ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-08-11 / 33. szám

Csak egypárat fűztünk csokorba az ügyvédek és a közönség panaszából. Egyik részét ezeknek a panaszoknak a vidéki ember is ismerheti. Sokat közülök — mondják — a nagyvárosok, a fővárosok ügyvédjei éreznek. De bármiként legyen, az bizonyos, hogy bajoknak kell lenni. Hiszen az ügyvédi kamarák régóta panaszkodnak. És e panaszok okai rontják az ügyvédek tisztességes testületét és ártanak az igazságszolgáltatásnak s vele a társadalom erkölcsösségének és sokszor anyagi jólétének. Gyógyítani tehát tényleg kell. Ha a panaszok tények, akkor talán kevesbíteni kellene az ügyvédeket. Az egészségtelen ügyvédi versenyt el kellene fojtani. Az ügyvédi közvetítők alkalmazásáért súlyosan kellene büntetni az ilyen szenzálfiskálisokat. S ha kell, el is hallgattatni. Az erkölcstelen ajánlkozásoknak pedig rövidesen a nyakára kellenne hágni. A reklám fiskálisokat szolidságra kellene kényszeríteni. A bünpalástoló ügyvédeket pedig mindenkorra más pályára kellene utasítani, ha az okozott erkölcsi és anyagi kártételért megvezekeltek. És így tovább. Röviden: itt a velőkig ható, komoly, rendszeres, egységes és bölcsen körültekintő törvényhozási intézkedésre volna szükség. És az igazságügyek kormányzata ezt a mély bajt — ha a baj csakugyan olyan, mint amilyennek mondják — avval akarja orvosolni, hogy a harmincesztendeig ügyvédkedő fiskálisokat királyi jogtanácsossá teszi. Emellett talárba, (mondjuk; egyenruhába) bujtatta a birát és a fiskálist. S hogy ez a talár méginkább segíthessen a bajokon, a biró és a fiskális talárja más-más színű lenne. Tehát a rang és a talár, sőt a kétszínű talár az orvosság. Ez ad kenyeret a nincsetlen ügyvédek szájába. Ha a becsülettel kolduskodott fiskális a harmincadik koplalási esztendőt betöltötte, királyi jogtanácsos lesz. Ettől aztán majd nem korog s gyomra. Aki pedig harminc esztendőn át rontotta az ügyvédi kar renoméját, meg az igazságszolgáltatást és a közerkölcsöket, szintén királyi jogtanácsos lesz. Bizonyára nem azért, hogy a királynak eddigvaló szokásaként jogi tanácsokat adjon, hanem, hogy . . . mit is? Hogy ne kutyálkodjék? Azonban kutyából nem lesz szalonna. Talán, hogy ezután rangossabban űzhesse bűnös manipulációit? Hogy a civis jobban horogra kerüljön. Hogy a világ lássa, hogy a sok huncutságért a mindenek bálványa, az állam kitüntetéssel a huncutok, a betörők, a gazemberek, a rablógyilkosok pártfogóját, reményét és kihasználóját fölmagasztalja ? Vagy nem? Hát akkor miért? A manó tudna ennek a nagy jogász elmének bölcsességén eligazodni. Talán ehhez sem a polgári józan ész kell, hanem a paragrafusos görbeségektöl kiképzett jogász elme. Lehet. Lehet, hogy a talár is segíteni fog az ügyvédi és az igazságszolgáltatási nyomoruságokon. Ugy kell lenni. Mert hiszen a ruha teszi az emsirtak, jajgattak, egy idősebb hölgy elájult, a többi hölgyek tengeri betegségbe estek mind, úgyszintén a gyermekek valamint a férfiak nagy része is. Magam is háromszor mentem át e kellemetlen bajon, mely annyira elővett, hogy szinte féltem az epezsacskóm megrepedésétől. Sokan támolyogva kezüket tördelték. Az előbb még vidám bankámé segítségért kiáltozott, egy másik gazdag miss pedig csendesen imára kulcsolta kezét s az égre nézve buzgón fohászkodott. Az ura gyöngéden átölelte. A katholikus vallású angol hölgyek elővették olvasójukat és a tengerek Csillagához, a Boldogságos Szűzhöz fordultak segélyért, a II. osztály szegényebb utasai pedig hangosan imádkoztak a gépház mellett. Igen. „ Qui nescit or are, per gat ad mare /" mondja a latin. Aki nem tud imádkozni, az menjen a tengerre! Csakugyan a tenger megtanítja az embert imádkozni, Istenhez fohászkodni. Meglágyítja még a legkeményebb férfi szivét is, megfélemlíti, megremegteti még a leggazdagabbakat is, itt nincs büszkeség, gőg, lenézés, szeretetlenség, hanem mindenki egyformának érzi magát, a szegény a gazdaggal, a lord a földmivessel, az iparossal, a kereskedővel fog kezet, mert érzik, hogy mindnyájan Isten kezében vannak. Félelmünket, aggodalmunkat növelte az a tudat, hogy az atlanti óceánban nem rég rengeteg sokan pusztultak el a Titanic-on s bár a calais-i szorosban nem úsznak jéghegyek, mégis olyan érzést keltett mindnyájunkban a nagy vihar, mintha a Titanic sorsára kerülhetnénk mi is. Nem használt a citromszopogatás, sem a cognac-ivás, oly nagymérvű volt a hajó hánybert. Vagy nem? Hiszen a talárban van az igazság és az erkölcs. Vagy nem? Hát ebbe belekámpul a polgári ész, ha Székely miniszter ur jó szive nem segit. Majd talán ő megmondja, mi jót hoz az ügyvédség bajaira és az igazságszolgáltatásnak a rossz ügyvédektől ejtett sebeire az uj rang és a kétszínű talár. D. — Nemzetiségi izgatás — a pápa ellen. Nyári uborkaszezonban ilyen szenzációt is lehet ám csinálni: nemzetiségi izgatást a pápa ellen. A magyar türelem kicsúfolására Magyarországon szabadon megjelenő magyargyalázó újságok közül az egyik most megint X. Pius pápát támadja, természetesen a hajdudorogi püspökség felállítása miatt. Határtalan vakmerőséggel nem kevesebbet mer irni a keresztény világ fejéről, mint hogy X. Pius pápa az oláhok ellen „bünt követett el." A cikk tendenciáját mutatja a cime is: Vim vi repellere licet, vagyis erőszakra szabad erőszakkal felelni. A pápa és az apostoli király által felállított magyar püspökség tehát „erőszak" az oláhság ellen. Mindjárt ki is tanítják a népet, milyen módon feleljenek az erőszakra erőszakkal: ne bocsássák be a magyar papot a községbe. Hát persze, ezt az otromba tanácsot majd nagyon fognak sietni meg fogadni a görög katholikus hivek, akik oláh újságról nem is hallottak, mondjuk Makón, Nagyváradon, vagy a Székelyföldön! Eltekintve azonban ettől a tökéletlenségtől — még ez sem a büntetőtörvénykönyvbe ütköző izgatás, tekintetes királyi ügyészség? A kereskedelem elfajulása. Irta: id. Egan Lajos. A kereskedő tisztességéhez nem szabad a gyanú árnyékának sem férkőzni, mert az elsőrendű uri foglalkozás. A kereskedő iskolában tanítják, hogy az uj javakat nem állit elő, de a meglevők értékét fokozza. Onnan szerzi be portékáját, ahol azt nagy mennyiségben termelik és ott értékesiti, ahol nagy a kereslet a fogyasztás körében, egészséges viszonyok között árszabályozó közeg válik belőle. Mert nem termelő, hanem közvetítő a szerepe, nem helyeselhető, hogy az ipar mint termelő osztály nálunk a kereskedelemmel egy kamara hatáskörébe sorakozik. A félrecsúszott kereskedelmi irányzat nálunk a gazdasági és ipari termelést károsítja. A házi iparnak szívesen nyakára hozza a külföldi készítmény selejtes portékáját, a gazdának a penészes kukoricát, az alsórendű husállatot és ezzel a fogyasztót zsarolva, a reális kereskedésnek egyenesen útját állja és ezzel öli a termelő osztályt, mert nem szabályoz s elfajulásával kódása, hogy csodaszámba ment, ha valaki nem esett a tengeri betegségbe. Időnkint fel-felnéztünk a fedélzetre. Az eső elállt ugyan, de a vihar nem. Három férfi és egy hölgy volt csupán a fedélzeten, mind a négyen vízhatlan köpönyegben sétáltak fel s alá. A hölgy ugylátszik meg akarta mutatni, hogy az ő természetét nem tudja megtörni a hajó himbálása, nem jött le a terembe, hanem állandóan a fedélzeten maradt. A férfiak bámulták. Mig a többi hölgy olyan fehér lett mint a fal, ennek az arca piros volt mint a rózsa. Mindnyájan csodálták. De egyszer mégis elhalványodott a piros rózsa. Oly óriási lökést kapott ugyanis a hajó északról, hogy majdnem mindnyájan leestünk, vizes lett a ruhánk, sőt egyik-másik közülünk alaposan meg is ütötte magát. A bravurozó hölgyecskét is elérte a tengeri baj. Kihajolt a hajó peremén és onnét etette a sirályokat. Szóval a calais-i szoros rettenetesen éreztette velünk hatalmát. A velencei vihar, melyet négy év előtt volt szerencsém tapasztalni, még halvány árnyéka sem volt a calais-inek. Csak az volt a szerencse, hogy csupán négy óráig tartott az út. Ez a tudat nevelte reményünket és megnyugtatta némileg feldúlt kedélyünket. Végre megpillantjuk az ostendei dómot, majd az egész várost és a kikötőt. A kapitánynak nem volt igaza, a vihar bizony tovább is tartott. Alig tudtuk már bevárni a hajó kikötését. Üres gyomorral, levert kedéllyel, lassú léptekkel vonultunk kifelé s hálát adtunk az Istennek, hogy más bajunk nem történt. (Folyt, köv.) okozza az élelmiszerek és ipari cikkek indokolatlan drágulását. Az ö keretében éled fel az uzsora, a korona szövetkezetek, a csalafintáskodó bankok és úgynevezett takarékpénztáraknak országos hálózata, sok helyen a panamák penészfészke, melyeknek rendes vége a fölszámolás, mely jövedelmi és gazdagodási forrása a fifikának a jóhiszemű emberek megrontása után. A meggazdagodáshoz nem tudás, csak tág lelkiismeret és bizonyos merészség kell; de merészség kell már ahhoz is ezt kimondani, vagy az ellen segédeszközök után nyúlni, mert a sajtó nagyobb része is kalmárkézben levő megfizetett kalmárüzlet lett, mely szánalmat gerjesztő lekicsinyléssel kezeli azt, aki az Augiász istállójában tisztogatni akar és ha erre fittyet hánynak, megvadul, fekete reakcióról lármáz, tajtékos szájjal mérget köpköd. Politikája: az erősebb párt cirogatása a haszonért való tányérnyalás, a benfentesség hajhászása; azért van is minden nagy és kis banknak a maga hivatalos titka. A tiszteségtelen versen}', mely sokszor panasz tárgya, ebben a körben támadt és tökéletesedett a mindenároni vagyonszerzés iskolájában. Most érvényben levő büntető törvényeink, sajnos ezen iskolának hatása alatt keletkeztek; a legsúlyosabb szándékos csalásért csekély büntetés jár, könnyű a kibúvás, a biró kötve van rideg szakaszokhoz; a tényállás mellékes, a forma többet nyom. A hazugság írásban és szóban használt dolog ; a kis takarékpénztárak alapszabályai a takarékosság előmozdítását külön szakaszokban szent célnak minősitik, alapszabály szerint űzik az uzsorát e mellett, számtalan esetben ellopják a takarék betéteket, azután felszámolnak és ezen eljárás nagymesterei rendesen szájas demokraták, más téren keresik a további gazdagodás eszközeit és ha alkalom nyilik, saját talaján is zsákmányol, azért nehéz már ezen a pályán a tisztességes megállás ott, ahol az uzsora és élelmiszer hamisítása az élelmesség jele. A tisztességtelen fogásokban való jártasság a mai kereskedő irányzat kvalifikáció fa; akik ebben járatlanok, azok nem boldogulnak. Ők csinálják a drágaságot a közvetítés hosszú láncolatával, ha ettől a fájdalom hangossá lesz, lapjaikban zenebonát csinálnak, két ellenséges táborba igyekeznek terelni a termelőt és a fogyasztót. Milyen együgyűség ennek felülni, azt fölösleges bővebben magyarázni; annyi bizonyos, hogy mire az élelmiszer a termelőtől a fogyasztóhoz kerül 50—60°/°-kal drágább lesz a több kézen való átmenetben, a sok közvetítő sorozatán, a falusi szatócstól a hitelre dolgozó detail kereskedőig. Ez ellen pedig van segítség a hitel, értékesítő és fogyasztási szövetkezetekban. Ahol ezek a központ ellenőrzése mellett működnek, néhány év múlva meglátszik a falu népén és a fogyasztók ezrei között a józanság, a tisztes tulajdon tisztelete, a családias összetartozandóság. A posványból előtörő méreg ellen ezzel vértezve van a nemzet, ezen a körülbástyázott talapzaton tovább épített intézményeivel megmenekül a nemzet és helytállhat a müveit nemzetek versenyében. HÍREK. Karcolat. Beszámoló előtt. (Történik egy munkapárti képviselő lakásán.) Képviselő: Zsán ! Zsán ! Jean : Prancs nagy sás úr ! Képviselő: Hallod te Zsán! Ezentúl te nem Zsán leszel, hanem János. Érted ? János! Hogy miért? Azt is meg fogod tudni. Most pedig kedves Zsán, akarom mondani János, figyelj ide. Jean: Igenis nagysás úr. Képviselő: Előre is kijelentem, hogy ha meg nem fogadod szavamat, fölpofozlak Zsán. Jean: Akarom mondani János. Képviselő: Ne járjon a pofád. Egy nemzeti munkapárti képviselő úgy beszél, ahogy neki tetszik. Jean: Igenis nagy sás úr. Képviselő: Tehát upre púpos! Pucold ki a diszmagyaromat. De gyorsan ! Jean: Igenis megyek. Képviselő: Azért se mész! Ha kipucoltad a diszmagyaromat, ide fogod behozni. Igaz! A csizmámat is ! Persze a sarkantyúval! mehetsz ! Jean : Rohanok! Képviselő: Azért se rohansz ! Várj csak: Átszaladtsz a borbélyhoz és kérsz tőle álszakált és álbajuszt. Nekem kell az is. De most szaladj !