ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-12-29 / 53. szám

a vége: Ki kell lábolnom a kényszer helyzetből, össze kell ütnöm azt a felolvasást. Anna: De miért gyötrődöl megint ? Nándor: Átkozott helyzet! Szép karácsonyi szünetem van! Hidd be a gyerekeket hadd játszanak addig, a mig én lerovom a robotot. (A gyerekek örömujjongva üdvözlik a nagyszerű párisi békákat. Azután elkezdenek a szőnyegen hemperegni. Medor vidáman ugat. Zsófika és Mariska: kva, kva ! Nándor (elszántan a gyerekek közé vetődik és elszántan igy^ szól): kva, kva. Ez az én karácsonyi pihenőm, kva kva ! Lengyelből fordította: Dr. Kőrössy László. Tépelődés. Izzó, emésztő vágyam támadt olykor, S vétkes imádság kél az ajkamon : Te! ki alkotói s ronthatsz egy perc alatt, Uram! — e rossz világot sújtsd agyon ! Törjön szilánkká mind, mit az ember-ész Önhitt gőgjében tőled ellopott, Száradjon el a tudás átkos fája — Mely önmagának emel templomot. Omoljanak le a márványpaloták! Álljon meg a gép, hunyjon ki a tűz — Törjön szárnya az ostromló léleknek, Kit vágya már a fellegekbe űz. ... De mégsem Uram, ne igy, ne ily vadul, Adj csöndes hosszú álmodást reánk, Hogy mikor este fejünket lehajtjuk — Ne sejtsük, hogy utolsó éjszakánk. S nagy munkáján a te áldott kezednek Fejlődjön vissza mind az őserő. Villám tartsa meg villámát magának, Féltve őrizze aranyát a kő. Szelid folyóknak halk hullámverését, Ne háborítsa a gőzkürt szava, S füstjét a futó vasszörnynek fojtsa el, Úttalan mezők üde illata. A vas, a kőszén térjen pihenőre, Megérdemelt sorsuk a nyugovás, Elmúlt világok jajját sírja olykor, . A búgó tűz, a fejszecsattogás. A márvány ékesítse fönn az ormot, Napod fénye vonjon rá glóriát — Onnan tanuljon ismerni az ember, Kegyelmed neki, ha új éltet ád. Mányiné Prigl Olga. Ferencz Ferdinánd. Az ötvenéves trónörökös. 1913 évben Ferencz Ferdinánd AusztriaMagyarország trónörököse ötvenedik évébe lép I Károly Lajos főhercegnek, királyunk öccsének második házasságából négy gyermek származott : Ferencz Ferdinánd, aki 1863. dec. 18-án született Graxban, Otto, aki 1865-ben született s 1906-ban meghalt, Károly Ferdinánd született 1868-ban és Margit született 1870-ben és meghalt 1902. A még életben lévő testvérek közül Károly Ferdinánd messze Bécstől könnyelmű és dicstelen életre adta magát. A szerelem csalta öt el a főhercegi házból és saját erejében bizva kedvese érdekében szivesen lemondott az őt megillető külső méltóságokról s magas rangjáról. Mindazonáltal a daliás főherceg megnyerő, kedves vonásaival nem ment feledésbe. Mindenki becsülte nyájasságát s az őszinte érdeklődést, melyet humanisztikus ügyek iránt mindenkor tanusitott. Sokkal nagyobb érdeklődéssel foglalkozik a nagyvilág testvérével, Ferencz Ferdinánd főherceggel. Különös mértékben teszik ezt most a Balkán bonyodalmak óta francia és orosz lapok, öt egyenesen a bécsi háborús párt fejének nevezik. Ily kijelentést tenni mindenesetre könnyű, de annál nehezebb azt bebizonyítani. Ha e szó: háború párt azt akarja jelenteni, hogy létezik Bécsben, Ausztriában egy párt, amely minden áron háborút akar, akkor az állítás mindenesetre nem födi a valóságot, mert a béke áldásait Bécsben is ismerik, itt is jól tudják, jobban mint másutt, hogy a háború mily nagy sebet ejt a birodalom testén. Még élnek azok közül sokan, kik Königgratznél, Gustozzánál és Lissánál harcoltak, kik Maglay, Doboy, Dolni-Tuzla mellett fanatikus ellenséggel állottak szemben. De másrészt az is igaz, hogy gyáva békéről sem akar hallani senki sem. Még a szociáldemokraták is kénytelenek voltak erről meggyőződést szerezni a parlamentben és a vetelménynek engedve, fel kellett hagyniok eredeti taktikájukkal, a „béke ordítással". Ha tehát tényleg a vezető körökben nézeteltérés van a balkáni politikát illetőleg — nem ugyan a fődologban, — mert hisz ez már megvan, hanem csak a kivitel kérdésében t. i. miként kell a monarchiára nézve eredményes Balkán politikát űzni és ha csakugyan ez álláspontnak élén trónörökösünk állana, akkor valóban mondhatnók, hogy trónörökösünk a népszerűbb párt élére állott. Bizonyításra vár azonban, hogy a valóságban csakugyan igy történt. Mert hisz köztudomású dolog, hogy felizgatott, harcias időben a háttér a pletykás tömeg mindig többet tud mint amennyi történt, az egyszerű óvintézkedések ís szenzációs harcikészülődéssé fúvódnak fel. Az azonban mindenesetre valószínű, hogy trónörökösünk szavát oly irányban veti latba, hogy Ausztria döntő pillanatban harckész legyen! Természetesen e kijelentés egybehangzik trónörökösünk jellemének ama kimagasló vonásával, melyet már többször is észrevehettünk : erős, tettre kész elhatározottságával. Ferencz Ferdinánd nem szeret sokat habozni, tétovázni; ő inkább tesz. Megmutatta jellemének eme vonását már akkor, midőn hitvestársa választásánál minden ellenszegülést visszautasított az ellene felhozott összes rábeszélésen túltette magát; tervét szándékát keresztülvitte. Hasonló elhatározottságot tanusitott néhány év előtt Szt. Pétervári utjánál is. Udvari kísérői között volt akkor gróf Zichy János a jelenlegi kultuszminiszter akkortájt még ellenzéki képviselő. Az akkori uralmon levő liberális párt óriási zajt csapott, és vezetőjük Széli Kálmán miniszterelnök keresztül tudta vinni az uralkodónál, hogy az áldott'béke nevében marasztalja otthon Zichy grófot. Ferencz Ferdinánd pedig: ugy oldotta meg a kérdést, hogy kiséret nélkül ment Pétervárra, anélkül, hogy a monarchia tekintélye e miatt csorbát szenvedett volna. Felejthetetlen főhercegünk határozott állásfoglalása. Ismeretesek a „Gossman"-féle heccek, melyek sz. Alfonz morálisa körül keletkeztek a nagy németek táborában. Gúnnyal és gyalázásokkal illették a kath. egyházat, századok kopott rágalmait ráncigálták elő. A kormány magatartása túlságosan gyöngének mutatkozott e piszkos támadásokkal szemben. Ekkor a főherceg magához hivatta a katholikus iskolaegyesület elnökét, dr. Schwarz Gáspárt és kijelentette, hogy a kath. iskolaegyesület fővédnökségét magára vállalja. Nagy felindulás volt ennek eredménye a lázítók táborában; a parlamentben heves vita támadt, mely alatt leírhatatlan szitkok hangzottak el, de Ferencz Ferdinánd ezeken felül emelkedett és manapság már nem igen lehet az ügyről hallani. Az elhatározottság, mely e mindennapi élet zajától, a kissé érdesebb levegő szellőjétől nem riad mindjárt vissza, egy magában teljesen kiforrott világnézlet talajában gyökeredzik. Ferencz Ferdinánd még sohasem titkolta, hogy ő rendületlenül ragaszkodik a katkolikus világnézethez. A vallás ő neki nem élmény, hanem szükséglet. Egy indiai, chinai, japáni, amerikai útjában résztvevő útitársa beszéli, hogy a főherceg az utazás legnehezebb viszonyai közepette is törekedett kath. vallásbeli kötelességének eleget tenni. Innen a „rémhír" miszerint Ferencz Ferdinánd hasonlít ahhoz a Ferdinándhoz aki Vallensteinnek ura volt és ki állítólag szivesebben uralkodott volna a „sivatag" fölött, mint az eretnekek fölött. Ez a citatum oly hamis, mint amilyen gonosz a szándék, mellyel azt terjesztették. Mert az igazi vallásosság sohse türelmetlen. A türelmetlenség ellen rendesen azok kurjongatnak leginkább, akiknek már nincs vallásuk, avagy nem is volt. A tényállás azonban ez: a főherceg nem restelli bevallani vallását s ahhoz hűen ragaszkodni, amint ennek szép bizonyítékát adta nem régen Bajor Lajos is Alt-Oettingben. Mindig kiváló erénye volt a Habsburg-háznak a valláshoz, hithez való hű ragaszkodása! Ismeretes a történelemből, hogy V. Károly a császári hatalmat is megszerezhette volna magának Németországban, ha akkoriban Luther követőihez csatlakozik. De ettől eltekintve is — amennyiben esetleg nem felelne meg a valóságnak — álljon itt a következő fényes bizonyíték : Úgy 40 évvel ezelőtt az osztrák minisztériumban, az egyik miniszter szintén szóvá tette a fentemiitett előnyös szempontot Ferenc Józsefnek. De Ferenc József erre csak azt válaszolta : Uram, Rómával való szakitásunk, famíliánk őstradiciója ellen volna. És e mély meggyőződés, a kath. egyházhoz való eme hű ragaszkodás élteti s lelkesíti trónörökösünket biztatván s bátorítván őt minden elhatározásában. De feltűnik főhercegünk eme magatartásában, a katholikus világnézetén kivül még egy másik fontos szempont: ez Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állása s méltósága. Ne értsük azonban félre e kifejezést s ne támasszunk fel ellene erőteljes államjogi nehézségeket. A fennálló körülményeken bizonyára nem történik változás de egy további „Itio in partes" is ki van zárva. Ami ezen hosszadalmas nemzeti küzdelmekben elveszettnek látszik, az a tudat, hogy a szorosabb hazában, a közelebbi rokontörzsekhez való szereteten kivül a távolabbi tehát a monarchia iránti szeretet is növelendő. Ferencz Ferdinánd európaszerte rokonszenves alakja a magyarok előtt is népszerű, persze csak a keresztény magyaroknak! Mert dacára annak, hogy ő minden pozitív hitű ember vallási elveit tiszteli, azért a katholikus vallás jogait fel nem áldozza senki kedvéért. Adja Isten, hogy erőteljes egyénisége sokáig érvényesülhessen a dunai kettős monarkia népeinek javára és a kereszténység dicsőségére. A háború száz év előtt és most. Még nem némultak el a balkán háború ágyúi, lehet, hogy a fegyverszünet után, vagy a tél elmultával újult erővel tör ki. A laikus talán kicsinylőleg tekint a „Balkán egereinek" harcára, s nem tudja, hogy a kis balkán népek modern hadserege elérte az eddigi világháborúk méreteit, ha ugyan felül nem múlta, oly rohamosan fejlődtek a legutolsó évtizedekben a modern háborúnak technikai méretei. Már maga a tűzbe ment csapatok létszáma az eddigiekhez képest óriási nagy volt. Nagy Frigyes egyetlen egyszer rendelkezett 60.000 emberrel győztes csatáiban. Napoleon „óriási seregei

u is Lipcsénél nem multák felül a 187.000 ezret, Smolensknél a 200,000 ezret. Ennél a török is többet állított ki és a Balkán szövetség is. Moltke Sedánnál 200.000, Königgratznél 220.000, Paris előtt 240.000 embert vonultatott fel. Legnagyobb rekordot az eddigi hadviselésben a Mukden melletti csata mutatja fel, melyben 310.000 orosz és ugyanannyi japán katona (rendezett sereg!) küzdött egymás ellen. Nemcsak a hadakozók létszáma emelkedett a modern harcászatban, de még inkább a csatavonal kiterjedése. Manapság nem zárt csapatok harcolnak, hanem sporadiee elszórtan álló lövöegyedek. A puskatüz dönti el a csatát s mert csak az első arcélben áilók számítanak, kik, hogy célpontul ne szolgáljanak 1—3 méternyi távolságban állanak egymástól. Mig azelőtt egy ezred frontja alig néhány méter volt, most egy ezred katonaság egy kilométernyi és nagyobb csatavonalat formál. A horndorfi csatában 42.000 orosz katona arcvonala mindössze 3 kilóméternyire terjedt; Napoleon 75.000 embere Austerlitz mellett 12 kilométernyi fronttal harcolt; a königgrätzi csatában 210.000 osztrák 10 kilométernyi frontban nyomult előre. Az orosz-japán háború már egész más képet nyújt. Liao-Yang mellett az oroszok 130.000-nyi serege már 40 kilóméterre nyúlt el. Schaho mellett 1904 okt. 10-én a japánok 170.000-nyi serege 60 kilóméter arcéllel küzdött az oroszok 200.000-nyi seregével, mely szintén 60 kilóméternyire terjedt. Oyama japán tábornok 100 kilóméternyi fronttal támadta az oroszok mindkét szárnyát. Az ellenséges hadseregek egymástól való távolsága is „tiszteletteljesen" nőtt 100 év óta. Mig Napoleon ágyúi legfeljebb 800 méterre vittek, a modern ágyuk 4000 méternyiről is borzasztó pusztítást visznek véghez. A puskagolyó 100 év előtt még csak 250 méterre vitt, manap már 1600 méterről ritkítja az ellenség sorait. A növekvő távolságok természetesen a csata idejét is megnyújtják az előbbiekhez képest. Hohenfriedberg mellett Nagy Frigyes hajnali szürkületkor kezdte az ütközetet és d. e. 9 kor már az ellenség futott. Az Austerlitzi csata 2 óra alatt el volt döntve. A mandzsúriai harctéren ellenben az összes ütközetek az első napon még nem jutottak a bevezetésen tul, s a döntés nem egyszer csak harmadnapra következett be. A modern csatározás már a csata előtt a csatatér „pusztaságait" mutatja az óriási távolságok miatt, melyeknek kereteiben lefolyik. É mellett a modern fegyverzet kerüli a villogást, az uniformis a légkör szürkületébe öltözik, a csatározók pedig sáncok mögé elbújva lőnek, a puskapor füstje is páraszerü gőz csupán. Csaknem