ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-01-05 / 1. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. január 5. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. I Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség 1 , előfizetések a kiadó­hivatal eiraére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Még nincs teljes öt éve, hogy dr Csernoch János Esztergom város közönsé gétöT bucsut vett. 1908. jan. 12-én jelent meg a hivatalos lapban Csa­nádi püspökké való kinevezése és I május havában foglalta el első püs­pökségét. A búcsúzásnál akkor akár­hány jó ismerős ajkáról tréfából el­hangzott a búcsúszó: „adja Isten, hogy mint Hercegprímást láthassuk viszont!" De senki se hitte, hogy ez ige oly rövid időn belül testté válik. A mult év tavaszától kezdve, hogy Vaszary Kolos hercegprímás lemondásának hire kezdett szállin­gózni, a közvélemény különösen négy kimagasló egyházi férfiú körül Í kezdte szőni kombinációit: a jámbor I és önfeláldozó Majláth püspök, a gya­korlatias érzékű, agilis dr. Csernoch János, a zseniális Prohászka és a sokoldalú Fischer-Colbrie Ágost vol­tak mintegy a katholikus közvélemény prímás-jelöltjei. Ezúttal azonban nem volt semmi lótás-futás, semmi agi­táció és korteskedés a primási szé­kért, mint 21 év előtt; az illetékes tényezők úgyszólván minden alku­dozás és habozás nélkül egyenesen dr. Csernoch János kalocsai érsek személyében állapodtak meg tavasz óta, s azóta csak az utódlás módo­zatai felett folytak a hivatalos tár­gyalások, melyeknek sima és gyors lefolyást biztosított Vaszary Kolos bi­bornoknak nevember 27-én benyúj­tott formális lemondása. Dr. Csernoch János ugyan meg­kisérlette, mint a szatmári püspök­ségre való jelölése alkalmával is, a nagy méltóságnak, mely a kalocsai prsekségnél tizszer nagyobb terhet rak vállaira, visszautasítását. Akkor sikerült, de most nem sikerült. A drály akkor is, most a hangoztatta : „ich brauche gerade solche Bischöfe, die dicht Bischöfe werden wollen!" Dr. Csernoch János egynek örülhet 'gazán, midőn Esztergom érseki székét el­foglalja: hogy hazajön! A hét vármegyére erjedő föegyházmegyének minden zege­;ugát ismeri, az abban divó nyelveket oerfekte beszéli, az egyházmegyének már egyizben kisprimása (hercegprimási iroda­igazgató és oldalkanonok) volt. Az eszter­gomi főegyházmegye papsága is úgy fogadja, mint a mi vérünkből, a mi lelkünkből valót, ki érti és értékeli a legintelligensebb egyház­megye törekvéseit és szükségleteit. Eszter­gom város is úgy fogadja dr. Csernoch Jánost, mint legközismertebb polgárát és ismerősét, ki életének javarészét nemcsak Esztergom falai közt, de Esztergom fórumán, közélete terén töltötte, ki évtizedeken át a város és^ megye, az egyházi és társadalmi élet szerveiben úgyszólván fömozgató kereke volt. Azért mi nem féltjük az uj herceg­prímást a sablonos klauzulától, melyet a kormány kinevezésébe beékelt, miszerint: „az országgyűlés tartama alatt túlnyomóan Budapesten tartozik időzni." E törvény eredeti értelme ugyanis nem a 367 napos obstrukciós országgyűlésekre vonatkozik, hanem a régi egy-két hetes országgyűlé­sekre; másrészt manapság részt vehet a hercegprímás Esztergomból is a főrendi­háznak úgyszólván összes ülésein anélkül, hogy csak egy napot is megszállna Buda­pesten. Ép igy ott lehet a hercegprímás a főváros minden valamire való egyházi ünnepségén és mégis Esztergomban, az ősrégi primásvárosban tarthatja föreziden­ciáját. Az új hercegprímás még el se foglalta hivatalát, máris örvendetes prognózisát adta jövendő nagyszabású, agilis működésének. Mult év november 24-én volt a budapesti kongregációs ház felavatása, ugyanaznap az angyalföldi szükségtemplom és katli. munkásotthon felavatása és a hit­tanárok egyesületének közgyűlése. Dr. Csernoch János, kinek legköze­lebbi kinevezése akkor már nyilt titok volt, mind a három helyen ott volt és beszélt. A kongregációs ház fel­avatásánál a katholikus intelligenciá­hoz intézett öserötöl duzzadó kon­krét beszédet. A hittanárokat pedig különös atyai szeretetéről biztosította, minthogy véleménye szerint a kivá­lóan fontos állásra a legbuzgóbb és legképzettebb papok küldendők. Esz­tergom város üdvözlő feliratára kül­dött válaszában hangsúlyozza, hogy az ősrégi prímás-várost oly polcra óhajtja emelni, amely a város tör­ténelméhez és hivatásához — mint a magyar Rómához — méltó. Az érseki szemináriumhoz intézett első atyai szózatában ez intézetet az egy­házmegye virágos kertjénak nevezi, melyet féltékeny gonddal akar ápolni, s melyben ö is üdülését és vigasz­talását akarja keresni. Ha mindehhez hozzávesszük a Budapesten építendő Zichy-templomra kiutalt 100,000 ko­ronás adományt, s a küszöbön álló első kanonoki kinevezéseket: dr. Csernoch János valóban egy mo­dern a kor magaslatán álló herceg­prímás előjeleit vetette előre, ki a föegyházmegyének igazi föpásztora és Esztergom városának igazi herceg­érseke leszen. Dr. Csernoch a nagy alkotá­soknak embere, s e tekintetben csak­ugyan Símor prímás nyomdokain jár. Intézmények és intézetek várhatnak tőle nagyarányú támogatást, de ala­mizsnákra nem szereti pénzét elap­rózni. És mintha a Gondviselés se­gítségére akart volna jönni az uj prí­más nagyszabású terveinek: ép az idén fo­lyósítják először a Kaszelik-íéle tízmilliós alapítvány kamatait, melyet a humánusan gondolkozó pesti háziúr, főleg elszegényedett uri családok felsegélyezésére hagyományo­zott, a szétosztást részben az alapítványi gondnokságra, (Budapest, Gizellatér 5.) rész­ben a mindenkori hercegprímás diskréciójára bízva. És az uj hercegprímásra csakugyan nagy alkotások várnak. Nemcsak a bazilika

Next

/
Thumbnails
Contents