ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-29 / 40. szám

felszabaduló inas vizsgálatnak vettessék alá, mely­ben ugy iskolai, mint a szakmabeli jártasságát tartozik igazolni. Ha ezt nem tudja igazolni, ugy az iparhatóságnak joga legyen őt fél vagy egész évre visszavetni. Mivel ez az eljárás ugy a mun­kaadóra, mint az inasra hátrányos, mindkettő azon lenne, hogy a tanonc a tanoncidő lejártával a vizsgát megállja. Az inasképzés reformja magában foglalja ugy a tanonciskola, mint a műhely-oktatás reform­ját. Mind a kettőt pedig kiegészíti a tanonc-ottho­nok rendszere. Az inasképzés fontos társadalmi és közgaz­dasági kérdés. Alkalomadtán nem feledkezhetünk meg róla. Az uj ipartörvénynek bizonyára oly rendelkezéseket kell tartalmaznia, melyek az inas­képzésről kellően gondoskodnak. HIREK. Karcolat. Diadalmenet. Tartozott az egyszeri sirásó a zsidónak. Többször kereste tehát lakásán Salamon az adósát, de az sose volt otthon ; mindig azt mondták neki: temetőben dolgozik. Fogta magát Salamon és kiballagott a temetőbe. Meg is találta adósát, amint épen egy félig kiásott sirban dolgozott. — Nü, mikhur fűzet már meg nekhem osztót o hósz furint, Jánus gozdo? — Istenem, sóhajt fel a szegény adós, hát még a sirban sincs nyugta az embernek? — Istenem, sóhajt fel Lukács, meg az ő szaktársai, hát a cudar ellenzék még Bécsben se hágy nyugton. Hát még idegen földön se ma­radhatunk békében, hogy megszavazhassuk az egynéhány milliárdocskát ? De nem hagyták bizony békében. Jól tették. A bécsi tüntetésnek kettős célja volt és pedig az egyik az volt, hogy a munkapárti és nem magyar delegációban kijelentse az ellenzék a delegáció törvénytelenségét, mig a másik az volt, hogy ország-világ lássa, milyen kettős szövetség ül a magyar nemzet testén. És az ellenzék leglelkesebb csoportja fel­utazott tényleg Bécsbe, hol a bécsi nép örömúj­jongva, lelkesülten fogadta a magyarokat. Mig a hazától Bécsbe — a valóságos ott­honba — menekült munkapárti farizeusok keblét a düh és irigység emésztette, midőn tudomást szereztek arról a diadalmas útról, arról a hatalmas megnyilvánulással párosult fogadásról és ünnepel­tetésről, mellyel a Bécsbe érkező ellenzéket a bécsi nép fogadta. Pedig ezt a nagyszerű szeretetmegnyilvá­nulást senki se rendelte meg, amint a mamelukoknál szokásban van. A rengeteg sok éljenért, tapsért nem fizettek ötvenesekkel, meg százasokkal. Senki se hurrázott azért, hogy ennek árában nemesi cimet, báróságot kapjon. történelmi alapjaihoz és történelmi s társadalmi elágazásaihoz vezette, kellene hogy egy szózat az embereket e nagy szentség helyi bölcsőjéhez vezetné, hogy odatérdelve az utolsó vacsora terme köré, hallják Uruk és Üdvözítőjük örökhagyó sza­vait szent testéről és véréről és azok örök el­feledhetetlen emlékké legyenek bennük. Csakugyan, az eucharisztikus kongresszus világot rázó örömriadalma egy rezonanciát támasz­tott Jeruzsálem Sion-ormán, a kongresszus első napján szept. 12-én Jeruzsálem apostoli megjele­nésű ősz pátriárchája Camassei Fülöp, káptalanja és a sion-hegyi bencés atyák fényes segédlete mellett ünnnepi istentiszteletet tartott a Sion­templomban, hogy onnét az eucharisztikus bölcső mellől szálljon a szerencsekivánó és üdvözlő eucharisztikus áldozat a messze nyugaton triumfáló Űr és Király felé. De erősödjék meg eme rezonancia hatalmas szózattá és mint zarándokhivás zúgjon végig a világon! A felhőszakadások zúgásával kiáltsa: fel hivek, fel zarándokok Sión ormára, az eucharisztia szent bölcsőjéhez, fészkéhez. Fel az eucharisztikus szeretet tűzhelyéhez, onnét a szere­tet, lelkesedés, áldozat parazsát szétvinni, hozni a világba s hazánkba. E Sion-szózatnak hol kell inkább visszhangra találnia, mint a magyar Sión ormán és határán. Legyen a magyar Sión egy hatalmas felfogója, eme tengeren, szárazon keresztül szálló zarándok­hivó szózatnak és visszhangozza ezt sokszorosan országnak, hazának. A támadt lelkesedés meg­találja nemsokára munkás és gondos vezetőit. DP. Dangelmajer Lipót esztergomi theológiai tanár. Amint a bécsi nép cselekedett az ellenzékkel, azt egyedül és kizárólag önzetlenségből és díjazás nélkül tette. Amely által megakarta mutatni a bécsi nép, hogy megveti és gyűlöli az erőszakos­kodó kiskirályokat. Mig a Bécsben lakó kétszázezernyi munkás­ság zöme nem lázítás és megrendelés folytán, nem napidíjért és nem eszem-iszomért tüntetett impozánsan és lelkesülten, hanem csupán azért tüntetett, hogy megmutassa és az egész világ kö­zönsége előtt kinyilvánítsa/ habár idegen földön élnek, de szivük, lelkük magyar, megveszteget­hetetlen magyar és hogy a magyar haza iránti honszerelem lelkükben kiolthatatlanul lobog. És a zseniális magyar államférfiú, gr. Károlyi Mihály hatalmas, mélytartalmú beszédben köszönte meg a spontán lelkesedés megnyilvánulását, egyben pedig bölcs szavakban ismertette meg a bécsi néppel a Lukács-Tisza társaság erőszakos és tör­vénytelen ténykedéseit. Tehát a bécsi és külföldi sajtónak módjában állott a közvetlen tapasztalat utján ismeretet sze­rezni a Magyarországon dúló törvénytelenségekről. Haj, de mennyire fáj, mennyire siránkozik a mamelukok tábora, hogy az ellenzék ennyire csúffá tette és a világ előtt megszégyenítette öt. Tényleg, milyen festői, megragadó lehetett a fogadtatás! A diadalittas, mámoros tömeg, de amely tömeg nem a pálinkától, no meg a kortes lőrétől lett ittas és mámoros, igy nagyszerű megnyilvá­nulása egyrészt helyesli és dicsőíti az ellenzék eddigi működését, mig másrészről az erőszakos kormányhatalomnak valóságos pofoncsapást ad és megvetését és utálatát fejezi ki a hatalmi mániá­ban szenvedő kormány iránt. És ez a csattanó pofon jobban hangzik, mint Härtel Lujza pofona a táborszernagy úr orcájára. Ezt a pofont meghallhatta Kárpátoktól Ad­riáig mindenki, aki nem süket; akinek hallását az aranyak és újdonsült bankók ropogása el nem veszi és aki józan és a gomblyuk cifraság beteg­ségében nem szenvednek. Ó ezek nem hallják meg ezt a pofoncsat­tanást. Ó ezek ajkbigyesztő gúnnyal azt fogják mondani erre a diadalmenetre: — Apropos ! Hiszen csak a csőcselék, a söp­redék és a hazátlan bitangok krajcáros tüntetése volt! Hiszen ezt csak Károlyi rendelte meg, hogy ezzel a tüntetéssel a hiúságát kielégítse. Ezt mondják a farizeusok és a mamelukok, kiket midőn Bécsbe suttyómba rándultak, még a kutya se ugatott meg. Sárga irigységgel lekicsinylik a hatalmas és felséges nép impozáns tüntetését. Azonban a budapesti nép se akart a bécsi­ektől elmaradni és megmutatta, hogy ő is tud szent elvekért lelkesedni és még ő se vetkőzött ki, nem dobta le magáról érdekből és megvesztege­tésből az elvek mezét. Virágesővel és éljenriadással fogadta a bu­dapesti közönség a hazatérő ellenzéki politikusokat. Mindenki ünnepelte az egész vasútvonal mentén az ellenzék vezéreit jövet-menet, csak mi esztergomiak nem, akik csak szunnyadunk és ál­modunk a nemtörődömség és tunyaság kábultsá­gában és várjuk keleti nyugalommal, mikor repül szánkba a mesebeli sült galamb és mikor fog az a ménkű sok gyárkémény füstölögni és a rengeteg kortes igéret mikor fog valóra válni . . . Fidibusz. Krónika. — „Szeptember végén" — Még töltik javában a Kisduna partot, Még áll pocsolyákban a szigeti rét, De látod amottan a téli piarcot ? Már árulni kezdették a gesztenyét . . . Még nyári nyakkendők pár kirakatban, — Még dinnyehajas egynehány kövezet, De ime Sötétkapu alján, a porban Mustcsöppekre szállnak az őszi legyek. Elhull a virág, eliramlik az élet, Elhallgat ügyed szegény „összekötő" Itt más a témája a nyárnak, a télnek, Most ismét a „szénbányát" veszik elő. Ezzel törődünk mi majd a bús télen, Mikor megnyílnak a hangos körök, Mig ujabb érdekes téma nem lészen S elül e tervünk a többi között. . . Ha eldobod olykoron a cigarettád Járva az uj Dunapart peremén, Nézzed a hamvát, füstjének a szálltát, Igy tűnik, igy száll el minden remény. Nem lesz belőle száz büszke gyárunk, Miknek füstjével játszik a szél . . . Igy tűnik, igy száll minden nagy álmunk, Igy jön a nyárra sietve a tél ! (-•) * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök egy heti itteni tartózkodás után, visszatért pénteken Budapestre. — Dr. Rott Nándor a honti főesperes­ségbe utazott, ahol folytatja a plébániák vizsgálását. * Bérmálás. Dr. Rajner Lajos püspök szeren­csésen felgyógyult betegségéből és folytatja a ki­tűzött bérmálásokat. Ma, vasárnap Bátorkeszin osztja ki a bérmálás szentségét. * Adomány. Dr. Rott Nándor prelátus­kanonok, aki a honti főesperesség plébániáit vizs­gálja, hivatalos útjában meggyőződött róla, hogy a karancssági iskolának bővítése égetően szüksé­ges. Á prelátus az iskola építésére 1000 koronát adományozott a gondokkal küzdő hitközségnek. * Plébánosi eskütétel. Blaschke Lajos hodrusbányai plébános e hó 25-én tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél Haliezky Z. Béla érseki titkár segédkezett. * A wieni eucharisztikus kongresszus Jeruzsálemben is visszhangot keltett. Fülöp, Jeruzsálem latin pátriárchája, római származású, a kongresszus első napján, szeptember 12-én csütörtökön, a Szent Szűz elszenderüléséről ne­vezett Sion-hegyi templomban, fényes segédlettel ünnepi sz. misét mondott. Ott az utolsó vacsora ter­mének árnyékában, hol az Üdvözítő a legméltó­ságosabb Oltáriszentséget alapította, hálaadó és szerencsekivánó lélekkel ünnepelte a világkong­resszust. Az ünnepi segédletet a jeruzsálemi és a templomot birtokló Sion-hegyi beuroni bencés­atyák alakították. A szent mise alatt a hivek nagy serege közös szent áldozáshoz járult. Az ünnep­ségen jelen voltak : az osztrák-magyar kolóniának számos tagja, az osztrák-magyar zarándokház rektora, a szerzetes-rendek és különböző szertar­tású egyházak képviselői és áhítatos lélekkel ün­nepelték a messze nyugati császárváros és az egész keresztény világ örömét Dávid királyi vá­rosában. (Lásd lapunk mai tárca rovatát.) * Esküvő. A következő nászjelentést küldték szerkesztőségünknek: Hay den Imre és Mészáros Irma folyó évi szeptember hó 28-án Tapsonyban tartják esküvőjüket. Tapsony, 1912. szeptember havában. Hayden Imre az esztergomi főkáptalan­nak központi pénztárosa volt rövid ideig, majd a kiskomáromi uradalomhoz tartozó Miháldra nevez­tetett ki intézőnek. Mészáros Irma a tapsonyi főintézönek Mészáros Lajosnak a leánya. * Főegyházmegyei hir. Varjú Mihály hédervári káplán, hitoktató lett Budapesten. * Halálozás. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Dr. Szabó Gyula szegedi kir. fő­ügyész-helyettes és Szabó Géza esztergomi fő­káptalani uradalmi számvevő, az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják, hogy a leg­jobb anya, nagyanya, anyós és rokon özv. Szabó Alajosné szül. Kiss Anna folyó évi szeptember hó 26-án, hosszas szenvedés után, a haldoklók szent­ségeinek ájtatos felvétele mellett, áldott, nemes lelkét Teremtőjének visszaadta. A boldogultnak hült tetemét folyó évi szeptember hó 28-án d. u. 3 órakor a gyászháznál (Jókai-utca 10. sz.) a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszentelik és a belvárosi sírkertben örök nyugalomra helyezik. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 28-án d. e. 9 órakor lesz a belvárosi róm. kath. templomban az Urnák bemutatva. Esztergom, 1912. szeptember 26. Áldott, feledhetetlen emlékét kegyelettel őriz­zük. Dr. Szabó Gyuláné szül. Vimmer Irma, Szabó Gézáné szül. Legény Margit menyei. Szabó Margit, Szabó Ágneska unokái. És az összes rokonok. * A pénzintézetek nemzeti munkája. A napilapokból ismeretes a nem magyar, főkép román vidékeken a nemzetiségi bankok akciója. Összevásárolják a magyar kézen lévő birtokokat és azokat parcellázva román, tót, stb. kezekre juttatják. E nemzetiségi törekvések ellensúlyozá­sára alakult meg a „Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége." A földmivelésügyi miniszter irányítása mellett minden közvetitői haszon nélkül állott a fontos nemzeti célok szolgálatába. Ingat­lanok feldarabolása és telepítés által előmozdítja a kis- és középbirtokok keletkezését; nagyobb korlátolt forgalmú ingatlanokon kisbérleti rendszert és bérlőszövetkezeteket létesít; kivándorlókat terv­szerűen visszatelepít; továbbá községek és köz­birtokosságok részére közlegelőket szerez; gazda­sági munkásházakat épit; ingatlanokra olcsóbb

Next

/
Thumbnails
Contents