ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-25 / 9. szám

Nem ver Isten bottal. Megszámlálhatatlan az ö büntetése és áldása. * Legboldogabb napjainkban az, aki Istenén kiviil senkire se szorul. • Minél magasabb a n#p, annál kisebb az árnyéka. Mentől magasabbra emelkedik ma valaki, annál nagyobbnak látszik. Dr. Kőrösy László. Karcolat. Reggeli moziképek. Láttad-e már Esztergomot reggel ? Ha nem láttad, nézd meg két szemeddel. A fenti első sort kérdezné tőlünk és a második sort felelné nekünk minden esztergomi benszülött, aki az ő városára rendkivül büszke. Nagyon érdekes és szórakoztató, ha végignézzük a reggeli forgalmat kicsi városunkban; mert főképen csak reggel 8 órától 10 óráig érdekes és mozgalmas az utca, azután elcsendesül minden és az utcákra a kisvárosi csend és némaság borul. Lám a kispiacon lármás az asszonynépség. A szorgalmas asszonynénék ott költögetik el a pénzüket, amit a férjuramék keservesen megkerestek ; no de aztán van is délben pompás ebéd fáradságuk jutalmául. Egy inasgyerek az utcasarkon hatalmas darab sült tököt harapdál, amit a markában tart. A sárgaszínű bélétől a szája széle, de még az orrahegye is olyan, mint valami szépen kifestett japán nénike. Hatalmasakat harap bele fogaival a nedvdús jószágba, de ezt meglátja az egyik kollegája s hátulról odaosonva -kikapja a lakmározó kezéből a tököt és azután ö folytatja a lakmározást. A járdaszélin egy parasztasszony kukoricát, meg savanyú uborkát árul. Ugylátszik a néne egynek szánta mind a kettőt. Vagyis a disznónak; mert a romlott uborkának nem akad vevő, igy bizony azt is a disznónak adja. Az iskolás kis fiuk meg leányok gyors sietséggel mennek az iskolába, mindegyiknél könyv meg egy kifli. Olyan szépen megfér egymás mellett mindakettö. Az egyik szellemi, a másik testi táplálék. Azt hiszem azonban, hogy az utóbbit jobban kedveli a jövő reménysége, a kis diákság. Két kis fiúcska ballag az utca közepén. Dülöngézve mennek, tetetik mintha részegek lennének, sőt az egyik kis nebuló hangosakat kurjant is, mig a másik egy császárzs^mlyét iparkodik a rendeltetési helyére juttatni. Erősen majszol. Egyszer csak odasettenkedett a gyerekek játszópajtása a Tigris. Ne tessék megijedni, nem valami vérszopó fenevad, csak egy kutya, ő kelmesége; ö szokta a dézsmarészét kivenni igazán rendszeretően a kis nebulók tízóraijából, amit a jó mama juttat számukra. Tigris ő kellemesége alázatosan megcsóválta farkát köszöntésképen, mig a nyelvével a kis pisze orrocskáját nagy gondossággal meg-megnyalja, amin a fiuk nagyot nevetnek. A zsemlyés gyerek letör egy darabkát az elemózsiából és odaveti a kéregető Tigrisnek. A hatalmas nagy kutya mint valami legyet, egy-szerre lenyelte és csak tovább kísérgette a nebulókat. Egy alkalmas pillanatban a még fél zsemlyét bámulatos ügyességgel kikapta a fiúcska kezéből és szépen elodalgott. A fiúcska e merénylet következtében sirvafakadt és csöpp szemecskéiből sűrűn hullottak a forró könnyek. Amott az utca elején az összeverődött kutyák kegyetlenül megugattak egy szerecsen embert, lévén ö egy kéményseprő, akinek feketeségétöl a kutyák megriadva keserves vonitásba fognak, mígnem a szimpla ördög a papucsát az ugató kutyák közé vágta, amitől azok szanaszét futottak. Lassanként az utca valamelyik szegletén egybegyűlnek a köpködő kaszinó tagjai, akik hatalmas köpködések közepette vitatják meg a mai napra történendő dolgok keresztülvitelét, miközben a mindenszentek neveit rendre elsorolják. Túlnan, a hosszú utca másik felén megszólal a zongoraverkli. Szépen kicirkalmazott nóták következnek szép sorjában, miközben néhány iskolából elkésett diák és szurtosképű inas- állja körül a zengeményes nótásládát és ha valami ismerős ária következik, a jókedvű fickók hangos fütyülésbe meg nótázásba kezdenek. Ahogy a verkli kezelő a Goldstein Számi cimű régi nótába kezd, az egyik kamasz, borzas hajú inas

3 zsidó dialektusban, csengő hangon énekelte, hogy: Mikor a világra gyüttem, Táti azt kérdezte tűlem: Fiam mit csináljak véled, Milyen nevet adjak néked? Táti mondja: Smüle, Áron, Mámi mondja : Semmi áron ! Amint én ezt meghallottam, A bölcsőből kiugrottam És elkezdtem kiabálni, Legszebb név a Goldstein Számi. Sadaridida dajdó. Ahogy a fiú bevégezte az éneklést, a többiek hangos kacagásba törnek, miközben ékes simogatással döngetik egymás becses oldalbordáját. A korzó állandó vendégei is végre megjelennek. A gyógyszertár sarkán áll a mindennapos vendég. Kövér bácsi, örökké parapléval látható a kezében, mindenkivel beszédbe elegyedik, megkérdezi az ismerőseit, mi újság? Azt hinné az ember, hogy valami újságíró. Pedig dehogy. A korzó ellenkező oldalán szikár, őszes hajú, bajuszú és szakállú úr sétálgat, minden harmadik lépésében hátrafordul, mintha mindig valakit várna. Tán a pénzeslevélhordót. Nem merem öt bácsinak, de sőt öreg úrnak se nevezni, mert biztosan halálos gyűlölettel telnék el irányomban, mert hát még ő tüzes szemű fiatal embernek képzeli magát, akinek pillantásaitól minden kislány szerelmes lesz beléje. No de nem baj, hadd higyje, hisz a hit sohse árt senkinek. Amidőn igy álldogálunk a korzón, aki nem süket, az önkéntelen hátranéz és tán meg is ijed, azt hiszi, valami elszabadult automobil rohan hátamegett, mert olyan irtózatos tülkölés hallható. És ime ijedt arcunk mosolygósra válik! Egy örökké náthás, egy örökké trüszkölő és egy örökké krákogó bácsi rója az aszfalt szürke hátát. Mindig melegen öltözik, mintha legalább is Szibériába készülne ; állig van begombolkozva; kezeit folyton a zsebeiben tartogatja, nehogy valami istentelen lézengő kutya megnyalogassa. Mert ő a kutyáknak ugylátszik esküdt ellensége, mert ha egyet is közelében észrevesz, bütykös botjával ijesztgeti el mellőle. No aztán még van egynéhány ismerős ismeretlen, aki azonban nem olyan pontos és kitartó a megjelenésben, mint a fentiek. Már tiz órára jár az idő, néptelenné lesz a korzó is meg a többi utca is, csupán egy-egy tovasiető alak teszi kissé népesebbé a várost. A lármás asszonynépség hazatér. A kémények torkából ömlik a füst, jelezvén ezzel, hogy készül az ebéd és hogy nincs már messze a dél . . . Fidibusz. Krónika. Ez esetben ismét arról szól az ének, Deputációsok hogy Pestre ménének Fel, hogy felkeresnék Serényit és Beöthyt, Kik megszüntetnék a város hosszú böjtit. Felmenének Pestre, kik kiküldetének És miniszterektől biztatást nyerének. Esztergomban ez lesz, az lesz, hallak ismét, Mely után megfogták Stettina kilincsét. (Mert bár a miniszter bármily nagy úr légyen, Még államtitkárnak lenni se nagy szégyen. Tudjuk mi azt jól, mert képünket a Kálmán Viselte félévig, Kolozsvárra várván.) Fogadta Stettina is a követséget, Ámde ajakáról nem hangzott igéret. Esztergomban nem lesz ez sem, az sem, mondta, Mi a küldöttséget elszomorította. Mert jobban kell hinni egy államtitkárnak, Mint két nagy miniszter biztató szavának; S könnyebb lepkét fogni vékonyka hálóval, Minthogy nekilőni ágyúval, golyóval! (—.) * Személyi hir. Dr. Kohl Medárd püspök e hó 19-én Esztergomba érkezett s azóta a hercegprimási palotában lelkigyakorlatokat tart. Március 2-án oltárköveket fog szentelni a főszékesegyházban. * Hamvazó szerda. Á bazilikában délelőtt 9 órakor tartatott az ünnepélyes hamvazás, melyet Klinda Teofil dr. prelátus-kanonok végzett, u hamvazta meg a fökáptalan tagjait, a papságot és a növendékpapokat, mig a világi hivek hamvazását Bogisich Mihály v. püspök s prelátuskanonok végezte. * Plébánosi eskütétel. Grancsics Mihály szentmihályúri plébános febr. 20-án dr. Rajner Lajos püspök előtt letette a plébánosi esküt s ezen alkalommal Haliczky Z. Béla érseki titkár segédkezett. * Kitüntetés. A király jeszenici Jankovich József gidrafai plébánosnak a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozta. Érdemes férfiút ért e kitüntetés. A kitüntetett 1865-től működik az Űr szőllőjében. Unin, Vittenc, Istvánfalva után Pudmericre került, hol még most is fiatalos hévvel dolgozik alkotásain. A gidrafai iskolát most már harmadszor fejlesztik. (S a községi testület már költségvetésébe vette az iskola fejlesztésére szükséges 50,000 koronát). A Halmoson diszlő remek (60,000 koronás) iskola fennállása szintén egyedül az ő nevét dicséri. Mint plébános, híveinek anyagi érdekeit is előmozdította. Fogyasztási szövetkezete egyike a legrégebbieknek. Hitelszövetkezete közel egy millió korona évi forgalmat mutat fel. Neki tulajdonitható, hogy a szövetkezeteknek kastélyszerű házok van. Itt nyert helyet az olvasókör is. Buzgósága, arany szive, vig kedélye közkedveltté tették, mind hívei, mind paptársai előtt s azért osztatlan örömet keltett az érdemes férfiú kitüntetése. * Szentségimádás a Vízivárosban. A hivek nagy buzgósága, az ájtatosság óriási látogatottsága mellett folyt le a háromnapi Szentségimádás a vízivárosi plébánia-templomban. Különös s az eddiginél nagyobb Ízléssel s fénnyel volt a főoltár feldíszítve. Ezen ájtatosság mindenkor legszebb ájtatossága Esztergomnak s a rend, a csin, amit a templom felmutat, jóleső bizonyítéka az Isten háza szeretetének. Mind a három napnak külön szónoka volt. A második napon budapesti szónok, az országszerte nagy nevü Kanter Károly prelátus s királyi udvari plébános egy óráig kötötte le az ájtatoskodók figyelmét tanulságos és szép beszédével. A Szentség őrizetét s imádását óránként felváltva a vízivárosi s szenttamási előkelő polgárok végezték. A szeminárium, a preparandia, a vízivárosi nőnevelő intézet s a nő-kongregáció testületileg vett részt mindennap az ájtatosságon. * Halálozás. Dr. Roszival József, nagyapponyi uradalmi és körorvos f. hó 22-én Fiúméban 44 éves korában elhalálozott. Temetése hétfőn lesz a kisváradi családi temetőben. Özvegyet, szül. Reidner Margitot és három kiskorú árvát hagyott maga után. Egy hivatásos úton meghűlt. Vesebajt kapott. Ez ellen a nyáron Marienbadban s most Abbáziában keresett enyhülést. Látván baja súlyos voltát, haza kívánkozott, de a gyengeség miatt a fiumei kórházban kell&tt maradnia. Itt azonnal felvette a betegek szentségeit. Hü felesége állandóan mellette volt. Dr. Roszival István prelátus unokaöccsét gyászolja az elhunytban. * Főegyházmegyei hirek. Fekete Gyula Nagyölvedről Somorjára ment káplánnak; dr. Uj István fővárosi hitoktató segédlelkész lett Nagyölveden; Ballay László káplán Vedrődről Udvarnokra tétetett át; Uhrik Mihály haditengerészeti lelkész segédlelkész lett Vedrődön; Kelemen Mátyás Csesztére küldetett subsidiáriusi minőségben. * A katholikus tanügyi tanács ülése. Csütörtökön volt az országos katholikus tanügyi tanács évnegyedi tanácsülése. Városunkból Guzsvenitz Vilmos, Keményfy K. Dániel s Számord Ignác tanácstagok voltak lenn az ülésen. Keményfy K. Dániel, a tanács polgáriskolai albizottságának előadója nagyérdekü s aktuális előadást tartott „A katholikus polgári iskolák rendtartásának irányító elvei"-ről, melyben a tanács élénk érdeklődése s tetszése mellett a készülő katholikus polgáriskolai rendtartás korszerű szükségét taglalta s rámutatott azon elvi jelentőségű dolgokra, melyek polgáriskoláinknál megvalósításra várnak. A rendtartást, ezt a nagy elaborátumot a tanács polgáriskolai albizottsága élén Keményfyvel, mint előadóval, a nyárra készíti el. — Az albizottság tagjai Keményfyn, mint előadón kivül : Ember Károly, dr. Bilinszky Lajos, Kolozsváry Mihály váci prépostkanonok, főtanfelügyelő, Számord Ignác, Szőke Sándor és dr. Zelliger Alajos. * A választás előtti hangulat. Már csak néhány nap választ el bennünket az e hó végén tartandó vármegyei törvényhatósági közgyűléstől, természetes tehát, hogy mig egyrészt a választandók izgatottsága napról-napra növekszik, addig a szavazó közönség pártállása is kezd határozottabb formát ölteni. A bizottsági tagok

4 széles mosollyal fogadják a tisztelgő pályázókat s beszélnek az elvékről, a hivatalban eltöltött munkás évekről, családi állapotokról, származási érdemekről; a jövőről, amely ezen választás alkalmával vagy kitárul reményteljesen, vagy bezárul egy váratlan elhalálozásig. A halál a halandónak utat nyit a másik világba, az élőknek pedig a magasabb fokú állásokba. Mikor azután a szavazó ur magába