ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-04 / 6. szám

folytassák a hordók jelzését az eddigi módon. Tudvalevő dolog, hogy nem minden uj intézkedés a legjobb is! Miért hazudtolná meg a régi és tisztes felfogást épen az öblös hordók körül követendő eljárás. * Farsangi estély. Január 28-án, a mult vasárnap este 8 órakor tartotta az „Esztergom­Szenttamási és Vízivárosi kath. Polgári Kör" elő­kelő közönség részvételével, szinielőadással egybe­kötött farsangi estélyét. Az estély műsora: „Az első férj" cimű bohózattal kezdődött, melyben Nagy Juliska, Lócsky Margitka és Némethy László játszottak igen sikeresen. Utána Siposs An­tal Félixnek, a kör agilis elnökének kacagtató párjelenete következett Zajda Juliska bohókás szereplésével; végül „A két süket" cimű bohó­zattal végződött a szini előadás, melyben Me­rényi Gyula és Gerlei Dénes szép tehetségükkel, Molnár Juliska kedves naivságával, Domaniczky József pedig az inas alakításával sok zajos tapsot aratott. A vilápóstán legtöbb lapot Molnár Ju­liska és Nagy Juliska kaptak, akiket a kör szép tárgyakkal lepett meg. A mulatság csak a késői reggeli órákban ért véget. * Ellopott „nyilt rendelet." Vidéken lop­nak szőlőt, szilvát, almát, krumplit, meg csöves kukoricát, sőt az elszántabb tolvaj a tyúknak, li­bának is kitekeri a nyakát, nem is említve azon vakmerőket, akik malackákra és hizó sertésekre sem átalják rátenni kezüket, de hogy bármiféle hivatalos irást kincs gyanánt eltulajdonítanának, az egyáltalán eszükbe sem jut a műkedvelő tol­vajoknak ; ellenkezőleg, még a nekik szánt hiva­talos kézbesítést sem fogadják szívesen. Buda­pesten azonban már másképen állanak az ügyek, amint egy hatósági körözvény bizonyítja, melyben meg van írva, hogy Tornaszky Kálmán, balassa­gyarmati szőlészeti és borászati felügyelőtől a fő­városban nemcsak a tárcáját lopták el, hanem a földművelési miniszter által neki kiadott „Nyilt rendelet"-et is, valószínűleg azon frissiben, amint a minisztertől kapta. Most azonban attól félnek, hogj r a furfangos pesti tolvaj a „nyilt rendelet" érvényesítése cimén beutazza a vidéket s a hiva­talos hatalom látszatát zsarolásra fogja felhasz­nálni. Körözik tehát a „nyilt rendelet"-et s azt a jámbort, aki esetleg arra vetemednék, hogy pénz­szerzés céljából egyeseknek mutogassa. * Halálos ugrás a nagyhidról. A hídfőnél hivatalosan foglalkozó alkalmazottak tanúsága sze­rint, szerdán este 6 és 7 óra között valaki be­ugrott a hidról a Dunába. Az ott lévők a sötét­ség miatt semmit sem láttak, de igenis hallották a zajt, a melyet az emberi testnek a vízbe zuha­nása okozott, úgyszintén a halálra szántnak ré­mes kiáltását, majd kis idő múlva ezen fohász­kodást: „Jézus, Mária, szent József." A hideg víz észre téritette az eltévelyedett teremtést, bánata azonban — legalább is testére nézve — hiába­való volt, mert akik az uszó jégdarabok dacára is, megpróbálták a kutatást, semmit sem talál­tak. A nagy sötét viz elnyelte az áldozatát. Az öngyilkos kilétéről mindeddig nem lehet bizonyo­sat tudni, mert sem a hidon, sem pedig a vízen nem maradt ruhadarab vagy más nyom utána. — Magánértesüléseink szerint, egy tanítóképzői növendék pár nappal azelőtt eltűnt szülőinek la­kásáról a félévi értesítő miatt s mindeddig nem akadtak nyomára szomorkodó szülői. Annál is inkább az illető tanítójelöltre lehetne gondolni, mert tanulótársaitól oly szavakkal búcsúzott el, melyekből sötét szándékára lehet következtetni. Most tehát várni kell, míg a véletlenül felmerülő nyomok világosságot derítenek az esetre. * Fáber ur valamikor szerzetes volt, de mivel a komoly, szigorú élet nem tetszett neki, lerúgta a reverendát és bár őt magát is szerze­tesek nevelték ingyen, részben azok pénzén sze­rezte meg dipomáját, most hogy kilépését lep­lezze, beáll a szerzetesek gyalázol közé, hogy olcsó tapsokat szerezzen elvtársainál. És micsoda szemen-szedett valótlanságokat szed elő! Azt meri állítani, hogy szerzeteseink nem tanítanak hazaszeretetre. Ehhez valóban vastag bőr kell; hát ugyan ki tanítja hazafiságra a magyar ifjú­ságot, a mi szerzetes gimnáziumaink-e, avagy a vörös zászló alatt internacionalizmust hirdetők pártfelei, vagy az ugyanazon eszméknek hódoló szabadgondolkodók? Hát azt hol hallotta Fáber ur, hogy a szerzetes nem nézhet semmi szépre s igy nem lehet az esztétika tanára? Igen, ha testisé­get, érzékiséget, trágárságot ért ön a szép alatt, ezt nem szemlélik a szerzetesek, de ehhez nincs is ám az esztétikának semmi köze. Igaz az a köz­mondás : Wie der Sch . . . ist, so denkt er! íme, vakmerően ráfogja az összes szerzetesekre, hogy mind szeretnének kilépni, csak a körülmények akadályozzák őket, reájuk meri fogni, hogy az eskü, a fogadalom szentsége mindenki előtt oly semmi, mint néhány lelkiismeretlen könnyelmű előtt. Hogy a mi szerzeteseink alapszabályai ál­lamellenesek, ez oly hülyeség, hogy erre vála­szolni nem tartjuk érdemesnek. Rá meri fogni a szerzetesekre, hogy azok a kultúrának megsem­misítői. Persze egy kicsit tanulni is kellett volna a históriát, hogy kik vetették meg a mai kultúra alapját, kik tartották fenn és mentették meg az ókor klasszikus emlékeit, csakhogy ez persze fá­radságosabb munka, mint hálátlan szívvel, tele tüdővel ordítani a kevéssé művelt és még ke­vésbbé gondolkodó tömeg előtt. Persze, mikor felállt dr. Vass, hogy a sok blaterálást megcá­folja, akkor a dicső Galilei Kör egyszerre hosz­szunak találta az ülést és berekesztette a vitát. Jellemző a Körre, hogy renegátokra szorul a szerzetesek ellen; hogy az ilyenek mennyi hitelt érdemelnek, azt okos ember előtt nem kell fej­tegetni. * Karván január hó 22—28-ig Scheirich Bónis és Hédly Jeromos ferencrendi atyák missiót tartottak. Nagy hatást keltettek népies, lélekemelő szentbeszédeikkel. A nép könnyezve búcsúzott el a jó atyáktól. A hivők itt nyilvánítják hálájukat dr. Koperniczky Ferenc prel.-kanonok úrnak missió­alapitványáért, mellyel lehetővé tette, hogy a párkányi esperesi kerületben minden évben tar­tassék valamelyik plébániában missió. * Turista-estély. A Magyar Turista-Egyesület Esztergomi Osztálya február hó 11-én a „Magyar Király" szálloda nagytermében előadással és tánc­mulatsággal egybekötött családias jellegű zárt­körű turista estélyt rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépő-díj: személyjegy 1 kor., családjegy 2 kor. Tagok által bevezetett vendégeket szívesen látnak. Kéretnek a t. tagok és vendégek egyszerű utcai ruhában megjelenni. * Körözött állításkötelesek. Mosón várme­gyéből a magyaróvári szolgabiróság átküldötte a teljesen ismeretlen hadkötelesek névsorát. Az 1912. évi sorozásra a névsor szerint 35 egyént nem tudnak beszolgáltatni a mérték alá. Magától értődik, hogy a körözöttek között nincsenek fino­mabb foglalkozású egyének, amennyiben vándor­cigányok, béresek, birkások és kocsisok vannak a teritéken, akik a katonai dolgokkal nem igen ér­nek rá törődni, sőt inkább szeretnék magukat minél inkább beburkolni a jóttevő ismeretlenség ködébe. * Be kell jelenteni. A katonai csapatnemek kiképzését és végleges beosztását nagyon zavarja az a körülmény, hogy a kedvezményeket kérők későn adják be jogcímüket feltüntető kérvényeiket. A hatóságok útján azért szigorúan utasíttatnak mindazok, akik magukat póttartalékba akarják he­lyeztetni, vagy tartós szabadságot akarnak kapni, hogy jogcímeiket még a fősorozás előtt, vagy leg­alább a sorozás napján jelentsék be. * Kabaré-estély Szentgyörgymezőn. A szentgyörgymezői kath. kör ma este 7 órakor tartja igen érdekesnek s kacagtatónak ígérkező tréfás kabaré-estélyét. Aki jóizüen szeret kacagni és kedélyesen elszórakozni, az ne hiányozzék ezen estélyröl. Pauer Károly elnök, Táky Gyula kar­nagy és Homor Imre tanitó minden lehetőt meg­tesznek az estély kiváló sikere érdekében. Az estély után tánc és világpósta lesz. Jegyek előre vált­hatók ma d. e. 11—12-ig és d. u. 3—4-ig. Pénz­tárnyitás 6 órakor. * Hirdetmény. Abból a célból, hogy bárki a cimére érkező könyvelt postai küldemények s amennyiben szükséges a táviratok átvételénél, a feladásnál, vagy más alkalommal, személyazonos­ságát a posahivatalok előtt minden nehézség nél­kül igazolhassa: a m. kir. posta 1912. évi febru­ár 1-étől kezdve arcképes igazolványokat, úgyneve­zett „Azonossági könyvecskék"-et hoz forgalomba. Ezeknek használata azonban nem kötelező. Minden­kinek ezentúl is szabadságában áll személyazonos­ságát az eddig előirt módon igazolni. Azonossági könyvecskét csak az kaphat, a ki irni és olvasni tud, a postahivatal előtt személy és név szerint teljesen ismeretes, illetve személyazonosságát két­séget kizáró módon beigazolja. Az azonossági könyvecskéket vidéken csak kincstári és az I. osztályú nem kincstári postahivatalok állítják ki. Budapesten csak az 1., 2., 3., 10., 11., 41., 56. és 95. számú (Bpest vár, Bpest-Víziváros, Bpest­Ó-buda, Bpest-Köbánya, Bpest-Kelenföld, Bpest főposta, levélposta leadás, Bpest-Angyalföld és Bpest-Ferencvárosi p. udv.) posta hivatal. Oly vidéki városokban, amelyekben több postahivatal működik, csak az 1. számmal jelzett hivatal van ily könyvecskék kiállításával megbízva. Az azonos­sági könyvecske kiállításáért 50 filler kezelési díj jár. A magyar szent korona területén levő posta­hivatalok által kiállított azonossági könyvecskéket a személyazonosság igazolására nem csak a bel­földi postahivatalok és postaügynökségek, hanem Ausztria, Németország Belgium, Dánia, Luxemburg, Montenegró, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország és Szerbia összes postahivatalai is elfogadják. Buda­pest, 1^2. január 31. M. kir. posta és távírda igazgatóság. * A pápa és a velencei harangok. A velencei kampanille nemsokára teljesen készen lesz. A befejező építési munkálatok után ünnepélye­sen felszentelik s felhúzzák a harangokat is. A pápa értesülvén a felszentelés magasztos tényé­ről, arra kérte az illetékes köröket, hogy a ha­rangok édes-bus zúgását örökítsék meg egy gramo­fonban, s aztán küldjék el neki a gramofont Rómá­ba, hogy a harangok kedves és sok édes emléket visszavarázsoló hangjában gyönyörködhessék. A pápa ugyanis még velencei pátriárka korában szentelte meg a kampanille alapkövét, de azóta fogoly lévén, nem vehet részt személyesen annak szentelésén, azért szeretné a harangok zúgását legalább a gramofonban hallani, hogy — miként környezetének is mondta — »ugy érezze magát, mintha az ő kedves Velencéjében volna." * A keresztény-szocialista építőmunká­sok szinielőadása. Az esztergomi közönség előtt már többször elismerést aratott kereszténv építő­munkások műkedvelői gárdája ma vasárnap, febr. 4-én este adja Gerő Géza kitűnő népszínművét: Turi Borcsá-t. Kezdete este 7 órakor a „Magyar Király" nagytermében. * Az eltűnt gyümölcsök és értékek. Kis István gyümölcskereskedő Kernenden. A falu széle felé telepedett le s foglalkozásánál fogva is kény­telen a házát elhagyni őrizet nélkül hosszabb időre is. Lévai Henrikné ugyancsak kéméndi lakosnő nagyon vágyott a gyümölcskereskedő cse­megéire s mivel a falunak ezen csendes helyén nem igen kellett megzavartatástól tartania, álkul­csokkal próbálgatni kezdte a konyha zárát. Egy­szerre csak megnyílott a konyha ajtaja a sok erőlködés eredményeképen s a betörő asszony elakadt lélekzettel állott az eléje tárult préda előtt. Neki látott hamarosan a munkának s eltün­tetett a házból egy félzsák gesztenyét 14 korona értékben, narancsot, citromot, hagymát, kendőt összesen 34 korona értékben. A gyümölcskereske­dö elkeseredve látta, hogy fáradozásának eredmé­nyét más valaki élvezi. Figyelni kezdett s a csend­őrséget is értesítette. A szomszédok, a gyermekek, a sok citrom és narancshéj, no meg a kendő elárulták a tolvajt, aki ekkor bevallotta, hogy a régebbi lopást is ő követte el Kis István kárára, amikor egy kékköves gyűrűt és egy jeggyürüt emelt el 83 korona értékben. é 0- " 0

Next

/
Thumbnails
Contents