ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-12-22 / 52. szám

tessék a Jézus Krisztust, mert Pesten nem is mondják rá, hogy mindörökké amen. — De ha mégis koma elmenne, hát aszt hinné, hogy háborgós a világ. Ahun a negyvennyócas urak ezelőtt tanácskoztak, most oda nekik nem szabad bemenni. Annyi ménkű sok a katonaság, csöndérség, meg a sok mihaszna-andris ott, mint a szőlőtőkén a fenyerosszpor. — Ajnye! — Bion. Oszt legnagyobb ur ott Tisza Pista. — Tisza-e? — Abbion! Oszt ami naccságos urunkat is ugy kidobatta a múltkoriban, mint egy részeg embert a kocsmábú. — Ugye ? No lám! Milyen okos kelmed, mer' újságot óvas. — Koma! — Nó'l — Mondok valamit. — Kettő lesz belüle. — Ha szómmal nem vétek. — Hát csak ki vele! -— Mifajta nációság az a munkapárt? — Hm. Mifajta? Ismeri kelmed a fenerosszport ? — Bár csak ne ismerném. —- Hát eppig ilyen a munkapárt! — Olyan-e? — De olyan ám. A fenerosszpor a szőlőtökét pusztítja el, a munkapárt meg a nemzet vagyonát. — Aszt-e? — De azt ám! — Oszt hogyan ? — Hogyan-e? Ugy hogy mindent megszavaz az osztráknak. — Hogy a csiklandós istennyila simogassa meg őket. — Oszt azir' kell annyi adót fizetni. •4- Még az semmi. Fog még ezután többet is fizetni. — Fog ám! Majd megmondtam ki. — Fog bion! •— Oszt mire köll a pénz? — Mire-e? Hát ágyúkra. — Ágyúkra? Amelyeket a rozsda esz meg. — Meg oszt a katonaságra. Asszongyák ott fenn Bécsben, hogy a katonaságra muszáj a piz. — Muszáj-e? Oszt minek annyi ménkű sok katonaság. — Minek-e? Hát a Tiszát, meg az ő talpnyalóit őrizni, ne hogy bajuk essék. — No lám. — Oszt a szegény ember szájából kiveszik a jobb falatot és ők eszik meg ezüst tácán arany vellával. — Gondútam én is. — Haj, haj koma, rossz világ van már a szegény embernek. — Én is amondó vagyok. — De bízzunk koma a jövőben. — Muszáj is. Egyebünk sincs ennél. — Tán majd kriszkindlinek a Jézuska elhozza számunkra a békét és boldogságot. — És elpusztul a földszínéről a Tisza gárda egész pereputtyostul. — És visszajön az Apponyi meg Kossuth Kegyelmes urak az ő társaikkal és ismét boldog lesz a magyar. Nem lesz ekzekválás, adó emelés, meg mindenféle srófolás, amitől a szegény ember haja ég felé áll. — Adja Isten koma, hogy ezt hozza számunkra a kriszkindli. — Ugy legyen koma! Fidibusz. Krónika. Mikor gyúlnak a gyertyácskák a fenyűfaágon, Elszenderít, meglep engem egy szép gyermekálom; Mintha-mintha valahol egy tündérkertben járnék, Amikor a szent fa alatt imbolyog az árnyék Tündérkertben tündérvárak, szőke királylányok, Mesék minden bűve-bája felhalmozva rajok. Söt még én is, mintha egy szép mese hőse lennék, Hősi harcra óriással, sárkányokkal kelnék . . . És a végén a királylány kereken jelenti: „Nem választ el tőled ásón-kapán kívül senki" . . . Amire a Meseország ősz, fehér királya Minden kincsét, koronáját, országát kínálja. Mikor gyúlnak a gyertyácskák a fenyűfaágon, Gyermekké tesz újra engem a kedves Karácsony. S amikor a szent fa alatt örömdalom zengem, Az életnek búját-baját egyszerre felejtem. Elfelejtem, hogy minékünk mennyi még a gondunk, Hogy tettetünk, amikor víg orcával mosolygunk. Nincs királylány, tündérkert ma, se kincs, arany, márvány: Csak óriás, csak küzködés, csak hétfejű sárkány! (-•) Az esztergomi főkáptalannak gyásza van. Meghalt Hühner János prelátus-kanonok. Csendesen, észrevétlenül jött a halál pénteken d. u. V4Ö órakor. Mély állomba merült a főpap, életének utolsó napjai is már a lassú haldoklást jelezték, nem beszélt semmit sem, a végén pedig teljesen elvesztette eszméletét. Halála előtt néhány nappal P. Scheirich Bonaventura ferencrendi zárdafőnök ellátta őt a haldoklók szentségeivel, nemsokára rá már teljesen elhagyta a memóriája. Hiába, az aggkór ellen nincs orvosság, ha az ember szervezete felmondja a szolgálatot, nem lehet az életet meghosszabbítani. Érezte ezt a jó, szelidlelkü Hübner prelátus is. Vagy három hónap előtt mondogatta: „Cserben hagynak a lábaim, elhagy a memóriám, hiába itt van a két kaszás, készülni kell lassan a halálra." S csakugyan el is jött a két kaszás, életének 77-ik évében oltotta ki a nemeslelkü főpap életét. Szelidségeért, alázatos, finom lelkületeért mindenki szerette, tisztelte és becsülte a prelátust. Nem csoda, hogy a szeredi alesperesi kerület papsága, és a hidaskürthi hivek rajongó szeretettel vették körül a jó esperes urat. Mikor 1909. május havában aranymiséjét tartotta a főszékesegyházban, úgyszólván az egész kerület papsága és a hidaskürtiek hatalmas deputációja jelent, meg a nevezetes ünnepélyen, a papság pedig egy gyönyörű kivitelű szép misekehellyel lepte meg szeretett volt esperesét. Ki hitte volna ekkor, hogy csak négy évig lesz Esztergom lakója, csak négy évig a főkáptalan tagja ! De az Urnák úgy tetszett, hogy rövid négy esztendő múlva szólította ki őt az élők sorából. Temetése hétfőn d. e. 9 órakor lesz a főszékesegyházban kapcsolatban a gyászmisével. Nyugodjék békében, emlékét sokáig fogjuk őrizni szivünkben! Hübner János 1836. ápr. 28-án született a sopronmegyei Nagyiévárd községben. 1859. május 1-én szentélték pappá, majd Szeniczre és Ürménybe került káplánnak. 1862, május havában adminisztrátor, utóbb pedig plébános lett Alsójatton. Rövid egy évi plebánoskodás után 1863. jul, 5-án a pozsonymegyei Hidaskürtön lett plébános, ahol egészen 1908-ig tehát 45 évig működött mint buzgó, hiveit szerető, áldozatkész lelkipásztor. Érdemeit Ő Eminenciája is nagyon méltányolta. 1893-ban ugyanis a szeredi esperesi kerület alesperesévé nevezte ki, majd ugyancsak a főpásztor felterjesztésére Ő Felsége 1903. okt. 3-án az esztergomi főkáptalan tiszteletbeli kanonokká és 1908. okt. 31-én pedig valóságos kanonokká nevezte ki őt. Ez utóbbi kinevezésével egyúttal apostoli főjegyző és Ö Szentsége házi főpapja is lett. Halála alkalmából a főkáptalan a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Az Esztergomi Főkáptalan szomorodott szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtisztelendő Hübner János Apostoli főjegyző, Ö Szentsége házi főpapja, a főkáptalan mesterkanonokja, aranymisés áldozár stb. f. hó 20-án délután l

kh órakor életének 77-ik, áldozó-papságának 54-ik évében, a haldoklók szentségeivel megerősítve, csendesen elhunyt. A boldogult holttestét f. hó 23-án (hétfőn) délelőtt 9 órakor a főszékesegyházban tartandó gyász-szentmise után ugyanott fogjuk beszentelni s a sírboltban örök nyugalomra helyezni. Esztergom, 1912. december 21. Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békében ! Amen. * Csernoch hercegprímás fejedelmi adománya. Csernoch János dr. hercegprímásba pénteki Zichy Nándor-emlékmű bizottság ülésén, mely este 6 órakor ment vágbe, mint elnök igen szép kegyeletes szavakban emlékezett meg a katholicizmus nagy vezéréről gr. Zichy Nándorról, kinek elhunytát és hiányát oly nagyon érzi Magyarország minden katholikus fia. Hogy tehát az ő szelleme továbbra is buzdítson bennünket katholikus ügyeink és intézményeink felkarolásában és támogatásában, hogy az ő nagy hite és Krisztusi szeretete minket is lelkesítsen szokásos kötelességeink teljesítésében, a hercegprimás bejelentette, miszerint a Zichy Nándor emlékére felállítandó templomra 100.000 koronát adományoz. E fejedelmi adománnyal az uj hercegprimás valóban már le is tette az uj templom alapkövét. Nemes tette bizonyára sokakat fog buzdítani az adományozásra. Csernoch János, ki január elsejétől már megkezdi hercegprimási és érseki kormányzását, valóban szebb, nemesebb cselekedettel nem kezdhette volna főpásztori működését. Ezen adományából is meglátszik, hogy Simor kardinális iskolájából való, ki szintén nagy adományokkal örökítette meg nevét a magyar kath. egyház történelmében. * Dr. Förster bécsi egyetemi tanár. Dr. Förster Vilmos, európai hirü pedagógust, kit a zürichi egyetem pozitív keresztény gondolkodása miatt (bár protestáns) mellőzött, a bécsi egyetem rendes tanári katedrára meghívta. * Dr. Lőrincz Gyula távozása. A vallás és közoktatási miniszter kinevezte dr. Lőrincz Gyulát a szentgotthárdi áll. gymnázium tanárává. Hétfőn a negyvennyolcas és függetlenségi körtől, kedden a polgári körtől, vett búcsút s szerdán kora reggel már el is utazott, hogy újabb helyét elfoglalja. * A főszékesegyházi ének- és zenekar műsora, Dec. 24-én d. u. Vespera falsobordoni. Éjféli misére: Te Deum choraliter. Intr. Comm. Credo III. choraliter. I. Mitterer: Grad. Tecum principum, 4 sz. v. kar. V. Goller: Oil'. Laetentur coeli, 4 sz. v. kar. Zeller mise D moll. Dec. 25-én. Karáesony ünnepén. Intr. Comm. choraliter. P. Griesbacher: Grad. Viderunt omnes, 4 sz. v. kar. M. Haller: Off. Tui sunt coeli, 5 sz. v. kar. M. Filke: Missa Oriens ex alto D dur vegyeskar- org. és zenekarra. Délután: Vesp. Falsobordoni. Dec. 26-án. Szent István vértanú ünnepén: Intr. Comm. choraliter. B. Kothe: Grad. Sederunt prineipes, 4 sz. v. kar. Fr. X. Witt: Off. Elegérunt, I 4 sz. v. kar. Mise V. Goller: St. Protom. op. 8. 4. sz. v. kar, org. kísérettel. D. u. Vesp. Falsobordoni. Dec. 27-én. Szent János Ap. Ev. ünnepén: Intr. Grad. Credo I. Off. Comm. choraliter. Mise Gruber C dur 4 sz. v. kar, org.-kisérettel. Dec. 28-án. Aprószentek ünnepén. Intr. Grad. Credo II. Comm. choraliter. V. Goller : Off. Anima nostra, 4 sz. v. kar, org.-kisérettel. Mise L. Ebner (Nat. Dom.) D dur op. 65., 4 sz. v, kar, org.-kisérettel. * A hercegprimás ünneplése Szakolcán. Az uj hercegprimás, dr Csernoch János szülővárosa Szakolcza f. hó 2-án ünnepelte nagy fénnyel és lelkes hangulatban nagy szülötjének legújabb kitüntetését. Este ünnepélyes Te Deum volt a plébánia-templomban, mely az alkalommal szorongásig megtelt annyira, hogy az érkezők egy jó része be sem juthatott. A hálaadó istentiszteleten a város is képviselte magát. Este 7 óra előtt toronyzene volt a plébánia templom toronyerkélyén, utána pedig megkondultak a város összes harangjai s kivilágították a fellobogózot házak ablakait. Ä boltok kirakataiban és néhány magánház ablakaiban a primás arcképe volt látható. Este a tűzoltók zenekara és fáklyásmenete járta be az összes utcákat, melyeken késő estig élénken hullámzott az ünneplő tömeg. * A vasárnapi munkaszünet. A kereskedelemügyi miniszter egy régebbi rendelettel megengedte, hogy a vasárnapi törvényes munkaszünet Párkánynána állomáson felfüggesztessék. Most a cukorrépa termelő gazdaságok kérelmére ezen engedményt az ország területén még több vasúti állomásra kiterjesztette. Vármegyénk területén még Bény Köbölkút és Kőhidgyarmat állomásokat jelölte ki mint olyanokat, amelyeken a sürgős fuvarozás és berakodás miatt nem kötelező a vasárnapi munkaszünet. * Főegyházmegyei hirek. Marczy József és Klacsánszky József kinevezett alesperesek e hó IV-én tették le az esküt. Janetz József ujvároskai adminisztrátor ugyanott plébános lett. — Gunda Jenő érsekújvári káplán Somorján lett segédlelkész, Ott Antal érsekújvári káplán Drégelypalánkra helyeztetett át. Rabenseifer Alfréd Sómorjáról Récsére került, Benye Ferenc Drégelypalánkról és Bauer Antal Misérdrőí Érsekújvárra tétettek segédlelkészi minőségben. * Karácsony fa-ünnepély. Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat" által fenntartott belvárosi kisdedóvó intézetben folyó hó 21-én délután előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le a kisdedovodások szokásos karácsonyfa-ünnepélye. Az ünnepélyen nevezetes évfordulót ünnepelt a társulat: ezidén tartották meg az ötvenedik karácsonyfa-ünnepélyt a társulat alakulása óta. A nemzeti színekben pompázó színpadon — mely mellett igazán dúsan megrakott karácsonyfa állott,