ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-10-27 / 44. szám

nyerni azt az élénk és jótékony kapcsolatot az élettel, melyet a társadalomnak s a vallásnak egyformán kárára olyan sokáig nélkülözött. Hatalmas előrelépésnek tartjuk e tekintetben dr. Mihályfi Ákos egyetemi tanárnak most megjelent Az Igehirdetés c. könyvét. K munka Mihályi! Ákos lelkipásztorkodástani egyetemi előadásainak gyűjteménye, tehát épen annak a tudománynak vezérfonala és kifejtése, amely arról szól, hogy a papságnak miként kell az Isten igéjét hirdetni, miként kell hivei lelki üdvösségét gondozni, miként kell papi kötelességeit a XX. század szociális és humánus szellemének is megfelelően teljesíteni. A lelkipásztorkodástan elméletének kifejtése s irodalmának ismertetése után három könyvben szól a templomban, az iskolában s az életben végbemenő igehirdetésről. A modern élet minden helyzetére, minden viszonylatára megadja a helyes útbaigazítást, melyet a legorthodoxabb theologus sem kárhoztathat és a modern szociológus is csak épülhet, okulhat rajta, örvendhet neki. S hiába próbálnak gúnyolódni a régimódi theologusok és társadalompolitikusok a szerintök üres és definiálhatatlan „korszellem" gyakori emlegetésén, az ilyen könyvekben ugyancsak érezzük ennek a korszellemnek a lüktetését. Ezt nem a világtól elzárt cellában, nem is csak jámbor nénikéktől látogatott sekrestyében irták — minthogy az Ur Jézus is az életbe, a küzködő s el is eső emberek közé küldte tanítványait. Ha nem volna annyira elkoptatott ez a szólás, azt mondanók, hogy Mihályfi pontosan diagnostizáló keze ott van a társadalom üterén s a papság felelősségteljes pályájának jelöltetjeit nem a hagyományos tanokat követve, hanem ennek az ütérnek mozgásai szerint s a tudomány legújabb megállapításait felhasználva tanítja a legnemesebb foglalkozás mesterségi részére. Tanítása támogatására mindig feltárja előttük s tárgyalt kérdés egész irodalmát, megismerteti a papi hivatás nehéz feladatainak megoldásában segédkező intézményeket. Küzd a gőg, az elfogultság, a kasztszellem ellen, igyekszik beleönteni tanítványai gondolkodásába a világi társadalom helyes méltánylását, szóval kifejti a papságnak olyan ideálját, mely egyaránt harmonizál az Evangéliom és a XX. század szellemével. Munkája vezérlő eszméit tárgyalási módja is szerencsésen igyekszik érvényre juttatni. A harminc ives, vaskos kötetben, nincs egy oldal, amelyen fölütné fejét a tudományos és pláne theologiai munkák nálunk már egészen megszokott nagyképűsége, fontoskodása, vagy homályossága. Zamatos magyar nyelve olyan világos, szabatos és eleven észjárást közvetít, mely e munkát a nem szakemberekre nézve is élvezetes olvasmánnyá teszi. A magyar katholicizmusnak ma nem igen lehetne nagyobb szerencsét kívánni, mint hogy a következő évtizedekben ennek a munkának útmutatásai szerint készüljenek a lelkipásztorkodásra pénzes szekrényébe berakta. Órák hosszat néztekéjelegve a nagy darab bankjegy és a fénylő aranyoszlopokat. S mikor bezárta a szekrény ajtaját, tízszer is megpróbálta rázogatva, hogy jól bezárta-e? Nagy lopás történt akkoron a városban. Az nyugtalanította őt is, hogy hátha kirabolják az éjjel. Szörnyümód kínozta a gondolat, hogy miért nem tette a pénzét azonnal a takarékpénztárba. Nem kellett volna másnapra halasztania. Ezt pedig tulajdonkép azért cselekedte, hogy addig is gyönyörködhessék a nagy pénztömeg látásában. Hálószobája szomszédos volt azon szobával, melyben a pénzszekrénye állt. Az estén át számtalanszor betekintett gyertyával a szobába, hogy nem törtek-e be a rablók? Nagy sokára, ugy éjfél körül, tudott csak elszunnyadni. Rémes álma volt. Betörtek a rablók a házba s már meggyilkolni akarták őt, mire fuldokolva az erős szivdobogástól felébredt. Lélekzetvisszafojtva figyelt. Mintha zörejt hallott volna a szomszéd szobában. Nagy kinnal lecsúszott ágyáról, gyertyát gyújtott s elbotorkált a szomszéd szobáig. Remegve nyitotta ki az ajtót s szeme vérbeborultan meredt pénzes szekrényére, melyre derengő fényt vetett a hálószobából átszűrődő vereses gyertyafény. A következő pillanatban rémülten kapott a szivéhez . . . — Bátyám! mit keresel itt ?! — kiáltott fel irtózatosat hördülve. — A siró s éhező árvák és özvegyek pénzéért jöttem, melyet elvettél tőlük! — hangzott a szomorú válasz s a kisértet egy kézmozdulatára kinyílt a pénzszekrény ajtaja és kiszedte az onnét a nagy pénzoszlopokat . . . Berki Lőrincet halva találták reggel a padlón. ifjú levitái, de eredményt várunk Mihályfi munkájától az interconfessionalis érintkezésben a világnézeti harcokban is. Ezután a könyv után, mely végre is az állásánál fogva is első magyar szakember munkája, extra et inter muros csak az elfogultság és igazságtalanság mondhatja a kath. lelkipásztorkodás szerves kellékének és fegyverének a türelmetlenséget és maradiságot. A mű a Stephaneum nyomda kiváló műizlését dicséri s hat korona árban megrendelhető Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. HIREK. Karcolat. Apa meg a fia. _ ? — Hogy miképen fog végződni a háború? Azt bizony én magam sem tudom. Rossz sejtelmeim azt súgják Györgye fiam, hogy a vitéz szerb nemzetet el fogja náspángolni a beste pogánya. — ? — Szamár vagy Györgye fiam! Én mondom neked Györgye. Én, az apád! Irtózatos szamár vagy. ? — Hogy miért ? Nagyszerű! Hát csak egy okos ember nem csinál olyan nagy szamárságot, hogy a mi kevés népünket a fertelmes sok törökség ellen fellázítja. Bizony oktalanság volt tőled. De meg én tőlem, mivel többé-kevésbbé helyeseltem a te kimondhatatlan szamárságé gondolataidat. — ? — Ugyan ne locsogjál már annyit össze! Neked, mint a szerbek reménységének kellett volna lenni annyi eszednek, hogy nem cselekszel olyan oktalanságokat, amelyek nem csak a dicső és vitéz szerb nemzetre lehetnek örökké károsak, de főképen én reám, meg tereád is, de még az egész famíliára. ? — Ostoba fajankó vagy Györgye! Hát nem emlékszel már Sándor és Drága királyi pár végzetes halálára? — ?! — Emlékszel ? Akkor mégis okos vagy többékevésbbé ! Nincs igazam egy picikét? Haj Györgye ! De bolondul is csináltuk az egész dolgot. Nem lett volna szabad kikezdeni senkivel. Még a törökkel sem. Valószínűleg mi fogjuk húzni a rövidebbet. _ ? — Hogy miért? Hát annyi pirinkó kis eszed sincs, hogy ki tudnád az ilyesmit kalkulálni. Hiába tudsz nagyokat rikkantani, avval a töröknek semmit sem ártasz. Hiába! _ ? •— Hogy szeretnek a népek? Az bizony kedves Györgye, smarrn! Sasát és Drágát is szerette a felséges nép és egy szép esti alkonyatkor mégis megcsiklandozták a féltve őrzött bőrüket. S mikor aztán már eléggé kimulatták magukat a felséges nép vezérei, akkor azután egy kicsinykét megölték. — !! — Hogy régen volt! Az igaz! Régen volt, de igaz volt. És az én bőröm rettentő módon csiklandós. Azt hiszem a tied is. Vagy pedig a legjobb esetben kiteszi a felséges nép becses bőreinket a konakból és laufpaszttal menesztenek. Amikor királynak jöttem ide, akkor elég olcsón utaztam Genfből Belgrádig. A hosszú út csak egy koronába került. A visszamenet már drágábba kerül majd. ? — Mit kellene csinálnunk? Bajos dolog már az egész fertelmes szamárságot vissza csinálni. Csupán egy mód van hátra. ? — Az, hogy te küzdjél hősiesen a szerb hadsereg élén. Legyen már eszed egyszer Györgye. Én már öreg ember vagyok és hozzá király is. A királyok pedig manapság nem mennek a csatába. Azok csak messziről gusztálják az ütközetet. — ! ! — Nem mész ? No hallod Györgye! Nem szégyenled magad! Egy szerb királyfi fél az ágyúgolyótól 1 Te se vagy apád fia! ? — Persze! Én se voltam még háborúban. De hát nekem nem volt szükségem arra. Azonban te, te édes fiam Györgye, nem vagy olyan gyáva, aki fél a maga árnyékától is. Lásd a nép azt hiszi, hogy te végtelenül bátor, halálmegvető, hős vitéz vagy. Hát ugye nem fogsz félni és elmész a csatába? ! I — Nem? Ejnye a fűzfánfütyülőjét. De tudod-e, hogy a kutya se menne a vásárba, ha nem lenne mogyorófa. — ? — Hogy mit fogsz kapni ezért? Veszek néked mézeskalácsot, fából pejparipát, meg aztán újból elmehetsz Parisba és ott a bulevardokon játszhatsz ispilángot a szajnaparti fiúkkal. — ? — Még vegyek valamit? Sok lesz már. Nem igen engedi a kassza a sok költekezést. Szegény az eklézsia. Nagy a disznóvész. Kevés a paprikatermés. No de ha jól viseled magadat, teljesülni fog a kívánságod. Aztán mit szeretnél? I I — Mit? A szultán leányát? Hát még mit nem. Csoda, hogy nem a szultán háromszáz feleségét akarnád mindjárt. Még mit nem! Fékom adta! Még túl tesz az apján. Nekem elég volt egy-két mezitlábos fehércselédből is válogatni. Meg lesz ! De most már aló mars! Egy! Kettő! Csak bátorság Györgyike! Csak verni a pogányt. Csak a fején, hogy meg ne sántuljon. Siess ám ! Mert szalad ám a népünk a török elől. Hja! Az alma nem esik messze a fájától. Fidibusz. Krónika. A bolgár háborút nem olvasom kérem, Nincsen hozzá türelmem, Nincsen hideg vérem. De azért megtudom mindenkinél jobban, Hogy operál a török? A bomba hol robban? Megtudom, amit nem tud biztosan senki; A háború okául Mit hirdet a yankee? S mi a véleménye az orosznak, dánnak, Budapestnek, vagy Berlinnek, Kesztölcnek, Párkánynak? Egyszerűen a nagy hídra egy pléhjegyet váltok És bár állok térdig sárban, De a párkányi vásárban Elmondanak nekem mindent A bölcs kikiáltók!!! (—.) * Személyi hir. Dr. Rajner Lajos püspök Budapestre utazott, hogy részt vegyen a kongruatanács ülésén. * Ö Emineneiája névnapja. Ő Eminenciája Vaszary Kolos bibornok-hercegprimás f. hó 30-án, szerdán ünnepli névnapját. Ez alkalommal a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes hálaadó istentisztelet lesz. A szentmisét celebrálja Schiffer Ferenc prelátus-kanonok. * Mindszentek ünnepe és halottak napja. Pénteken ünnepli a kath. egyház Mindszentek ünnepét. E nagy ünnepen a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Graeffel János nagypréposthelyettes fog tartani. A szentbeszédet ez alkalommal Brühl József prelátuskanonok mondja. Este 5 órakor tartatik a halottak napjának officiuma s utána a szertartás a bazilika kupolája alatt felállított tumbánál. A szentbeszédet Dangelmajer Lipót dr. theol. tanár mondja, a szertartást pedig Fehér Gyula prelátuskanonok végzi. — Halottak napján az ünnepi gyászmisét d. e. 9 órakor Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó celebrálja. * Requiem az elhunyt kanonokokért. A főszékesegyházban a főkáptalan elhunyt tagjaiért tartani szokott gyászmisét ezen évben nem november 6-án celebrálják, hanem nov. 7-én, mert 7-re tétetett át a festum s. Reliquiarum. * Városi közgyűlés volt pénteken a következő fontosabb határozatokkal: A vasúton és hajón érkező áruk f. évi december 1-töl már vám alá esnek, miáltal a város ujabb jövedelemhez jut. A fölmivelésügyi miniszter 3000 korona segélyét a legelő feljavítására a közgyűlés köszönettel vette. A városi pénztárak egyesítését, helyesebben a számvitel megváltoztatását addig nem találja keresztüivihetőnek, mig e célra szolgáló alkalmas helyiségek nem kínálkoznak. A szervezési szabályzat átdolgozására egy bizottság küldetett ki. Az alapítványi kölcsöntőkék kamatlábát a közgyűlés, szótöbbséggel, nem emeli fel. A város felir a földmüvelésügyi miniszterhez konyhakerti telep felállítása iránt. Az árvédelmi töltés céljaira szükséges földeket a város részint