ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-28 / 5. szám

egyházhoz, úgy kell megnyilatkozni a kör szeretetének és ragaszkodásának is az egyház iránt. A higanyoszlop a hőmérőben minden időváltozást megérez és jelez; — az egyházzal való együttérzésnek és gondolkozásnak egyik jele: az egyházzal érző sziv. Az emberi testben a sziv minden változást megérez; egy kis hiba a diétában és a sziv gyorsabb lüktetésével azonnal jelzi, hogy valami rendetlenség állja rendes működésének útját. Mi is érzékenyek vagyunk az egyházi élet lüktetése iránt, az ő érdeke a mi érdekünk, az ő öröme a mi örömünk, az ő bánata a mi bánatunk. Ha rátesszük ujjúnkat az egyházi élet üterére, azonnal észrevesszük az egyházunkat fenyegető bajokat, az őt ért örömöket. Ezen röviden vázolt nézőpontok jogot adnak nekünk és kötelességünkké teszik, hogy néhány pillantást vessünk a lefolyt év katholikus mozgalmaira. E mozgalmak ugyanis működésünknek eredményei, gyümölcsei a sziv rejtekein s a templom falain kivül is hatni akaró katholicizmusnak. A katholicizmus Krisztus Urunk tanitása szerint hasonló a kovászhoz, aínelynek rendeltetése: átjárni, átgyúrni, úgyszólván átváltoztatni a lisztet, hogy céljának, az emberek táplálásának megfeleljen ; hasonló a sóhoz, melynek szintén átalakító hatása van. Teszi ezt a katholicizmus az ő igazságaival, azok hirdetésével, gyakorlati alkalmazásaival. A katholikus társadalmi mozgalomnak, amelylyel egykorú a mi körünk — egyik legfényesebb megnyilatkozása volt a legutolsó katholikus nagygyűlés. Jól eső örömmel láttuk azt a hatalmas fejlődést, melyet kath. nagygyűléseink mutatnak. Nincs már a fővárosban oly nagy helyiség, amely képes volna nagygyűléseink tagjait befogadni. Maga a Mária-kongregáció, a kath. népszövetség külön-külön oly nagy seregeket szállítottak a nagygyűlésre, amellyel egyenkint felülmúlták az előző évek nagygyűlésein résztvevők számát. Valóságos emberáradat hömpölygött a hatalmas fővárosi Vigadó táján, lépcsőin és órákba került mig a nagy épület kiürült. A résztvevők számával nőtt a lelkesedés. Lehetett látni, hogy az egyházat s annak intézményeit szerető sereg mily magasan lobogtatja Krisztus zászlóját. Az élő hit megnyilatkozása volt a nagyszerű ünnepség; azé a hité, amely kifelé törekszik, amely nem csak élő tömegeket vezet, egyesit, hanem miként a szentírás mondja: még a kősziklákat is mozgásba hozza. íme szervezkedésünknek, kitartó munkánknak egyik gyümölcse. Most látjuk, hogy a „labor indefessus, omnia vincit", a kitartó munka nem ismer nehézségeket, minden akadályt legyőz és ha lassan is, végre mégis megtöri a közönyösség siratjuk benne. Az ő halála az esztergomi kath. kört is közelebbről és érzékenyebben érinti, mert egyik régi, kiváló tiszteletbeli tagunkat veszítettük el benne. De nem, nem veszítettük el őt teljesen ! Gr. Zichy Nándor szelleme itt maradt közöttünk és élve él bennünk. Itt él ő uj életre keltő elveivel, magasztos példájával és kiváló alkotásaival. S most, amidőn a halála fölött érzett mély részvétünknek adunk itt a közgyűlés előtt őszinte kifejezését, fogadjuk meg, hogy nagy halottunk drága emlékét mindenkor hálás kegyelettel fogjuk megőrizni, az ő kiváló szellemében fogunk a jövőben is munkálkodni s dicső vezérünk nyomdokairól sohase fogunk letérni. Ha körünk belső életét és a falai között megnyilvánuló társas szellemet vizsgáljuk, akkor örömmel jelenthetem, hogy az mindig a benső együttérzés, a kölcsönös tisztelet és az őszinte barátság igaz érzelmeitől volt áthatva. Jól esik látnunk nap-nap után, hogy körünk látogatottsága igazán kedvező, mondhatni virágzó. A tagok mindenkor örömmel sietnek fölkeresni a napi fáradalmak után egyesületünk helyiségeit s iparkodnak felhasználni az itt kínálkozó szórakozásokat. Sürü és szíves látogatásukkal fényesen igazolják azt, hogy Esztergom társadalmi életében körünk nélkülözhetetlen tényező, s hogy egyesületünk a tagok számára valóban az a hely, hol a napi nehéz munka után felüdülni és kellemesen szórakozni lehet. Ezt bizonyítja az egy év óta újra gyakorlatba hozott hölgy-estélyeink sikeres látogatottsága is. Örül a szivünk, amikor csütörtök esténkint körünk nagynak nevezett termébe lépve, látjuk azt a kedves összhangot, azt a kellemes hangulatot, mely a hölgyek és a férfiak együttes társaságát áthatja és őket barátságosan szórakoztatja. Ilyenkor tapasztaljuk csak igazán, kemény kérgét, felülkerekedik a kishitűek kétkedő magatartásán, akik azzal szeretik menteni nemtörődésüket, hogy nem lehet az ár ellen úszni. Igenis lehet, sőt kell is, amikor a helyzet ugy kívánja, azt megengedjük, hogy nehezebb, de nem lehetetleu. A hajó is megküzd az ellene törő ár hullámaival, a madár is neki szegezi az ő szárnyainak vitorláit az ellenkező irányú szélnek és az embernek sem szabad visszariadni a nehézségektől. Minden az akaraton múlik, amely legyőzhetetlen ; verhetik békókba, vethetik börtönbe, szénné égethetik máglyán, az a hátramaradt maroknyi por hirdetni fogja, hogy ez az ember szabad volt, cselekedett — mert cselekedni akart. A mult hónapban egy régi könyv került kezembe, melynek címe: „Légy férfi*. Ennek a könyvnek szerzője Marschall, azt mondja, hogy férfiakhoz szólani annyi, mint királyok előtt beszédet mondani. És ez mindig annyira hatott rá, hogy képes volt lelki nyugalmát megzavarni. Az okát ugyan nem mondja, de bizonyára azért, mert ügyelni kell arra, hogy a tisztelet érzelme el ne nyomja az igazság szavát. Magam is úgy érzem, hogy nem szabad elhallgatnom az igazság szavát, hanem bátran kell mellette tanúbizonyságot tennem. Megállapítom tehát, hogy társadalmi mozgalmaink észrevehető erősödésének fő okát abban látom, hogy már férfi világunk is nagyobb mértékben kezd érdeklődni a belső lelki-élet iránt. A belső lelki-élet lehet csak forrása az egyház ügye iránt való érdeklődésnek. A virágnak nemcsak harmatra, nemcsak a napnak éltető sugaraira, hanem a föld, a nedvesség tápláló erejére is van szüksége, melyből gyökerein át szívja fel fejlődésének, élete fenntartásának szükségleteit. A kath. férfiú is a vallásos élet mélységéből merit erőt a vallásos meggyőződéshez. Minél erősebb benne a vallásos élet, annál szilárdabb lesz akarata, hogy az egyház tanainak bátor hitvallója és ha kell védője is legyen. A vallásosság adja akaratának zománcát, amelyen sem a lekicsinylés, sem a tettetett szánakozás, sem a gúnyolódás nem képes csorbát ejteni. Olyan lesz akarata, mint az érc patinája, mely azt csak értékesebbé teszi. A világhírű innsbrucki szobroknak nem a legutolsó dísze és értéke a századok folyamán szerzett patina. Nagyon téved az, aki azt állítja, hogy a vallásosság — és mondjuk ki világosabban — a jámborság, a férfias jellemnek hátrányára volna, — nem, sőt ellenkezőleg — egyik fődisze. A már fentebb emiitett Marschall mondja : soha meg nem foghatnám, hogy a jámborságnak — feltéve, hogy az valódi — el kellene ölnie a sziv érzelmeit és megfosztania az észt jogaitól. Igaza van a jeles írónak, a vallásos érzület sem az ész jogain nem ejt csorbát, sem az akarat hogy mennyire kicsiny a mi körünk, s mennyire szükség volna egy tágas, minden igényt kielégítő nagy terem! Örömmel jelenthetem továbbá, hogy egyesületünk anyagi helyzete is évről-évre jobb, megnyugtatóbb lesz. Az elmúlt évben is az adósságunk után fizetendő kamatokon kivül 1000 K-t törlesztettünk s igy lassan bár, de azért mégis csak biztatóbb lesz anyagi helyzetünk. Igaz ugyan, hogy adósságunk még mindig jelentékeny összeget tesz ki, s épen azért nem is mozoghatunk szabadon. Nagy mértékben segítene rajtunk, ha akadnának olyan kiváló és nemes szivü férfiak, akik megértve súlyos anyagi helyzetünket, felkarolnák egyesületünket. Bizonyára ez a nemes cél vezette dr. Rott Nándor prael. kanonok urat is, ki a mult évben 600 K lefizetésével örökös tagjaink sorába lépett. Nemes gondolkozásának, áldozatkész szivének ezen ujabb tanújelét köszönjük meg itt nyíltan a közgyűlés szine előtt. Sajnos, őméltósága itt hagy bennünket, s midőn neki a körünk irányában mindenkor tanúsított szíves fáradozásáért és jóindulatért, különösen pedig több ízben hallott remek konferencia beszédeiért hálás köszönetet mondunk, kívánjuk neki, hogy a jó Isten szent áldása kisérje őt uj munkakörében és kérjük őt, hogy az esztergomi kath. körről ne feledkezzék meg a távolban sem. Körünk szellemi életét és anyagi ügyeit a tisztikar és a 30 tagból álló választmány vezette és irányította. Az elmúlt évben 10 választmányi, több vigalmi bizottsági gyűlést és 1 rendkívüli közgyűlést tartottunk. A részletkérdések megvitatásával egyrészt a megválasztott, másrészt meg a kiküldött bizottságok foglalkoztak. Ilyen kiküldött 10 tagu bizottság készítette elő az alapszabályok módosítását is, melynek munkálatát a máj. 28-án erejét nem tompítja, amazt magasabb eszmekörbe vezeti, ennek indító okaival uj erőt kölcsönöz, összhangba hozza mind a kettőt és képesiti nagy tettekre. De azt fogják kérdezni m. t. közgyűlés, hogy miért hozom fel mindezeket és miért töröm öreg koponyámat ilyen kérdéseken ? Megmondom. Fogyatékos latin tudományomból, amellyel miután eddig megéltem, már csak ezután is fogok boldogulni, tehát ebből a tudományból megmaradt egy közmondás, amely eképen szól: „ Consilium ab hoste ne accipias", ellenségedtől ne kérj és ne fogadj el tanácsot. Hát ne is kérjünk tanácsot, de viselkedése gyanakodókká, óvatosakká mégis csak tehet bennünket, sőt kell is hogy tegyen. Ugyan kérem, mit gondolnak, hogy az ellentábor miért támadja ujabban a Mária-kongregációnkat? Talán azért, mert valami kifogása van Mária tisztelete ellen ? Bizonyára nem; mert hisz ez oly régi, mint a kath. egyház maga és eddig soha sem csaptak ellene oly jerikói lármát, mint most napjainkban. Vagy talán azért, mert a kongregációk tagjai már imádkoznak, templomba járnak és a szentségekhez járulnak? Azért sem; hisz a katholikusok közel kétezer éve teszik ezt. Tehát miért? Azért, mert tudják, hogy azok az öntudatos kath. férfiak és nők: nevelő iskolái, férfiaké és nőké, akik azokká lesznek, vagy már most is azok. Ilyenek pedig az ellentábornak nem kellenek. Nekik csak olyanok kellenek, akik nyáron is mélyen fülükre húzzák a sapkát, hogy semmit se halljanak, kik mindig sötét szemüveget hordanak, hogy semmit se lássanak abból, mit ők az egyház ellen cselekesznek. Ha tovább akarnám fűzni e gondolatot, akkor rámutathatnék azokra a szüntelen való támadásokra, melyeknek céltáblái egyes katholikus férfiak, azért mert meg nem tagadják katholikus voltukat sehol, még a hivatalban sem. Szájuk tele van szabadsággal. Igénybe is veszik önmaguk részére a legteljesebb mértékben, de másnak még annyit sem engednek belőle, hogy hitét szabadon megvallhassa és aszerint éljen. Minket azonban m. t. közgyűlés, mindez zavarba ne hozzon és tévedésbe ne ejtsen. Mi nem akarunk Nikodémusok lenni, akik csak az éj homályába merik megvallani Krisztust, hanem olyanok, akik — mint az a római katona — az egész világ előtt megvalljuk Krisztusról: „Valóban Isten fia volt ez !" És ha örömmel megállapíthatjuk, hogy az ily bátor hitvallók száma, a terjedő hitetlenség dacára napról-napra szaporodik, annak okát a lelki élet intenzivebb ápolásában, társadalmi szervezésünk erősödésében kell keresnünk. tartott rendkívüli közgyűlés is magáévá tette. Majd az illetékes forumok megerősítését is elnyerték uj alapszabályaink, melyeknek a régiekkel szemben legfontosabb módosítása az, hogy körünk tagjainak sorába most már más ker. felekezetű, de a kör fölemelő céljaival rokonszenvező egyéneket is fölveszünk. Körünket ezen elhatározásában azon nemes, dicséretre méltó cél vezette, hogy más ker. felekezetű, de velünk együttérző polgároknak is megnyissuk egyesületünket, s ezáltal őket magunkhoz közelebb hozzuk és igy ők is a körünkben virágzó együttérzés szellemétől áthatva és lelkesítve, velünk együtt működjenek és fáradjanak Esztergom ker. társadalmi életének ápolásán és megerősítésén. E helyen kell megemlítenem azt is, hogy a mult esztendőben egyesületünk tisztikarának két kiváló és derék tagját veszítettük el áthelyezés folytán. Az egyik szeretett és buzgó alelnökünk, dr. Andor György prael. kanonok ur volt, aki körünknek négy éven át volt lelkes és ügybuzgó alelnöke s akit a királyi kegy Budapesre szólított magasabb méltóságba. Dr. Andor György ur, mint alelnök, egyesületünk ügyei s ennek életműködése iránt mindig a legnagyobb érdeklődést tanúsította, s mindenkor azon fáradt és buzgólkodott, hogy körünk szellemi és anyagi állapota előbbre jusson és föllendüljön. Ö nemcsak jó gondolatokat és tanácsokat nyújtott körünk vezetésében, hanem mindvégig lelkes, munkás tagja és áldozatkész anyagi támogatója is volt egyesületünknek. Odaadó, lelkes és fáradhatatlan buzgalmáért mondjunk neki itt a közgyűlésen hálás és szép köszönetet. S midőn most tőle, mint volt fáradhatatlan és buzgó alelnökünktől bucsut veszünk, kivarrjunk neki uj méltóságában sok örömet és zavartalan, tiszta boldogságot és kérjük őt, hogy magas állásában