszen örömmel fogadták novelláidat a redaktorok. — Az a szőke hajú Luluka pedig valósággal bolondult utánad. — Hát, ha bolondult, ha nem; ha irtam jó tárcákat, ha nem mégis fuccs! fuccs ha mondom. Az utolsó szavakat már valósággal ugy üvöltötte fülünkbe Lovász Náci, akárcsak egy jól idomított indus fakír. — Mondd el rögvest édes Nácikám az esetet, hadd okuljunk rajta; hiszen tudhatod, hogy más kárán tanul az okos, rimánkodtunk mindketten. — Jól van fiaim, mondta nagy flegmatikával Náci. Legalább okosabbak lesztek nálamnál. Marci cigány épen vacsoráját fogyasztotta az egész bandájával egyetemben s a kioszk vendégei is már nagyban oszladozni kezdtek. Misi szeme is élesebben pislogott szokása ellenére. Lovász Náci pedig belefogott a mondókájába : — Tudta már az egész város, hogy Szabados Luluka bolondul utánam. Ti is tudtátok, én is tudtam. De azt senki se tudta, még én se, hogy miért bolondul utánam a város legszebb leánya. Találgattam magamban, vájjon mi tetszhetik rajtam annak a szép szőke leánynak. S most tudom már. Azóta tudom, mióta esküdt ellensége lettem a novella Írásnak. — És miért lettél esküdt ellensége a novelláknak te épen, mikor annyi sikert arattál a novellákkal, vágtam szavába.