ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-10-06 / 41. szám

mártirjai lettek. Nem emberek, hanem glóriával díszített hősök. Tartsunk bűnbánatot és idézzük vissza lelki szemeink elé az események perceit és alkossunk belőle képet; egy vérrel, forró, meleg vérrel és sorvasztó, velőkig ható, keserű könnyel megfestett képet . . . ... A szunnyadni készülő nagy Természet egéről sürün permetezik az eső. Zokog maga az ég is és hideg könnycseppeit végighullatja az aradi kazamaták felett. Dobok peregnek. Most jön a négy áldozat. Zsoldos poroszlóktól kisérve. Mindegyiken fekete magyar ruha és mindegyik szeméből a hazaszeretet lángoló sugara dereng ki. Jön Kiss Ernő, a daliás, dúsgazdag magyar gavallér, a perlaszi csata hőse. Jön Dessewfíy Arisztid, a törhetetlen jellem, rettenhetetlen bátorságú tábornok, aki bájos menyasszonyának kézfogójáról jött a véres csaták tüzébe. Utána Lázár Vilmos, aki hős minden izében, a szabadság törhetetlen bajnoka, majd Schweidel József, a legvallásosabb katona-hős következett. Útközben nem szólnak egymáshoz és mélyen elmerülnek végső gondolataikban. Amikor a vár északkeleti 6. számú kapujához érnek, ott jobbra kanyarodva megállanak. A hőslelkű tábornokok most térdre ereszkednek és együtt imádkoznak a magyarok Istenéhez ... Most jön a vérfagyasztó jelenet. Hirtelen kilép a sorból tizenkét katona és hármasával megállanak a hősök előtt. A fegyverek eldördülnek és a bátor lelkű vezérek véres fővel a földre borulnak, mialatt hős lelkük felszáll az Isten zsámolya elé . . . Hat óra van. A vár kazamatáiból egymásután érkeznek a börtönépület elé az elitéltek. Mindegyik fekete atillában van, csak épen Leiningen grófon van honvédtábornoki egyenruha. Most megindul a gyászmenet. Hat sorban mennek egymás mögött a tábornokok. Lahner György és Knézich, ezután Pöltenberg és Aulich, Nagy Sándor és Török, végül Vécsey és Leiningen. Utánuk halad egy iromba parasztszekéren Damjanich, végül az osztrákok allegóriája ... a bakó. Túlnan, a vártól egynegyed órányira, ijesztő fölkiáltó jelként kilenc bitófa sötétlik elő . . . Kilenc bitófa, mintha kilenc rablógyilkos vagy gonosztevő lenne a halálraítélt kilenc félisten . . . Félhétre jár az idő. Felolvassák a cinizmussal és ördögi raffinériával szerkesztett ítéletet, amely ítélet a porig megalázott osztrák ármádia legundokabb koholmánya. Ezután a borzalmas müvelet következik. A bakó először Pöltenberg Ernőhöz lép. Ez a német származású, de testestül-lelkestül szabadságunkért rajongó katona, aki sokszor monda tűzben égő szemekkel: Csak nyelvem német, de a szivem magyar, mely szabadságért dobog. Bátran odalép a bitófa elé. Pár perc s a hősök legnemesebbikének lelke az igazi hazába tér . . . Török Ignác, a tudós katona, kinek jelleme hogy a hires irónő csupa feltűnési viszketegböl kokettiroz a katholicismussal, s komoly levélben inti, hogy a vallás nem' játék, s ha meg akar térni a grófnő, akkor vezekeljen előbb zsákban I és hamuban eddigi életéért s csak ugy kopogtathat az Egyház portáján. Ida késznek nyilatkozik magát minden megaláztatásnak alávetni. Kellő előkészület után végre leteszi 1850. március havában a hitvallást a bertini Szent Hedvig-templomban Ketteler prépost előtt, aki később mainzi püspök lett. Ida „Babylontól Jeruzsálemig" c. könyvében irta meg megtérésének apológiáját. E müve heves vihart támasztott; protestáns részről mocskos nyelvű választ Írattak, amely örök szégyenfoltja marad a „tiszta evangéliumot" hirdető prédikátornak. A hires írónőt a szabadelvű élclapok „Kikeriki" grófnő alakjában állandó vicc-céltáblának használták. Az összes támadások közt a legszellemesebb a következő. Ida egy vendégkönyvbe azt irta a neve után: „Belletriste", hogy foglalkozását feltüntesse. A nem épen agyalágyult gúnyolódó azt irta alája : 0 Belletriste, Belle warst de, triste biste Siehste, wieste, biste? Belle et triste

! (0 szépiró ! szép voltál, szomorú vagy; látod milyen vagy ? Szép és szomorú!) Ez a hires idézet Hahn grófnőre csinálódott. Ida konvertálása után is folytatta irodalmi működését. Regényei ezentúl a kereszténység dicsöitéfeddhetetlen, mig alapos tudománya nagy hasznára vált a hazának, következik ezután. Majd Lahner György kerül sorra. Lahner, bár nem harcolt kivont karddal élet-halálharcot, de szakértelmével emberfeletti munkát végzett a haza javára. Negyediknek Knézich Károly következik. Ö se magyar származású, de izig-vérig hive a magyar hazának. Vitéz katona, önzetlen hazafi. Nagy Sándor József, ez a vezéri tehetséggel megáldott férfiú, budavári hős, az ötödiknek kerül a bitófára. Gróf Leiningen Károly, a hősiesség erényével megáldott, személyes bátorsággal biró tábornok a hatodik. Ősrégi német fejedelmi vérből származik és az angol királyi családdal áll rokonságban. — Isten veletek — kiáltja oda bajtársainak s kileheli fenkölt, nemes lelkét. Hetedik vértanú Aulich Lajos, a kápolnai csata hőse. Nyolcadiknak Damjanich János kerül sorra. A magyar sereg bálványa, a világhírű vörössipkások vezére, számos csaták hőse, tüzesszavú generális odalép az utolsóelőtti bitóhoz. A bakó nyakára teszi a kötelet . . . még egyet kiált: „Éljen a haza!" S a szabadságharc halhatatlan hőse nincs már az élők között. Utolsónak marad gróf Vécsey Károly. Egyike azon kevés főurainknak, ki a veszélyben levő haza védelmére siet és veri egymás után az osztrákot. Szándékosan hagyják utolsónak és neki kell végignézni nyolc bajtársának haláltusáját. Előbb odalép Damjanich bitója elé s a hideg kezét a vitéz generálisnak megcsókolja s csak aztán engedi a bakót magához. Pár perc múlva ő se él . . . A borongós őszi reggel komorsága eltűnik s a nap gyenge fénysugarai glóriával övezik a vértanú nősöknek alakjait. A síkságon végigzokog az őszi szellő ... s mintha a messze távolból, a délibábos róna felől fuldokló zokogás és halálhörgés utóhangjait hozná felénk . . . A bitófák tetején mintha távoli szózat kelne légi útra: — Magyarország! Ne feledd halottaidat! Mint vádlók élnek ök! . . . ... És mi késő unokák bocsássuk meg a megváltozhatatlant. Hisz a megbocsátás erény. Megbocsátani lehet ezt a gyalázatos bosszúállást, de feledni soha ! . . . Fidibusz. Az „Ébredés" daloskör hangversenye. Október 13-án, vasárnap ünnepi estélyük lesz az esztergomi könyvnyomdászoknak. Ezen a napon tartják ugyanis negyedik — 12 év előtt volt az első — nagyszabású hangversenyüket a budapesti „Ébredés" daloskör közreműködésével a „Magyar Király" szálloda dísztermében. A hangversenyen ez alkalommal az országos hírű „Ébredés" daloskör válogatott dalárai működnek közre körülbelül 40-en. sét célozzák. Protestáns és szabadkőműves irók e regényeket nyomorult fércmüveknek akarták feltüntetni, amelyekben unalmas hittéritői beszélgeI téseknél és kenetteljes abszurdumoknál egyebet nem találhatni. Pedig ez nem igaz. „Peregrinus", „Doralice" (magyarul is olvasható), „Mária Regina" e. regényei élvezetes olvasmányok, sőt az ujabb protestáns irók szemében is többet érnek, mint azon munkái, amelyeket megtérése előtt irt. A grófnő lelkét a katholikus vallás egyszerű gyakorlása nem elégítette ki. 1852-ben Mainzban kolostort alapított, tette ezt Isten iránti szeretetből, nem pedig excentrikus világfájdalomból, vagy csend és béke utáni vágyódásból. Házat vesz az intézmény számára; maga órákig imádkozik az oltár előtt, fekete fátyolban, kék övvel és ezüst szívvel, a melyen a „Jó Pásztor" látható. Ez volt a rend egyenruhája. Bécs mellett is alapított zárdát fegyencnők ápolására. 30 évig élt a mainzi kolostorban ; müveivel szerzett pénzét a szegények közt osztotta ki; rendkívül tevékeny volt sociális téren'; ő alapította a „Keresztény Nők Szövetkezeté"-t is. Müvei igen sok embert téritettek meg; igy „Mária Regina" regénye megnyerte az Egyháznak a „ Cordula Peregrina" álnév alatt író költőnőt is (Schmid-Wöhler). 1880. január hó 12-én meghalt a grófnő. Szeretet és tisztelet vette körül koporsóját. Irodalmi ellenfelei is meghajtották az elismerés lobogóját a nagynevű asszony előtt, aki a Hahn-család címerében levő kakas szavát: „Primus sum, qui Deum laudat" utolsó lehelletéig követte. Lám Frigyes. A daloskör kiválóan jeles karnagya, dr. Ujj József, aki különben a budapesti szervitatéri templomnak is karnagya, nagy ambícióval és szaktudással tanítja évek óta állandóan a dalárdát, amit az egyes fellépések alkalmával a közönség tüntetésszerü tetszésnyilvánításai eléggé igazolnak. Kitűnő hanganyag, jeles vezető, remek összhang és fegyelmezettség azok a tényezők, melyek mellett e dalárda sikerei állandóan szaporodnak. Sokkal ismertebb már az „Ébredés" daloskör szereplése városunk dalkedvelö közönsége előtt, semhogy az bővebb dicséretre szorulna. Aki egyszer hallotta éneküket, az újból szeretné őket hallgatni, sokszor, nagyon sokszor . . . bizonyítja ezt az is, hogy mindenkor a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott szereplésükről úgy a kritika, mint a közönség. A hangverseny ez alkalommal is kabaréestéllyel lesz egybekötve, amelyen a budapesti könyvnyomdászok elsőrangú műkedvelő kabaréművészei válogatott programm-számokkal fognak szerepelni. Hisszük, hogy Esztergom város dalkedvelö közönsége ez alkalommal is tömeges részvételével fogja honorálni a helybeli nyomdászok és a budapesti dalárok fáradozását. Céljuk nemes: a tiszta jövedelem felerészét a beteg nyomdászok üdülőházára, felerészét pedig Esztergom most emelendő legújabb kulturépületének alapjára, a vízivárosi zárdának adják. Most pedig, hogy mindenki meggyőződhessék a dal- és kabaré-estély igazán szivet-lelket gyönyörködtető voltáról, közöljük a valóban szépen összeállított műsort: 1. Szabadságdal. Pogátschnigtól. Énekli az „Ébredés" daloskör. 2. Költemények. Szavalja Bozsik Margit. 3. Kabaré dalok. Énekli László L. Jenő4. Sürü erdő. Hoppe Rezsőtől. Énekli az „Ébredés" daloskör. 5. Dalok. Énekli Bozsik Istvánné. 6. Egy szegény ember szereneséje. Irta Farkas Adolf. A szerző különös engedelmével előadja Fazekas Dezső. 7. Duett. Éneklik Bozzay nővérek. 8. Ernáni. Bordal, Verditől. Énekli az „Ébredés" daloskör. 9. Fogadás. Cigány-jelenet. Előadja Krajniker Ferenc. 10. a) Patak partján. | Duett. Éneklik Bozsik Istvánné b) Trobadour. J és Benkő Gyula. 11. Kuplék. Énekli László L. Jenő. 12. Toborzó. Kar, Révfytől. Énekli az „Ébredés" daloskör. A karokat vezényli és a magánszámokat zongorán kiséri : dr. Ujj József karnagy. Műsor után aztán kezdetét veszi a tánc, hogy a tánckedvelö ifjúság is kivehesse részét a mulatozásból. A hangverseny este pont Va 8 órakor kezdődik. Belépődíj az 1—4. sorban 1 kor. 60 fill., a többi sorokban 1 kor. 20 fill., állóhely 1 kor. Tekintettel a jótékonycélra, felülfizetéseket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. Jegyek előre válthatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében, a mulatság napján pedig este 6 órától a pénztárnál. * Személyi hir. Dr. Koperniczky Ferenc prelátus kanonok, papneveidei kormányzó a mult hét folyamán megvizsgálta a vezetése alatt álló intézetnek széplakapáti birtokait. * Ó Felsége névünnepét ez idén is a szokásos kegyelettel ünnepelte Esztergom város közönsége. A bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise volt, melyet Graeífel János prelátuskanonok, nagyprépost-helyettes celebrált. A mise végén az énekkar Bogisich királyhimnuszát énekelte, melyet a közönség állva hallgatott végig. Ezen ünnepélyes istentiszteleten megjelent ugy a megye, mint a város tisztikara, Perényi Kálmán dr. alispán, illetve Vimmer Imre polgármester vezetésével, azonkívül megjelentek a hercegprimási és főkáptalani gazdasági tisztviselők, az érseki tanítóképző intézet tanáraival s az érseki nőnevelő-intézet növendékei kedves nővéreikkel. Az iskolákban e napon szüneteltek az előadások, a középületeken, meg számos magánépületen is trikolorok lengtek. * A főszékesegyházi ének-zenekar műsora október 6-án: Introitus Communio choraliter. P. M. Ortwein : Graduale, Propter veritatem, 5 szólamú vegyeskar. Kersch X. Ferenc: Offertorium In me gratia, 4 sz. v. kar. Mise G. Zangl-tól op. 14. 4 sz. v. kar, orgona és zenekar kísérettel. * Kitüntetés. Ferdinánd bolgár király dr. Haiczl Kálmán garamszentbenedeki plébánosnak igen meleghangú levél kíséretében a jubileumi emlékérmet adományozta.