ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-29 / 40. szám

felszabaduló inas vizsgálatnak vettessék alá, melyben ugy iskolai, mint a szakmabeli jártasságát tartozik igazolni. Ha ezt nem tudja igazolni, ugy az iparhatóságnak joga legyen őt fél vagy egész évre visszavetni. Mivel ez az eljárás ugy a munkaadóra, mint az inasra hátrányos, mindkettő azon lenne, hogy a tanonc a tanoncidő lejártával a vizsgát megállja. Az inasképzés reformja magában foglalja ugy a tanonciskola, mint a műhely-oktatás reformját. Mind a kettőt pedig kiegészíti a tanonc-otthonok rendszere. Az inasképzés fontos társadalmi és közgazdasági kérdés. Alkalomadtán nem feledkezhetünk meg róla. Az uj ipartörvénynek bizonyára oly rendelkezéseket kell tartalmaznia, melyek az inasképzésről kellően gondoskodnak. HIREK. Karcolat. Diadalmenet. Tartozott az egyszeri sirásó a zsidónak. Többször kereste tehát lakásán Salamon az adósát, de az sose volt otthon ; mindig azt mondták neki: temetőben dolgozik. Fogta magát Salamon és kiballagott a temetőbe. Meg is találta adósát, amint épen egy félig kiásott sirban dolgozott. — Nü, mikhur fűzet már meg nekhem osztót o hósz furint, Jánus gozdo? — Istenem, sóhajt fel a szegény adós, hát még a sirban sincs nyugta az embernek? — Istenem, sóhajt fel Lukács, meg az ő szaktársai, hát a cudar ellenzék még Bécsben se hágy nyugton. Hát még idegen földön se maradhatunk békében, hogy megszavazhassuk az egynéhány milliárdocskát ? De nem hagyták bizony békében. Jól tették. A bécsi tüntetésnek kettős célja volt és pedig az egyik az volt, hogy a munkapárti és nem magyar delegációban kijelentse az ellenzék a delegáció törvénytelenségét, mig a másik az volt, hogy ország-világ lássa, milyen kettős szövetség ül a magyar nemzet testén. És az ellenzék leglelkesebb csoportja felutazott tényleg Bécsbe, hol a bécsi nép örömújjongva, lelkesülten fogadta a magyarokat. Mig a hazától Bécsbe — a valóságos otthonba — menekült munkapárti farizeusok keblét a düh és irigység emésztette, midőn tudomást szereztek arról a diadalmas útról, arról a hatalmas megnyilvánulással párosult fogadásról és ünnepeltetésről, mellyel a Bécsbe érkező ellenzéket a bécsi nép fogadta. Pedig ezt a nagyszerű szeretetmegnyilvánulást senki se rendelte meg, amint a mamelukoknál szokásban van. A rengeteg sok éljenért, tapsért nem fizettek ötvenesekkel, meg százasokkal. Senki se hurrázott azért, hogy ennek árában nemesi cimet, báróságot kapjon. történelmi alapjaihoz és történelmi s társadalmi elágazásaihoz vezette, kellene hogy egy szózat az embereket e nagy szentség helyi bölcsőjéhez vezetné, hogy odatérdelve az utolsó vacsora terme köré, hallják Uruk és Üdvözítőjük örökhagyó szavait szent testéről és véréről és azok örök elfeledhetetlen emlékké legyenek bennük. Csakugyan, az eucharisztikus kongresszus világot rázó örömriadalma egy rezonanciát támasztott Jeruzsálem Sion-ormán, a kongresszus első napján szept. 12-én Jeruzsálem apostoli megjelenésű ősz pátriárchája Camassei Fülöp, káptalanja és a sion-hegyi bencés atyák fényes segédlete mellett ünnnepi istentiszteletet tartott a Siontemplomban, hogy onnét az eucharisztikus bölcső mellől szálljon a szerencsekivánó és üdvözlő eucharisztikus áldozat a messze nyugaton triumfáló Űr és Király felé. De erősödjék meg eme rezonancia hatalmas szózattá és mint zarándokhivás zúgjon végig a világon! A felhőszakadások zúgásával kiáltsa: fel hivek, fel zarándokok Sión ormára, az eucharisztia szent bölcsőjéhez, fészkéhez. Fel az eucharisztikus szeretet tűzhelyéhez, onnét a szeretet, lelkesedés, áldozat parazsát szétvinni, hozni a világba s hazánkba. E Sion-szózatnak hol kell inkább visszhangra találnia, mint a magyar Sión ormán és határán. Legyen a magyar Sión egy hatalmas felfogója, eme tengeren, szárazon keresztül szálló zarándokhivó szózatnak és visszhangozza ezt sokszorosan országnak, hazának. A támadt lelkesedés megtalálja nemsokára munkás és gondos vezetőit. DP. Dangelmajer Lipót esztergomi theológiai tanár. Amint a bécsi nép cselekedett az ellenzékkel, azt egyedül és kizárólag önzetlenségből és díjazás nélkül tette. Amely által megakarta mutatni a bécsi nép, hogy megveti és gyűlöli az erőszakoskodó kiskirályokat. Mig a Bécsben lakó kétszázezernyi munkásság zöme nem lázítás és megrendelés folytán, nem napidíjért és nem eszem-iszomért tüntetett impozánsan és lelkesülten, hanem csupán azért tüntetett, hogy megmutassa és az egész világ közönsége előtt kinyilvánítsa/ habár idegen földön élnek, de szivük, lelkük magyar, megvesztegethetetlen magyar és hogy a magyar haza iránti honszerelem lelkükben kiolthatatlanul lobog. És a zseniális magyar államférfiú, gr. Károlyi Mihály hatalmas, mélytartalmú beszédben köszönte meg a spontán lelkesedés megnyilvánulását, egyben pedig bölcs szavakban ismertette meg a bécsi néppel a Lukács-Tisza társaság erőszakos és törvénytelen ténykedéseit. Tehát a bécsi és külföldi sajtónak módjában állott a közvetlen tapasztalat utján ismeretet szerezni a Magyarországon dúló törvénytelenségekről. Haj, de mennyire fáj, mennyire siránkozik a mamelukok tábora, hogy az ellenzék ennyire csúffá tette és a világ előtt megszégyenítette öt. Tényleg, milyen festői, megragadó lehetett a fogadtatás! A diadalittas, mámoros tömeg, de amely tömeg nem a pálinkától, no meg a kortes lőrétől lett ittas és mámoros, igy nagyszerű megnyilvánulása egyrészt helyesli és dicsőíti az ellenzék eddigi működését, mig másrészről az erőszakos kormányhatalomnak valóságos pofoncsapást ad és megvetését és utálatát fejezi ki a hatalmi mániában szenvedő kormány iránt. És ez a csattanó pofon jobban hangzik, mint Härtel Lujza pofona a táborszernagy úr orcájára. Ezt a pofont meghallhatta Kárpátoktól Adriáig mindenki, aki nem süket; akinek hallását az aranyak és újdonsült bankók ropogása el nem veszi és aki józan és a gomblyuk cifraság betegségében nem szenvednek. Ó ezek nem hallják meg ezt a pofoncsattanást. Ó ezek ajkbigyesztő gúnnyal azt fogják mondani erre a diadalmenetre: — Apropos ! Hiszen csak a csőcselék, a söpredék és a hazátlan bitangok krajcáros tüntetése volt! Hiszen ezt csak Károlyi rendelte meg, hogy ezzel a tüntetéssel a hiúságát kielégítse. Ezt mondják a farizeusok és a mamelukok, kiket midőn Bécsbe suttyómba rándultak, még a kutya se ugatott meg. Sárga irigységgel lekicsinylik a hatalmas és felséges nép impozáns tüntetését. Azonban a budapesti nép se akart a bécsiektől elmaradni és megmutatta, hogy ő is tud szent elvekért lelkesedni és még ő se vetkőzött ki, nem dobta le magáról érdekből és megvesztegetésből az elvek mezét. Virágesővel és éljenriadással fogadta a budapesti közönség a hazatérő ellenzéki politikusokat. Mindenki ünnepelte az egész vasútvonal mentén az ellenzék vezéreit jövet-menet, csak mi esztergomiak nem, akik csak szunnyadunk és álmodunk a nemtörődömség és tunyaság kábultságában és várjuk keleti nyugalommal, mikor repül szánkba a mesebeli sült galamb és mikor fog az a ménkű sok gyárkémény füstölögni és a rengeteg kortes igéret mikor fog valóra válni . . . Fidibusz. Krónika. — „Szeptember végén" — Még töltik javában a Kisduna partot, Még áll pocsolyákban a szigeti rét, De látod amottan a téli piarcot ? Már árulni kezdették a gesztenyét . . . Még nyári nyakkendők pár kirakatban, — Még dinnyehajas egynehány kövezet, De ime Sötétkapu alján, a porban Mustcsöppekre szállnak az őszi legyek. Elhull a virág, eliramlik az élet, Elhallgat ügyed szegény „összekötő" Itt más a témája a nyárnak, a télnek, Most ismét a „szénbányát" veszik elő. Ezzel törődünk mi majd a bús télen, Mikor megnyílnak a hangos körök, Mig ujabb érdekes téma nem lészen S elül e tervünk a többi között. . . Ha eldobod olykoron a cigarettád Járva az uj Dunapart peremén, Nézzed a hamvát, füstjének a szálltát, Igy tűnik, igy száll el minden remény. Nem lesz belőle száz büszke gyárunk, Miknek füstjével játszik a szél . . . Igy tűnik, igy száll minden nagy álmunk, Igy jön a nyárra sietve a tél ! (-•) * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök egy heti itteni tartózkodás után, visszatért pénteken Budapestre. — Dr. Rott Nándor a honti főesperességbe utazott, ahol folytatja a plébániák vizsgálását. * Bérmálás. Dr. Rajner Lajos püspök szerencsésen felgyógyult betegségéből és folytatja a kitűzött bérmálásokat. Ma, vasárnap Bátorkeszin osztja ki a bérmálás szentségét. * Adomány. Dr. Rott Nándor prelátuskanonok, aki a honti főesperesség plébániáit vizsgálja, hivatalos útjában meggyőződött róla, hogy a karancssági iskolának bővítése égetően szükséges. Á prelátus az iskola építésére 1000 koronát adományozott a gondokkal küzdő hitközségnek. * Plébánosi eskütétel. Blaschke Lajos hodrusbányai plébános e hó 25-én tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél Haliezky Z. Béla érseki titkár segédkezett. * A wieni eucharisztikus kongresszus Jeruzsálemben is visszhangot keltett. Fülöp, Jeruzsálem latin pátriárchája, római származású, a kongresszus első napján, szeptember 12-én csütörtökön, a Szent Szűz elszenderüléséről nevezett Sion-hegyi templomban, fényes segédlettel ünnepi sz. misét mondott. Ott az utolsó vacsora termének árnyékában, hol az Üdvözítő a legméltóságosabb Oltáriszentséget alapította, hálaadó és szerencsekivánó lélekkel ünnepelte a világkongresszust. Az ünnepi segédletet a jeruzsálemi és a templomot birtokló Sion-hegyi beuroni bencésatyák alakították. A szent mise alatt a hivek nagy serege közös szent áldozáshoz járult. Az ünnepségen jelen voltak : az osztrák-magyar kolóniának számos tagja, az osztrák-magyar zarándokház rektora, a szerzetes-rendek és különböző szertartású egyházak képviselői és áhítatos lélekkel ünnepelték a messze nyugati császárváros és az egész keresztény világ örömét Dávid királyi városában. (Lásd lapunk mai tárca rovatát.) * Esküvő. A következő nászjelentést küldték szerkesztőségünknek: Hay den Imre és Mészáros Irma folyó évi szeptember hó 28-án Tapsonyban tartják esküvőjüket. Tapsony, 1912. szeptember havában. Hayden Imre az esztergomi főkáptalannak központi pénztárosa volt rövid ideig, majd a kiskomáromi uradalomhoz tartozó Miháldra neveztetett ki intézőnek. Mészáros Irma a tapsonyi főintézönek Mészáros Lajosnak a leánya. * Főegyházmegyei hir. Varjú Mihály hédervári káplán, hitoktató lett Budapesten. * Halálozás. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Dr. Szabó Gyula szegedi kir. főügyész-helyettes és Szabó Géza esztergomi főkáptalani uradalmi számvevő, az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják, hogy a legjobb anya, nagyanya, anyós és rokon özv. Szabó Alajosné szül. Kiss Anna folyó évi szeptember hó 26-án, hosszas szenvedés után, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele mellett, áldott, nemes lelkét Teremtőjének visszaadta. A boldogultnak hült tetemét folyó évi szeptember hó 28-án d. u. 3 órakor a gyászháznál (Jókai-utca 10. sz.) a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszentelik és a belvárosi sírkertben örök nyugalomra helyezik. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 28-án d. e. 9 órakor lesz a belvárosi róm. kath. templomban az Urnák bemutatva. Esztergom, 1912. szeptember 26. Áldott, feledhetetlen emlékét kegyelettel őrizzük. Dr. Szabó Gyuláné szül. Vimmer Irma, Szabó Gézáné szül. Legény Margit menyei. Szabó Margit, Szabó Ágneska unokái. És az összes rokonok. * A pénzintézetek nemzeti munkája. A napilapokból ismeretes a nem magyar, főkép román vidékeken a nemzetiségi bankok akciója. Összevásárolják a magyar kézen lévő birtokokat és azokat parcellázva román, tót, stb. kezekre juttatják. E nemzetiségi törekvések ellensúlyozására alakult meg a „Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége." A földmivelésügyi miniszter irányítása mellett minden közvetitői haszon nélkül állott a fontos nemzeti célok szolgálatába. Ingatlanok feldarabolása és telepítés által előmozdítja a kis- és középbirtokok keletkezését; nagyobb korlátolt forgalmú ingatlanokon kisbérleti rendszert és bérlőszövetkezeteket létesít; kivándorlókat tervszerűen visszatelepít; továbbá községek és közbirtokosságok részére közlegelőket szerez; gazdasági munkásházakat épit; ingatlanokra olcsóbb