ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-12-22 / 52. szám

tessék a Jézus Krisztust, mert Pesten nem is mondják rá, hogy mindörökké amen. — De ha mégis koma elmenne, hát aszt hinné, hogy háborgós a világ. Ahun a negyvennyó­cas urak ezelőtt tanácskoztak, most oda nekik nem szabad bemenni. Annyi ménkű sok a kato­naság, csöndérség, meg a sok mihaszna-andris ott, mint a szőlőtőkén a fenyerosszpor. — Ajnye! — Bion. Oszt legnagyobb ur ott Tisza Pista. — Tisza-e? — Abbion! Oszt ami naccságos urunkat is ugy kidobatta a múltkoriban, mint egy részeg embert a kocsmábú. — Ugye ? No lám! Milyen okos kelmed, mer' újságot óvas. — Koma! — Nó'l — Mondok valamit. — Kettő lesz belüle. — Ha szómmal nem vétek. — Hát csak ki vele! -— Mifajta nációság az a munkapárt? — Hm. Mifajta? Ismeri kelmed a fene­rosszport ? — Bár csak ne ismerném. —- Hát eppig ilyen a munkapárt! — Olyan-e? — De olyan ám. A fenerosszpor a szőlő­tökét pusztítja el, a munkapárt meg a nemzet vagyonát. — Aszt-e? — De azt ám! — Oszt hogyan ? — Hogyan-e? Ugy hogy mindent megsza­vaz az osztráknak. — Hogy a csiklandós istennyila simogassa meg őket. — Oszt azir' kell annyi adót fizetni. •4- Még az semmi. Fog még ezután többet is fizetni. — Fog ám! Majd megmondtam ki. — Fog bion! •— Oszt mire köll a pénz? — Mire-e? Hát ágyúkra. — Ágyúkra? Amelyeket a rozsda esz meg. — Meg oszt a katonaságra. Asszongyák ott fenn Bécsben, hogy a katonaságra muszáj a piz. — Muszáj-e? Oszt minek annyi ménkű sok katonaság. — Minek-e? Hát a Tiszát, meg az ő talp­nyalóit őrizni, ne hogy bajuk essék. — No lám. — Oszt a szegény ember szájából kiveszik a jobb falatot és ők eszik meg ezüst tácán arany vellával. — Gondútam én is. — Haj, haj koma, rossz világ van már a szegény embernek. — Én is amondó vagyok. — De bízzunk koma a jövőben. — Muszáj is. Egyebünk sincs ennél. — Tán majd kriszkindlinek a Jézuska elhozza számunkra a békét és boldogságot. — És elpusztul a földszínéről a Tisza gárda egész pereputtyostul. — És visszajön az Apponyi meg Kossuth Kegyelmes urak az ő társaikkal és ismét boldog lesz a magyar. Nem lesz ekzekválás, adó emelés, meg mindenféle srófolás, amitől a szegény ember haja ég felé áll. — Adja Isten koma, hogy ezt hozza szá­munkra a kriszkindli. — Ugy legyen koma! Fidibusz. Krónika. Mikor gyúlnak a gyertyácskák a fenyűfaágon, Elszenderít, meglep engem egy szép gyermekálom; Mintha-mintha valahol egy tündérkertben járnék, Amikor a szent fa alatt imbolyog az árnyék Tündérkertben tündérvárak, szőke királylányok, Mesék minden bűve-bája felhalmozva rajok. Söt még én is, mintha egy szép mese hőse lennék, Hősi harcra óriással, sárkányokkal kelnék . . . És a végén a királylány kereken jelenti: „Nem választ el tőled ásón-kapán kívül senki" . . . Amire a Meseország ősz, fehér királya Minden kincsét, koronáját, országát kínálja. Mikor gyúlnak a gyertyácskák a fenyűfaágon, Gyermekké tesz újra engem a kedves Karácsony. S amikor a szent fa alatt örömdalom zengem, Az életnek búját-baját egyszerre felejtem. Elfelejtem, hogy minékünk mennyi még a gondunk, Hogy tettetünk, amikor víg orcával mosolygunk. Nincs királylány, tündérkert ma, se kincs, arany, márvány: Csak óriás, csak küzködés, csak hétfejű sárkány! (-•) Az esztergomi főkáptalannak gyásza van. Meghalt Hühner János prelátus-kanonok. Csende­sen, észrevétlenül jött a halál pénteken d. u. V4Ö órakor. Mély állomba merült a főpap, életének utolsó napjai is már a lassú haldoklást jelezték, nem beszélt semmit sem, a végén pedig teljesen elvesztette eszméletét. Halála előtt néhány nappal P. Scheirich Bonaventura ferencrendi zárdafőnök ellátta őt a haldoklók szentségeivel, nemsokára rá már teljesen elhagyta a memóriája. Hiába, az aggkór ellen nincs orvosság, ha az ember szervezete felmondja a szolgálatot, nem lehet az életet meghosszabbítani. Érezte ezt a jó, szelidlelkü Hübner prelátus is. Vagy három hónap előtt mondogatta: „Cserben hagynak a lábaim, elhagy a memóriám, hiába itt van a két kaszás, készülni kell lassan a halálra." S csakugyan el is jött a két kaszás, életének 77-ik évében oltotta ki a nemeslelkü főpap életét. Szelidségeért, alázatos, finom lelkületeért mindenki szerette, tisztelte és becsülte a prelátust. Nem csoda, hogy a szeredi alesperesi kerü­let papsága, és a hidaskürthi hivek rajongó sze­retettel vették körül a jó esperes urat. Mikor 1909. május havában aranymiséjét tartotta a fő­székesegyházban, úgyszólván az egész kerület papsága és a hidaskürtiek hatalmas deputációja jelent, meg a nevezetes ünnepélyen, a papság pe­dig egy gyönyörű kivitelű szép misekehellyel lepte meg szeretett volt esperesét. Ki hitte volna ekkor, hogy csak négy évig lesz Esztergom lakója, csak négy évig a főkáp­talan tagja ! De az Urnák úgy tetszett, hogy rö­vid négy esztendő múlva szólította ki őt az élők sorából. Temetése hétfőn d. e. 9 órakor lesz a főszékesegyházban kapcsolatban a gyászmisével. Nyugodjék békében, emlékét sokáig fogjuk őrizni szivünkben! Hübner János 1836. ápr. 28-án született a sopronmegyei Nagyiévárd községben. 1859. május 1-én szentélték pappá, majd Szeniczre és Ür­ménybe került káplánnak. 1862, május havában adminisztrátor, utóbb pedig plébános lett Alsójat­ton. Rövid egy évi plebánoskodás után 1863. jul, 5-án a pozsonymegyei Hidaskürtön lett plébános, ahol egészen 1908-ig tehát 45 évig működött mint buzgó, hiveit szerető, áldozatkész lelkipász­tor. Érdemeit Ő Eminenciája is nagyon méltá­nyolta. 1893-ban ugyanis a szeredi esperesi kerü­let alesperesévé nevezte ki, majd ugyancsak a főpásztor felterjesztésére Ő Felsége 1903. okt. 3-án az esztergomi főkáptalan tiszteletbeli kano­nokká és 1908. okt. 31-én pedig valóságos kano­nokká nevezte ki őt. Ez utóbbi kinevezésével egyúttal apostoli főjegyző és Ö Szentsége házi főpapja is lett. Halála alkalmából a főkáptalan a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Az Esz­tergomi Főkáptalan szomorodott szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtiszte­lendő Hübner János Apostoli főjegyző, Ö Szent­sége házi főpapja, a főkáptalan mesterkanonokja, aranymisés áldozár stb. f. hó 20-án délután l kh órakor életének 77-ik, áldozó-papságának 54-ik évében, a haldoklók szentségeivel megerősítve, csendesen elhunyt. A boldogult holttestét f. hó 23-án (hétfőn) délelőtt 9 órakor a főszékesegy­házban tartandó gyász-szentmise után ugyanott fogjuk beszentelni s a sírboltban örök nyuga­lomra helyezni. Esztergom, 1912. december 21. Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék békében ! Amen. * Csernoch hercegprímás fejedelmi ado­mánya. Csernoch János dr. hercegprímásba pén­teki Zichy Nándor-emlékmű bizottság ülésén, mely este 6 órakor ment vágbe, mint elnök igen szép kegyeletes szavakban emlékezett meg a katholi­cizmus nagy vezéréről gr. Zichy Nándorról, kinek elhunytát és hiányát oly nagyon érzi Magyaror­szág minden katholikus fia. Hogy tehát az ő szel­leme továbbra is buzdítson bennünket katholikus ügyeink és intézményeink felkarolásában és támo­gatásában, hogy az ő nagy hite és Krisztusi sze­retete minket is lelkesítsen szokásos kötelességeink teljesítésében, a hercegprimás bejelentette, misze­rint a Zichy Nándor emlékére felállítandó templom­ra 100.000 koronát adományoz. E fejedelmi ado­mánnyal az uj hercegprimás valóban már le is tette az uj templom alapkövét. Nemes tette bizo­nyára sokakat fog buzdítani az adományozásra. Csernoch János, ki január elsejétől már megkezdi hercegprimási és érseki kormányzását, valóban szebb, nemesebb cselekedettel nem kezdhette volna főpásztori működését. Ezen adományából is meg­látszik, hogy Simor kardinális iskolájából való, ki szintén nagy adományokkal örökítette meg nevét a magyar kath. egyház történelmében. * Dr. Förster bécsi egyetemi tanár. Dr. Förster Vilmos, európai hirü pedagógust, kit a zürichi egyetem pozitív keresztény gondolkodása miatt (bár protestáns) mellőzött, a bécsi egyetem rendes tanári katedrára meghívta. * Dr. Lőrincz Gyula távozása. A vallás és közoktatási miniszter kinevezte dr. Lőrincz Gyulát a szentgotthárdi áll. gymnázium tanárává. Hétfőn a negyvennyolcas és függetlenségi körtől, kedden a polgári körtől, vett búcsút s szerdán kora reggel már el is utazott, hogy újabb helyét elfoglalja. * A főszékesegyházi ének- és zenekar műsora, Dec. 24-én d. u. Vespera falsobordoni. Éjféli misére: Te Deum choraliter. Intr. Comm. Credo III. choraliter. I. Mitterer: Grad. Tecum principum, 4 sz. v. kar. V. Goller: Oil'. Laetentur coeli, 4 sz. v. kar. Zeller mise D moll. Dec. 25-én. Karáesony ünnepén. Intr. Comm. choraliter. P. Griesbacher: Grad. Viderunt omnes, 4 sz. v. kar. M. Haller: Off. Tui sunt coeli, 5 sz. v. kar. M. Filke: Missa Oriens ex alto D dur vegyeskar- org. és zenekarra. Délután: Vesp. Falsobordoni. Dec. 26-án. Szent István vértanú ünnepén: Intr. Comm. choraliter. B. Kothe: Grad. Sederunt prineipes, 4 sz. v. kar. Fr. X. Witt: Off. Elegérunt, I 4 sz. v. kar. Mise V. Goller: St. Protom. op. 8. 4. sz. v. kar, org. kísérettel. D. u. Vesp. Falso­bordoni. Dec. 27-én. Szent János Ap. Ev. ünnepén: Intr. Grad. Credo I. Off. Comm. choraliter. Mise Gruber C dur 4 sz. v. kar, org.-kisérettel. Dec. 28-án. Aprószentek ünnepén. Intr. Grad. Credo II. Comm. choraliter. V. Goller : Off. Anima nostra, 4 sz. v. kar, org.-kisérettel. Mise L. Ebner (Nat. Dom.) D dur op. 65., 4 sz. v, kar, org.-kisérettel. * A hercegprimás ünneplése Szakolcán. Az uj hercegprimás, dr Csernoch János szülővá­rosa Szakolcza f. hó 2-án ünnepelte nagy fénnyel és lelkes hangulatban nagy szülötjének legújabb kitüntetését. Este ünnepélyes Te Deum volt a plébánia-templomban, mely az alkalommal szoron­gásig megtelt annyira, hogy az érkezők egy jó része be sem juthatott. A hálaadó istentiszteleten a város is képviselte magát. Este 7 óra előtt torony­zene volt a plébánia templom toronyerkélyén, utána pedig megkondultak a város összes harangjai s ki­világították a fellobogózot házak ablakait. Ä boltok kirakataiban és néhány magánház ablakaiban a primás arcképe volt látható. Este a tűzoltók zeneka­ra és fáklyásmenete járta be az összes utcákat, melyeken késő estig élénken hullámzott az ünneplő tömeg. * A vasárnapi munkaszünet. A kereske­delemügyi miniszter egy régebbi rendelettel meg­engedte, hogy a vasárnapi törvényes munkaszünet Párkánynána állomáson felfüggesztessék. Most a cukorrépa termelő gazdaságok kérelmére ezen engedményt az ország területén még több vasúti állomásra kiterjesztette. Vármegyénk területén még Bény Köbölkút és Kőhidgyarmat állomásokat jelölte ki mint olyanokat, amelyeken a sürgős fuvarozás és berakodás miatt nem kötelező a vasárnapi munkaszünet. * Főegyházmegyei hirek. Marczy József és Klacsánszky József kinevezett alesperesek e hó IV-én tették le az esküt. Janetz József uj­városkai adminisztrátor ugyanott plébános lett. — Gunda Jenő érsekújvári káplán Somorján lett segédlelkész, Ott Antal érsekújvári káplán Drégely­palánkra helyeztetett át. Rabenseifer Alfréd Só­morjáról Récsére került, Benye Ferenc Drégely­palánkról és Bauer Antal Misérdrőí Érsekújvárra tétettek segédlelkészi minőségben. * Karácsony fa-ünnepély. Az „Esztergomi Kisdedóvó Társulat" által fenntartott belvárosi kisdedóvó intézetben folyó hó 21-én délután elő­kelő és nagyszámú közönség jelenlétében folyt le a kisdedovodások szokásos karácsonyfa-ünne­pélye. Az ünnepélyen nevezetes évfordulót ünne­pelt a társulat: ezidén tartották meg az ötvenedik karácsonyfa-ünnepélyt a társulat alakulása óta. A nemzeti színekben pompázó színpadon — mely mellett igazán dúsan megrakott karácsonyfa állott,

Next

/
Thumbnails
Contents