ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-10-27 / 44. szám

kisajátítja, részint a hajógyári földekkel cseréli el. A villamos telepnek 350.000 korona befekte­téssel való kibővítését a közgyűlés elhatározza. A városi tisztviselők az államsegély után csak 25°/o-kal járulnak a nyugdijalaphoz, január 1-töl pedig az arra jogosultak családi pótlékot is kap­nak. A képviselőtestület a különféle beruházá­sokra szükséges félmillió kölcsön felvételét a pénzviszonyok jobbulásának idejére hagyja. Mátéffy Viktor plébános fizetését 2000 koronára, a káplánok tartására járó illetményt is ugj-aneny­nyire emelte fel. Ezeken kivül még több apróbb ügy volt tárgysorozaton. * Uj pozsonyi kanonok. Amint a buda­pesti hírlapok írják, a király a bibornok herceg­prímás felterjesztésére Tagányi Alajos vittenci plébánost nevezte ki a pozsonyi társaskáptalan kanonokjává. A kinevezett kanonok érdemes lelki­pásztori munkára tekinthet vissza. Oszlányon Barsmegyében született 1845 július 12-én. A hit­tudományi tanulmányokat Esztergomban végezte s 1869-ben pappá szenteltetett és Ipolyságra kül­detett káplánnak. 1872-ben tanár lett a nagy­szombati érseki főgimnáziumban. 1880-ban Vit­tenczre neveztetett ki plébánossá s mint ilyent érte 1887-ben az a kitüntetés, hogy Simor János hercegprímás dicsérő levelet küldött neki az éremgyüjtés terén kifejtett sikeres buzgólkodásáért. 1897-ben a nagyszombati szentszék tanácsosává nevezte ki Vaszary Kolos bibornok hercegprímás. Az uj kanonok irodalmi működést is fejtett ki az újságokban és folyóiratokban. * Főegyházmegyei hírek. Keményfy K. Dániel kineveztetett esztergom-vizivárosi plébánossá. Lőrik Béla bussai plébános a kékkői alesperesi kerület tanfelügyelő alesperese lett. Eesedy Gyula zámolyi plébénost a hédervári alesperesi kerület tanfelügyelő alesperesévé nevezték ki. * Váratlan gyász. Az esztergomi papságnak érdemes tagját, a városunk társadalmában közsze­retetében álló Eitner E. Ákost, főszékesegyházi igazgatót rövid idő alatt ismételt gyász érte, amennyiben egy év alatt a második nővérét özv. Kőhalmy Józsefnét, szül. Eitner Eugéniát temeti el. A család a gyászos esetről a következő jelen­tést adta ki: Kőhalmy Irén, László, József mint a megboldogult gyermekei, Eitner Olga, Ilona, István, Elemér, Ödön mint testvérei, Kőhalmy Lászlóné szül. Neumeister Mária mint menye, Kőhalmy Zseniké mint unokája, Kőhalmy Márton mint sógora a maguk, valamint az összes rokon­ság nevében is fájdalomtelt szívvel jelentik, hogy forrón szeretett, felejthetetlen jó édesanyjuk, test­vérük, anyósa, nagyanyja, sógornője és rokonuk özv. Kőhalmy Józsefné szül. Eitner Eugénia folyó hó 23-án esti 7a 12 órakor, életének 68 ik évében rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. A meg­boldogult hült teteme f. hó 25-én, pénteken dél­után Va 4 órakor fog a Kerepesi-ut melletti temető halottasházában a róm. kath. egyház szerint be­szenteltetni és ugyanazon temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldo­zat az elhunyt lelkiüdveért f. hó 26-án, szomba­ton délelőtt 10 órakor fog az erzsébetvárosi plé­bániatemplomban a mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1912. évi október hó 24. Áldás és béke poraira. * A jövő esztendő költségelőirányzata. A vármegye 1913. évi költségvetését a törvény­hatóság 182,357 korona bevétellel és ugyanannyi kiadással elfogadta s ehez 172,830 korona állami javadalmazást kért. Mint érdekes jelenséget em­iitjük meg, hogy a „Rabtartási költség" c. rovat emelkedést mutat a költségvetés keretében ezt azonban nem kell az erkölcsi sülyedés, vagy a börtönök tömöttségének rovására irni, hanem meg kell elégedni azzal az egyszerű és ptózai magya­rázattal, hogy nagy a drágaság. * A vármegye elismerése. Esztergom vár­megye közönsége elfogadva a számvevőségi ki­rendeltség véleményét, elhatározta, hogy Mácsik István kiadót azon fáradságos munkásságáért, amelyet, mint a várnagyi teendők ellátásával meg­bízott kiadó a székház építkezés alkalmával elő­fordult kétszeri költözködés, nemkülönben a hasz­navehetetlenné vált különböző tárgyak elárverezése, valamint a várnagyi állással egybekötött egyes munkálatok rendes és pontos elvégzésével kifejtett, hogy részére a mult évben elért megtakarítások terhére ezen két évi időtartamra 500 kor. jutalmat szavaz meg. Ez alkalommal a vármegye közönsége elis­merését fejezte ki Skrivanek Gyula számtisztnek az árveréseknél valamint a székház felülvizsgálata alkalmával tanúsított ügybuzgó működése felett. Ezen szolgálatait és a hivatalos órán kivüli munkásságát némileg megjutalmazandó, Skrivanek Gyula részére ugyancsak a mult évben elért meg­takarítások terhére a háztartási alapból 130 kor. jutalmat szavazott meg. * Tanitó-gyülés. Az „Esztergom-járási róm. kath. Tanítói Kör" november 5-én d. e. fél 10 órakor tartja rendes évi közgyűlését Esztergom szab. kir. város tanácstermében. A közgyűlés előtt reggel 9 órakor szent mise lesz a belvárosi plé­bánia templomban. Munkarend: 1. Elnöki meg­nyitó. 2. Elnöki előterjesztések. 3. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. 4. A „Magyarországi Tanítók Országos Betegsegélyző Alapja" javára rendezett sorsjáték ügye. Előadó: Bárdos József. 5. A tankönyvek egységesítésének a párkányi járáskör által felvetett eszméje. Előadó: Homor Imre. 6. Jelentés a Segélyalapról. 7. Jelentés a pénztár állapotáról. 8. Jelentés a könyvtár állapo­táról. 9. Részleges tisztújítás. 10. Indítványok. Himnusz. * Vidéki levél. A szálkai kerület egyik választópolgára küldte be hozzánk a következő levelet: Rövidesen arról értesítem az „Esztergomot", hogy gróf Nyári, munkapárti képviselő hirül hozott nagy szálkai beszámolójáról a kerület polgársága mit sem tud, de Helembán járt titokban és öt forintot, mondd tiz koronát hagyott itt a választók­nak, hogy igyanak belőle. Ez nyomós argumentum és teljesen meggyőzte a választókat arról a munka­párti igazságról, hogy ily kevésből annyi nem ihatik. Miért is akiknek jutott ittak, a többiek mélységes meggyőződéssel várják, hogy majd jut még nekik is. * Esztergom vármegye pénze és a kamat­láb. A legutóbbi megyebizottsági gyűlés a vár­megye pénzéről ugy rendelkezett, hogy a várme­gyei közigazgatási, valamint a gyámpénztári készpénz felesleg 40°/o-a az Esztergomi takarék­pénztárnál, 25°/o-a az Esztergomi kereskedelmi és iparbanknál, 15°/o-a az Esztergommegyei párkányi takarékpénztárnál, 10%-a Esztergom-vidéki hitel­banknál és végül 10%-a a Párkányi hitelbank részvénytársaságnál, ez utóbbinál 5% kamatláb mellett, a többinél pedig 4 1 /a°/o-os kamatláb mel­lett helyeztessék el 1913. évre gyümölcsözés vé­gett. A Párkányi hitelbank tehát a jelenlegi pénz­ügyi helyzetnek megfelelően megadja az 5°/o-ot a pénz után, mig a többi pénzintézet csak fél szá­zalékkal lépte át az eddigi határokat. A betétek tulajdonosaiból álló nagy közönség tekintetbe sem veszi a jelenlegi pénzdrágaságot és szó nélkül zsebrevágja a 4%-os hasznot. Az intézetek — elég okosan —• nem igyekeznek rátukmálni a felekre, a kamattöbbletet, amely egy nagyobb for­galmú intézetnél igen tekintélyes summára rúghat. Á közpénzek jövedelmezése azonban a közvéle­mény elbírálása alatt áll, azért a körülményekhez képest stílszerű a kamatozás aránya. * A garamkövesdi őstelep. Harmadéve Sinka Ferenc Pál közgyám Garamkövesd határá­ban tudományos kutatás közben őskori telepekre talált, melyeket fel is tárt és a földből cserép­edények, égetett tárgyak, mészbetétes edény­részek, csonteszközök és agancsok, agyagtárgyak, tapaszok, kagylók, hamu és csontok nagyszámban kerültek elő; egy helyen tüzelőhelyekre, más helyen áldozóhelyekre is bukkant. Az ásatásról most jelent meg az ismertetés a Magyar Tudományos Aka­démia kiadásában megjelenő „Archaeologiai Ér­tesítő "-ben. Az illusztrációkkal kisért szakszerű ismertetésből az ásatás eredményeként megtudjuk, hogy a Garam torkolatától kezdve a folyó mentén felfelé húzódó hegyek az őskorban emberek által lakott helyek voltak. A község mellett lévő „Vrch" nevű hegyhát az őskorban sok száz éven át települ szolgált, keleti része előbb, mint a nyugoti rész. Az itt előkerült leletek jelentékeny része a neolithkorból (kőkorszak) való. Erre mu­tatnak az agyagból készült tárgyak és edények kezdetleges kidolgozása és formái, valamint a csi­szolás nélküli kavics-kőbalták. Mindezek a hegynek közvetlenül a falu fölötti keleti részén kerültek elő. Mig a nyugoti végén kiásott agyagedények, finom iszapolásuknál, kidolgozásuknál és csinos alakjuknál fogva fejlettebb izlést és sokkal későbbi időt fel­tételeznek. E tudományos megállapítás igen fontos adatot képez Esztergom és vidéke őstörténetéhez. * Nagy Gyurka büntet. Érdekes apróságo­kat szokott tartalmazni dr. Nagy György piros lapjának, a Magyar Köztársaságnak „A szerkesztő üzenetei* c. rovata. Onnan vesszük az alábbi raffinált választ, amely először kegyetlenül végig­ver egy hiu bárón, de aztán mégis megbékül . . . Mert hiába kérem : ez is egy előfizető! — Tehát: — „Bárónak" Budapest. A kiadóhivatal értesít, hogy ön haragos hangú levelezőlapon szemrehá­nyást tett, mert a cimszallagon nincs feltüntetve bárósága. Ez az én intézkedésemre történt. Abból a tényből, hogy ön előfizetett a lapra, joggal azt következtethetem, hogy ön köztársasági érzelmű. Mint polgártársamat nem akartam a „báró" cim kiírásával emlékeztetni ősei bűneire. Hiszen annyit mindenkinek kötelessége tudni, hogy Magyaror­szágon az elvtagadást jutalmazták bárósággal. Nézzen végig a legújabb bárók során! Nézze meg a tábort, amelyből kikerültek a báró Lángok, a báró Dánielek! Senki sem felelős ősei bűneiért 1 De aki a bün fertőzött jutalmával, az ősei által szerzett bárósággal dicsekszik, az maga is része­sévé lesz a bűnnek. Ha ebből a szelid Írásomból nem érti meg, hogy Magyarországon nincs mit hencegni a hét vagy a kilenc águ koronával, hát azzal fogom büntetni, hogy ezután tényleg oda­íratom a neve elé a bárói titululust". — Ilyen szigorú fiu az a Nagy Gyurka! * A párkányi vásár. Ha kinézünk az ab­lakon ma, a nagy eseményt megelőző napon nem valami élénk mulatság reményével kecsegtethetjük magunkat, bár nem volt még olyan vízözön, mely a párkányi vásárt elmosta volna, vagy akkora sár, mely eredményesen elnyelte volna. Ä vásárnak a nyitányát már egy hét óta játsszák a hajóhintások és a komédiások. Szaporán zuhogtak a mult hét folyamán a vásári sátrak cövekét veregető bunkók is. Nem is kellett átfáradni a Dunán. Ha jám­boran itthon sétált is az ember áthallhatta a pár­kányi esti életnek csalogató zaját. Az idei vásár­nak legelső csemegéje lesz az állatsereglet, amely­nek tagjait: egy tigrist, medvét, farkast és a sze­lídített patkányokat, már egy héttel ezelőtt bemu­tatta az élelmes tulajdonos Esztergom város kö­zönségének oly egyszerű módon, hogy a vadálla­tokat nyílt fiakkerekbe ültette egy-egy emberrel s a heti piac sürü közönsége között végig kocsi­káztatta. Mondják ugyan, hogy a bestiák kemé­nyen le voltak láncolva s igy nem férhettek volna hozzá az esetleg megkívánt emberi húshoz. Az élelmességnek meglehetős fokára vall, hogy a vadmenet még Szentgyörgymezöre is ellátogatott. A jámbor idegen megtisztelte a „behódolt város­részt" is. * A Dunába ugrott. Morgenstein Ármin főreáliskolai I. oszt. tanuló, aki Schőffer Jenő párkányi fakereskedönél volt ellátáson, a szállás­adók erélyes bánásmódja miatt elkeseredett és csütörtökön délután 2 óra tájban a nagyhidról a Dunába ugrott s nyomtalanul eltűnt a hideg habok között. * Uj cukorgyár Komárommegyében. Az apácaszakállasi volt Világosi-féle birtokot a Magyar Parcellázó Bank r. t.-tcl 950,000 koronáért meg­vette a diószegi cukorgyár. Az uj tulajdonos cukorgyárat fog ott építtetni s ezért, hogy a cukorrépa-termelést is biztosítsa, egyszersmind bérbevette a Káinoky grófok tulajdonát képező összes csallóközi uradalmakat, a csicsói uradalom kivételével. * Kérelem. Bars, Esztergom, Hont és Nógrád vármegyék répát termelő földbirto­kosaihoz és gazdáihoz. Nap-nap mellett szo­morúan tapasztaljuk a cukor répa átvételénél támasztott nehézségeket és levonásokat. A mai tuldrága munkabérek mellett kénytelenek vagyunk eltűrni ezt az eljárást, mert egyrészt a kedvezőt­len időjárás következtében össze torlódott munka és az idény előrehaladottsága nem engedi meg, hogy a répa szállítást beszüntessük, másrészt a cukorgyártól felvett előlegek — a gazdák eme szerencsétlensége — köteleznek a szállításra. Egy statisztikai kimutatást óhajtok összeállítani. Ki akarom mutatni azt, hogy mennyi répát szállí­tottak be a termelök, mennyit vont le ebből a gyár, mily összeget tesz ki a gazdák vesztesége. Felkérem tehát az egész tisztelt összes termelő­ket méltóztassanak a befejezett szállítás után köz­érdekből az alanti cimre a következő adatokat megküldeni: 1. hány holdon termesztettek cukor­répát? 2. hány m. répát szállítottak? 3. hány m. levonást eszközölt a gyár? 4. hol volt a termés, hol az átadás helye ? 5. mennyi volt az átlagos napszámbér és kiásatási költség ? A szerződések értelmében a gyár 5 százalék levonásra jogosított igy ezen 5 százalékot kérem a kimutatásba fel nem venni. A statisztikai kimutatásban a termelő kívánságára — nevét nem fogom megemlíteni. A statisztikai kimutatást minden termelőnek lesz szerencsém díjtalanul megküldeni. Önzetlen célom hiteles adatok alapján kimutatni és megállapítani azt, hogy a répa termelő a mai drága munkabér

Next

/
Thumbnails
Contents