ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-06 / 2. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. január 6. 2. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér* Esztergom, 1912. január 5. — Tessék jót tenni. Amióta a sajtó a jelenleg uralkodó liberális, radikális — egyszóval — selejtes irányzatot tette magáévá, divattá lett a főpapok hajléka körüli ácsorgás és a rendesen félig-meddig, de általában rosszul értesült riporterek a papi körökből szerzik be túltengő fantáziával a legzajosabb szenzációkat. Még a nagy közönségnek sejtelme sem volt a főpapi birtokrészek parcellázásáról, máris cirkálni kezdtek a borzas irófiuk a főpapi székhelyek körül, mert akikben ez a bérbeadási módszer reményeket keltett, jó előre értesítették a sajtó mozgékony gyerekeit! Az ügyes hangulatkeltéstől igen sok függ, minden függ. Persze, mi csak utólagosan tudjuk meg, hogy miért kellett ráfogni Esztergommegye parasztjaira, hogy azok földéhesek?! A parcellázó banfc létesülésével egyidejűleg meg kellett indítani az egyházi javadalmasokat is. A hangulatkeltés — modern divat szerint — többnyire hazugságok segélyével megy végbe. Bizony, a tény az, hogy vármegyénk legtöbb falujában több a föld, mint az aránylagos munkaerő. S ennek a természetszerű következménye, hogy az intenzív gazdálkodásnak semmi nyomát sem látjuk. A nagy lárma, a szörnyű leleplezések mögül csakis az az örökös célzat búvik elő, amelyben semmi helye sincs a magyar nép jóléte felvirágoztatásának, hanem egyedül azon törekvésnek, hogy a túltengő zsidó tőkének egy ujabb jövedelmező terület nyittassék meg. Nem igaz ? Nem hiszik ? f Tessék elolvasni a „ Világ "-nak egy január 3-iki cikkét: „A pécsi püspök és az altruista bank" a cime. Abban elolvasható a pécsi püspöki javadalmak vezetősége által tett nyilatkozat: „Az altruista bank akciójával szemben is ki akarja kötni a pécsi püspökség, hogy csak keresztények kapjanak parcellákat." ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Betlehem. (Folytatás.) Efrata = Betlehemhez még egy nagy emléket fűz a szentírás — Ráhel sírját. Mikor Jákob családjával Szihemből kiköltözködve, az uton Betelből, Efratán át az Eder-torony felé haladt, hunyt el Ráhel Benjamin születésében és az Efratában vezető uton temettetett el (Móz. I. 35, 16. v. ö. 48, 7.). Ezen elbeszélés szövegében az emiitett Efrata Betlehemmel azonosittatik. De ez lehetetlen, mert Betlehemig az útnak még következő állomása, Eder tornya sem ér el, mert ez Jeruzsálem közelében volt (Mich. 4, 8.). Ráhel sirja mellett halad el Saul, Sámuel próféta városából visszatérve otthonába. Sámuel városa Ramatha (Kir. I. 7, 17.), mely azonos a mai Rentis-szel északkeletre Lyddá-tól (1. Dorme, Les livres de Sámuel Paris, 910. p. 16.), innét jön Ráhel sírjához (Kir. I. 10, 2.), innét Betelbe (3. v.), a mai Betin, innét Giba Elohimba (5. v.), a mai Ramallah (?) és e körút után visszatér hazájába, Gibea Saul-ba, a mai Tel el-ful (13. v.). Ráhel sirja az útvonal szerint sem lehetett Betlehem közelében, hanem attól sokkal északabbnak Betel közelében (1. Dorme, i. m. 83. skv.). Ez még viFelelös szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Mit felel erre a zsidó tőke szócsöve ? „Ebből már könnyű megjósolni a parcellázó akció jövőjét — a csődöt." Kimondatott: ha keresztény az akció, akkor buknia is kell. F. Iskoláink államosítása. — Az esztergomi államosítók figyelmébe. — „Vezérelvünk s munkásságunk alapja mindig egy, az, hogy hitvallásos, katholikus iskolánk jellegét megtartjuk, szinvonalat mindjobban emeljük s a vallásos nevelést mélyitjük, hogy az iskolánk — a miként eddig volt — ép úgy ezentúl is erőssége legyen egyházunknak s benne mindnyáj unknak." Ezt mondotta nemrég az országos katholikus tanítói nagygyűlésen a magyar püspöki kar egyik igen kiváló tagja: gróf Zichy Gyula pécsi püspök, amikor a kath. nevelés fontosságáról beszélt. Katholikus iskoláinkat a legfontosabb oldalról világította meg, a vallásos nevelés mélyítésére hivatkozott, mert nagyon jól tudja, hogy sikeresen csak úgy lehet nevelni, ha a tanítást és nevelést egyaránt valláserkölcsös alapra fektetjük. Vezérelvünk s munkásságunk alapjául pedig a katholikus iskolák jellegének megtartását hangsúlyozza. Természetes. Hisz ha egyszer a vallásos nevelést kiküszöböljük az iskolából, akkor már oda veszett a kath. jellege is. S mit akar az államosítás? Épen az iskola eme kath. jellegének a megszüntetését, a vallásos szellemben való nevelés eltörlését. Az állam vallási jellegéből kivetkőzve, a hitvallásos iskolákat inkább csak türi, lágosabb Jeremiás prófétánál (30, 15 skv.): ki nyugtatja a fogságba hurcolt fiaiért siránkozó Ráhelt, hogy azok vissza fognak térni. „Hang hallatszott Rámában és keserves siralom, Ráhel siratja fiait és nem akar megvigasztalódni fölöttük, az ö fiai felett, mert nincsenek." (Jer, 30, 15 a héber szerint). Rama helység, a mai er-Ram, Jeruzsálemtől északra, a régi Beteltől délre; ha ott hallatta Ráhel siralmát, ott is kell sirját keresnünk. Mind a három hely a szentírásban, mely Ráhel sirját emliti világosan ama feltevés ellen szól, hogy a sirnak eredeti helyét Betlehem közelében lehetne keresni. Ezek inkább Betel és Rama között, egyébként ismeretlen Efrata közelébe utalnak bennünket (V. ö. még Dillmann Komentárját és Winckler, Altorientaliscke Forschungen, 2, 506.). Ama hagyománynak, mely a régitől eltérőleg Betlehem mellett kereste Ráhel sirját, legrégibb nyoma a Móz. I. 35, 19-ben levő glossa, magyarázó betoldás, mely az összes régi fordításokban is meglelhető. Talán ugyanezen hagyományra támaszkodik sz. Máté evangélista, midőn Ráhel siralmát oly szoros kapcsolatba hozza a^ Betlehemben történt gyermekgyilkossággal. A próféta szövege tartalmát tekintve csak alkalmazott értelemben vonatkoztatható a Megváltó életének e mozzanatára (Máté 2, 8.). A fentebbi bizonyítékok alapján el kell fogadnnnk, hogy Ráhel sírjának hagyományos helye idővel elcserélődött, mint pl. iderüléKéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek BusárovitB Gusztáv könyvkereskedésében. mint sem pártolja. Igaz, hogy nálunk jelenleg a kormány és törvényhozás egyaránt elismeri a népoktatási és középiskolai intézetekben a hittan tanításának szükségességét. Kötelező tantárgy a hittan, söt első helyre tétetett, tanítását a kormány rendeletileg is sürgeti s az ifjúságnak a templomba való vezetését is megköveteli. Igen ám, de azért az államosítással még sem lehetünk megelégedve. Miért ? Mert az a körülmény, hogy az állami iskolában a hittan kötelező tantárgy gyanánt taníttatik s első helyre tétetett, nem jelenti azt, hogy az iskola megtartotta vallásos jellegét. Korántsem. Mert a tanítás és nevelés között óriási a különbség. Vallásosán nevelni csak úgy lehet, ha az összes tanerőket és tantárgyakat vallásos szellem hatja át. Már pedig ezt kizárólagosan csak a hitvallásos iskolák teszik, az államiak e szellemtől nagyon is távol állanak. Hogy mennyire, bizonyitja a következő eklatáns példa: H. megye egyik falujának községi képviselőtestülete félrevezetve a kath. iskola ellenségeitől, az esztergomi államosítók klikkjéhez hasonlóan az 5 %-os pótadóval szúrta ki az iskolák kath. jellegéhez ragaszkodó képviselőtestületi tagok szemét. Végre is nagy huza-vona után kimondották, hogy iskoláikat államosittatni fogják, mert a nagy pótadót a község adófizető polgárai el nem birják. A miniszter — bár nehezen — de mégis teljesítette kérelmüket s a község megkapta az új állami iskolát. Eddig kath. tanitók tanítottak a kath. iskolában. Az államosító banda kérte a minisztert, hogy sének helye Jeruzsálemből Ephesusba (de nem véglegesen). Betlehem mellett tisztelt Ráhel sirját már emliti a bordeaux-i zarándok (333), hogy egy oszlop emelkedett felette és hogy Jeruzsálemtől 4000 lépésnyire délnek, Betlehemtől 2000 lépésnyire északnak volt (ed. Geyer, p. 24.). Megemlítik továbbá sz. Jeromos (Hier. Ep. CVIIL, Epitaph. Paulae, ed. M. P. L. XXII, 884.), Theodosius (530-ban, ed. Geyer, p. 250.). Mindezek szerint egy oszlop vagy piramis díszítette a sírt, Theodorik, Tudelai Benjamin, zsidózarándok (1160— 1273; a zsidó szöveg utolsó kiadása. Lemberg, 1859., francia ford. Garmolytól, Bruxelles, 1852.), Edrisi arab iró és Johannes Wirziburgensis (1165ben; ed. Tobler, Descript. T. S. e saec. VIII., IX., XII., XIII., Leipzig, 1874. p. 174.) szerint a piramist 12 kő alkotta a tizenkét törzs jelzésére; a keresztesek pedig egy 7 m. négyzetes, oszlopokon nyugvó kupolát emeltek föléje. Később a mohamedánok kezébe került (igy Johannes PoIon er. 1422-ben, ed. Tobler, i. m. p. 247.), kik környékét temetőnek rendezték be. Máig is idetemetkeznek a júdeai pusztában sátorozó mohamedán taamri beduinok. 1560-ban Mohammed, jeruzsálemi basa a kupolát tartó négy oszlopot oldalt elfalaztatta (Meistermann i. h. 252. 1.) és igy az emlék egy mohamedán szentély (weli) külsejét nyerte. 1841-ben Montefiori angol milliomos (előbb osztrák: Blumenttal) megvette a szentélyt zsidó hitsorsosainak; ez Jeruzsálem és Hebron után