ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-24 / 13. szám

adást is tartozik vezetni, amely számadások széküresedés alkalmával a hagyaték meghatározásánál bázisul szolgálnak. A javadalom kezelését az 1900. évi XXVII. t. c. alapján minősitett, tehát diplomás gazdatisztség végzi, amelynek élén a jószágigazgató —• a primaciánál csekélységem — áll. A jószágigazgató bár szabadon rendelkezik, mégis fontosabb gazdasági kérdésekben köteles meghallgatni az u. n. főtiszti széket, amelynek határozatait végrehajtja. E főtiszti szék, melynek elnöke a jószágigazgató, 8 tagból áll és pedig 3 jószágfelügyelő, főszámvevőj főpénztáros, erdőtanácsos, mérnök és esetleg jogtanácsosból. Az egész primási tisztikar ügyészekkel együtt 54 tagból áll. Az egész tisztikarban 4, mond négy Vaszary van és pedig a jószágigazgató, 2 gazdatiszt és 1 erdőtiszt. Az összes kerületi tisztek a fent emiitett miniszteriálif forma szerinti számadást vezetnek kerületeikben és pedig előzetesen jóváhagyott előirányzat alapján. A kerületi tiszteket ellenőrzik a felügyelők, számadásaikat pedig a számvevőség vizsgálja át és arról a főszámvevő adja meg a felmentvényt, melyet a jószágigazgató csak láttamoz. A számadások eredményét összeállítja a főpénztáros s ezen számadás kerül Ő Emineneiája elé. Az itt előadottakból talán eléggé bebizonyítottam, hogy a birtokokat a rokonok s egyéb hozzá nem értő vagyonkezelők nem foglalták el, azt a jelzett rendszer folytán tönkre nem is tehetik, hanem diplomájuknál fogva ép ugy jogot szereztek a tisztes megélhetéshez, mint a többi tisztek. Talán még azt az egészen jogos kérdést tehetné fel valaki, hogy jószágigazgatóul miért nevezett ki Ö Emineneiája rokont? Erre nézve szabadjon mentségemül felhoznom azt, hogy a jószágigazgatói szék betöltése alkalmával többek között Csernoch János kalocsai érsek ur 0 Excellenciája volt az, aki Ő Emineneiája. magas figyelmét reám irányította, ami személyem iránt a cikkíróban talán megnyugvást fog kelteni. Ami fenti közleménynek Ö Emineneiája anyagi viszonyaira vonatkozó megjegyzését illeti, egész röviden a következőket mondhatom el. Ő Emineneiája primássága alatti alapitványai, állandó és időszerű jótékonyságának összegei megközelitik a 8.000,000 koronát. Ezen felül circa 300,000 koronával gyarapította a törzsvagyont és ami a beruházásokat illeti, ma az érsekségnek közel 50 kilométer mezei, illetve erdei vasútja van, ami ismét tekintélyes értéket képvisel. Egyben a deteriorációkra tett megjegyzésre vonatkozólag kijelentem, hogy Ö Emineneiája jelenlegi instrukciójának értéke legalább mégegyszer akkora, mint az u.,n. állandó felszerelésnek értéke, tehát bőséges fedezettel rendelkezik az esetleges követelményekkel szemben. Azokkal szemben, akik Ö Emineneiája anyagi viszonyai felett akarnak kritikát mondani, még egyet akarok figyelmükbe ajánlani. Nevezetesen arra kérem a jólelkű kritikusokat, nézzenek körül az országban és olvassák meg az ujjaikon, hogy a lefolyt 20 esztendő alatt hány főúr, de főleg hány főpap tartotta meg birtokait házi kezelésben ? A primás megtartotta. Tudják mit jelent ez? Ez sokat jelent! Hogy mennyit, ezt csak azok tudják, akik figyelemmel kisérték azt a nagy harcot, mely az utóbbi 20 év alatt hazánkban épen a föld megtartása érdekében a házi kezelés fenntartása mellett lefolyt, épen nemzeti, faji szempontból. Hogy Ö Emineneiája ezen ténye — tekintve a lefolyt 20 évnek katasztrófaszerü gazdasági válságait — Ő Eminenciájának nagy anyagi áldozataiba került, itt nem emlegetem, de, hogy egy tisztesen végzett munka után épen arról az oldalról támadják — pláne supposiciók alapján — honnan csak elismerést és köszönetet várhat, ez több a soknál. Ugy látszik, maholnap kanonizálva lesz az a felfogás, hogy nincs nagyobb dőreség, mint az egyén érdekeit alárendelni a közérdeknek. A többször hivatkozott közlemény még megemlékezik arról,.hogy jó gazda kellene a primás mellé, pl. egy erőskezű kanonok. No ezzel a cikkiró nem hízelgett az illető urnák, mert nálunk mindenki nagyon jól tudja, mint jelent az, ha valamelyik nagyobb beneficiummal biró főpapra azt mondják, hogy jó gazda! Az ilyen úrról nálunk mindenki tudja, hogy „ebszijjai van bekötve a bugyellárisa." Az ilyen jó gazda a pásztorgazdaságnál beválhatott, ma azonban nem. Mindezek után méltán azt kérdezheti a t. olvasó közönség, hogy hát ha igy van a dolog, akkor mégis miért támadják a primást? Erre megadja a feleletet a t. cikkíró, amikor a „mozgolódó egyének" akcióját ugy jellemzi, hogy az a „hercegprímás érdekében" történik. Részemről ma már elhiszem ezt a kijelentést, mert a napokban találkoztam egy úrral, aki azt állította, hogy a műfoga fáj! Esztergom, 1912. március hó 20. Kitűnő tisztelettel: Vaszary Mihály, jószágigazgató. Franciaországban világosodik. (Proporcionális választójogot kérünk!) (TI.) Sok romboló eszmének szülőoka volt már a nyugtalan szeles francia temperamentum, de nemegy jó lökés is onnan indult ki. A végletek érintkeznek. Igy a parlamentarizmusnak nevezett szabadkőműves nópcsalás és klikkrendszer kezdi kiforralni méhében az igazi népképviselet formáját, melyet Magyarországon még névről sem ismernek, pedig a választójog reformja körmünkre ég. Nem az erőszakosan kisebbségben tartott katholikusok küzdik ki az üdvhozó nagy reformot, hanem az utca porából felfelé törtető „radikális" szocialista pártcsoportok, melyeknek csak elszórtan vannak hivei az országban, de együttvéve mégis valamelyes szavazatmennyiséggel rendelkeznek. Azonban a mostani — s még az egész világon uralkodó —- többségi rendszer miatt nem tudunk érvényesülni s erősödni. Ezen többségi rendszerrel, mely minden választókerületben az abszolút többséget nyert pártnak itóli oda a mandátumot, ellenkezik a proporcionális vagyis részarányos választási rendszer, mely a pártoknak leadott szavazataik arányában osztja a mandátumokat. A többségi rendszer nemcsak örökké lenyomva tartja a kisebbségi pártokat és elveszi a polgárság kedvét a politikában való részvételtől, hanem a rendszer mellett megtörténhetik — mint már ismételten kifejtettük — hogy az egész országban a szavazatok többségével biró párt kisebbségben marad, sőt egyetlen egy mandátumhoz se jut. Ez az abszurdum is mathematice lehetséges a jelenlegi „alkotmányos élet" mellett, mint megtörtént Magyarországon a legutóbbi választásnál, hogy a szavazatok tekintetében kisebbségben levő munkapárt kapta a mandátumok % részét. Mert a jelen rendszerben egyenlőtlen a kerületek kiterjedése, önkényes, sőt tendenciózus azok kikerekitése. Égbekiáltó igazságtalanság, a népképviselet meghamisítása, s mégis törvényes alkotmányosdi! Minthogy a csip-csup radikális csoportok Franciaországban lármásabbak, mint a katholikusok, addig nem nyugodtak, mig a hangulatot megcsinálták a proporcionális választási rendszer számára, amelyet immár a Poincaré minisztérium a képviselőházban tárgyalás alá is vett. Soha még parlament ily életbevágó, messze kiható törvényjavaslaton nem dolgozott, mint jelenleg a francia képviselőház. A radikálisok a maguk bőréről akarnak gondoskodni, de öntudatlanul a keresztény politikát is végre talpra állítják, mert a többségi rendszer által mesterségesen elnyomott, vagy a politikai élettől egészen elriasztott s bizalmát vesztett katholikusokat, mint a vízcseppeket egy hatalmas árrá fogja egyesíteni. Még a jelenlegi francia választójogi reform sem hozza a proporcionális választási rendszert egész tiszta formájában. Átmenetül egyelőre az arrondisement (választókerületek) helyett a megyék (departemant) szavazatait fogják összegezni, és a leadott szavazatok aránya szerint adnak a pártoknak mandátumokat. Még igy is marad minden megyében, bizonyos mennyiségű eloszthatatlan, tehát kárbaveszett szavazat. De már ez a rendszer is — hacsak a francia block módosításokkal élét nem veszi — érvényre juttatja az uraloméhes radikális elemeket, de megteremti a francia katholikus centrumot is, mellyel a vallásirtó kormányoknak a jövőben számolniok kell. Tiszta formája a proporcionális választási rendszernek az lesz, ha az egész országban leadott szavazatokat összegezik, s igy teljes igazság szerint, anélkül, hogy egyetlen szavazat kárbaveszne, állapítják meg a pártok arányát. A proporcionális választójognak a francia képviselőház asztalán fekvő tervezete megoldja a személyi kérdést is, melyre nézve sokaknak nehézsége támad. A választási campagne-ban résztvett jelöltek közül természetesen azok tarthatnak igényt mandátumra, a kikre több szavazat esett. Vajha ez üdvös eszme is oly lánggyorsasággal terjedne nyugatról mindenfelé, mint a forradalmi eszmék. Nálunk még csak nevét se emiitették az egész választójogi vita folyamán. Pedig általánosnál, titkosnál stb. százszor fontosabb. Igaz, hogy a nemzetiségeknek használna. De ha a Justh-párt a nemzetiségek dacára ragaszkodik' — az igazság kedvéért —• a választójog általánosságához, akkor a keresztény politikusok a nemzetiségek dacára — az igazság kedvéért — a küzdelembe dobhatnák a proporcionális választási rendszer jeligéjét. Több mint 200 kerületben vannak a katholikusok többségben Magyarországon, tehát a lakosság abszolút többségét alkotják. De a jelenlegi többségi rendszer mellett mi történik ? A másvallásuak egyesülve a hivatalos presszió által befolyásolt rossz katholikusokkal, majdnem mindenütt legyűrik a keresztény pártot. Oly kerületekben tehát, ahol nincs 2

/z vagy 3

/4 többségre kilátás, a keresztény párt meg se kockáztatja a küzdelmet. Pedig proporcionális választási rendszer mellett: ha csak tiz szavazója van valamely pártnak egy kerületben, az is nyom a latban, annak a szavazata is befolyna a törvényhozásra. A választójog általánosítása nem változtat lényegesen a törvényhozáson. A közsógenkinti és titkos jellege nagyban előmozdítja a választás függetlenségét, de igazi népképviseletet és egészséges alkotmányos életet csak a proporcionális választási rendszer hozhat. Tervek és remények. A tisztánlátásnak, sőt a jövőbe látásnak meglehetős nagy foka szükséges ahhoz, hogy a városunkban és annak határában jelenleg végbemenő munkálatoknak értékét, jelentőségét és hasznosságát valaki teljesen felfogja és megértse. A laikus tömeg úgy nézi ezen dolgokat, amint a mérnöki tudománnyal biró egyének eléje állítják, bár a műszaki tudományok is elég sokszor csődöt mondhatnak és mondanak is, ha a kellő vigyázat hiányához még valamely előre nem látható körülmény is hozzájárul. Ne lássunk azonban rémeket az éjszaka beállta előtt s gondoljuk, hogy minden, ami történik, úgy van legjobban, ahogy van, hanem igenis mérlegeljük a beálló előnyöket s az ezekkel szemben felmerült és felmerülendő költségeket. A Kisduna kotrási munkálatai a közvélemény szerint annnyira szükségesek, annyira egyeznek a város közegészségi előnyeivel, hogy az azokba fektetett költségeket, bármennyire is rúgtak volna, semmi józan felfogású egyén nem kifogasolhatja. A Dunapartnak kiépítése szintén a közegészségnek előmozdítására történik elsősorban, amennyiben egy piszokkal, iszappal és szeméttel takart árteret van hivatva eltüntetni. A közegészségi szempontok mellett mindenesetre megbecsülendő eredmény az is, hogy a Kisduna utálatos habarék vize helyett most már tiszta viz fog folydogálni a mederben s a szétomlott, megtépázott partok is rendbe jönnek valamennyire és vizmosásszerü otromba kinézésükkel nem botránkoztatják meg a helybelit s az idegent egyaránt. Eddig tehát rendben volnánk s a közvélemény is áldását adhatja a már lassan-lassan létesülő munkálatokra, bár az is igaz, hogy ezért a kevés jóért, amit még csak a jövőben sejt, több mint egy év óta bosszúságokat nyel a lakosság, amidőn forgalmát és közlekedését meglehetősen és néhányszor idő előtt akadályozták. Előkerülnek azonban azok a kalandos színezetű tervek, amelyek már a várostanács előtt rövid idő alatt kétféle sorsban részesültek. Először lenyakazták őket, mint teljesen értékteleneket, majd a közeli közgyűlésen magasztalva életrekeltették a Kolos-hid felemelésének, a rakodó-part és téli kikötő létesítésének a tervét. Mig az előbb vázolt munkálatoknak szükségességét senki sem tagadja, sőt elismeréssel és örömmel szemléli, addig ez utóbbi dolgokat tagadhatatlan aggodalommal szemléljük, mert semmi biztositásunk nincs arra nézve, hogy az állam és más illetékes tényezőknek lesz-e kedvük ahhoz, hogy a várt forgalmat megteremtsék és oly fokra emeljék, hogy a város a befektetendő költségekhez mérten biztos és állandó haszonhoz és jövedelemhez is juthasson. A műszaki vélemény meghallgatása mindenesetre csökkenti azon aggodalmakat, amelyek a hidemelés kapcsán a szépészeti szempontból felmerültek, hogy azonban az állam az Esztergomi Takarékpénztár által létesítendő összekötő vasút