ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-08 / 37. szám

zottságnak. S ezt mind a Szent Adalbert Egyletben dolgozhatták ki. Egy másik érdemes dolog, ami ezen a gyűlésen végbement, az egylet ügyvivőjének megválasztása. A választás kiírása nélkül megválasztották tartalékban levő emberüket, dr. Bleha Máriánt, Krakóban élő szepesegyházmegyei papot. Ezzel, mint akik jól végezték dolgukat, megreformáltnak vélték az egyesületet. Az egyesületnek 27,474 tagja van, több mint 30,000 korona vagyona, amely a tót népnek lelki szükségleteit van hivatva kielégíteni. De ezen működési tervvel, ezekkel az emberekkel, azt hiszem az egyesület még a fennmaradását is kockára tette. Hiába hangoztatják, hogy nem politikai a bizottság. Az újonnan kidolgozott programm első négy és az utolsó pontja a politikával annyira összefüggő, hogy attól el nem választható. Már pedig evvel az egyesület életerét vagdossa, mert ennek végzetes következkezményei lehetnek. Továbbá, ami a legelszomorítóbb, ez a vallásos egyesület egészen a nemzetiségi eszme szolgálatának adta át magát. Tessék csak jól distinguálni s akkor tisztán fogunk látni. Ok azt a tételt állítják fel: tót nyelvű, tehát tót nemzetiségű katholikus. Már pedig az nem áll. Tótul beszélő magyar érzelmű katholikusok vagyunk, s a tótul beszélő népnek a zöme ez. Az Adalbert-Egylet tagjainak a zöme ez! Ezeknek nem kell nemzetiségi eszme ebből az egyletből, mert aki nemzetiségi eszmét akar, az belép a Turóczszentmártonban létező tót Kulturális Egyesületbe ! Mit akar a mi népünk a sz. Adalbertegyletből ? Vallásos, szociális, gazdasági irányú olvasmányokat, amelyek azonban, hogy ugy mondjam, szoros barátságban legyenek a magyar viszonyokkal, a magyar államformával, s itt nincsen szó nemzetiségről. Nem is lehet. Ök mindig szem előtt tartanak egy pappal, jegyzővel, kántorral biró falut, s azzal abban a községben végeztek a magyar elemmel. A többi tót anyanyelvű földműves, csakhogy abban az ö elnevezésük szerinti Tóciában nincsenek ám csupa ilyen községek! Hát ahol az iparososztály erősen van képviselve, mint Nagyszombatban, akik szintén tót anyanyelvűek, de iskolába járva, megtanulták a magyar nyelvet, megtanulták a hazát szeretni, hát ott ahol sok hivatalnok van, ahol egyszóval a lakosság erősen magyarosodik, hát ott hogy fog festeni a sz. Adalbert-egylet működése? s fogja ezt a magyar érzelmű ember tűrni, hogy ez a tisztán egyházi szervezetű egyesület a magyarosodásnak útját vágja'!? Ott aztán minek a rovására fog működni? Azt hiszem csak a vallás, az egyház kárára, s a nemzetiségi torzsalkodásnak nem lesz vége, se hossza! Igen, követeljük — azt hiszem nemcsak|az én szubjektív érzelmeimet tolmácsoltam — követeljük a szent Adalbert-egyletből a nemzetiségi kérdések kikapcsolását, a kétes existenciáknak, az üzletből levő katholikusoknak v. i. akik a katholikus egyesületekben csak fejős tehenet látnak, azoknak onnét való kizárását. Nagyon örülnék, ha tót vidéken működő oltártestvéreim szintén hozzászólnának ehhez a dologhoz. Custos. Alapozási nehézségek a vízivárosi zárda iskolaépitésénél. A zárda régi és uj épülete Esztergom szab. kir. rendezett tanácsú város azon részén fekszik, ahol az altalaj meleg forrásokkal van áthálózva. Mielőtt az épités megkezdődött volna, még a szakértők véleménye is rendkívül megoszlott az altalajra vonatkozólag. Voltak, akik sziklát sejtettek már a tervezett 1.00 m. mélységben is, mig mások a meleg forrásokat már a' felszín közelében gondolták. A tények mindkét felfogást megcáfolták, amennyiben a szentjános-utcai alapárkokban törmelék, iszap és iszaposkavics volt a járda felszínétől számított 4.00 m. mélységig, amelyek egyike sem alkalmas arra, hogy a magas lábazatot tekintve úgyszólván kétemeletes épületet lehessen rá emelni. Ezeken a laza rétegeken áthatolni kellett s ezeken tényleg áthatolva, a szentjános-utcai közkút vizének felszínében megtaláltatott az alapgödörben is a mérsékelt hőmérsékű talajvíz 3'5 m. mélységben s ezalatt 50 cmnyire a vizet át nem bocsájtó sárga agyag. Ugyanily mélységben találták meg a régi zárdaépület és az alapgödröket keresztező régi falak alapjait. Ilyen viszonyok között kétféle alapozási mód mutatkozott a megoldásra alkalmasnak. Egyik a cölöpözéssel kapcsolatos talajsűrités melletti alapozás, a másik a betonalapozás. Az építésvezetőség már arra való tekintettel is, hogy a régi épületek alapjai ugyanezen sárga agyagtalajra építtettek, megnyugtatóbbnak találta a beton alapozást, egyrészt azért, mert a beton idővel egy kompakt testté válván, jobban átviszi a reánehezedő terhet a hordképes talajra mint a cölöpök, főleg ha nincsenek elég sűrűn verve, másrészt pedig a cölöpözés rendkívül sok időveszteséggel jár s költsége semmivel sem marad a beton-alapozás költsége mögött. Arra való tekintettel, hogy a törmelékestalaj egész 4.00 m. mélységig terjedt s az alatta levő agyag a meleg viztől részben mégis át van hatva, célszerűbbnek látta az épités-vezetőség, hogy a már eredetileg is 90 cm. széles alap 1*5 m. magasságban trapéz alakú keresztmetszetben 1'5 méterre kiszélesittessék s hogy a mintegy 50 cm.-es vizrétegre való tekintetből az alsó betonréteg 85 cm. vastagságban kettős keverésű portlandcement betonból állittassék elő, 2 rész cementre 4 rész homok és 6 rész kavics alkalmazásával, mig a felsőbb ugyancsak 85 cm. vastag réteg csupán 1:4:6 keverési arány mellett betonoztassék. A cölöpözést mellőzendőnek tartotta az épitő vezetőség a már elmondottakon kivül azért is, mert ha a cölöpök nincsenek állandóan a viz alatt, — ami jelen esetben a talajvíztől eltekintve a Duna vízállásának folytonos hullámzása mellett még további tetemes költségek nélkül szinte lehetetlen, — gyorsan korhadnak s akkor az épület egyszerre rokkannék s veszedelmes repedések keletkezhetnek. A betonalapozásnál ellenben elejétől végig egyenletesen történik a süppedés s ez sem lehet nagymérvű akkor, amikor az altalaj csupán 5

A kg.-rnal van megterhelve négyzetcentiméterenkint. A közfalak alapozása megfelelően kiszélesbitett pillérekre történik, melyek boltivekkel lesznek összekötve. Az általános elv, hogy az altalaj 1—1 "25 kgr.-nál többel terhelve ne legyen cm^-kint: teljesen megnyugtató. Minthogy pedig a 110,000 korona ajánlati árért készülő iskolaépület, mint már fentebb emiitettük, tulajdonképen csak l'OO m. mély átlagos alapozási mélység feltételezése mellett volt ily szerény összegért biztositható : a mélyebb alapozás költségei uj terhet rónak a zárdára, melyek fedezéséről gondoskodni kell annál is inkább, mert a zárda csupán a vállalati összeg fölött rendelkezik s igy a négyszeresre emelkedett alapozási költségeket csak további közadakozás utján lehet előteremteni. A közönség, amely eddig oly lelkesedéssel karolta fel a zárda-iskola ügyét, előreláthatólag szívesen fogja a nemes cél érdekében a pótköltségeket összeadni. HÍREK. Karcolat. Hazugságok. (Egy kormánypárti negyedrangú tudósítótól.) Egy két ellenzéki újság vagy nagy fokú tudatlanságból, avagy pedig szándékosságból elferdíti azon tényeket és valóságokat, amelyek Tisza István gróf és Lukács László személyéhez fűződnek. Már első sorban az is tévesen lett egyes ellenzéki lapok által közölve, mintha a nemzetközi szociáldemokrata párt és Tisza István gróf között holmi nézeltérés merült volna fel. Határozott tény, hogy a szocialisták rajongásig szeretik gr. Tiszát, akit a nép lánglelkű apostolának neveznek. Hogy ez mennyire igaz, kitetszik abból, hogy a legutóbbi beszédének hatása alatt a szocialista párt egyhangú bizalmat szavazott neki. Tisza István határozott jó barátja a kis embereknek, meg kell cáfolni ama téves koholmányokat, mintha tán Tisza nem óhajtaná a választójogot. Igenis ö mindenkinek 18 éves férfitől kezdve, még ha nem is tud írni-olvasni, választójogot szándékozik adni. Nem igaz az sem, hogy Tiszát a geszti kastélyában csendörök őrzik. Noha van ugyan a kastélyban egy két kakastollas hadfi, de azok nem a Tisza testi épségének megóvása végett vannak Gesztre kirendelve. Ugyanis kellő információ után kitudódott, hogy az ott tartózkodó egynéhány csendőr szerelmi ügyből kifolyólag az ott levő fehérszemélyek irányában nyaralnak Geszten s eszük ágában sincs nekik, hogy Tisza Istvánra vigyázzanak. De szükségtelen az effajta vigyázat, mert hiszen a nép, az istenadta nép hódoló tisztelettel van eltelve iránta. Ahol ő megjelenik, ott még a legvörösebb nyakkendőjü szocialista is kezes báránynyá változik és Tisza tenyeréből a sót boldog gyönyörűséggel nyalogatja. Volt rá eset egy alkalommal, — ahogy a pesti vurstliban mesélik — amidőn Tisza a pesti Andrássy-uton kocsikázott, egy vakmerő, nagy vörös pettyes nyakkendőjü szocialista hatalmas abcugot kiáltott feléje. Tisza megállíttatta kocsiját és odahivatta az abcugoló atyafit és szőrös, ripacsos orcájára az emberszeretet csókját lehelte, íme tehát még sem igaz, hogy Tisza ellenséges indulattal viseltetnék a szegény nép iránt. Sőt ellenkezőleg! Reá nézve az a legboldogabb pillanat, midőn jót tehet valakivel. A geszti kastélyában maga köré gyűjti a maga szegényeit és többször megmossa lábaikat. Az ő lelke nem áhítozik a hercegi rangra. Hogy mennyire nem, mutatja az a tény, miszerint azon igyekszik, hogy a Tisza vize szabályozva legyen és soha többé el ne öntse se Szegedet, se más helyet. Merőben légből kapott koholmány az ellenzéki újságok azon tudósítása, hogy Lukács a legzseniálisabb miniszterelnök, örmény eredetű volna. Soha se volt ő örmény, még az öregapja se. Lelke mélyéből gyűlöli úgy az örményeket, valamint az izmaelitákat, amelyeknek még az utolsó hirmondóját is ki szeretné üldözni. Ö teljes valóságban izi-vérig magyar. Magyar az ő lelke. Magyar az ő szive. Magyar az ő gondolkozása és tette. Szive mélyéből gyűlöli az osztrákot. Hogy ez mennyire igaz, kitetszik abból, hogy valahányszor Bécsből eljön, észrevétlenül a határon az osztrákok felé köp. Forró barátság fűzi őt Justh Gyulához, Kossuth Ferenchez és Nagy Györgyhöz. Sőt az utóbbinak hatalmas nagy rézkarcú arcképe ott lóg az ágya mellett és naponta friss és illatos krizantikkal és napraforgókkal disziti fel. Midőn Lukács Nagyenyedre ment beszámolót tartani, egyes ellenzéki lapok azt híresztelték, hogy Lukácsot nem is fogadták ünnepélyesen. Sőt ellenkezőleg! Midőn Lukács megérkezett Nagyenyedre, a függetlenségi és szocialista érzelmű lakosság leírhatatlan pompával fogadta őt. Virágok özöne zúdult Lukács felé amerre csak a diadalútja elvezetett. Habár világos nappal volt, a mámoros nép kivilágíttatta az ablakokat és görögtűz, valamint rakéták eregetése közben szerenáddal kedveskedett az ünnepelt férfiúnak. Amikor pedig a lánglelkű pártvezér elmondotta a beszámolót, a jelen voltak olyan eksztázisba estek, hogy szinte mesébe illő. Lukács jobb és bal kezefejéről a bőr a rengeteg csókolgatás miatt egészen lekopott. Összes jelenlevő függetlenségiek és szocialisták még a beszéd tartama alatt beléptek a munkapártba. Végül pedig meg kell cáfolni a Nagyszalontáról küldött jelentések valóságát. Nagyszalontán minden csendes. Hire sincs a zavargásoknak. A főszolgabírónál emberszeretőbb lény nem létezik a világon. Ez a nagyfokú emberbaráti jóság és szeretet annyira megy, hogy azokat az egynéhány eltévelyedett zajongókat, kik a helyzettel nincsenek tisztában, azokat barátságosan meginvitálja a községházába és ott cigányzene és pezsgős lakoma mellett a munkapárt és a magas kormány horderejű elveit magyarázza, olyannyira, hogy akik e magyarázás után hazatérnek, azoknak lelkük szinte lángol a meghatottságtól. S méltán! . . . Fidibusz. Krónika. — Vidéki apa keservei. — Beírattam a fiamat Iskolába rendben, A tandijat csak fél évre Kellett most fizetnem. Fizettem még felvételit És a könyvtár díját, Fizettem az értesítőt Vagy minek is híjják? Fizettem az egyenruhát S a kosztot fizettem, A kvártélyt is egy hónapra Előre kivettem. Elő kellett fizetnem még A kis diáklapra S 10 koronát leszMrnom a Jótékony alapra. Hanem a dolognak vége Eddig még csak könnyebb, Most jönnek a beszerezni Kötelezett könyvek.